Oldalak

2014/12/25

Matchbox MB-23 Volkswagen Camper Dormobile – UPDATE

Mára egy frissítést tartogatok, ami egyben kiegészítése is egy régebbi anyagnak. Elsőként Andrew0807 kolléga mutatta be az ő hazai gyártmányú, VW pizzáskocsiját – amit azóta is irigylek tőle. Aztán én következtem egy verzióval. Amit ma láthattok, arról nem maradt le az egyik szín a tamponnyomás során, így egyértelművé válik, hogy a kolléga példányáról és az én korábban bemutatott darabomról mi felejtődött – spórolódott? – le.

Nem vagyok apró eltérés halmozó – mint az köztudott – de, az a Matchbox, aminek „Made in Hungary” olvasható az alvázán, mindig kivételt fog képezni ez alól az irányelv alól.

 Tulajdonképpen vicces, hogy a sokkal gyakoribb, brit kiadások még nem szerepeltek e lapokon, de csak eléggé lepukkant példányaim vannak belőlük.
 Eléggé jól látszik, hogy a korábban bemutatott példányokról mi maradt le a festéskor. A megvilágítás és a fényképezőgép együttesen eltüntették, de ennek az ablakai a világoskék valami egészen lehetetlen árnyalatában tündökölnek.
 Az alváz feketére van festve, az oldalán a piros szín szétmaszatolása gyári extra. A pizzafutár biztos szétkente a ketchupöt. Érdekes, hogy a felnyitható kempingtető öntése valami egészen gyalázatos minőségű ezen is.

2014/12/15

Matchbox 2008 USA Superfast MB-17 Ford Transit

Van nekünk ez a közös betegségünk, a vanitisz. Ez időről-időre előtör belőlünk és ilyenkor... Ööö... Kéne valami képzavar... Megvan! Áldoznunk kell egy kisáruszállító bemutatásával az enyhülés oltárán! Mára – megkockáztatom – az eddig legszebb Matchbox Transit feldolgozást láthatjátok.

A negyedik, ami a hetedik
Ennek a Ford Transit generációnak az ügyében errefelé tájékozódhattok. Magyaráznám az ottani bizonyítványt egy kicsit: Egyfelől azóta kijött egy új Transit generáció, úgyhogy a post ebből a szempontból túlhaladott. Azért nem beszélünk ott ostobaságokat generáció ügyben, mert egyrészt szemben a tudományos kisáruszállító-szexualitás elterjedt álláspontjával, mi beleszámoljuk a Tanunus Transit nevű holmit is a generációk közé. Másrészt a Matchbox, a hivatalosan negyedik generáció, ráncfelvarrott változatát mintázta meg, ami annyira markánsan különbözik orrilag az elődjétől, hogy kénytelenek vagyunk külön számon tartani. Az azt megelőző – hivatalosan harmadik – generációból van a vigyori, meg a nem vigyori is, ezért tartunk mi már a hetedik generációnál. (Igen, előbb-utóbb én is bele fogok zavarodni, de mindenki őrizze meg a nyugalmát, egyelőre minden rendben.)

Korabeli reklám, ami azért jó, mert vicces.

Majdnem Volkswagen Caddy lett
Nem ismételném magam hosszabban, jó ez még akkor is, ha nem nyílik semmije, mert bele lehet látni a belterébe, ahol nagyon jópofa easter egg látható. Ez a darab, a 2008-as amerikai Superfast kiadásból van, amiből van nekem néhány darab – sajnos közel sem az összes. (Az előző link, technikai okokból az összes ilyen postot mutatja, ezt is. Nincs mit tenni, ez van. Bocs.) Érdekes visszatekinteni, hogy abban az évben azon nyígtunk, hogy mennyi spéci kiadással próbálnak minket megkopasztani – hiszen akkor volt Best of British, Best of International, Best of Muscle is „tengeren innen”.

