Matchbox MB-74 '70 Chevy El Camino

Nos feleim, ha eddig kételkedtetek volna abbeli szavamban, hogy a muscle car lehet más is, mint kupé, akkor itt az idő, hogy megtérjetek!

UTE Americano

Adunk alaposan az ismeretterjesztő jellegnek, hiszen fentebb – a linken elérhető anyagra gondolok – már tisztáztuk, hogy mi is az a muscle car. Most rögvest egy olyan fogalmat használunk, amit szintén tisztáztunk már egy hosszabb, elbeszélő jellegű anyagban, szóval lassan, de biztosan jogalapot formálunk a szórakoztató-oktató jellegű blog titulusra, ezért érik nekünk valami állami támogatás. Tessenek kedvesek lenni ez ügyben levelet írni parlamenti képviselőjüknek, kedvenc rádióműsoruknak! Köszönjük!

Tisztázandó, hogy mai szeánszunk alanya milyen állatfajta is, bonyolódjunk bele a meghatározásába! Ha ausztrál lenne, akkor UTE-nak hívnák, de nem az, hanem amerikai. Bár ez bizony teljesen ugyanaz a dolog, mint az UTE – csak ugye a jó oldalon van a kormánya – és a Wikipédia is Coupe Utility Vehicle-nek is hívja, amiből mint tudjuk az UTE kifejezés is jön, nincs olyan élő ember a nagy pocsolya azon partján aki így nevezné az ilyesmit. A Ranchero, az El Camino, is pickup nekik, meg truck, de hogy mikor melyik... Arceltépősen tudománytalan ez a meghatározás, de maradjunk abban, hogy ez az amerikai UTE.

Platós Chevelle

Korábban már tisztáztuk, hogy a Chevrolet Chevelle-je mi fán is terem, így őrülten könnyű dolgom van az eredeti autó leírásával kapcsolatban: Az El Camino az a dolog, amire már a Chevelle postban is utaltam, a Chevelle platós kivitele. Az autó apropója pontosan ugyanaz, ami ausztrál pajtijáé, egyszerre munkaeszköz – platós kisteher – és személyautó.

A Chevy El Camino első generációja 1959-ben debütál és elkészítésének az apropója a Ford Ranchero első generációjának sikere. Nagyon jó kérdés, hogy a spanyol név – jelentése „az út” – vajon honnan jöhet, de sajnos erre nem tőlem fogjátok megtudni a választ. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy az El Camino mifelénk sokkal ismertebb, mint a Ranchero, pedig az volt az első és megkockáztatom, hogy semmivel sem kevésbé vonzó autó, mint az El Camino.

Bennünket azonban az 1968-ban debütáló, harmadik generáció érdekel, abból is az 1970-es változat, ami nem mellékesen a teljes El Camino sorozat – szerintem legalábbis – legszebb darabja. Ebben a modellévben hatféle motorból állt a kínálat: 250 köbhüvelykes sorhatos, 155 lóerővel, 307 köbhüvelykes V8, 200 lóval, 350 köbhüvelykes V8, 250, vagy 300 pacival, 400-asnak hívott, de gyanúm szerint a valóságban 402 köbhüvelykes V8, 330 lóerővel, illetve a táplálkozási lánc csúcsán az SS 396 V8. Az 1969-es Matchbox Camaro kapcsán már tisztáztuk, hogy a Super Sport (SS) kivitel az, amitől a Chevrolet vásárlóknak felá... beindul a nyálelválasztása még akkor is, ha a felárért nem sokkal kínál többet az adott típus, mint pár műanyag emblémát és rendszerint az adott széria csúcsmodelljét jelenti. Az 1970-es El Caminonál az SS 396 valóban a csúcs, a blokk 350 lóerőre elég, és bár mindenhol 396 van feltüntetve, a valódi hengerűrtartalma 402 köbhüvelyk. Az alapváltó a háromsebességes manuális, ami szerintem annak tudható be, hogy az autó inkább látszódjon kistehernek a gyanútlan szemlélődő számára, mintsem elfajzott személyautónak. Ezen felül opcionálisan rendelhető négysebességes manuális, két- és háromsebességes automatával is.

