Elcserélném - UPDATE

ELKELT! MB-30 Mercedes-Benz 280GE a TP-117-ből. - Mint a képeken is látszik, látott már szebb napokat. A kopásai talán egy fokkal kevésbé vészesek a valóságban, mint amilyeneknek a fotók mutatják, úgyhogy átfényezéshez talán túl jó. A kengururács felső keresztvasa középen el van törve.

ELKELT! MB-30 8 Wheel Crane - Egyértelműen átfényezési projekthez érdemes csak megvenni. A futómű és az alváz tökéletes, de sajna a daru horga törött.

Matchbox SuperKings: K-159 Racing Car Transporter

Egy ártatlannak tűnő kérdést tettem fel Sam. Joe számára és lám mi lett belőle. Megkérdeztem, mennyire nehéz egy Porsche színekben tündöklő CY-24-es beszerzése. Ez nem újdonság számotokra, mivel volt olyan rendes és kitette ide egy wanted poszt keretein belül, illetve felajánlotta, hogy benéz nekem Autómániába, hátha ott van. Jön a levél: „nincs, DE...”. Na, itt már kezdtem félni! Rövid leírás arról, hogy mit látott, gyenge telefonos kép. Félrerakatta nekem másnapig, de ha nem kell nekem, akkor ő elhozza. Hát hogyne kéne! Így került hozzám ez a pompás Superkings szett.

Porsche 959
A 959-es Porsche tulajdonképpen egy precíziós versenygép, melybe minden technikai újdonságot belegyömöszöltek a gyárban, melyek a mai autók leírásában már természetesnek hangzanak. Eredetileg B csoportos rali autót terveztek építeni a 911-es alapjaira. Az FIA homologizáció elérése érdekében került sorozatgyártásba, 1986-tól 89-ig. Nem kell most valami hatalmas darabszámra gondolni, ugyanis mindössze 200 darab készült utcai kivitelben (1999-ben kapta meg az USA-ban az utcai jogot), a teljes termelés 337 darabnál állt meg. Lássuk mik is voltak a lényeges újítások, amik miatt igazi gyöngyszemmé, korának leggyorsabb sorozatgyártású autójává vált! A legfontosabb a motor, mely körülbelük fél literrel kisebb volt az akkori 911-es modellénél, egész pontosan 2,85 liter űrtartalmú. Nem tűnhet soknak, de hengersoronként – 6 henger, boxer elrendezésben – kapott egy-egy turbófeltöltőt is, mely igencsak nagy huzatot csinált a négyszelepes hengerekben. Az így létrejött 444 lóerős motort azonban már nem volt elég levegővel hűteni, így egy kombinált hűtési eljárást alkalmaztak, melynél a hengereket vízhűtéssel látták el. Hogy ezt az erőt át is vihessék az aszfaltra, a legfejlettebb 4x4 meghajtást tolták a szekér alá, mely képes volt dinamikusan elosztani az erőt a kerekek között; Alapesetben 20-80 százalék arányban osztotta el a hátsó kerekek javára. Ezt segítette még a rugózatlan tömeg csökkentése is, amit üreges magnézium felnik alkalmazásával értek el. Ha már a tömegnél tartunk, az alumínium, aramid (kompozit anyag) és nomex nagymértékű alkalmazásával sikerült 1450 kilogrammra levinniük. A hajtáslánc kitűnően vizsgázott, 1986-ban megnyerte a Párizs-Dakar ralit.

959 az 1-75 sorozatban
Matchboxnál 1986-ban alkották meg MB-07 kódnéven és 1987-ben látható először az 1-75 sorozat katalógusában. Ezzel a számmal, meglepően sokáig, 1997-ig készült, változatos festéssel. 1998-ban MB-56-ként találhatjuk meg a katalógusban, azonban 1999-ben már MB-17, utána MB-33, végül MB-54 ként fejezi be pályafutását 2001-ben. Kidolgozása szerintem kellőképpen részletes, azonban a hátsó légterelő kivágása lehetne teljes, ha már úgy is külön darabból van – amitől olyan hatása van, mintha nyitható lenne. A hozzám került két darab öntőmintája már a pályafutása végén lehetett, mert tisztán kivehető az illesztések helye. Areh példánya is hasonló tendenciát mutat – egyszerre készülhettek a szetthez –, azonban a többi kivitelénél nem, vagy csak alig látszik az öntőszerszám éleinek hiánya. Festése, dekorálása jónak mondható, azonban ennek az orrára is az eltúlzott Porsche embléma került, amely ebben az esetben logóként van jelen, mintsem emblémaként.

959 Superkingshez
Ehhez a szetthez a 959-es szerintem tökéletes választás volt, mivel ahogy fentebb írtam egy kísérleti nyúl volt. Inkább egy mozgó labor szerepét kívánja betölteni (nevével ellentétben), amit az is alátámaszthat, hogy nem verseny festésű a hozzá adott két autó. Igazából a kettő között nincs sok különbség, amit ki is használtak Matchboxéknál. A vontatmány hármas tagozódást mutat – nem, ez sem fej-tor-potroh –, az elején található a szállás rész, a középső a műhely, a végében pedig a két autó tárolására alkalmas hely. Az első részt gyorsan átugoratjuk, az ablakon benézve csak egy egybepados üléssor látható. A középső rész már izgalmasabb, a rámpa lenyitása után elénk tárul a műhely, ahol egy fordított F alakban munkaasztalok találhatóak, a jobb oldal pedig egy hatalmas szekrénynek ad otthont. A rámpával szemközti falon vannak a szerszámok, szépen sorakoznak, a leltárlista sem hiányzik mellőlük. A rámpákat függőlegesen, egy kicsit megemelve nyithatóak csak le, így csukott helyzetben is stabilan rögzülnek, kikopni sem tud, szerintem ennél jobban meg sem oldhatták volna. A hátulját lenyitva elénk tárul a kétszintes garázs. Az emeletről is könnyű leparkolni, ha meghúzzuk magunk felé, akkor máris lehajthatjuk, melynek szöge ekkor megegyezik a rámpáéval. Csak egy dolgot kifogásolok, ami tulajdonképpen az összes Convoyra is igaz, de itt szembetűnőbb, az a vonószem helye. Nagyon az elején van, így rákapcsolva a vontatóra, nagyon messze kerül a fülkétől.

Olasz vontató
A mobilitás érdekében, nem árt, ha van a pótkocsi előtt egy vontató, mely jelen esetben egy Iveco gyártmány. Nem könnyíti meg a helyzetemet a beazonosítás, mivel csak egy évszám van az alján, márkanév is csak a hűtőrácson olvasható. Nekem elsőre a TIR sorozatból is ismerős Iveco TurboStar ugrik be. Leszámítva a brutális – de kétségkívül tetszetős –, amcsi stílusú kipufogókat és a harmadik tengelyt, ugyanígy néz ki. Az utóbbi kettőt gondolom a látványosság miatt vetette be a Matchbox. Kicsit idegennek éreztem a tetején a két villogót, míg rá nem jöttem, hogy azokkal lehet kormányozni. Le-fel mozognak, jobb oldalit lenyomod jobbra fordul, utána a ballal lehet egyenesbe tenni, és fordítva. Újabb részlet, ami elismerésemet váltotta ki. Most őszintén, valaki tudott volna erre nemet mondani?

Matchbox Superkings K-159
Kipakolás
Az emeletről is
Felső szint lehajtva
Az emelet a helyén
Egyszerű a hátulja
A műhely előtt
Katonás rend
Madártávlatból
Van másik oldala is
Ez a kipufogó egy kicsit csálé
Innen nézve lehetne valami amcsi vas is
959 közelről
Nem kifejezett "Racing Car" festés

Matchbox MB-30 Mercedes-Benz 280GE - UPDATE

A Mercedes-Benz valódi terepjárójáról a közelmúltban értekeztem behatóbban. Akkor linkeltem Areh számos változatot jegyző gyűjteményét, de azokhoz képest is tudok újat mutatni. Régebben már esett szó e lapokon a Commando sorozatról. Nos, úgy fest, hogy végképp elköteleztem magam a Strike Team mellett, mert jelen sorok tárgya, az ebbe a szériába tartozó darab is a piros-fehér felségjelzést viseli. A mundér szerintem kifejezetten jól áll neki, a díszítés nélküli rücskös, Convoy-kerekek szintén morcosítanak rajta és a fehér helyett halványbarna tető is jó választás. Ezekben a színekben az MB-30 hiteles mint katonai jármű, ez a festés igazi telitalálat.

