Movie Cars - ERTL - Dukes of Hazzard General Lee Dodge Charger

Idejét nem tudom, hogy mikor szerepelt nálunk utoljára filmes autó, úgyhogy a túladagolás veszélye nem áll fenn. Legnagyobb meglepetésemre a második generációs Dodge Chargerről úgy írtunk nem is tudom már hányszor, hogy a tőlünk megszokott típusismertető elmaradt. Ez a post pótolja a hiányt!

Csapásmérő
Az 1960-as évek elején a Chryslernél ráébredtek, hogy nincs semmijük, amivel beléphetnének a piacra a „speciális autók” szegmensekbe. A „pony car” a Ford részéről a Mustanggal volt lefedve – sőt, eleve ők találták ki a kategóriát. A „personal luxury car” (értsd: nem sofőr vezette luxusautó) szintén a Ford marketingeseinek a találmánya, a Thunderbird már az ötvenes évek közepe óta létezett. Ezért úgy döntöttek, hogy a kettő közé lőnek. A póninál nagyobb, de mindenképp izomautóval. 1966-ban debütált a Charger első generációja, ami egyáltalán nem egy csúnya autó, de bennem valamiért nem mozgat meg semmit. (2022-óta létezik Matchboxként, de megmutatni nem tudom, mert még nem írtuk meg. A 2023-as, hetvenedik évfordulósból van példányom, szóval ami késik az a vonat.)

Az 1968-1970-es modellévekben regnáló, második generáció azonban a „Hazárd megye Lordjai” sorozat segítsége nélkül is legendás lett volna az USÁ-ban. Ritka szép autó, a „Coca-Colás üveg” karosszéria pont azért tetszik a heteroszexuális beállítottságú férfiaknak, mint a Jaguar E-Type is. Nem mellékesen bivalyerős és gyorsan is megy. Mint a Mustangnál, a Chargerből is lehetett, racionális teljesítményű és elegáns megjelenésű – nálam a kéttónusú festései is beindítják a nyálelválasztást. Még az 1969-es modellévben elérhető legkisebb motor, a sorhatos, 3,7 literes is 145 lóerős volt, a sorban következő, 5,2-es V8 230 lovas, majd a „tornasor” legvégén álló, 7 literes, Hemi(szférikus égésterű) V8-as 425 lóerős. Mármint a gyári adatok szerint, amiknél a valóságban jellemzően többet tudtak ezek a gépek.

Nos, az 1969-es – azért ez, mert General Lee ebben az évben készült – katalógus a rendelkezésünkre áll, ezt láthatjátok alább. Ezen kívül ajánlom még figyelmetekbe a Vezess.hu videógyüjteményét, amelyben 69-es Chargerek gurguláznak és jönnek-mennek. (Óvatosan a hangerővel! Én szóltam!)

Csak a teljesség kedvéért: A harmadik generáció is szerepelt nálunk egy Hot Wheels feldolgozás képében, de az már nagyon messze jár attól, amit én szépnek látok. Az utolsó kétajtós generáció a negyedik, de azt én még nem láttam kisautóként feldolgozva, de ha látnék is, biztosan nem venném meg. Az ötödik egy hatchback, amit szintén nem neveznék szépnek. A húsz év kihagyással visszatérő, hatodik generációs. négyajtós szedán Chargerek meg már nagyon másik történetet mesélnek amit nem kevernék ide – mondjuk ezt pont szeretjük és halmozzuk is.

ERTL
Nem éppen a leggyakrabban előforduló gyártó nálunk, de ha lekattintjátok a címkefelhőben a nevet, akkor fogjátok látni, hogy mutatóba már előfordult nálunk és egy szintén filmes autó postban foglalkoztunk a gyártó történelmével is.

Ami a második generációs Chargert illeti, abból más gyártóktól számos verziót láthattatok már itt. 1969-est a Hot Wheelstől, egy másik festésű 69-est szintén a HW-tól és vele egy postban egy R/T-et a Maistótól, 1970-es, szintén filmes autót a Greenlighttól. „Szirszarjaim Rájen” kolléga egy Maistót javított fel, mely végül az én gyűjteményemben foglalta el méltó helyét. Itt további két Hot Wheels értelmezést láthattok – az egyik szintén R/T. Remélem nem felejtettem ki semmit.

ERTL-től viszont ez az első. Ami az öntvényt illeti, szerintem semmivel sem marad el a Hot Wheels által képviselt színvonaltól. Az viszont, ahogy General Lee-t fabrikáltak belőle, nem éppen a legigényesebb megoldás. Ugyanis mindössze három, a 70-es évek Matchboxaiéhoz viszonyítva nagyon könnyen lejövő matricával oldották meg a feladatot. Nem csak hogy nem igazán szép, de a rendeltetésszerű használat – úgynevezett „játék” – során igen könnyű ezeket elhagyni.

Ennek ellenére gyerekkoromban az iskolai szünetek császára lett volna bárki egy ilyennel. Azt már nem tudnám megmondani, hogy nálunk mikor futott a sorozat – valamikor még gyerekkoromban, az biztos – mely egyértelműen felelős azért, hogy a mi földrajzi koordinátáinkon ismerté vált a Dodge Charger második generációja. Az alvázon 1981-es a keltezés, amikor én kilenc éves voltam, szóval akár lehetett is volna ilyenünk.

Apróság, de General Lee aprócska gallytörő rácsa is megvan az orrán! Igen, ezzel a példánnyal játszottak.

A kerekeknek nyilván közük sincs az eredetin lévőkéhez, de ettől eltekintve nem állnak neki rosszul!

Nem hibáztatom az előző tulajdonost az élkopásokért, gyerekként én valószínűleg jobban elbántam volna vele az ugratások során.

Szépen kidolgozott a hátulja is, nem hiányolom róla a festéket.

Ti tudtátok, hogy Lee Tábornok önvezető volt?
(Ha nem látszana jól a képen, nincs kormánykereke. Nem hiányzik, nem került kialakításra.)

Nem vagyok kibékülve a matricák minőségével. A nyolcvanas évek elején azért ez már túlhaladott technika volt az 1:64 körüli kisautók dekorálásnál.

Érdekes megfogalmazás: "Replika Lee Tábornok". Miért nem egyszerűen "General Lee"? Vajon mi lehet az oka?