Tulajdonképpen az El Caminoban az a legszebb, hogy szinte bármilyen olyan extrával tele lehet tömni, mint magát az alapot adó Chevelle-t, például színezett üvegeket, légkondit, állítható kormányoszlopot, szervokormányt, elől tárcsafékeket, teljesítményt fokozó dekorcsíkokat, vagy éppen vinyl borítású tetőt.

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb

A Matchboxnál az 1970-es El Camino meglehetősen érdekes karriert fut be. 1998-ban debütál, akkor MB-32 az Egyesült Államokban és mindenhol a világon, 1999-ben már csak Amerikában jelenik meg, akkor mint MB-74 – a post is erről a verzióról szól –, 2000-ben már MB-60, aztán eltűnik, hogy 2008-ban mint MB-08 térjen vissza Amerikában, aztán mint MB-11 2009-ben. Ilyen-olyan spéci kiadásokban, ötös- és tízes csomagokban azonban az 1-75/1-100 szérián kívül is sokszor előfordul, legutoljára éppen tavaly.

A háromhüvelykes, játékszer kategóriában – azt gondolom – a Matchbox kifogástalan. Elég részletes a gyűjtő számára, közben elég izgalmas mint játékszer. Azt gondolom a platós játékautókról, hogy hiba a rakterüket lefedni, vagy oda gyárilag a kasztni anyagából kialakított, de nem mozdítható tárgyakat tenni, mert ezzel veszít az érdekességéből mint játékszer. Hát nem sokkal klasszabb oda dobókockát, vagy valami más kis frinc-francot tenni és azt elvinni vele a szőnyeg egyik sarkából a másikba, mintha nem pakolható oda semmi? Szóval ezt az akadályt az a járgány megugorja, de valamiért egyetlen kivitele sem tetszik nekem úgy igazán. Vagy a színe nem tetszik, vagy idétlen a dekorációja, ha meg ezek okék, akkor sikerül rettenetesen béna kerekeket biggyeszteni alá. Konkrétan ez a krém+barna+kék kombó, a kék belső térrel felér egy optikai környezetszennyezéssel. Amikor megvettem, akkor is így gondoltam, de annyira vágytam az 1:6x környéki El Caminora, hogy az elnyomta a szépérzékem.

Amúgy szerepelt már nálunk minden ízében gyönyörű El Camino Matchbox, csak nem ez a méretarány.

1970-es Matchbox, Chevrolet El Camino elől, míg a valódi autó édes mamája, a szintén 1970-es, Hot Wheels Chevrolet Chevelle a háttérben. A kisautóknak nincs köze amúgy egymáshoz.

A megmintázás kitűnő, a díszítés... Hát az egy csapás!

Platós játékautók attól lesznek izgalmas játékszerek, ha lehet rájuk rakományt tenni.

Ezt a festést nem fogom egy darabig kiheverni...

 Azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne még szörnyűbbé tenni ezt a brossúra borítót! Kiscicák gombolyaggal a gépháztetőn?

 Igen! Ebben a kivitelben kérem szépen, ne is menjünk tovább! Így jó! Nyamm!

 Featúrák. Nektek is feltűnt, hogy ez a műszerfal mennyire más, mint...

...ez a műszerfal?

Szövet beltér, vagy vinyl?

Matchbox MB-65 DAF 3300 Space Cab

A Convoy széria fénykorában rendszeres volt a Matchboxnál, hogy egy-egy nyergesvontató bekerül az 1-75-ös kínálatba is, természetesen vontatmány nélkül. Nem volt ez másképp a DAF 3300 Space Cab-el, igaz ez az eset csak egyszer fordult elő, 1999-ben. Annak ellenére, hogy én nem vagyok ráállva a Matchbox kamionjaira, ennek a kivitelnek azonban egyszerűen nem tudtam ellenállni. Azonnal megfogott a narancs-fekete szín kombináció, amit ráadásul bőséges grafikával igyekeztek még vonzóbbá tenni.

