A Franciák őrülten jók abban, hogy megosztó autókat tervezzenek. A skála széles az őrületes beletrafálástól – lásd Citroën DS, Citroën SM, Renault 5, Renault 5 Turbo – az érdekteleneken át, a borzalmasakig. Nekem az érdektelen a pont a C3, a borzalmasra meg szándékosan nem írok példát, mert igazából az van, hogy jövőre a Matchbox kínálatában lesz egy borzalmas francia autó, amit tervezek megvenni, csak azért hogy gyűlölet-postot írhassak róla.
Semmi különös
A C3
jelenlegi, harmadik generációja pont az az autó, ami nem vált ki
belőlem semmit. Az első végtelenül cuki volt – pedig utálom
ezt a szót, de nem tudok rá jobb jelzőt. A másodikat olyan
jellegtelennek érzem, hogy a tökéletes rejtőzködőautó,
egyszerűen észre sem veszem. A ráncfelvarrásával szerintem
ártottak neki, azt már kifejezetten csúnyácskának gondolom, a
harmadik meg mint már mondtam, olyan semmilyen. Szerintem a
célközönség azok voltak, akiknek az autó pusztán közlekedési
eszköz, elvisz A-ból B-be, minden más másodlagos. Megértem,
manapság divat lett nem szeretni az autókat úgy általában, a
gépjármű a „szükséges rossz”, és pont az így gondolkodónak
készülnek az ilyen „egy méret jó mindenkinek” verdák. Biztonsági
játék ez van.
A Totalcar nagyjából egy éve prezentált egy cikket a 2020-as ráncfelvarrott járgányról, tessenek kedves lenni fogyasztani igény szerint. Nem bonyolódnék bele a típusismertetőbe, mert több olyan műszaki megoldást is felvonultat a C3 amit én félek – leginkább a háromhengeres motort – és nem szeretnék olyasmiről nyilatkozni, aminek a tartósságában nem bízom. Persze aki három évre vesz magának autót, annak kb. mindegy.
Tehát mint az a fentiekből is látható, nem vagyok érte oda. Jogos tehát a kérdés, hogy mi a bánatnak is vettem meg én önszántamból olyasmit ami nem tetszik?
„Bon voyage monsieur
Samu!”
Mindig
azt gondoltam, hogy teljesen érdektelen, hogy én ki vagyok, mert az
a fontos hogy milyen tartalmat állítok elő – a büdös életben
nem leszek YouTube influenszer, az már biztos. Ezért most nagy szó,
hogy le kell lepleznem, hogy a Samu az nekem a vezetéknevem. Jó pár
éve volt, hogy először utaztam Franciaországba, Cannes-ba,
párizsi átszállással az akkori munkám kapcsán. Ferihegyen nem
tudtak beszállókártyákat adni nekem a teljes útra, ezért a
transferpultnál kellett hozzájutnom az út Párizs – Nizza
részének kártyájához. (Cannes-nak csak kisgépes reptere van.)
Már akkor feltűnt, hogy gyanúsan széles a kisasszony mosolya
miután visszaadta a jegyem és elrebegte az alcímben szereplő
mondatot. A beszállítókapunál is megismétlődött a jelenet.
Oké, tudom én, hogy „arcom Delon, testem Stallone”, de nem
tudtam mire vélni. Aztán rájöttem.
Franciaországban – és mint később URL-ekből rájöttem Chilében és Brazíliában is – a mentőautókon olvasható a nevem mint rövidítés, aminek a „Service d'Aide Médicale Urgente” a feloldása, ami kb. annyit tesz hogy „Sürgősségi Egészségügyi Ellátási Szolgálat”. Szóval a légikisasszonyok azon derültek, mintha valakit OMSZ-nek hívnának.
Ezek után nem kell talán magyaráznom, hogy a vezetéknevemet viselő, megkülönböztető jelzést hordozó kisautó birtoklása nekem miért kötelező gyakorlat. A C3 már csak azért is kellett, mert nem nagyon sanszos, hogy más, 1:64 méretarányú járgányba botlok a fenti paraméterek mentén.
A Norev nem végzett rossz munkát, a Párizsi SAMU-nak cirka teljesen ugyanilyen festésű C3-asa van. A megkülönböztető jelzés eltúlzott méretű, de gyorsan igyekszem hozzátenni, hogy a kisautókon általában valamiért a túl nagy ilyenek mutatnak jól és egyáltalán örvendetes, hogy „támogatják a fényhíd ipart” és nincs róla elspórolva mint sok kortársnál. (Rád nézek, Mattel fiam!) A minőség valami olyasmi, mint amit a kortárs Majorette-eknél megszoktunk, de azért a dobozból frissen kibontott, virgo intacta kisautón van elkent festék plezúr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése