Átalakítás: Matchbox Skoda 130 LR

A két ünnep között két bejgliszelet között is úgy gondolom, hogy van aki tud időt szakítani egy kis blogolvasásra így gondoltam előveszem egy, még az ünnepek előtt elkészült újabb rozsdakupacomat.

Keleti Matchbox
Kedves gyártónk nem éppen arról híres, hogy különösebb érdeklődéssel tekintene az egykori vasfüggöny keleti gépcsodáinak megmintázására. Szám szerint kettő ilyen van, az Ikarus 325 és a mostani blogposzt témája a Skoda 130LR. Ez előbbi okok miatt a modell eléggé keresett és egy jó állapotú darab nagy megbecsülést érdemel. Lehet, hogy most kissé furcsán hathat, ha egy ilyen ritka darabról van szó, akkor miért is alakítottam át. Ennek nagyon egyszerű oka, van az alap korántsem tekinthető makulátlannak. Ez egy angol homokozót megjárt darab. Hogy miért is gondolom ezt? Mert ez a kis '87-es Matchbox TSZA turkálójából került hozzám, ő az első számú angol second hand kisautó értékesítőnk. Amikor megláttam, egyből felkaptam és próbáltam helyet találni a kezemben a többi már ott lévő modell mellett. Valószínűleg majd a többi onnan megmentett autó is visszaköszön itt, de térjünk rá az autó részleteire

Hol is kezdjem?
Ez volt az első gondolatom amikor el kezdtem forgatni a kis kasznit a kezemben. Mindenképpen szükséges volt egy komoly mosás, hiszen, ahogy mondtam ez egy homokozószökevény. Miután megtisztult 20 év koszától, jöhetett az igazi ötletelés.

Első variációként egy utcai darabot képzeltem el valami extrémebb felnivel. Meg akartam lovagolni a retro hullámot, ami most kezd hódítani a keleti autóknál. El is készült egy gyári színhez hasonló festés, csaknem teljes egészében, de valamiért nem éreztem, hogy így az igazi. Ebben a válságban el kezdtem az ilyenkor bevált technikát. Nézzük meg milyen rozsdásan! Először csak egy kis része kapott belőle, majd azt vettem észre, hogy már az egész autót körbefestettem rozsdával. De kellett valami ami megtöri ezt a színkavalkádot, így ellensúlyozásként a tető és a spoiler matt fekete színt kapott. Ezzel már teljesen elégedett lettem, már csak a felni maradt ki a jóból.

Ebben az esetben egy Hot Wheels "Japan 5" szett került alá, ám ezt addig méregettem és taperoltam míg a külső karima egészen megkopott. Ezért lett végül piros a pereme, ráadásul szerintem bestiálisan jól áll neki. Ennek köszönhető az, hogy újra és újra leveszem a polcról, hogy nézegessem. De most már inkább ti is a képeket nézegessétek

Innen indult. Így visszanézve rosszabbra emlékeztem.
1.0-ás verzió. Jó jó, de nekem nem az igazi.
2.0. Még csak vörösen. Itt már megkopott az első kerék.
Fekete tetővel és piros karimával már igaziban is elfogadnám.
Végül egy csoportkép.

Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt kívánnak olvasóiknak a Matchbox Memories szerzői!

Matchboxon kívüliek: Guisval SEAT 131

Már régebben értekeztem afelől, hogy vannak olyan autók, amiket a Matchboxnál anno „elfelejtettek” megmintázni, ezért más gyártók felé kell, hogy forduljon az ember figyelme, ha birtokolni akarja őket. Ezt a jelen sajnálatos eseményei kapcsán ki kell egészítenem azzal, hogy „ja barátaim, ha csicsás vándorcirkusz autókat akartok letolni a torkunkon, akkor ne csodálkozzatok azon, ha nem vagyunk többé hűek a márkához!” (Lassan már le is cserélhetnénk a cégérünket valami másra, mert túlsúlyba kerülnek e lapokon a nem Matchbox kisautók.)