 Színével könnyen kitűnik a tömegből

 Tetszenek a kis piktogrammok

A nyereg kicsit elnyújtottra sikeredett

Vendégpost remix – Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2012 Premiere #21 BMW 2002

Ilyet sem csináltunk még, hogy egy másik kisautós blog postját átvegyük, de hát amikor Rájen előrukkolt az idei Hot Wheels termés egyik legjobb újdonságának postjával, úgy éreztem, hogy iszonyú nehéz dolgunk lesz, hogyha valami pluszt akarunk hozzátenni ahhoz, amit ő alkotott. Úgy éreztem, csak szájbarágóssá tudom tenni a postot, jobbá nem. Először poén szintjén dobtam fel a szerzőnek, hogy ennek a BMW-nek a postja nálunk úgy fog kinézni, hogy lesz egy darab link az övére. Szó-szót követett és megszületett ez a vendégpost a Matchbox Memories stílusára átszabva. Én nem bánnám, ha ebből hagyomány születne, mert azt jelentené, hogy a konkurenseink jobbnál-jobb postokat közölne, szóval nekünk is fel kell kötni a tunikánkat, hogy tartsuk velük a lépést!

Szöveg: Rájen – Szirszarjaim

Fotók: porsche – Matchbox Memories

Bevezető és képfeliratok: Sam. Joe – Matchbox Memories

2002

A kisautógyűjtők minden bizonnyal közös nagy megelégedésére a Hot Wheels idén kihozott egy csodás kis BMW-t. A „csodás” és a „kis” jelző az igazi esetében is megállja a helyét, de most azért inkább a kicsiről lesz szó.

A nagyról csak egy kis bevezető erejéig: Onnan kell kezdenem (via wikipedia), hogy 1962-ben a BMW bemutatta az Új Osztályt (Neue Klasse), azaz a kompaktok egy új sorozatát. Ide tartozott az 1500-östől az 1602-n át egészen a 2002-ig minden. Többek között az ebben a sorozatban alkalmazott, egyébiránt azóta bőven legendássá vált M10-es, négyhengeres motor indította el a bajor gyártót azon az úton, amit azóta is követ, kábé innentől datálódik a BMW úgy, mint az autóbuzikat kiszolgáló, jórészt teljesítmény-orientált világmárka. A BMW 3-as sorozatának előfutáraként hivatkozott BMW 2002 minden idők egyik legsikeresebb bajor modellje. Állítólag az 1-es Coupé formája is a nagy elődöt idézi. A nagyobb teljesítményű 'ti' változat talán a legkedveltebb belőle, de az 1973-ban – első európaiként – bemutatott turbó sem nagyon marad el a népszerűségi listán. A 'ti' a versenysportban is letette a névjegyét, Hans Gruberrel Stuck-kal a volán mögött 1970-ben megnyerte a 24 órás Nürburgring-versenyt, de az aszfalton kívül is voltak sikerei. 

 Színes, korabeli újsághirdetés.

 Fekete-fehér, korabeli újsághirdetés. Azt mondja: Golyók. Bátor. Üt.

Korabeli teszt és egy sokkal frissebb imidzs-film csak most, csak nektek, fogyasszátok egészséggel!

Naranja

Tömör gyönyör. A narancs szín telitalálat, a festés is tetszetős, a kerékívek szélesítése remek, és az, hogy szépen elhagyták az első lökhárítót, megadták a kegyelemdöfést: ez egy zsigeri versenyautó, amely férfiembereknél lúdbőrözés előidézésére fokozottan alkalmas. Teljesen jó kereket választottak hozzá odaát, és a beltér sem lett annyira spórolós. Ha még az elejét kis kifestették volna, nem tudnék belekötni, így meg nem akarok. Még sok hasonló kisautót viszont igen...