A csak amerikában forgalmazott Superfast széria az, amivel kapcsolatban a legteljesebb mértékben maga felé hajlott a keze a szenteknek, mert volt hozzá szép papírdoboz, meg spéci, visszazárható műanyag doboz is. Akkor még az 1-120 szériában sem volt külön említésre méltó, ha gazdagon ki volt emelve festékkel pár olyan részlet, mint a világítótestek, hűtőrács, vagy hasonlók, szóval hat évvel ezelőtt biztos nem mondtam volna olyat, hogy „mennyire jó is ez, hogy hátul ezek mind megvannak, beleértve a kiegészítő féklámpát fent középen”. Hát most mondom!

A vízvezeték- és villanyszerelő gúnyába bújtatott igásló – azon túl, hogy szerintem nagyon jól sikerült – dekorációjához történet is van: Eredetileg ez a szintén 2008-as, VW Caddyhez készült, de a Volkswagen az utolsó pillanatban meggondolta magát és inkább egy egyszínű kivitelre adta az áldását. (Az, hogy mi van a VW-s népek fejében változott, ha jól tévedek, nincs másik valamiféle – valós, vagy pszeudo – cégjelzés nélküli Caddy azóta sem.) Michael Heralda, aki tervezte a dekorációt, nem volt teljesen feldobva az ötlettől, hogy kikukázza a kész munkát és azt felhasználta a Transiton. Hogy mit lehet olvasni rajta, azt majd a képeknél átvesszük!

 Az Ikarus 256 módszerrel, a P12UM25R rendszám, a "PLUMBER", azaz "vízvezetékszerelő" szóra kódolódik ki. Igen, 2008-ban már itt tartott a tudomány, és igen, régen minden jobb volt!
 A fehér duplacsík ultramenő! A szélvédő anyagából lévő első világítótestek meg még inkább!
Szaladjunk végig a feliratokon! "Garantált és okleveles (szaki által elvégzett) vízvezeték és elektromos hálózat (szerelés)". "Garantált javítások szakértők által (elvégezve)". Az ajtókon: "Kérje a játékautó kedvezményét!" (Mielőtt valaki belém köt: Igen, tudom hogy a die-cast amúgy azt jelenti, hogy présöntött, de nyilvánvaló, hogy itt milyen értelemben használják.) Na, most komolyan! Szóval ha ez itt fentebb mind nem baró egy kisautón, akkor mi az?
 "24 órában, a hét 7 napján hívhatók vagyunk." "Az Ön összes víz- és villanyszerelési igényeihez." A jobb alsó sarokban: "Hogyan vezetek?". Na, ezt ki kell bontanom! Szóval ez a valóságban az Egyesült Államokban rendszerint úgy néz ki, hogy itt van egy telefonszám és fakultatíve egy azonosító, hogyha panaszkodni akarsz a hivatásos sofőrre valamiért, akkor meg tudd tenni. Érdekes, hogy innen hiányzik a telefonszám és igazából máshol sincs, ami tulajdonképpen baki. A bal alsó sarokkal viszont az a helyzet, hogy nem tudom elolvasni! Annyira apró a betű, hogy az a bizonyos, ékszerész nagyító kéne az elolvasásához, ami nekem bizony nincs és nem is szándékozom venni. Talán az első sor "Now Hireing", azaz kb. "Felvételre keresünk", de hogy alább mi van, azt egyszerűen nem tudom kisilabizálni!
 Muszáj vagyok megmutatni becsomagolt állapotában, mert a mellékelt doboz...
 ...szerintem egészen remek,...
...hangulatában a szívemnek legkedvesebb, 70-es évekből való dobozokat idézi.

2014/12/14

Matchboxon kívüliek: Realtoy – BMW X5 (E53)

Mintha nem én lettem volna az egyetlen, aki felismerte a tényt, hogy sokáig vadászni kellett az 1:6x méretarány közeli BMW-ket. Mintha a másodvonalbelinek tekintett gyártók is észlelték volna a piaci rést és egyszerre ugrottak volna rá a témára. Ez már a harmadik BMW X5 feldolgozás, és ez is mennyire jó!

E blogon megjelenés kronológiáját követve, a Welly X5-ös volt, amivel először foglalkoztunk – ez tartalmaz némi típusismertetőt is. Aztán a Matchboxé, majd ugyanaz, némi változtatással ismét elővéve.

