Matchboxon kívüliek: Greenlight Motor World American Edition Series 5 - 1955 Chevrolet Bel Air és Greenlight GL Muscle Exclusive Shoptool Multipack

Szinte biztosra veszem, hogy ez a címhossz rekord a blogon, de közel sem ez a lényeg, hanem az, hogy egy olyan gyártótól szereztem be az első kisautómat, mely a hazai gyűjtők körében az ismeretlenségből egyre inkább a titkos favorit státuszba csúszik át.

Az első a háromból

A Chevrolet Bel Air függőségem ismert tény, de a TriFive-ból az első, az 1955-ös még nem szerepelt itt kisautóként. Tulajdonképpen – ha jól emlékszem – még cakk-pakk egy 55-ös várja a gyűjteményemben, hogy e lapokra kerüljön – az meg olyan csomagolású, hogy soha nem fog kibontódni – szóval nem fog beleveszni a típustársak szürke tengerébe. Az 1:1-es autóról szóló típusismertető, meg az előbb hanyag eleganciával elhajított szakkifejezés magyarázata megtalálható abban a postban, amiben eredetileg comingoutoltam függőség ügyben, úgyhogy ezt most büntetlenül elhanyagolhatom. Ugorjunk!

Zöld a lámpa

Igazándiból nem ez az első Greenlight termék a blogon, de mindkettő porsche kolléga – aki a minap felhívta rá a figyelmem, hogy én vagyok az egyetlen aki nagybetűvel írom a nickjét, holott a helyes a csupa kisbetű – gyűjteményét gazdagítja. Mi több, az én Greenlight beszerzéseim is az ő lelkén száradnak, mert ő szólt, hogy van 1955-ös Bel Air náluk. Először a cégről kedvenc amerikai autós periodikám a Hemmings Muscle Machines, szégyenszemre csak egyoldalas kisautós rovatában olvastam, aztán annak kapcsán amit ott láttam gyorsan megkerestem őket a neten, és elraktároztam az agyam megfelelő bugyrában, hogy alkalomadtán meg kéne vizsgálni a termékeiket, mert tetszett amit láttam és végre 1:6x méretarányban készült valami igényes. Arra az alaptézisre, miszerint a nagy gondolatok párhuzamosan születnek meg a nagy koponyákban, mi sem jobb bizonyíték, hogy mostanság valaki elkezdte behozni a Greenlight cuccokat is – a pontos céget nem tudom, mert porsche volt a dealer is, de talán nem is érdekes, ott voltak a börzén, meg valószínűleg lesznek is, úgyhogy megtalálhatóak így.

Túrtam a gyártó oldalát, mert érdekelt a történetük, de csak arra sikerült rájönnöm, hogy amerikai, közelebbről indianapolisi illetőségűek. Hogy mióta léteznek, arról nem találtam információt. Viszont leltem egy érdekes anyagot arról, hogy mennyi ideig tart, és hogyan is néz ki egy-egy autónak a megmintázása. Érdemes ránézni, érdekes olvasnivaló.

Greenlight céges bemutató videó, össz-vissz egy percben. Lényegre törnek.

Közel tökély

Mivel a Greenlight termékek háromszor-ötször többe kerülnek, mint egy Matchbox – erről majd részletesebben egy kicsit lejjebb –, nyilvánvalóan az elvárásaim is magasabbak velük szemben. A Matchboxok játékszerek, a Greenlightok – a méretarányuk ne tévesszen meg senkit –, sokkal inkább vitrinbe való darabok. Az 55-ös Bel Air amúgy sem könnyű feladat, de azt hiszem sikerült az 1:64 méretarányban megugrani azt, amit ez az akadály jelentett. Az arányok, a részletek – különös tekintettel a legömbölyített végű függőleges vezérsíkokra – tökéletesek. Még a motorháztető gyalogosszaggató, lökhajtásos vadászgépet idéző oromdísze is a helyén van. A kisautó fényezése hűen követi az eredetit, a türkiz-fehér kétszínű fényezés abszolút gyári kivitel volt a Chevynél. Az alváz műanyag, a kerekek az eredetihez a megszólalásig hasonló „krómozott” dísztárcsát és gumiabroncsot kaptak. Az eredeti autón rengeteg a króm – erre is utaltam azzal, hogy nehéz ezt jól megmintázni – amit a Greenlight sok-sok ezüstszürke festékkel próbál megoldani. Teljesen komolyan gondolom, hogy ez megvilágítás függvényében teljesen jól is – normális nappali világításnál –, meg borzasztóan talminak is – jól megvilágítva, mint a fotózáskor – képes látszani. A realitások talaján mozogva azt kell mondjam, hogy én elégedett vagyok ezzel a megoldással. Ugyanez vonatkozik az első világítótestekre is. A Greenlight ezt is ezüstszürkével tűnik megoldani – legalábbis a Cayenne Turbónál is ezt a megoldást választották –, aminél a 3D-s hatást keltő festés szerintem jobb megoldás, de egyrészt ez már tényleg a csomó keresése a kákán, másrészt a Mattel is sokat használja „az egyetlen festékfolt” megoldást az első lámpákra. Pár helyen azonban egy picit vastagnak tűnik a fehér festés, szinte teljesen meg is eszi az üzemanyag beöntő nyílás fedelét, de a dolog nem annyira vészes, mint amilyen szerintem porsche Chargerénél. Megkockáztatom, hogy a Greenlight 55-ös Chevy megállná a helyét egy terepasztalon is – már ha lenne olyan méretarány, amihez passzol.