 Az eredeti mint versenygép.

 2012-es Hot Wheels értelmezés.

 Az eleje elbírna még némi festést, de minden fontos részlet a helyén, a kasztni anyagából kidolgozva. Komolyan, mint egy régebbi Matchbox! Imádom!

 Végre egy JÓ versenyfestés!

 A hátulján is lenne hová tenni festéket.

 A kortárs Hot Wheelseknél mindig kritikus pontot jelentenek a kerekek. Ezek sem kicsik, de a szörnyű, eltérő méretű szekérkerekek helyett, végre versenykerekeknek tűnő felniket kaptunk! Nézzétek csak meg a képet az eredetiről!

 Az első kerekek túlnyúlása sem bántó,...

 ...sőt! Kifejezetten tetszetős!

 A B-oszlop hiánya sem feltűnő.

  Hot Wheels 2012 Premiere #21 BMW 2002, NRFB. Az én példányom - ha csak nem találok egy másik példányt valahol - marad így. Utcai festéssel is megvenném.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Rig Wrecker és Semi Fast II

A Hot Wheels Rig Wrecker nekem meglévő példánya a nem éppen visszafogott festése ellenére is belopta magát a szívembe, így amikor pár napja lehetőségem adódott két újabb színvariáció beszerzésére nem haboztam. Elsőként kezdeném a szebbik kivitellel, ami pont a lángmintás utáni évben, vagyis 1998-ban volt kapható. A fehér alapszínen a fő motívum egy "kockás" zászló, ami a többi felirattal egy versenypálya belszolgálatos vontatójának tekinthető. Kerekei kicsit sportosabbak a kelleténél, de szerintem összességében jól mutat. A másik ismét egy fekete darab, ám ezúttal a lángnyelvek helyett egy szolidabb céglogó köszön vissza rajta, főként arany színben, mindez az ezredfordulóból. Utóbbi szín sajnos a kelleténél nagyobb szerepet kapott, ugyanis minden krómozható elemet bearanyoztak, még a háromküllős kerekeket is. Szerencsére a gém fehér lett és nem nemesfém színű. A fekete és arany kombináció összepasszolását nem vitatom, de ebben a formában csak a dekoráció erejéig mutat jól - szerintem. Persze ellenállni így sem tudtam neki.

A két Ford vontató mellett jött egy harmadik is, igaz az se gémmel, se billenthető raktérrel nem rendelkezik, neki más jutott. Nagyon más, mégpedig egy giganagy motor és egy hatalmas légterelő leledzik rajta rakományként. Persze egyik sem szállítmány, hanem a kamion szerves része, feltehetőleg valami gyorsulási versenyre átalakított példány lehet. A motor megvalósítása elég részletesnek mondható, szépen vezették el a kipufogó leömlőit is, és a váltóról sem feledkeztek el, azonban a jármű összhatását tekintve borzalmas az egész, jócskán eltúlzott rettenet négy évvel ezelőttről - szerencsére azóta nem csináltak belőle több variációt. Beszerzését tekintve egy kis mentséggel szolgálhatok, ugyanis szeretnék belőle egy nyergesvontatót csinálni, kedvet kaptam Viktortól.

 Ez a "csopolt" fülke még mindig tetszik

 

A dekoráció nagyon eltalált

 

Itt is megtaláljuk a már korábban megismert eszközöket

 A túlzott aranyozás nem tesz neki jót, főleg, hogy kétféle árnyalatban is fellelhető

 A festéssel szerintem semmi gond nincs, az még tetszetős is

 A fülkéig még semmi gond

 Talán egy tengerjáró hajóból került ide ez a motor?

