Welly Opel Omega

A kisautógyűjtés egyik furcsasága, hogy sokkal könnyebb szuper- és hiperautókat beszerezni, mint hétköznapiakat. Hozzá még én úgy is vagyok bedrótozva, hogy a hétköznapi autók sokkal jobban érdekelnek kisautóként (is). Az egyik ilyen eklatáns példa az Opel Omega.

A feltűnést kerülő ember limuzinja
Vannak azok az autók, amik úgy élnek a fejemben, hogy a „huszonéves korúak”. Az első generációs Opel Omega is ilyen. Aztán elkezdek velük érdemben foglalkozni és rádöbbenek, hogy az a „huszon” a valóságban inkább 30, vagy 40. Bizony, az Omega A 1986-ban debütált, az meg 38 éve volt! Szóval öreg vagyok, mert emlékszem még arra az időszakra, amikor az A Omega csajozós volt. Egy hétvégére megkaparintottam egy osztrák vámrendszámos (zöld alapon, fehér betűk-számok, az elején egy piros alapon, fehér kereszttel ékített pajzs), bordó, 2,6 literes, sorhatos példányt – kicsit sem volt feltűnő – egy balatoni túrához. Fiatal voltam és bohó, hol érdekelt, hogy az akkoriban devizabűntettnek számított, mert semmiféle jogalapom nem volt magyar állampolgárként a volánja mögé ülni. Pedig ha lebukok vele, szorultam volna. De lehet, hogy pont a feltűnő rendszám miatt úsztam meg az igazoltatást. Úgyhogy tapasztalatból mondom, higgyetek nekem, csajozós volt!

Mára egyszerűen eltűntek, szerintem a korrózió elfogyasztotta őket. A magyarul fellelhető típusismertetők és tesztek is ősiek, de találtam kettőt, így ki merem szervezni őket: az előbbit az Opelforum.hu-nak, az utóbbit az Autó-Motornak.

A magam részéről egy 1989-es Omega katalógust tudok hozzátenni. Igaz holland, de érdekes kordokumentumnak tartom.

Nem tudom megállni, hogy ne helyezzem el itt Bolla Gyuri Opel Senator bemutatóját. Az Omaga A alapjaira épülő luxusmodell – különösen az a példány, amit Gyuri bemutat – annyira kevésben különbözik kívül – a frontend tér el, előröl szerintem sokkal szebb, hátulról meg pont hogy csúnyább, mint az Omega – és a szövet üléseivel belül is az alap Omegától, hogy szerintem nagyon jól visszaadja annak a hangulatát. Fogyasszátok, remek szórakozás!

Nincs másik

Amit ebben a bejegyzésben láthattok, egy igencsak korai Welly, a cégnek még bőven a „futottak még” ligában történő működésének idejéből. Nagyon-nagyon egyszerű, de... Szóval az van, hogy nincs más! Legalábbis én nem ismerek más játékautó gyártót, aki A Omegát mintázott volna meg 1:64 körüli méretarányban! Persze van csodás GAMA, de az 1:43-as. A legközelebbi az 1:55-ös Siku a B Omega, Caravan (kombi) verziójával ami persze kifogástalan, de a három generációból az a középső, nem az ős-Omega!

Szóval igen, elnagyolt. Én nagyon szép emlékeket őrzök erről az autóról, nyilván elfogult vagyok, de úgy általánosságban is hiánypótló én ezért szeretem.

A fekete felfalja a részleteit. Az eleje amúgy egészen jó, a műanyag lökhárító részletein bőven lett volna még mit dolgozni.

A kerekei nekem tulajdonképpen tetszenek, de nyilván semmi közük bármilyen eredeti Opel felnihez. Rugózása nincs. A hátsó ajtóról hiányzik a letekerhető üvegfelületet és a fix "elefántfület" elválasztó fém alkatrész, ami fáj.

A hátulja teljesen rendben van. A beltér jelzés értékű és pizzakormányos. A hibái ellenére szeretem!