Szóval ez már a harmadik – a két Matchbox változatot bátran vehetjük egy kalap alá – E53 értelmezés és nincs mese, ez is jó! Nyilván ha valaki az X5-ösökkel kel és fekszik, biztos tudna találni rajtuk, a valódi autóhoz képest „sohasem volt” részleteket, de a helyzet az, hogy nekem mindhárom kiadja az eredetit és most harmadszor is azt mondom, hogy igen, a Realtoy is jó. Részletes belül, részletes kívül, rásegítettek festékkel ott ahol kell, ízléses kerekeket raktak alá... Játékszer áron és minőségben mi kell még?

 Ez már a harmadik X5 feldolgozás és nekem ez is kiadja az eredeti autót.
 Szép kerekek vannak alatta,...
 ...részletes mindenhol,...
 és ahol kellett ott rásegítettek egy kis festékkel. Igen, a kínaiak tudnak BMW logót készíteni ilyen piciben is - míg az amerikaiak meg nem.
A beltér is szép részletes.

2014/12/12

Matchbox 2008 Best of Muscle – MB-03 Ford Mustang GT Concept

Ez sem lesz egy hosszú, elbeszélő jellegű költemény, hiszen a Ford Mustang koncepcióautóról már bővebben írtam itt. A 2008-as, Best of Muscle sorozat zömét meg már tárgyaltuk a múltban – tulajdonképpen egyetlen darab maradt még, amit nem – úgyhogy nagyon sok mondanivalóm nem maradt. Az ízlés relatív dolog, szóval teljesen vitatható a véleményem, miszerint ez a változat a szebbek közül való a Matchbox értelmezései közül – bár a csúcson még mindig a Showcase Collection spéci kiadás trónol, ami kiköpött az eredeti autó.

 Az ízlés relatív, szóval vitatható, de szerintem ez egészen pofás a Matchbox feldolgozások közül.
 Szeretem ezt a "felnit", a legtöbb kisautónak nagyon jól áll.
 A hátulján sem spóroltak a festéssel.
 Ez is marad bontatlan.

2014/12/11

Matchboxon kívüliek: Tomica No. 20 - Nissan Skyline GT-R (R32)

Írtunk már a blogon több Skyline-ról is: Joe egy versenyautó kapcsán taglalta a 2. generációt, Andrew kolléga pedig átalakított egy Hot Wheels C110-est. Jelen írásom a 8. nemzedékből származó Skyline-ról fogja lerántani a leplet.

R32
A típus 1989-ben debütált, kétajtós kupé és négyajtós szedán karosszériával. A kasztni formáját Naganori Ito álmodta meg 1987-ben, s apró módosításokkal került gyártásba. Az előző R31-hez képest ez már sokkal gömbölyűbb lett.

Az alapváltozatot a CA18 szériás, 1,8-as sornégyes motor hajtotta sovány 100 lóerővel. A többi aggregát (brrr...) RB-kódú sorhatos volt, dízelt szerencsére nem kínáltak ehhez a szériához. A sebességváltó teljesítmény és felszereltség függvényében 4-, vagy 5 fokozatú automata, vagy 5 sebességes kézi lehetett.
 Az R32 bemutatásától kezdve öt évig maradt gyártásban, utolsó évében párhuzamosan készült az őt leváltó R33-mal.

GT-R
A mágikus három betű, melyet még az is ismer, aki alapvetően laikus az autókhoz. Néhány kivételes szérián kívül ezt a jelölést kapták a legerősebb Skyline-ok. Az R32 esetében ez a 2,6 literes RB26DETT motort jelentette, gyári állapotban 280 lóerővel, összkerékhajtással. Készült belőle persze többféle Nismo tuningverzió és versenyautó is.