Matchbox MB-30 Mercedes-Benz 280GE a Commando szériából.

A világosbarna tető és a díszítés nélküli fekete kerekek is hozzájárulnak a katonás megjelenéshez.

Teljesen hiteles, mint sebesültszállító, főleg hogy az első két ülés után teljesen sík a beltér.

Strike Team rulez!

Matchbox MB-30 8 Wheel Crane

Szép számmal ismerünk olyan Matchboxokat, melyeken valamiért nem tüntette fel a típust a cég, de könnyűszerrel azonosítani lehet őket. Olyanokat is ismerünk, melyeket már nem olyan könnyű azonosítani, de nem lehetetlen. Aztán vannak azok, melyeken nincs típusjelzés és csak találgatni lehet, hogy mit mintáz, már ha mintáz valamit egyáltalán. Az 1965-ben debütáló, MB-30 nyolckerekű daru is ez utóbbi kategóriába tartozik; ráadásul semmiféle kapaszkodót sem ad a találgatáshoz. A regular wheel modellnek nincs beltere – ha lenne, akkor máris lehetne okoskodni az alapján, hogy melyik oldalon van a kormány –, de szélvédői sem. Az 8 Wheel Crane annyi fémből van, mint manapság egy teljes 5-pack, lévén csak a kerekei és a daru horga készült műanyagból. Cserébe olyan sok mindent nem is tud, csak a darut lehet körbeforgatni, sem emelni, sem kihúzni nem lehet a gémet.

Az változatokról

Felettébb valószínűtlennek tartom, hogy a képeken szereplőkön kívül ebből nekem valaha is lesz másik, aminek az oka az ár. Amit birtoklok az a leggyakoribb regular wheel verzió, de Charlie Mack szerint így is megér 10-15 dollárt. Ha piros lenne a horga, akkor 18-25 dollárt érne, ha pedig – idézet következik – „mentazöld” („mint green”) árnyalatú lenne, amiről elképzelésem sincs, hogy milyen szín, akkor 2000-nél is több zöldhasút kóstálna. Areh gyűjteményében van egy sokkal világosabb zöld verzió, mint az enyémek, ergo nem kizárt, hogy ez a bizonyos mentazöld az az előbb linkelt lehet. (A feleségem szerint az türkizzöld, de én passzolok.) 1970-ben, a Superfast-kerekekre váltás évében elkészítik ezt a verziót is, de az csak ebben az évben van az 1-75 sorban. Viszont ennyi idő is elég, hogy két színváltozat készüljön. Arehnél megtekinthető a gyakoribb, vörös karosszériás, arany darus, sárga horgos verzió, ami Charlie szerint 35-50 dollárt ér. Ugyanez narancssárga daruval már 350-500 dollárt ér. Egy apró érdekesség: Az 1970-es katalógusrajzon – linkelve fentebb – két nyilacska arra utal, hogy a darugém kihúzható. Bár nekem nincs a Superfast verzióból, Areh fotói alapján úgy tűnik, hogy ez az alkatrész változatlan maradt és bizony akkor ilyen trükköt nem tud.

Matchbox MB-30 8 Wheel Crane. Ebből is a leggyakoribb regular wheel verzió.

A középső darab valakinek a hamvába halt átfestési kísérlete, helyenként felfedezhetőek rajta az eredeti színezés nyomai, úgy nézett ki, mint a másik kettő - sajna a horga is törött.

Ez a daruskocsi teljes repertoárja - körbe tudja fordítani a daruját. Ja és persze gurul is.

Megsértődtek, hátat fordítanak.

Belső tér és szélvédő az nincs.

Az egyikhez viszont van dobozom, regular wheel type E, ha jól tévedek.

Matchboxon kívüliek: Tatra T148 S1 dömper

A tisztelt olvasóközönség és a köztem húzódó generációs szakadéknak köszönhetően elképzelhetőnek tartom, hogy a többségnek elképzelése sincs arról, hogy mekkora királyságnak számított a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek közepén az, ha az ember gyereke birtokolt egy bazi nagy, műanyag dömpert. Remekül lehetett velük úgy száguldozni, hogy belekapaszkodtunk a billenőplatóba és hátulról toltuk mint az őrült. Persze rohadtul nagyokat lehetett így zakózni, de hát kit érdekelt? Természetesen homokozni is isteni volt, belefért legalább 5-6 kiló föld. Emlékeim szerint akkoriban amikor én ilyesmivel töltöttem az időt, akkor mindenkinek ugyanolyan, sárga kabinos, piros hűtőrácsos dömpere volt és mintha talán IFA embléma is lett volna azon a hűtőrácson. A sógorom limlomjai között viszont olyat találtam, amivel bárki a játszótér császára lett volna az én kölyökkoromban – persze több mint tíz évvel vagyok idősebb mint ő, akkor nem volt ilyesmi.