Amikor a legutolsó börzén Rájen kolléga elkótyavetyélendő cuccai között szembe jött velem egy 1:64 közeli FIAT SEAT 131-es, azonnal feltört bennem a birtoklási vágy. Ez is egy olyan autó, amit gyerekkoromban láttam az utcán – na jó, hát közel sem olyan számban, mint mondjuk Trabantot vagy Wartburgot –, naná hogy kell!

Világautó

A FIAT 131-es a mifelénk Zsiguliként ismert és szívünknek oly kedves 124-est váltotta és 1974-ben debütált a Torinói Motor Shown. A Torinóban gyártott autót egészen 1984-ig gyártották olasz barátaink, de jó hosszú és szerteágazó utóélete is van, hasonlóan a Peugeot 504-eshez. A járgány Mirafiori néven is ismert, azután a külváros után, ahol született és az egyike azon első fiatoknak, melyek szakítva az 1960-as években bevezetett hagyománnyal már nem csak egy három számból álló jelzést kaptak, hanem valódi nevet. Az egyik forrás úgy tudja, hogy 1 513 800 darab készült belőle, de erős a gyanúm, hogy ez csak az Olaszországban készült, pontosabban FIAT emblémát viselő darabokat jelenti és már ez sem kevés.

Fiat 131S Mirafiori 1600 (Forrás: Wikipedia)

A 131-es két- és négyajtós lépcsőshátú és kombi kivitelben létezett. Igazi dobozautó, amiket én szívből szeretek – nincs mit tenni, az én generációm úgy szocializálódott, hogy a Lada volt az országutak királya. Az autó bevallottan sok tekintetben a 124-esre épült, például az első generáció motorjai is ugyanazok a soros, négyhengeres 1,3 és 1,6 literes erőművek voltak, 64-, meg 74 lóerős teljesítménnyel. A 131-es kombi modellek a Fiattal történelmileg jó kapcsolatokat ápoló SEAT-tól érkeztek és minden piacon FIAT emblémát viseltek, kivéve Spanyolországot.

A bennünket most komolyabban nem érdeklő FIAT verziókat és generációkat átugorva, időzzünk még el afelett, hogy hol készültek még FIAT 131-esek, illetve annak mutációi!

Legalább 1982-ig egy El Nasr nevű cég az egyiptomi Helwanban készített ilyen autókat, majd a szintén FIAT 131 alapú, török Tofaş – imádom ezt a betűt – 131-et gyártották 1991-től. A Tofaş 131-et 2006-tól kezdődően Etiópiában is gyártotta egy Holland Car nevű kompánia. Nekem teljesen új volt, hogy Fiat 131-eket az FSO is szerelt össze 1975-1981 között, de ez nyilvánvalóan azért volt, mert Polski Fiat 131p-k nálunk nem voltak kaphatóak akkoriban. E fentieken kívül a Wikipédia szerint még az alábbi helyeken gyártották a 131-est:

- Córdoba, Argentína, FIAT Córdoba

- Bogotá, Kolumbia; (Compañía Colombiana Automotriz)

- San José, Costa Rica (S.A.V.A.)

- Dzsakarta, Indonézia (Daha Motors)

- Kuala Lumpur, Malajzia

- Casablanca, Marokkó (SOMACA)

- Lisszabon, Portugália (Fiat Portuguesa SARL, Somave Sarl)

- Szingapúr (Sharikat Fiat Distributors)

- Bangkok, Thaiföld (Karnasuta General Assembly Co.)

- Caracas, Venezuela (FIAT de Venezuela C.A.)

- Lusaka, Zambia (Livingstone Motor Assemblers Ltd)

Saját SEAT

A SEAT 131-esek gyártását 1975 elején kezdték meg Barcelonában. Kétféle változatot kínáltak, a 131 L-t szögletes első lámpákkal, 1433 köbcentis motorral és négysebességes váltóval, és a 131 E-t, aminek – szerintem legalábbis – sokkal vagányabb, négy kerek lámpája volt elől, 1592 köbcentis motorja a fedél alatt és öt fokozatú váltója.

Seat 131 L, 1980-ban, Salamancában. (Forrás: Wikipedia)

1976-ban debütált a kombi, Familiar néven, 1977-ben érkezett az automata váltós Automatico, majd 1978-ban a nagyon limitált példányszámban az 1,8 literes motorral szerelt 131 CLX 1800.