 A hátsó szárnyról se feledkezzünk el, bár mérete miatt elég nehéz is lenne

 Úton a műhelybe

Átalakítás: Matchbox MB-03 Mercury Cougar

Gondolkodtam, hogy átalakítással vagy felújítással jelöljem a posztot, de mivel ez nem az ős Matchbox Mercury Cougar, amit a halálából kell visszahozni, hanem egy 2004-ben debütált premiermodell 2008-as piros színvariációja, így ez a címke talán jobban illik hozzá. Bővebb infók a kicsiről és a nagyról is Ikarus kollégánál.

Ötlet

Általában egy jó állapotú autó átszabásába akkor kezdek, ha böngészés közben valami olyanba botlok, ami megmozgatja a fantáziámat, de nem feltétlenül az eszméletlen átalakítás miatt. Nehéz megmondani, hogy mi is az ami megfog. Ebben a konkrét esetben az, hogy a Totalcarnál Winklernek ugyanilyen autója van, így az elismert autós újságíró hobbiautója szolgáltatta a mintát. Szóval az ötlet születésekor fejben mindig elraktározok egy jegyzetet, vagy még emellett megpendítem Tomminak, hogy mi jutott az eszembe. Ezután, ha nincs itthon alapanyag körbekérdezek a környezetemben, hogy valaki rendelkezik-e éppen egy fölös példánnyal, vagy feltúrom kicsit az internetet. Törekszem arra, hogy a legalacsonyabb összegért hajtsam fel az adott darabot, hiszen úgy is szét fogom kapni és leszedem a festéket, akkor meg nem számít annyira az állapot.

Nem így ebben az esetben. Ugyanis a krómozott elemek javítása elég pepecs dolog és nehéz is szépen kivitelezni. Szerencsére sikerült egy kedves kollégától baráti áron egy hibátlan darabot szerezni. Érdekes, hogy bár csak 4 éves a modell, nem könnyű felkutatni. Talán azért, mert a gazdája még nagyban használja. A lényeg, hogy viszonylag könnyen sikerült előkeríteni.

Festés

Alapvetően csak a kasznihoz kellett hozzányúlni, hiszen a kereken nem akartam változtatni, mert ennél jobban illőt ehhez az autóhoz nem nagyon lehet találni, a krómozás rendben volt ugye, ráadásul még elöl feketével hátul pirossal festve is voltak a lámpák. A beltérben csak a kormány karimája kapott egy barna színt.

Ez így elméletben nagyon szépen is hangzik, de persze mindig közbe jön valami amire nem számítunk. Így volt ez ennél az autónál is, amikor krómozott alváz festése után a lakk teljesen összegyűrte a festéket és emiatt teljesen le kellett takarítani úgy, hogy az alatta lévő króm ne nagyon sérüljön. Végül csak ott sérült amire később úgy is újra festék került. Úgyhogy ha valaki esetleg belefogna egy "krómozott" műanyag felülfestésébe, akkor az azon a részen takarítsa le a krómot - például alkohollal - vagy ne lakkozza le, mert a festék a krómon nem tud maradéktalanul megszáradni és a lakktól félig oldott állapotba kerül, amitől úgy néz ki, mint az elefánt bőre.

Azonban öröm az ürömben, hogy így a hátsó lámpák és az orrész festése a javítás után sokkal realisztikusabb lett.

Visszatérve a kasznira. Igyekeztem minél strapabíróbb festést készíteni, így ennél az autónál először, három réteg alapozót fújtam. Emellett nem egy rétegben, hanem két-három hígabb rétegben került fel a szín. A tetőn két réteg a matt fekete. Ezt végül négy vagy öt, de lehet, hogy hat réteg lakkal fixáltam. A tetőre egy külön réteg matt lakkot kapott, mert a többi felületen fényes lakkot használtam, ez meg nem lett lemaszkolva, mert a maszkolószalag tuti föltépi a festéket. Az ablakkeret krómozását úgy oldottam meg, hogy pengével lekapartam a festéket.

Az egész fényezésnél csak egy akadályba ütköztem, amikor a híg színfesték buborékos lett. Ezeket nagy türelemmel az ecsettel szépen ki lehet szúrni. Ellenkező esetben ott marad a formája, mert a matt festék gyorsan szárad.