Japánt japánból!
Bár több helyen olvashattuk már, hogy a Tomica kisautók minősége és kidolgozása messze felette áll a Matchboxoknak - legyen szó bármelyik gyártási évről -, azt kell mondanom, hogy a belteret elnagyolták. Véleményem szerint egy nyitható ajtajú kisautónál ez elég nagy hátrány. Ettől eltekintve viszont minden a helyén van. Az első fényszórók ki vannak festve, a hátsók formája pedig egyértelműen hozza az eredetieket. Sajnos a kerekek kissé vékonykák, és az eredetire sem hajaznak igazán, tipikus Tomica abroncsok.
A kisautót egyébként AlecWolftól kaptam a ModelFreaks csapatából, amit ezúton is köszönök!

Szemből. Elég jó kiállása van és még sport tükröket is kapott.
A lámpák gyárilag nem voltak pirosak, de az alkoholos tűfilc segített.
Az oldalsó sziluett is rendben van.
Egy szürke eredeti hátulról
A JTCC "A" csoportjában ez tipikus látvány volt 1990 és 1993 között: Skylineok üldöztek Skylineokat.

2014/12/10

Matchbox MB-71 BMW M1 (E82)

Ott tartottunk, hogy nem vagyok valami őrült nagy 1-es BMW fanatikus. Aztán 2007-ben változott a helyzet. Bemutatták a kétajtós kupét, az E82-őt.

...és jött az Alpok Kapitánya”
A címben olvasható okokból, minket csak és kizárólag a csúcsváltozat érdekel, amit jó érzékkel sikerült úgy elnevezni, mint a hetvenes évek végéről való sportautójukat (E26). A megoldás az lett, hogy kilógva az elnevezések rendszeréből, a jármű hivatalos megszólítása a „BMW 1 Sorozat M” lett. Ez legalább olyan frappáns, mint annak a problémának a feloldása, amikor a haltenyésztő kombinát, élüzem kitüntetést kapott és ezt ki akarták írni a kapura, a „Halüzem” felirat mellé. A „Halüzem-Élüzem” és az „Élüzem-Halüzem” konstellációkat elvetették és végül a legrosszabb megoldást választották: „Él-Halüzem”! (UPDATE: A félreértések elkerülése végett, a címben az a megjelölés szerepel, ami a blisteren is olvasható, a zárójeles E-jelet már én tettem hozzá.)


Először 2010 júliusában lehetett hallani az M1-ről, a hivatalos bejelentés ugyanannak az évnek a decemberében történt. A gyár az E30-as, M3-as szellemi utódjának szánta az autót és mindössze 2700 darabot akart belőle gyártani, de akkora volt az érdeklődés iránta, hogy végül a 2012 júniusában befejeződött gyártáskor 6309-et mutatott a számláló.

A modell szíve ikerturbós sorhatos, ami 340 lóerőre és 450 newtonméterre elegendő és hatsebességes kézi váltó párosul hozzá, mint ahogy a „sperrdifi” is alapáras extra.

Az M1 kupé jelentősen szélesebb futóműveken lépked, mint a „nem M” társai, amihez szélesebb karosszéria is társul. Bár nagyobb, 35 kilóval könnyebb mint hagyományos testvérkéi.

Tudhat valamit ez az autó, ha a Top Gear kétharmada – Jeremy Clarkson és Richard Hammond – is elismerőleg nyilatkozott róla.

Mostohagyerekek
A helyzet az, hogy az M1, 2013-ban debütált az 1-120 sorozatban, mint MB-111, de abból az adagból, amiben felbukkant, Magyarországra a hazai Mattel közreműködésével egyáltalán nem jutott. A pörköltzaft-metál – amúgy valami metál-narancssárga, ha elütne egy ilyen nem tudnám megmondani milyen színű volt, pedig eredeti BMW szín, mint az a beágyazott videóból is kiderül – kisautó ezért a mi tájékunkon még gyűjtői körökben is ritka madár, akinek kellett az bizonyosan külföldi forrásból szerezte be, már csak a postázás miatt is jelentős felárral.

Az idén, mint MB-71 tér vissza, egy nagyon szép kék árnyalatban – így már nem is fáj annyira, hogy a pörköltszínű nincs meg. A helyzet az, hogy a Matchboxokat a jelenlegi teljesítményük alapján mérve ez az apróság remek. Sok aprólékosan kidolgozott részlete van, szépre sikerült tényleg, de... Szóval elrontották az arányait. A képekre nézve nem feltűnő, de a járgányt kézbe véve be kellett látnom, hogy a srácnak itt a szomszédban igaza van: Bumfordi.