1978-ban a SEAT-ok is megkapták a FIAT 131 első ráncfelvarrásának vonásait, ugyanakkor mint amikor az olaszok is bevezették ezt. A motorkínálat nagyjából maradt ugyanaz, de 1979-ben debütált az 1,8 literes, Perkins gyárotta dízel. (1981-ben egy új, 2,5 literes, Sofim dízel érkezett a kínálatba, ami sokkal erősebb volt, mint a Perkins – 72 paci a 49 helyett – és ezzel megszületett Spanyolország akkoriban jellemző taxija.)

1980-ban újabb spéci kiadás is debütált, ez úttal már csak CLX néven. Csak ezüst metál és bronz metál színben volt kapható, 1919 köbcentis szíve 114 lóerő leadására volt képes.

1982-ben a SEAT is megkapta a FIAT 131-es újabb és egyúttal utolsó ráncfelvarrását, a csúcsfelszereltségű Diplomatic változat szervokormányt, légkondit, meg villanyablakokat is kapott. Spanyolország rendőrsége a kombi (Panorama) változatot pedig mint járőrautó kezdte használni. 1984 pedig a SEAT 131-esek utolsó gyártási éve lett. Utódjának az 1985-től gyártott SEAT Málagát tekinthetjük, ami a FIAT Ritmo spanyol változatának, a SEAT Ronda – nem vicc – lépcsőshátú verziója.

A Spanyolok saját játékautó márkája

Hogy kegyetlenül őszinte legyek, a Guisval-ról én mindössze annyit tudtam, hogy létezik egy ilyen nevű kisautógyártó és a 70-es 80-as években sok olyan autót megmintáztak, amire nekem fáj a fogam. Aztán amikor még régebben, véletlenül bevásároltam a Ford Escort raliautójukból a Vaterán, mert Matchboxnak néztem, az eladó meg persze cselesen rá is játszott a hasonlóságra – mond valakinek az valamit, hogy JátszásAutóCsecsemő? – akkor sikerült az első gyártmányukat érzékszervi vizsgálatnak alávetnem. (Ne keressétek, nem szerepelt még e lapokon.) Így utólag azt mondom, hogy az a darab konkrétan egyáltalán nem rossz, de ha tudom, hogy Guisval és nem Matchbox, nem licitálok rá.

A lényeg a lényeg, hogy akkor elkezdtem túrni a netet információ után és szembesültem azzal, hogy érdemi információ a spanyol gyártóról csak anyanyelvükön lelhető fel. A minimálisnál is sokkal gyengébb nyelvtudásom – kb. értem, ha elküldenek az anyámba ezen a nyelven, amire volt is példa, bár az akkor nagyon vicces volt, sikerült négy újságíró kollégát nagyon zavarba hoznom, amikor elhitettem velük, hogy minden szavukat értem, majd alkalomadtán egyszer elmesélem, mert járművel függ össze az ügy –, meg a különböző fordítógépek alapján azt sikerült kihámoznom a történetükről, hogy 1962-ben alapították a céget. Kezdetben a Matchbox Regular Wheel-ekhez hasonló, vastagtengelyes termékeik voltak, aztán az 1970-es évek fordulóján a nemzetközi konkurenciához hasonlóan ők is váltottak a tűtengelyes megoldásokra. Külön érdekes számomra, hogy – cáfoljatok meg, ha ismertek még ilyen céget – ők az utolsó nagyobb európai kisautógyártó akik meg tudták tartani a gyártásukat otthon és a termékeiken nem kamu a „Made in Spain” és még mindig talpon vannak. Az oldaluk szerint 35 országba exportálták termékeiket, de lehet hogy jó húzás volt tőlük, hogy meg sem próbáltak betörni a konkurenciával bőven ellátott Egyesült Államokba? (Azzal együtt a gyártáshoz hozzáteszem, hogy láttam én Guisval-ra matricázott RealToy-t Barcelonában, nagyjából úgy mint Corginak címkézettet Londonban.)

