Matchbox White Rose CY-113 Ford Aeromax Superstar Transporter

A múltban már tárgyaltuk a White Rose, a Matchbox és az amerikai sportbrandek kapcsolatát. Különösen a NASCAR tematika szülte Convoy szerelvények sokaságát. Aztán születtek Matchbox gyártmányú, de nem Convoy kamionok, amikből – és ezt remélem nagyra értékelitek – azért szereztem be mutatóba, hogy nektek ne kelljen! Az egyik fajta ilyet már mutattam, ebben a postban a másikat mutatom.

Elkerülvén, az önismétlést, feltételezem, hogy a fentebb linkelt két postot olvastátok és ehhez igazítom a mondandómat ebben a bejegyzésben.

Az első linken látható, Convoy Ford Aeromax remekül sikerült vontató, szerintem nem csak én kedvelem. Bármennyire is hihetetlen amit ebben a bejegyzésben láttok, az ugyanannak a ráncfelvarrott változatát mintázza és hát... Szóval megértem, hogy a Matchbox nem tette rá a saját logóját. Az eredetit sem nevezném szépnek, de ez elnagyolt, pontatlan és – sokáig kerestem ezt a jelzőt – bazári. Erre rádob még a csiricsáré dekor ami után az utazó vidámparkok címfestői elismerően csettintenének. Majd a képeknél szapulom még egy kicsit.

Volt ilyen is, van belőle mutatóba, de jesszus, soha többé!

Az eredeti sem szép ebből a ráncfelvarrás után, de amit a Matchboxnál műveltek vele...

A New York Yankees baseballcsapatának a színeiben. A zöldre nincs mentség.

Hiába fém az alváz, a felépítmény és feszülnek gumi abroncsok a kerekein, iszonyúan bazári a végeredmény.

Ha kicsit erőltetitek a szemeteket, akkor megtaláljátok a White Rose logót és az öntvény 1997-es keltezését.

Jaj.

Műanyag és csúnya.

Jenkik.

Az ajtó ennyit tud. Játék közbeni sértetlenül maradásának esélye elhanyagolható.

Marha sok baseball ütő és kesztyű elférne itt.

Az alváz viszont legalább fém.

Ennyivel nagyobb, mint egy normál Convoy. Utólag jutott eszembe, hogy előtúrhattam volna egy Aeromaxot mérőmókusnak.

NRFB.

A szintén Yankees témájú CY-112 Hangyásszal együtt támadják a jó ízlést.

Még inkább jaj.

Sehonnan nem derül ki, hogy ez tulajdonképpen Matchbox. Én is csak Charlie Mack-nek hiszem el.