Tatra T148

1969-ben a Csehszlovák Tatra gyárban úgy döntenek, hogy modernizálják a T138-as nehézteherautót. Az utód T148 erősebb, gyorsabb, halkabb, megbízhatóbb és kevésbé szennyező lett. A 4x4 és 6x6 hajtású kivitelben is létező gépezet lelke a 2000-es fordulaton, 200 lóerőt leadó, léghűtéses, V8-as dízelmotor. A 12 667 köbcentis apróság 100 kilométeren 32 liter gázolajat pusszant be. Nem tudom, hogy mi teszi, tán a léghűtés de a jellegzetes, legömbölyített élekkel megformált csőrös fülkéjű gép jellegzetes, sivító hangot adott ki. Melyik fiúgyerek ne lelkesedne valamiért, aminek tíz kereke van, bazi nagy, narancssárga – erről később – és hangos? A T148 gyártását 1972-ben kezdik meg és 1982 decemberéig folytatják. A 113 647 darab készül belőle és ebből 63 700 darab kerül a világ 43 országába. A legnagyobb felvevőpiac a Szovjetunió. Én leggyakrabban daruskocsi formájában találkoztam vele, de az S3-as dömper is rémlik.

A játszótér császára

Az ismeretlen gyártótól származó dömper a T148 S1 változatot mintázza. A sógorom nyilvánvalóan rendeltetésszerűen használta zsengébb korában, azért a fülke mögötti akszeszoárok már hiányoznak. Nem faggattam ki róla, de gyanítom, hogy a játékon is pótkeréktartó volt, mint az eredetin. A fülkét csupán patentok tartották az egyetlen darabból készült alvázhoz, melyek nagy része mára már az enyészeté lett. Érdekes, hogy helyenként mennyire részletgazdag ez a homokozói játék, például a hűtőrácson keresztül kivehetőek a motor körvonalai, meg a jellegzetes hűtőventilátor. (A képek mobiltelefonnal készültek, igény esetén legközelebb viszek magammal fényképezőgépet és készítek normális fotókat.)

A hűtőrács mára már némileg hiányos.

Eredetileg a fülke mögött különböző akszeszoárok voltak. A dísztárcsák azonban hiánytalanul megvannak.

Nem tudom, hogy nálunk használták-e a T148 S1-es változatát, amit a homokozói játékszer megmintáz.

Az eredeti Tatra T148 S1.

Matchbox MB-09 Chevrolet Corvette ZR1 - UPDATE

A tavalyi metálkék – típusismertetővel és Hot Wheels vs. Matchbox összehasonlítással – és az idei speedsárga – amerikai Superfast ismertetővel – után a harmadik színváltozat, mely a tudomány mai állása szerint létezik a tavalyi, MB-09 Corvette ZR1-ből: a meggypiros!

Matchbox MB-09 Chevrolet Corvette ZR1, NRFB.

Matchbox CY-30 Grove AT 1100 Crane - UPDATE

Több mint egy éve volt, hogy a Convoy sorozat legritkább darabjáról írtam, abból az alkalomból, hogy Postás Bácsi megjött vele. Amikor kézbe kaptam már nem is fájt annyira az a kétcsilliárd forint, amit kiadtam érte, merthogy nem csak a képeken mutat jól, hanem a valóságban is. Állandó helyet is kapott az üvegvitrinemben, ahová csak a legkedvesebb darabok kerülnek. Azonban adós maradtam az NRFB képekkel, nyilvánvalóan mert az én példányom meztelenül érkezett. Pontosabban az eBay-ről, meg Arehtől nyúlt bélyeg méretű valamiket közöltem róla, de hát azért az nem az igazi. (Azt a nagy szettet azóta is siratom, amikor eszembe jut.)