A cég weboldala még akkor is megérdemel egy vizitet, ha az embernek vajmi kevés köze van a nyelvhez. Egyfelől katasztrófa, mert folyton akkor berreg, meg animál, amikor nem kéne, ugyanakkor a Mattelnél megnézhetnék, mert a Spanyolok vették a fáradtságot arra, hogy készítsenek egy – ugyan pici és merőben hiányos, de érdekes – múzeum részt.

Egyetlen modellből, meg abból a nagyon kevés képből amit találtam a neten, nem akarok messzemenő következtetések levonni, de több dolgot is rá lehet fogni a gyártóra. Egyfelől érdekes a figyelmünkre, mert jó csomó olyan európai gyártmányú autót megmintáztak, amit más nem. Csak példaként: a SEAT 124, SEAT 127, SEAT Málaga, SEAT Ritmo, Jaguar XJ12C, az első generációs Opel Corsa, Alfa Romeo GTV6, Citroën BX, SEAT Panda mind-mind ott van a Guisval kívánságlistámon. Másfelől annak ellenére, hogy a kínálatukon látszik, hogy... khmm... erősen rajta tartották a szemüket a konkurensek gyártmányain – megkockáztatom, hogy volt nem egy olyan gyártmányuk, ami szemenszedett koppintás, azt a fentebb említett Escortot sem véletlenül néztem Matchboxnak – valahogy mégis van egyfajta sajátságos, szerethető egyedi Guisval charm. Engem nagyon sokban a hetvenes évek Majorette-jeire emlékeztetnek az autóik, de ezt a hangulatukra értem.

Ezzel együtt nem bírok a véremmel és mutatnék pár Guisval terméket! Fedezzük fel az apró különbségeket a Matchbox bizonyos termékeihez képest!

 Guisval CAMION LIMPIEZA PUBLICA először,

 másodszor,

 majd harmadszor, valamint Matchbox MB-07 Ford Refuse Truck. (Forrás: eBay vagy jelölve a képen)

 Guisval csónak és Matchbox MB-05 Seafire Boat. (Forrás: eBay)

 Guisval Camion Americano Tuning és a Matchbox Convoy / MB-45 Kenworth Cabover Aerodyne. (Forrás: eBay)

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb

Tényleg nem akarok messzemenő következtetéseket levonni egy gyártó termékeinek minőségét illetőleg egyetlen modellből, annál is inkább, hogy tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy az ex-Rájen kollekció Guisval manipulált darab, nevezetesen hiányzik a műszerfala és az eredetileg krémszínű beltér is kapott némi fekete filces kezelést az üléseken. Az első szélvédő alatti folytonossági hiányosságokról a fémben sem tudom eldönteni, hogy gyári öntési hiba, vagy valaki ablaktörlőket akart ide applikálni utólagosan. A festés sem makulátlan, a tetőn valami fura lenyomat van, igaz ez lehet valamilyen anyagtól – mondjuk műanyag zacskó –, amivel évekig érintkezhetett és az rongálta meg. Az viszont biztosan a gyártó javára írható pozitívum, hogy az első ajtók nyithatóak, míg negatívum, hogy sem kilincseket, sem hátsó lámpatesteket nem dolgoztak ki az autón. Cserébe viszont fém az alváza, aminek az anyagából masszív, inkább vonószem, mint vonóhorog áll ki hátrafelé.

Nem hibátlan, nem hiánytalan, de szerintem abszolút szerethető darab.

 Az első ajtók nyithatóak.

 A szélvédő tövében azok vagy gyári öntési hibák, vagy valaki ablaktörlőket akart oda applikálni.

 Érdekes, hogy se kilincsei, se visszapillantó tükre.

 A műszerfalát elvesztette valamikor az idők folyamán.

 Hátulra nem jutott világítótest, így nem ellenőrizhető, hogy ez melyik SEAT 131-es. Ha nagyon akarjuk, akkor ebből a szögből már ráfoghatjuk, hogy egy ritka CLX. A bronz metál festés még stimmel is, csak az első lámpák nem.

Fém alváz, masszív vonószemmel, mintsem vonóhoroggal. A lyukak rögvest értelmet nyernek, ha meglátjuk, hogy milyen dobozban lakott eredetileg.

