Matchbox MB-74 '70 Chevy El Camino

Nos feleim, ha eddig kételkedtetek volna abbeli szavamban, hogy a muscle car lehet más is, mint kupé, akkor itt az idő, hogy megtérjetek!

UTE Americano

Adunk alaposan az ismeretterjesztő jellegnek, hiszen fentebb – a linken elérhető anyagra gondolok – már tisztáztuk, hogy mi is az a muscle car. Most rögvest egy olyan fogalmat használunk, amit szintén tisztáztunk már egy hosszabb, elbeszélő jellegű anyagban, szóval lassan, de biztosan jogalapot formálunk a szórakoztató-oktató jellegű blog titulusra, ezért érik nekünk valami állami támogatás. Tessenek kedvesek lenni ez ügyben levelet írni parlamenti képviselőjüknek, kedvenc rádióműsoruknak! Köszönjük!

Tisztázandó, hogy mai szeánszunk alanya milyen állatfajta is, bonyolódjunk bele a meghatározásába! Ha ausztrál lenne, akkor UTE-nak hívnák, de nem az, hanem amerikai. Bár ez bizony teljesen ugyanaz a dolog, mint az UTE – csak ugye a jó oldalon van a kormánya – és a Wikipédia is Coupe Utility Vehicle-nek is hívja, amiből mint tudjuk az UTE kifejezés is jön, nincs olyan élő ember a nagy pocsolya azon partján aki így nevezné az ilyesmit. A Ranchero, az El Camino, is pickup nekik, meg truck, de hogy mikor melyik... Arceltépősen tudománytalan ez a meghatározás, de maradjunk abban, hogy ez az amerikai UTE.

Platós Chevelle

Korábban már tisztáztuk, hogy a Chevrolet Chevelle-je mi fán is terem, így őrülten könnyű dolgom van az eredeti autó leírásával kapcsolatban: Az El Camino az a dolog, amire már a Chevelle postban is utaltam, a Chevelle platós kivitele. Az autó apropója pontosan ugyanaz, ami ausztrál pajtijáé, egyszerre munkaeszköz – platós kisteher – és személyautó.

A Chevy El Camino első generációja 1959-ben debütál és elkészítésének az apropója a Ford Ranchero első generációjának sikere. Nagyon jó kérdés, hogy a spanyol név – jelentése „az út” – vajon honnan jöhet, de sajnos erre nem tőlem fogjátok megtudni a választ. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy az El Camino mifelénk sokkal ismertebb, mint a Ranchero, pedig az volt az első és megkockáztatom, hogy semmivel sem kevésbé vonzó autó, mint az El Camino.

Bennünket azonban az 1968-ban debütáló, harmadik generáció érdekel, abból is az 1970-es változat, ami nem mellékesen a teljes El Camino sorozat – szerintem legalábbis – legszebb darabja. Ebben a modellévben hatféle motorból állt a kínálat: 250 köbhüvelykes sorhatos, 155 lóerővel, 307 köbhüvelykes V8, 200 lóval, 350 köbhüvelykes V8, 250, vagy 300 pacival, 400-asnak hívott, de gyanúm szerint a valóságban 402 köbhüvelykes V8, 330 lóerővel, illetve a táplálkozási lánc csúcsán az SS 396 V8. Az 1969-es Matchbox Camaro kapcsán már tisztáztuk, hogy a Super Sport (SS) kivitel az, amitől a Chevrolet vásárlóknak felá... beindul a nyálelválasztása még akkor is, ha a felárért nem sokkal kínál többet az adott típus, mint pár műanyag emblémát és rendszerint az adott széria csúcsmodelljét jelenti. Az 1970-es El Caminonál az SS 396 valóban a csúcs, a blokk 350 lóerőre elég, és bár mindenhol 396 van feltüntetve, a valódi hengerűrtartalma 402 köbhüvelyk. Az alapváltó a háromsebességes manuális, ami szerintem annak tudható be, hogy az autó inkább látszódjon kistehernek a gyanútlan szemlélődő számára, mintsem elfajzott személyautónak. Ezen felül opcionálisan rendelhető négysebességes manuális, két- és háromsebességes automatával is.

Tulajdonképpen az El Caminoban az a legszebb, hogy szinte bármilyen olyan extrával tele lehet tömni, mint magát az alapot adó Chevelle-t, például színezett üvegeket, légkondit, állítható kormányoszlopot, szervokormányt, elől tárcsafékeket, teljesítményt fokozó dekorcsíkokat, vagy éppen vinyl borítású tetőt.

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb

A Matchboxnál az 1970-es El Camino meglehetősen érdekes karriert fut be. 1998-ban debütál, akkor MB-32 az Egyesült Államokban és mindenhol a világon, 1999-ben már csak Amerikában jelenik meg, akkor mint MB-74 – a post is erről a verzióról szól –, 2000-ben már MB-60, aztán eltűnik, hogy 2008-ban mint MB-08 térjen vissza Amerikában, aztán mint MB-11 2009-ben. Ilyen-olyan spéci kiadásokban, ötös- és tízes csomagokban azonban az 1-75/1-100 szérián kívül is sokszor előfordul, legutoljára éppen tavaly.

A háromhüvelykes, játékszer kategóriában – azt gondolom – a Matchbox kifogástalan. Elég részletes a gyűjtő számára, közben elég izgalmas mint játékszer. Azt gondolom a platós játékautókról, hogy hiba a rakterüket lefedni, vagy oda gyárilag a kasztni anyagából kialakított, de nem mozdítható tárgyakat tenni, mert ezzel veszít az érdekességéből mint játékszer. Hát nem sokkal klasszabb oda dobókockát, vagy valami más kis frinc-francot tenni és azt elvinni vele a szőnyeg egyik sarkából a másikba, mintha nem pakolható oda semmi? Szóval ezt az akadályt az a járgány megugorja, de valamiért egyetlen kivitele sem tetszik nekem úgy igazán. Vagy a színe nem tetszik, vagy idétlen a dekorációja, ha meg ezek okék, akkor sikerül rettenetesen béna kerekeket biggyeszteni alá. Konkrétan ez a krém+barna+kék kombó, a kék belső térrel felér egy optikai környezetszennyezéssel. Amikor megvettem, akkor is így gondoltam, de annyira vágytam az 1:6x környéki El Caminora, hogy az elnyomta a szépérzékem.

Amúgy szerepelt már nálunk minden ízében gyönyörű El Camino Matchbox, csak nem ez a méretarány.

1970-es Matchbox, Chevrolet El Camino elől, míg a valódi autó édes mamája, a szintén 1970-es, Hot Wheels Chevrolet Chevelle a háttérben. A kisautóknak nincs köze amúgy egymáshoz.

A megmintázás kitűnő, a díszítés... Hát az egy csapás!

Platós játékautók attól lesznek izgalmas játékszerek, ha lehet rájuk rakományt tenni.

Ezt a festést nem fogom egy darabig kiheverni...

 Azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne még szörnyűbbé tenni ezt a brossúra borítót! Kiscicák gombolyaggal a gépháztetőn?

 Igen! Ebben a kivitelben kérem szépen, ne is menjünk tovább! Így jó! Nyamm!

 Featúrák. Nektek is feltűnt, hogy ez a műszerfal mennyire más, mint...

...ez a műszerfal?

Szövet beltér, vagy vinyl?