Mindezek ellenére azt mondom, hogyha láttok belőle, akkor vegyétek meg, szeretni fogjátok.

 Sok részlet, festékkel szépen kiemelve. Jó, hát a kínaiak a BMW logót is tudják festékből. Ez van, na...
 A gyűjtő szívét nagy melegség önti ám el, amikor a kisautót úgy veszi ki a blisterből, hogy azt tapasztalja, hogy nedves festékkel tették a csomagba és ott, ahol hozzáért, felkente a festéket a papírra. Szerencsére annyira nagyon nem látszik, hogy a tükör és a kerékjárati ívek szélesítései gyárilag vannak leütve.
 Szerintem már innen is látszik, hogy bumfordi.
 A hátulja is kapott rendesen festéket. Remek, remek!
Értem én, hogy M és ezért szélesebb, de ez túl lett bumfordosítva egy pöttyet.

2014/12/02

Matchbox MB-15 Volkswagen 1500 Saloon

Tulajdonképpen ennek a postnak a címe végződhetne úgy is, hogy UPDATE, merthogy erről akisautóról volt már szó, csak sokkal levitézlettebb – ez sem tökéletes – állapotban és más színben. A képeken kívül így sok mondanivalóm nincs, hiszen a VW Bogár az, amire ismertsége miatt szót vesztegetni oktalanság lenne e lapokon.

 Teljesen véletlen, de szinte pontosan hét évvel ezelőtt volt szó ugyanennek a kisautónak egy színváltozatáról. Még hét év és lesz belőle egy tökéletes állapotú is!
 A matricahiány érthető, de hogy az apróság általános állapotához képest hogy sikerült így elpusztítani azt a lökhárítócsücsköt, az rejtély!
 Szeretem ezt a színt.
Antiópiai szent vonóhorog.

2014/12/01

Matchboxon kívüliek: Welly - BMW 120i (E87)

Ahhoz képest, hogy volt olyan, hogy nyígtam amiatt, hogy mennyire alulreprezentált a BMW az 1:6x méretarány környékén, most ott tartunk, hogy egyenesen túladagolás környéki porcióban mérem őket. Mit tagadjam, szeretem a bajor gyártó termékeit. Na, ezzel szemben mára egy olyan típust tartogatok, amiért annyira nem vagyok oda.

Békabömbi
2004-ből, amikor bemutatták az 1-es sorozatot – ezzel le is tudtam a típusismertetőt – én csak lelkes kritikákra emlékszem. Az ízlés persze szubjektív dolog, nekem nem tetszik az eredetileg bemutatott, ötajtós BMW. Igazából komoly bajom nincs vele, csak annyi, hogy nem látszik BMW-nek. Arra is fogadni mernék, hogyha ugyanerről az autóról eltávolítanánk a veséket, meg a kék-fehér emblémákat, valamilyen más orrkiképzéssel és mondjuk dél koreai márkajelzéssel tálalnánk, akkor sokkal több – ha nem is negatív, de legalább – mérsékelt hangvételű recenziót kapnánk.

Zsolti Breki a béka!

Amikor először volt szerencsém az 1:1-es valójához személyesen, akkor őszintén csalódtam benne. Sokkal alacsonyabb presztízsű márkák, sokkal praktikusabb ötajtósokat kínáltak az 1-es megjelenése előtt is már. Nagyon kiábrándított, hogy egyáltalán nem férek el a hátsó ülésen, ha „beülök magam mögé”, holott hasonló méretű autókban ez nem szokott gond lenni. Úgy ahogy volt többet vártam, valami olyasmit éreztem, mint a pofa a reklámban, aki bemegy a csehóba, kér egy amerikai, gabonából előállított alkoholterméket, belekortyol és közli, hogy „ez nem zsimbím”. Semmi „béemwés” nem érződött ki belőle – jó, hát hátul hajt – inkább tűnt egy nem túl praktikusra sikeredett kompaktnak.