Valami hasonlóban mint ez. A rögzítési megoldáshoz hasonlót a Majorette-től láttunk egy időben. Ebben konkrétan a tűzoltó parancsnoki verzió lakott. (Forrás: eBay)

Ilyen ni! Ezzel a kerékkel sem csúnya. "Vezető Tűzoltó". Szép ez a nyelv, na! (Forrás: eBay)

 Ez meg a rendőrségi változat, olyan kerekekkel, mint amilyen az enyémen is van. (Forrás: eBay)

Ezüst verzió, ronda - kiköpött Yatming amúgy - kerekekkel. Jól látszik a műszerfal, ami az én példányomból hiányzik. (Forrás: eBay)

Átalakítás: Siku Mercedes Benz E230 (W210)

Az elmúlt néhány hónapban elég sok patkány/HoodRide stílusban átalakított kisautót mutattunk a blogon. Én sem maradok ki a sorból, mivel a címben említett Siku Benz is ezt az irányzatot követi - mentségemre szól, hogy van egy bontatlan példányom is ebből a kisautóból, ha nem lenne, akkor nem készült volna el ez az átalakítás. Mivel Andrew még nem képzett ki rozsdaimitáció létrehozásából, így ez az autó koptatott, javítófestékes, karosszériaelem-cserélt lett.

Az igazi attrakció az általam létrehozott tetőcsomagtartó, amit egy fogpiszkáló és három gyufaszál segítségével készítettem el. A fogpiszkálóból két, azonos hosszúságú darabot faragtam, majd a tetőre ragasztottam makettragasztó segítségével. Ez után a három gyufaszálat is azonos hosszra vágtam, majd hosszában is kettéfűrészeltem őket, így alakultak ki a lapos deszkák, melyekre innentől bármit fel lehet pakolni.

A festést természetesen még a tetőcsomagtartó "felszerelése" előtt készítettem el. Semmi extra igazából, csak a két matt fekete cserélt karosszériaelem, illetve a kopott/javítófestékes részek térnek el az eredeti sötétkék színtől, valamint az első lökhárító alsó részén is látható piros-fehér sraffozás. Ez utóbbit nagyon egyszerűen sikerült kiviteleznem. Az eredetileg fekete műanyagot fehérre festettem, majd miután megszáradt, egy piros, alkoholos tűfilccel megalkottam a csíkokat.

A kiindulási alap.

Műtermi fotó Nr.1

Műtermi fotó Nr.2 - ezeken még nem véglegesek a koptatott/javítófestékes részletek.

Rakományként egy kerékpár.

Kerékpár másképp.

Nekem szörfdeszkával is tetszik, de Andrew leszavazta.

Lopott gumikkal. ;-)

Igen, valóban egy fűnyírótraktor, jól látjátok.

Eredetileg ilyen kereket szántam alá, de nem találtam megfelelően széles tengellyel, úgyhogy maradtak az eredetiek. Emiatt ültetve sincs, mivel nem szedtem szét.

Matchbox MB-66 1956 Ford Pickup

A Matchbox Ford F-100-as adaptációi mindig is nagyon tetszettek, de eddig csak a zárt kivitelből sikerült halmoznom a különféle variációkat, a stepside kivitelű pickup eddig sajnos mindig elkerült. No, de szerencsére már tudom azt írni, hogy eddig, ugyanis a legutóbbi börze alkalmával elém vetette magát egy szép példány, ami ráadásul pont az, amire igazán vágytam. Ikarus kolléga postja kapcsán szerettem bele igazán eme kivitelébe, ami szerintem tökéletes a maga nemében. Jó a színe, festettek a lámpatestek, a platóajtón levő Ford felirat, a hajszálcsíkozásról nem is beszélve. Mindehhez igazán jól passzol a krómozott alváz és a telikróm felnis kerékszett. Természetesen a "hiányzó" szörfdeszka beszerzésén már rajta vagyok.