A szélvédőt picit felpolíroztam, majd az ablakkeretét szürkével lefestettem. Egyedül az oldalsó indexek nem kerültek kifestésre, de csak azért, mert a kasznin nem volt kidomborítva és nehéz lett volna szépen megcsinálni.

Minden buktató ellenére a több éve fejben lévő terv örülök, hogy előkerült és egy olyan autó született belőle, amivel elégedett vagyok.

 Attól függően, hogy honnan nézzük kicsit hullámosnak tűnik a festés.

Innen nem.

Délutáni fényben oldalról.

Szemből. Az alváz alsó része is megkapta a színt.

Belül csak a kormány festett semmi más.

Ez volt a kiindulási alap.

Ez meg az ötletadó.

Matchboxon kívüliek: Welly - Volkswagen Lupo

Nem tudom, hogy miért, de én mindig is kedveltem a kisméretű négykerekűeket. Persze ezen a téren sem vagyok mindenevő, de van néhány olyan típus, ami különösen tetszik, ezek közé tartozik a Volkswagen Lupo modellje is.

Lupo

A Volkswagennek a Lupo előtt nem létezett a mini autó kategóriába tartozó típusa - mint például a Fiat Seicento, a Ford Ka vagy a Renault Twingo -, a Polo volt a legkisebb, belépő szintű modelljük. 1997-re készült el ez a kisméretű platform, amiből rögtön két autót is összedobtak, amiből a másik Seat Arosa néven látta meg a napvilágot. Külsőre hozza a kisautók kompromisszumos megjelenését, ami főként a B oszlop mögötti részen érhető tetten. Kicsit olyan a fara, mint ha egy négyes Golfot fenékbe billentettek volna. Elölről szemlélve viszont szerintem nagyon is jól bántak a vonalakkal, a kerek fényszórók kölcsönöznek neki egy kis bájt - nem mellesleg előrevetítették a következő Polo generáció arculatát is. Muszáj is csábítónak lennie, hiszen ebben a méretben versenyző járműveket többnyire hölgyek vásárolják, akik többségénél a forma többet nyom a latba a műszaki tartalom mellett. Pedig aztán az utóbbi téren sincs szégyenkezni valója a Luponak, hiszen a fapadostól egy alaposan felextrázott között bárki megtalálhatta az igényeinek megfelelőt, amihez a kezdetben kínált háromféle motorból álló választék hamarosan kilencre gyarapodott. Ezek főként 1,4 literes benzinesek voltak 60-105 lóerőig terjedő kivitelben, alapnak egy ezres, ötven pacis állt rendelkezésre, a dízelek között pedig egy szintén 1,4-es turbós, valamint egy 1,7 literes szívó kínálta magát. (TDi - 75LE, SDi - 60 LE)

A vadóc

A felsorolásból kihagytam két motorvariánst, ami még különlegesebbé teszi a konkurenciához mérten. A legvonzóbbal kezdeném, ami nem más, mint a GTi modell. Szerintem a kis híján egytonnás karosszéria lendületes mozgatásához a legerősebb 1,4-es, 105 lóereje is elegendő, de a kultikus hárombetűs típusjelzéshez mégis kevésnek érezhették a gyáriak. Ezért egy 1600 köbcentis, 125 lóerős motorral megspékelve kaphatta meg a GTi feliratot. Ez a plusz húsz lóerőnyi - és 22 Nm nyomatéknyi többlet - majd három másodpercet javított a százas sprinten, azaz nyolc másodpercre redukálódott. Persze a futóművet kicsit hozzáigazították a megnövekedett teljesítményhez, az optika csak kicsit finomodott kívül, belül pedig csak ehhez a modellhez volt rendelhető fekete kárpitozás. Nem mondom, hogy nem kéne egy ilyen példány, mert de, viszont még sem ez a kivitele figyelt fel a sajtó a Lupora.