Teljesen esélytelennek tartottam, hogy valaha is elém kerül még egy Grove AT 1100 Crane, nem is foglalkoztatott, nem is kerestem, de a véletlen érdekes dolgokat művel; beszereztem egy CS-60, NRFB verziót! Íme:

Matchbox CY-30 Grove AT 1100 Crane, itt mint CS-60 NRFB.

Matchbox Memories Transit

Gondoltam meglepem Joet egy "céges" autóval. Úgy is elfér már a blognak egy saját vas, gondolva a felújításhoz szükséges alapanyagok, illetve az aukciós oldalakról származó Matcboxok és egyéb modellek minél gyorsabb célba érésére. Az anyagi korlátok elég szűkösek, így egy 1982-es Ford Transitra esett a választásom. Elég leharcolt állapotban volt. Vétel után egyből szétkaptam, kilakatoltam, illetve a Supervan 2 mintájára kapott egy kövér spoilerezését. A tempós haladás érdekében kidobtam belőle a traktormotort, és kapott egy V6-os blokkot. Most már kinézett valahogy, megkaphatta a tipikus furgonszínt is. Felkerültek az alufelnik is, sajnos csak használtra futotta, egy-két helyen padka nyomok rajta, de idővel úgy is gyarapodni fog. Nem maradt más hátra, mint a matricázás, és lám már el is készült a futárkocsi.

Komolyabbra véve pár szó a modellről. Mint Matchbox Joe már itt kitárgyalta, így ezt diplomatikusan kihagyom és a konkrét darabra szorítkozom. Ez is saját örökségem, megjárta az alkoholos filces korszakomat, ilyen állapotban került fel a padlásra is. Szétszedés, kromofág már rutinszerűen ment. Az ablakokra is került filc, azonban kitartó munkával, és egy alkoholos ronggyal ezt sikerült megszüntetni. A lámpákról is sikerült eltávolítani a hibajavítót, mely ezüst festék híján egyenlőre marad fekete. A festésbe már kezdek belejönni, azonban a fehér nem fed olyan jól, így kicsit vastagra sikeredett a fényezés. Az alvázat is fehérre fújtam fekete helyett, erősítve a replika mivoltát, gondolok itt például a beömlőkre, ami jelen esetben ál, így ki sincs vágva a kaszni alatta. Próbáltam valami ütős dizájnt készíteni rá, sikertelenül. Maradt a matricázás, melyet etikett címkével oldottam meg, bár így utólag elnézve lehetne kicsit nagyobb is a felirat.

Fellelt állapot

Filc, filc és filc mindenütt

Új ruhában

Nem egy padkázós kivitel

Matchbox TP-117 - MB-30 Mercedes-Benz 280GE - MB-43 Pony Trailer

Nincs értelme találós kérdést feldobni, hiszen a cím lelövi a poént, de elgondolkodtam, hogy ismerek-e még olyan autót, amit több mint harminc éve gyártanak kisebb-nagyobb változtatásokat leszámítva változatlanul, és nem valami borzalmas, elavult, autóipari dinoszaurusz az eredmény. A Hindustan Ambassador tuti befutó a kora okán, poénból játszóautónak még tán kéne is, de mindennapi, üzemszerű használatra a jó ég óvjon tőle bárkit is! Nem akarok senki lelkivilágába belegázolni, de ott a jó öreg kocka-LADA is, de egyfelől a harminc év csak úgy jön össze, ha belekalkuláljuk az ezerkettest, meg biztos ami zicher a Fiat 124-et is, de a "dínó faktor" játszik - a fene sem akarna egy légzsákok és olyan úri hívságok mint az ABS nélküli autóval járni. VW Bogár is jó példa, de csak játszóautónak kéne, mindennapi használatra nem, nagyjából azért, amiért a LADA sem. Végül semmi más nem jut eszembe - némi csúsztatással - mint mindennapi használatra alkalmas alternatíva, mint a Landy – jé, hát ez is nem pont terepjáró?