Nem túl gyakori, hogy a krómozott fényszórókat átfestik

Nem túl gyakori felni, ez a második ilyennel szerelt Matchboxom

Nagyon feldobja ez a kis extra dekoráció

Átalakítás: Siku Volkswagen Transporter T2 No. 3

Íme eltelt a harmadik hét, így szerencsésen elkészült az utolsó Transporter is a triumvirátusból. Ezúttal a keretes szerkezetet meghagyva ismét egy DoKa jön.

Rozsda nélkül

Ezúttal viszont letettem a szivacsot és nem pamacsoltam össze a barna különböző árnyalataival a különböző élénk színeket, inkább az egész barna lett. Az ihletet itt is egy internetes kép adta. Éppen Tommival beszéltünk és egyből közöltem is vele, hogy ha lesz egy másodpéldányom a Doppel-ből, akkor az hogy fog kinézni. Ez egészen addig tartottam magamban, amíg el nem kezdtem a festést. Nem akartam kockáztatni, így először egy járt úton indultam el. Matt türkizzel és rozsdával. Tudom azt mondtam, hogy nem fogom öregíteni, de a szokás nagy úr. Szerencsére nem voltam vele elégedett, így visszaugrottam a kiinduló ponthoz és vállaltam a kockázatot.

A festés előtt viszont szükséges volt egy kis szerkezeti átalakítás is. Ugyanis a képen a kis duplának le voltak szerelve az oldalsó lehajtható falai. Így erről is mennie kellett. Nem bántam egyáltalán. Mivel már volt egy rendes platós átalakításom. A vágás majdnem tökéletes lett. Csak egy helyen ugrott meg a kezem amit nagyjából sikerült is kijavítanom. Végül reszelővel egyengettem ki a vágás vonalát. A csiszolások után megkapta e fent említett barna színt amit matt feketével tettem sötétebbé. Ez ráadásul a száradást is gyorsítja. A lökhárító az eddigiektől eltérően itt a kasznival megegyező színű lett. Ezután jöttek a szokásos részletek: az első- és hátsólámpák, a rendszám, és a VW logó. A plató matt fekete lett, mintha védőanyaggal lenne lefújva. Végül egy pár fekete koszfolt is felkerült. A részletek után kapott egy réteg akril lakkot spray formájában, majd zárásképpen egy matt lakkot, ami viszont már ecsettel került fel. A beltér sötétpiros lett.

A pingálás után már csak a szélvédők maradtak hátra. Ez úttal előre látó voltam és amikor a busznak kivágtam, sablonként használva készítettem még egyet. Igazából már a busszal egy hétvégén kész volt a teljes kaszni, csak nem volt éppen a környékemen kerékdonor. Ez egészen a hét közepéig váratott magára, amikor is vettem egy Mini Panelt. A buszhoz hasonlóan ez is kapott egy középső színt. Ebben az estben pirosat. Emellett még fehér falú lett a gumi rész is. Természetesen nem maradhatott el az ültetés sem. Itt is törekedtem a legminimálisabb hasmagasságra. Ami sikerült is.

Végül a folyamatok képeivel zárom a sorozatot.

Plató vágás előtti kép nincs sajnos.

A jobb oldali C oszlop alatt ugrott meg a gép.

Nagy ugrás. Itt már megvan a teljes külső festés.

A részletek is elkészültek.

Előző hétvégén még az eredeti kerékszettel pihent a traileren.

Pénteken azonban legördülhetett.

A végeredmény.

Minden autónak jól áll ez a kerékszett.

Akárcsak az ültetés.

Az ihletadó.

Börze beszámoló – 2011.12.12.

Rájenből kibújt a hivatása, belőlem az enyém, így meg lett örökítve az utókornak ez a hirdetés.

Tegnap is börzén voltunk, de most nem is igazán a benyomásaim miatt hozom fel ezt a témát, mert azok viszonylag negatívak, hanem annak az okán, hogy mire számíthatunk jövőre.

Tudjuk le gyorsan a negatívumokat! Iszonyú sokan voltak már röviddel a nyitás után is, ami persze nem baj, csak nekem van némi tömegiszonyom. Akkor döntöttem úgy, hogy én most innen megyek, amikor TSzA kolléga turkálójánál egy úriember nekiállt úgy tolakodni, hogy tudtam, hogy még pár másodperc és olyat csapok a csipogójára, hogy megudvariasodik.