Hangsúlyoznám: a szubjektív véleményem itt fentebb mind az ötajtós, hatchbackre vonatkozik.

...did it again...
A Wellynek az E87-el kapcsolatban is elsült a keze! Játékszer kategóriában, Welly árfekvésben tökéletes. Jók az arányai, az ötküllős Welly egyenkerekek ennek az autónak is jól állnak. Rengeteg apró részletét kidolgozták, sok helyen kapott kiemelést festékből, a beltere is meglepően részletes. Egyedül talán a szélvédőbe belekarcolt visszapillantó tükör imitáció az, ami jobb lenne, ha nem lenne.

Érdekesnek tartom, hogy a Welly az arany középutat választotta, szemben a Matchbox régi, „amit az adott kivitel maximum elbír” szokásával. A faron 120i díszeleg, ami alatt és felett is van több hengerűrtartalom – és így teljesítmény – lépcső is az ötajtós kivitelnél.

Apropó far! Majd tessenek észrevenni a képeken a hátsó világítótesteknek a hátsó szélvédővel egy anyagból történő kialakítását! Egyszerű, nagyszerű, zseniálisan jól mutat!

Az eredeti nem valami nagy kedvencem, de a kisautó bitang jó, akinek kedves a típus, csak ajánlani tudom.

 Halló! Ördög urat keresném! Állítólag itt lakik? Hol? Hát a részletekben, abból meg itt van jó sok!
 A Welly egyenkereke a Békabömbinek is jól áll. Azt a belső visszapillantó imitációt azonban kár volt.
 A belteret jó-közepesre osztályoznám.
A hátsó világítótestek azért néznek ki olyan jól, mert nem festve vannak, hanem a szélvédő anyagából készültek!

2014/11/29

(félperces) Átalakítás: Matchbox MB-25 Toyota Prius

Mivel nem vagyok az a nagy kisautó-átalakító, nagyjából szökőévente egyszer olvashattok tőlem ilyen jellegű bejegyzést, ráadásul azok sem a hosszukról híresek. Ez a bejegyzés sem lesz közel a Háború és Békéhez, ráadásul csak egy fotót csatolok az egész szöveghez.

Ezt a Priust még két éve, a Realtoy 6-os BMW átalakításakor szedtem szét, hogy a kerekeit felhasználjam, de mint a korábbi posztban láthatjátok, mégsem tettem. Aztán amikor Andrew tavaly készített kicsinyített stickerbombot, kaptam belőle én is egy keveset, de nem igazán jutott eszembe, mit kellene vele kidekorálnom, így csak pihent a fiókban. Nemrégiben azonban ráakadtam szegény kerékdonor Priusom maradványaira. Gondoltam, első kísérletnek jó lesz, hogy mennyire tudom szépen ráhúzni a dekormatricát. Ilyen lett:

Félreértések elkerülése végett: Az első fényszórók gyárilag festettek. :-)
A kerékszett Welly, de nem emlékszem, mit szedtem szét érte.

2014/11/26

Matchboxon kívüliek: Yat Ming Road Signature – 1932 Ford B 3-Window Coupe

Mikor ezek a sorok megjelennek a blogon, valószínűleg éppen nagyban készülődök az esti Beach Boys koncertre. Budapesten ez az első és a tagok korát tekintve valószínűleg sajnos az utolsó is. Az ő egyik művük is sokban hozzájárult egy autó ikonizálásához, ami apropót szolgáltatott ahhoz, hogy a nekem meglévő kicsinyített mását előkeresem – még akkor is, ha kilóg abból a méretarányból, ami a blogunk profilja.

Little Deuce Coupe
Típusismertető és Hot Rod ügyekben javaslom kezdjetek ezzel a posttal, már csak azért is, mert a mondandómat ebben a postban, abból a postból kiindulva folytatom.

