Matchbox Memories: Matchbox MB-08 Lotus Evora

Úgy alakult, hogy immáron a harmadik Matchbox Lotus Evora fordul meg a kezeim között, így gondoltam most már villantok róluk pár képet. Ikarus kolléga korábban már összeröffentett magának egy kisebb brigádra valót belőlük, amit meg is mutatott a mostanában kicsit szunnyadó blogján. Ebből kifolyólag típustörténeti és kisautóügyi leíráshoz tessék a fenti linkre kattintani, ugyanis én ezt a részt átugrom. Részemről csak annyit tudok hozzátenni, hogy szerintem ez egy igazán lájtos eresztésű Lotus, hiányzik belőle a márka védjegye, mégpedig az, hogy a lehető legkönnyebb karosszéria társul egy viszonylag kis motorral, mindent alárendelve a vezetési élménynek. Persze megértem, hogy a pénz diktál és ügye több vevőt hoz egy kényelmesebb sportautó, olyasminek érzem, mint a Porschénál a Cayenne. A Matchboxot is megértem, hogy megmintázta, hiszen mégiscsak egy "ősi" brit manufaktúra termékéről van szó - legalább is akkor még az volt -, de azért ők sem viszik túlzásba, hogy kapkodjon értük az ember.

A 2009-es kék verziót úgy kaptam egy szívességért cserébe, amit mindenképpen szét kellett fúrnom, ugyanis szorult az első tengelye egy hatalmas sorja miatt, így abból felni donor lett, illetve az üléseket még érdemes belőle számon tartani, ugyanis elég jól sikerült darabok. A tavalyi élénkzöldet már eleve csak a kerekei miatt vettem meg az ünnepek utáni leárazások alkalmával, ugyanis a korábban még csak Superfastokon alkalmazott ötküllős kerékgarnitúra szerintem nagyon jól néz, mindig jó, ha van itthon belőle egy szett. Az autó színén még kicsit időznék, ez a második hasonlóan ronda, zöld színű kivitele ennek a kisautónak, pedig még annyi értelmes szín van, amiben kiadhatták volna e helyett, no de végül mindegy, hogy milyen színben nem veszem meg. Becsületükre legyen szó, azért a tradicionális brit, verseny zöld (British Racing Green) színt is megkapta egy ötös csomag keretein belül, amit a pakkban fellelhető 911-es miatt vettem meg. Az említett járgány pedig Tomminál lelt új otthont magának, így valószínűleg megússza majd a fúrógép alá kerülést. Még három darab után sem érzem iránta a birtoklási vágyat, talán nem véletlenül került ki anno a citromdíjasok közé, pedig azért hunyorítva kicsit hasonlít az Exige-re.