Van egy hatvan körüli úriember, aki mindig nagy mennyiségű kékvillogós modellel érkezik. A kedves feleségével árulnak együtt. Többször vettem már tőlük ezt-azt, most is érdeklődéssel nézegettem a kínálatot. Bácsink rossz lábbal kelhetett fel, mert végig a nénit egzecíroztatta. „Figyeljél már oda!” (Értsd: Figyeljen minket vevőket tüzetesen, mert lopni fogunk.) „Ne jópofizzál már, figyelj!” (Értsd: Adtam ötven forint aprót porsche vásárlásába, mert eladó barátunk jó érzékkel nem készült váltópénzzel, a néni meg megköszönte.) Nem szóltam egy szót sem, szívből sajnáltam a nénit, aki szemlátomást zavarban is volt és talán meg is ismert minket, mint visszajáró kuncsaftot, de szinte biztos, hogy leolvasta az arcomról, hogy valahogy nincs ínyemre élete párjának viselkedése. Eljöttünk, de hogy őszinte legyek megjegyeztem a dolgot, én tőle soha többé semmit sem fogok venni. (Nem is nagyon maradt mit, ezer forintot még akkor sem fogok adni egy Maistoért, ha válságforintról van szó, pár Majorette és én még szemeztünk egymással, de végül maradtak, mert drágán mérték magukat.)

Ami a pozitívumokat illeti: Megint összefutottunk az urakkal és heveny diskurzusba merültünk a jövőt illetőleg. Matchbox kolléga ismét asztalt bérelt, így viszonylag könnyen tudtunk beszélgetni. Hogy mire számíthatunk a közeljövőben Matchbox fronton, azt jól lefesti az a párbeszéd, ami közte, porsche, meg köztem zajlott. (Már konkrétan nem emlékszem, hogy mit pontosan melyikünk mondott, de a kérdés és a válasz pont így hangzott el.)

„– Mit fogunk gyűjteni?

– Green Lightot, meg M2-őt!”

És ez gáz, nagyon nagy gáz! Matchbox mint mindig, most is nagyon jól tájékozott – nomen est omen – és a következő hírekkel szolgált: bár még nincs hivatalos 2012-es termékterv, az Egyesült Királyságban már most van 2012-es első eresztés (batch). Évente 2-3 recolor sem lesz ritka és az 1-75, illetve 1-100 sorozat helyett 1-120 lesz _mindenhol_. Arról nincs infó, hogy milyen földrajzi tagoltság lesz, vagy lesz-e egyáltalán. Viszont a csicsadömping a plafonig fog érni, elég csak az első adagot szemügyre venni.

Én eddig sem gyűjtöttem válogatás nélkül mindent, ami Matchbox címkével jött, de alaposan be fog szűkülni a Matchbox fogyasztásom, az biztos. A 2012-es első eresztésből egyedül a Mustang birizgálja csak meg az érzékeim, de a zöldet pont nem kedvelem annyira, tehát több mint valószínű, hogy úgy kihagyom, ahogy van.

Viszont így több jut majd a fentebb említett cégek termékeire – be is szereztem az első M2-modellemet, juteszembe.

Matchbox MB-52 Austin FX4 Taxi UPDATE

Gyengém a londoni taxi, ezért halmozom a kisautók 1:6x körüli méretarányú világába kitüremkedéseit – ezen az ösvényen érdemes elindulni ez ügyben, további verziók és típustörténet végett. A jelenlegi darab az alapszín és az oldalsó folt színkülönbségét leszámítva megegyezik a már tárgyalt 2008-as kiadással, mi több ez is abból az évből való, egy év közbeni recolor.

 Mennyit tudna javítani rajta öt festékpötty, meg egy kis festékfolt az elején?!

 A nagy forgalomban meghúzta valaki az oldalát.

 A dolláros tarifatáblázatot még mindig nem értem. Szerintem nincs is olyan kisautó, aminek ne állna jól ez a fajta kerék.

 Mennyit tudna dobni a hátulján két festékpötty?!