G-Klasse

Azt hiszem ezen dobtok majd egy hátast: A Mercedes-Benz G-osztály – G, mint Geländewagen, azaz "terep járó jármű", ami már majdnem olyan szép szó, mint a möbeltransportbetriebe – fejlesztésébe a cég az 1970-es évek elején kezdett bele, nem kisebb személyiség ötlete által vezetve, mint az egykori iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi, aki akkoriban a cég főrészvényese volt. A sah színtisztán katonai terepjárót vizionált csillagos emblémával – ez később változott. A fejlesztésbe a németek az osztrák Steyr-Daimler-Puch segítségével kezdtek bele, mivel a cégnek jelentős gyakorlata volt a katonai terepjáró járművek építésének területén. A G-osztály első, katonai változatait a hetvenes évek végén kezdi kínálni a cég, majd 1979-ben piacra dobják az első polgári változatokat is. A G-osztály szépsége pont abban rejlik, hogy a két és négyajtós változatok lehetnek igazi igáslovak, acélfelnikkel, rücskös gumikkal és már-már slaggal is tisztába tehető beltérrel, de luxusterepjárók is, bőrrel, légkondival, akár hétsebességes (!) automata váltóval, 5,4 literes, 469 lovas, feltöltős, V8-as benzines erőművel. Akinek meg még ez sem volna elég, az talál G-osztályra épülő dolgokat a jól és kevésbé jól ismert tuningcégeknél. Természetesen nem csupán az ajtók száma az, ami megkülönbözteti egymástól a G-ket. Különösen a katonai változatoknál széles a felépítmény kínálat, ahol a tengelyek távolsága is változó. A G-Klasse akkor sem veszti el terepjáró képességét, ha a luxusfelszereltségű polgári verziónak születik – jó, nyilvánvalóan a bling-bling diszkófelnik, meg az ültetés ellen semmi sem véd. A G-osztály Ausztriában készül a Magna Steyr-nél, ahol javarészt kézzel szerelik össze az évi 4-5000 autót. A megrendelések zöme katonai. A Wikipédia 27 országot említ az alkalmazó hadseregek felsorolásánál és ide számítja, a Puch emblémát viselő – egyes piacokon, legfőképp Ausztriában Puch-G néven fut a széria – és a licenc alapján készülő Peugeot P4-eket is. Az alkalmazó országok között egy ideje már Magyarország is ott van, de a két legérdekesebb talán a Vatikán a pápamobilokkal, illetve az Egyesült Államok Haditengerészete a közel 160 darab, IFAV-vel. Ez utóbbi kapcsán még két gondolat: ha az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma gépjárműveket importál egy olyan országba, ahol jármű- és fegyvergyártók sokasága kínálja portékáját, az szükségszerűen jelenti azt, hogy annak a járműnek piszok jónak kell lennie. Egyébként nagyon prózai oka van annak, hogy az USMC a G-osztályt választotta: A Humvee-k nem férnek bele kényelmesen a V-22 Osprey-ba, az FAV-ket meg sem megpakolni, sem értelmesen felfegyverezni nem lehet. A G-osztály nyugdíjazása már többször szóba került, de gyanítom, hogy leginkább a katonai vásárlók igényeinek kielégítése okán 2015-ig bizonyosan készítik majd még tovább. Szándékoltan nem írtam egy bötűt sem arról, hogy a G-osztály jósága miben rejlik, hiszen ezt megtette Winkli, a Totalcar hasábjain, amit kiegészít egy videó is. Tessenek kiélvezni minden karaktert!

Matchbox Mercedes-Benz 280GE

Ami az európai katalógusban az 1-75 szériában először 1985-ben, mint MB-30 felbukkan, az egy polgári, négyajtós verziót mintáz, melyet a valóságban egy 2,8 literes, 156 lóerős soros hatos hajt. Az alvázán 1984-es keltezést visel, az európai 1-75 katalógusban utoljára 1996-szerepel. 2000-ben előveszik ismét, az amerikai szériában MB-40-ként inkarnálódik újra. Areh 22 változatot jegyez, Charlie Mack 28 verzióról tud, egy másik forrás pedig 30-ról – az eltérés valószínűleg abból fakad, hogy az utóbbi ide veszi a Light and Sound és egyéb spéci változatokat is. A Convoy kerekek kifejezetten jól állnak a terepjárónak, melyet szemlátomást eleve valamilyen, megkülönböztető jelzést viselő járműnek terveztek, aminek ékes jele az ablakokkal egy alkatrészt képező, három cici a tetőn. Az erős színezésű szélvédő elrejti a belső teret, ami eléggé elnagyolt; a műszerfalat, a kormányt és a két első ülést dolgozták csak ki, ezek mögött egy egyszerű, sík „plató” van. A G-osztály bekerül ajándékcsomagokba is – Ikarus 256 kolléga jegyez egy csinos szettet – és mint a mellékelt ábra mutatja, twin pack-ekbe is. Egészen konkrétan amik nekem megvan, az az 1987-es kiadású TP-117 mindkét létező változata. Amit mögé akasztottak, az az itt már többször előfordult MB-43 Pony Trailer egy újabb változata – ez úttal Superfast kerekekkel és fekete pacikkal.