A takarékos

A maga idejében minden autós szaksajtó visszhangzott a Lupo 3L-től, ami azt takar, mint ami a nevéből sejthető, vagyis három literes fogyasztást. Ezt egy 1,2 literes, háromhengeres, 61 lóerős dízelmotor segítségével érték el. Persze önmagában ez még kevés lett volna, így alaposan fogyókúrára fogták a kisautót, aminek számos extra áldozatául esett - pl: klíma, villanyablak, stb. -, valamint kapott egy start-stop elektronikát, na és persze csak automata váltóval lehetett megvásárolni. Akit jobban érdekel ez a változat, az elolvashatja a Totalcar vagy a vezess.hu tesztjét.

A kicsi

Kisautóként a Welly készítette el nekünk a Volkswagen törpéjét, ráadásul a számomra unszimpatikus SDi kivitelt - legalábbis ezt írták rá. Matchbox méretben igen szerteágazó minőségű kisautók szoktak kikerülni a kezük közül, ebben az esetben szerintem igencsak jó munkát végeztek. Akárhonnan is nézem, nem találok semmi olyat, ami hiányozna róla, minden aprólékosan ott van ahol annak a helye. Színezését tekintve a Volkswagen gyári palettájáról választották ezt a kéket, amit lámpa- és embléma festésekkel egészítettek ki. Jutott egy kis fekete még a hűtőrácsra és a szélvédő tövére is. A telhetetlenségi faktort kijátszva még mehetett volna a hátsó ablaktörlőre is a pótféklámpával egyetemben,. A beltér hasonlóan részletes, mint a külső, a légbeömlők és a két kerek műszeregység is tisztán kivehető, természetesen a kormány is rendes küllős kivitel. A krómozott kerekek is jól állnak neki, amiken ráadásul mintás futófelületű műanyag abroncsok kerültek. Szerintem pöpec kis verda lett, akinek tetszik az eredeti, az feltétlen szerezzen be egyet a Welly értelmezésből!

Még ködlámpa is van

A legcsúnyább része, a motorház élénél a sorjaBelül is részletes

Az alvázrögzítés nem a legszebb megoldású

Jól áll neki ez a kerékszett

Welly - Volkswagen Lupo

Ilyen igaziban

És ilyen kékben

Matchboxon kívüliek: Tomica - Porsche 928

Bővebb leírást a Porsche 928-ról már a Matchbox feldolgozásának tárgyalásakor letudtam, így most azt átugorva egyből rátérnék a japán értelmezésre. Ha az oldalsávon a Tomica címkére kattintotok, akkor csupa szépen kivitelezett kisautót láthattok, nincs ez másképp most sem. A visszapillantókon kívül semmi sem hiányzik róla, ráadásul az első lámpasor a lökhárítóban külön kis betét formájában van jelen, a hátsó rendszámtábla pedig az alváz része, akár a Matchboxé. Az ajtajai ennek is nyílnak, így jól szemügyre vehetjük a normálisan kialakított belteret, egyedül a műszerfal kicsit csonka. A csillogó piros fényezést egy Porsche felirattal és egy nagy logóval dobták fel, amit szerintem akár el is hagyhattak volna. Ettől függetlenül persze nagyon jó az összkép, amire rátesz egy picit az ültetett érzését keltő futómű is. Kerekek tekintetében a szokásos Tomica virslik kerültek alá, oldalról szépek alatta, jól is gurul velük, alulról meg ne bámuljuk és akkor nincs gond! Ha mégis megnézzük az alját, akkor tapasztalhatjuk, hogy ez bizony még fémből készült, vagyis egy viszonylag régebbi darab lehet - nézzétek el nekem ebbéli tudatlanságomat.

Kicsit leültették a verdát
Ez a kép adja vissza legjobban a színét
Dombornyomott Porsche felirat is van
Az ajtót kinyitva jobban szemügyre vehetjük a belteret
Fém alváz, virsli kerekek