Műhelybútor

A címből már kiderült, hogy ez alkalommal nem egyetlen terméket veszünk górcső alá, ugyanakkor ha ezt nem írom le, akkor gyanítom a legtöbben simán átsiklottak volna afelett a tény felett, hogy biza itt egy másik Greenlight termék is felbukkan. Jó ideje már, hogy porsche és én is olyan papírból készült háttereket használunk, melyeket ő készített. Ezekben szintén papírból van némi berendezés is, de amikor a Greenlight weboldalán felbukkant az 1:6x kisautókhoz arányos műhelyberendezés, azonnal tudtuk, hogy nekünk kell ilyen. Az már csak a megérkeztekor derült ki, hogy a részletes kis holmik egytől-egyig műanyagból vannak – bár igazából egyikünk sem számított fémre. Remek dioráma kiegészítők, abszolút nem játékszerek, ha nem is tojáshéjból vannak, azért tanácsos rájuk némileg vigyázni.

Mennyi az annyi?

Érdemes egy kicsit időzni az árak felett. Mindkét Greenlight cucc 1500-1500 forintba fájt. Nézegettem az eBay-t és azt láttam, hogy 3 és 5 amerikai dollár – kb. 620-1050 forint – között futnak ezek a cuccok. Ehhez persze hozzájön még a postázás költsége Amerikából, ami minimum legalább ennyit jelent, de ha valaki tud ennyire olcsó postázási megoldást, akkor legyen kedves azonnal szóljon! Ehhez hozzájön még a Magyar Posta elhagyási-ellopási-tönkretételi faktora és az ezzel kapcsolatos idegeskedés. Mindezt figyelembe véve, nyilvánvaló, hogy az importőr cég nem a Greenlight kisautókon keresett pénzből épít majd székházat a Citadella oldalában, tehát azt gondolom, hogy az 1500 forint teljesen tisztességes pénz értük.

Ami az ár-minőség mércét illeti: Nos, annak a fényében, hogy a Matchbox vadul belecsapott a „készítsünk minél csiricsárébb cuccokat” irányba haladásba, mert az ilyesmire fogékony kisgyerekekben látja a piacot, felnőtt gyűjtőként inkább költöm el 3-5 Matchbox árát az ízlésemmel sokkal inkább találkozó kisautókra más gyártótól.

Azt hiszem érdemes vigyázó szemeinket a Greenlight cuccokon tartani!

 A Chevy embléma és a gyalogosszeletelő oromdísz is ott a motorháztetőn. A krómpótló ezüstszürke festékből mintha kicsit túl sok is jutott volna a lökhárítóra.

 Greenlight műhelyfelszerelés munkában.

 Az arányok tökéletesek, a részletek szépen kiemelve.

 A festék talán egy pindurit megint túl vastag, az üzemanyag betöltésére szolgáló nyílás fedelét szinte teljesen el is fedi.

 Hátulja is van.

 A türkiz-fehér gyári eredeti festés. A felnik már nem azok.

 1955 Chevy Bel Air a Greenlight-tól, még mint NRFB.

 A garázsberendezés még bontatlanul...

 ...a hátulján meg a lista, hogy mi is van benne.