Az ötös bömösről szóló postban hiányoltam egy rendőrségi verziót. Na, valami ilyenre gondoltam!

MB-30 Mercedes-Benz 280GE a TP-117 Twin Pack-ből.

"Ein-Zwei-Polizei". Szellőztetés a lovaknál.

Nézzétek csak meg ezt a képet a Policecars.hu-n! Nem rendőr, de nagyon hasonlít, nem?

Fekete lovak a helyükön.

Fekete pacik, a hátukon még ott a sorja.

A másik TP-117 verzió, NRFB. A legutóbbi börzén zsákmányoltam. A hölgy aki árulta, úgy hivatkozott rá, hogy "a taxi".

Matchbox MB-72 Sprint Racer

Nem tudom, ki, hogy van vele, de nekem kicsit ellenszenves ez az 1-75 1-100 széria a Matchboxnál. Az ellenszenv abból fakad, hogy mi európaiak miért „csak” 75 modell közül választhatunk. Az előző posztomban bemutatott GMC is jelen volt az 1-100-ban, amikor a 75-ös szériában még csak hasonló kivitelű autót sem találhattunk. A most bemutatandó darab is hasonló karriert futott be, azonban itt látványosabban tette, élt két évet az 1-75-ös sorozatban. Aláírom, tipikusan csak Amerikában futó versenysorozat autóit mintázza, de gyerekként abszolút nem zavart, hogy életemben nem láttam még ilyen autót, sőt, igazi kuriózum volt. Értékét az a tény is növelte, hogy amúgy is szűkös az MB kínálata versenyautók terén.

Pár szó a Sprint Car versenyről. 1958-tól űzik odaát ezt a tevékenységet, ahol egy ovál pályán köröznek, nagyon könnyű, ellenben irtózatosan erős – elérhetik a 850 LE-t is – versenyautókkal. Nem ismerős ez valahonnan? Dehogynem, hiszen a NASCAR-ra ugyanezek a jellemzőek, vagy mégsem, itt ugyanis a versenypályák nincsenek aszfaltozva, illetve csak csekély hányaduk. Nehezítésként, már ha nem lenne elég nehéz egy 800 lovas gép terelgetése egy földes pályán, ezeket a versenyeket főként éjszaka rendezik. Ebből adódóan tulajdonképpen egy izgalmas driftverseny az egész, ezért van szükség a hatalmas szárnyakra is, amiket először a hetvenes évek elején kezdtek alkalmazni. Létezik a versenyágnak egy szárnyakkal nem rendelkező autóval futó ága is, ők mennek az aszfaltozott pályákon. Ízelítőnek tekintsétek meg ezt a videót.

Matchboxék 1990-ben alkották meg ezt a modellt, majd a 91-es katalógusban bukkan fel először, mint MB-72. Hatalmas pályafutása nem volt, 93-ban már nyoma sincs (1-100-ban még két évig jelen volt). Ebből kifolyólag sok verziója nem is volt, Areh hármat jegyez belőle. Megvalósítását tekintve szerintem nagyon eltalálták, a lehetőségekhez képest részlet gazdag, kapott sofőrt is kormánnyal, van négy az egyben kipufogó, megvan a hátsó lökhárító is. Tetszenek a kerekei is, illenek hozzá, elöl kicsi hátul nagy versenykerék. Amit negatívumként említenék az, hogy a két leszorító szárny – a nagyobbik példás kidolgozású – nincs egyvonalban. A Rollin’ Thunder felirat a Rolling Thunder – angol nyelv szépségei – nevű pályára utalhat.

Most vettem csak észre, hogy...

... valami nem stimmel

Fordítva van rajta a szárny

Megvan a lökhárító is

Viszonylag ritka méretarány

Megskalpolva

Versenyre menet (MB71 és MB72)

Csapatás közben

Csupaszon ilyenek