Matchbox Real Talkin' – Police Chase Pack – 1970 Ford Mustang Boss 302

Néha az igazi gyémántokat a Matchboxnál nagyon el tudják dugni. Olyan készletekben tudnak felbukkanni, melyek amúgy nem is olyan nagyon vonzóak.

A Real Talkin' sorozat már szerepelt itt régebben és elkönyveltük, hogy épp eszű gyűjtő nem halmozza őket, csak én. Ez alkalommal egy dupla csomag kerül terítékre, az amúgy izgalmas rendőrségi üldözés téma köré csoportosítva. Mivel mind a két benne szereplő jármű érdekes és érdemben egyikkel sem foglalkoztunk még e lapokon, ezért úgy gondoltam érdemes külön-külön tárgyalni őket. Kezdjük hát az igencsak stílusos menekülőautóval!

Harapós paci

Már korábban értekeztem arról, hogy mennyire furcsa is, hogy az autótudomány egy kalap alá veszi az 1964 és 1973 között Mustangokat, ez az első generáció, holott nagyon különböznek egymástól megjelenésükben ezek a gépek. Nem is kell erre jobb példa a mint az 1970-es Boss 302.

Ezt a vadlovat 1969-ben és 1970-ben gyártotta a FoMoCo, hogy a Trans Am versenyszéria követelményeinek eleget tegyen a legyártott utcai kivitelű autók tekintetében, meg persze azért, hogy felvegye a kesztyűt a legnagyobb riválisával szemben. A General Motors már a kezdet-kezdetén úgy pozicionálta a Camarót, mint Mustang riválist. A kis- és nagy blokkokkal szerelt Chevy tényleg képes volt arra, amit a GM állított, miszerint hogy teljesítmény tekintetében elfogyassza reggelire az akkor 289 és 390 köbhüvelykes erőművel szerelt Mustangokat. Ezért a Ford az 1968-as modellév kellős közepén előrukkolt a 428 Cobra Jet V8-assal, mely papíron 335 pacit tudott, a valóságban azonban sokkal inkább volt az 410. (Az ok az egekbe szökő biztosítási díjakban keresendő, a gyár így próbált trükközni a vásárlók zsebét kímélendő. Hogy erre mennyire partner volt akkoriban mindenki, mi sem jellemzi jobban, hogy az NHRA is 360 lóerőre taksálta ezeket a motorokat a gyorsulási versenyszériában.) 1969-ben azonban jött a Boss 302, a 4,9 literes, V8-as blokkal.

A korábban a GM-nél dolgozó Larry Shinoda vette kezelésbe az 1969-es Mustangot, amikor megtervezte a Boss 302 külsejét. A vicces az, hogy csupa olyan dologhoz nyúlt, amit ma is használnak az önjelölt tunerek, csak neki volt valami olyanja, ami az előbb említettek – tisztelet a kivételnek – többségének nem. Nem, nem Homasita törzsvásárló kártyája! Ízlése.

A jobban ismert 1970-es modellből 7013 darab készült. Fényvisszaverő anyagból készült a jellegzetes hokiütő alakú csík az autó oldalára és motorháztetejére és eltűnt az ál-légszipoltyút a hátsó kerék elől. A fekete gépháztető, a redőny a hátsó szélvédőre már nem járt alapáron, de ez a Mustang verzió lett az egyik első olyan autó, melyre gyárilag került első spoiler és hátsó szárny. Említésre méltóak még az autó áttervezett kettős kipufogórendszere, felfüggesztése, az első tárcsafékei és az alapáras négysebességes, manuális Hurst váltója.

Hogy a valóságban mekkora teljesítményt tud a Főnök, az a fentiek alapján egy nagyon jó kérdés, de a gyári adat 290 ló. Az biztos, hogy nulláról hatvan mérföld per órára (kb. 100 km/h) 6,9 másodperc alatt ugrik ez a paripa, a negyed mérföld (400 méter) 14,6 másodperc alatt megy neki, aminek a végén már 158 km/h-val repeszt.

A fekete gyönyörű!

Nagyon sokszor nem értem, hogy mi vezeti a kezét a döntnököknek, amikor afelől határoznak, hogy melyik modell meddig szerepeljen az 1-75 szériában. Az 1970-es Boss 302 Mustang mindössze egyetlen évig, 1988-ban volt MB-37, ráadásul olyan festéssel, ami simán optikai környezetszennyezésnek tekinthető. Ezen kívül számos spéci kiadásban szerepel még, gumi kerekekkel és kiemelt részletekkel is akár, de mind közül az arany középutat szerintem ez a fekete, ezüst csíkozású autó jelenti ebből a szettből. Nagy kár, hogy az 1-75 szériában nem szerepeltették többet, mert egy alapvetően jól eltalált kisautóról van szó. A lényeges részletek kivétel nélkül a helyükön vannak, sőt a feláras extrák – lásd fentebb – is megjelennek rajta. Ha minden áron bele akarok kötni, akkor az oldalablak formája az, amit nem találok maradéktalanul kifogástalannak, az igazi autón ez sokkal szögletesebb, de tulajdonképpen nem vészes hiba ez sem. Egyáltalán nem bánnám, ha elővennék a ládafiából és néhány jó színben, az új kerekek valamelyikével bekerülne az 1-75 sorozatba.

A kamerám utálja a feketét. A becsillanó krómot meg csak kicsivel jobban. A kép közel sem tökéletes, de így is megszenvedtem vele.

A Matchbox készítette változatokból szerintem ez az egyik legjobban sikerült. Fekete, ezüst csíkok, éppen még a csicsán inneni modern felnik. Az 1-75 sorban csak egy évig volt, borzalmasan csúnyán kifestve.

Ez az 1970-es Boss 302 Mustang megkapta a feláras extra rolót hátra.

Boss 302 felirat a hokiütő végén, a beltérben pedig ott a jellegzetes dupla-dudoros műszerfal és a kormánykerék sem csak pizza.

A Rendőrségi Üldözés készlet. A Ford Crown Victoriáról majd később, az SMG-t lengető rabló, meg a terelőkorlát talán nem érdemel különösebben szót. Szépek ezek a csomagolások amúgy, de csak totális szétbombázással nyithatóak, úgy van bennük rögzítve a tartalom.

1970-es Ford Mustbang Boss 302. Melyik benzinnel oltott bipedál főemlős ne adná érte oda a fele lányságát?