A háromajtós, 1932-es Ford kupé, pont ugyanaz a második világháború utáni roddereknek, mint ami a Honda Civic a jelen tunerjeinek. A beceneve „Deuce Coupe” szerintem van annyira érdekes, hogy kapjon egy részletes magyarázatot. A szóösszetételből a második felét, miszerint „kupé” nem magyaráznám túl. Az elsőt viszont alaposan körbejárnám. A szótárban olvasható magyarázatok közül itt a „kettes” az ami ül és nyilvánvalóan a jármű kétajtósságára vonatkozik. A szlengben a „deuce” jelentheti a kétdollárost, nagyjából párjaként a mi „bélás” kifejezésünknek ami a valamikori kétforintost jelentette és pont annyira idejétmúlt a tengerentúlon is. Viszont változatlanul aktívan jelenti a szerencsejátékos szlengben a kettes értékű kártyalapokat, vagy a dobókockán a kettest. Ez a magyarázata annak, hogy ezek a motívumok szerves részét képezik a rodder szubkultúrának. Plüss kockapár a visszapillantó tükrön megvan?
A Deuce Coupe – vagy röviden Deuce – jelenti a 32-es Ford ötablakos verzióját, és a háromablakos, előre nyíló ajtósat (suicide door) egyaránt. (Azt viszont nem tudom, hogy a három, meg az öt hogy jön össze! Nyilván az oldalablakok, de hogy plusz a szélvédő, vagy plusz a némileg lőrésszerű hátsó, na azt pont nem tudom. Amúgy az előző linken megtekinthető, háromablakosért amúgy bármelyik szervemet felajánlanám. Próbálkoztam vele ott ahol árulták, nem kellett nekik.)

A legfontosabb a Modell B-vel kapcsolatban: V8! (Kép: http://www.lov2xlr8.no)

You don't know what I got!
Most van az, hogy szemérmetlenül rányúlok a Wikipédiára: „A Little Deuce Coupe a Beach Boys negyedik nagylemeze, s a harmadik 1963-as kiadványa. Az albumot egyetlen nap alatt vették fel, miután 1963 nyarán a Capitol Records, Shut Down címmel jelentetett meg egy válogatást autós témájú dalokból, rajta többek közt a Beach Boys „409” és „Shut Down” című számaival – mindezt a zenekar tudta és beleegyezése nélkül. Brian Wilson válaszként sebtében befejezett néhány autós dalt, amelyeken éppen dolgozott (legtöbbjükön a rádiós DJ Roger Christian szövegírói közreműködésével), a zenekar villámgyorsan felvette a nyolc új számot, amelyhez hozzácsaptak négyet („409”, „Shut Down”, „Little Deuce Coupe”, „Our Car Club”) a korábbi albumaikról, és az új LP alig egy hónappal a Surfer Girl kiadása után már a boltok polcain volt.


Noha kockázatos lépés volt néhány héten belül két LP-t is kiadni, a Little Deuce Coupe rendkívül kelendőnek bizonyult, a 4. helyig jutott, és platinalemezzé vált. Mivel az összes szám az autókról szól (leszámítva a Be True To Your School-t, amelyben csupán szó esik az autós cirkálásról), a lemezt sokan a poptörténelem első konceptalbumának tekintik.” (A lemez borítója a post bevezető képe. Forrás: Wikipédia)

A fentebb említett „409” már ismerős kell, hogy legyen a blog hűséges olvasóinak, hiszen a Matchbox, Chevy Impala Taxi kapcsán már emlegettük a közelmúltban.

Well I'm not braggin' babe so don't put me down
Hogy tudatosan miért kirándultam az 1:64 méretarányon túlra arról már szolgáltam magyarázattal a szintén remek, Yat Ming Ford Ranchero kapcsán. Hogy teljes legyen a lista, álljon itt link a többi, 1:43-as méretarányú, Road Signature sorozatba tartozó járgányra is! A Ford Thunderbird és Chevy Bel Air is pont ennyire kitűnő – bár pont a jelen post tárgya helyenként még ezekre is ráver.

Amivel konkrétan most dolgunk van, az a háromablakos Deuce Coupe, még molesztálatlan, gyári állapotában, legalább egy, nagyon látványos gyári extrával felvértezve. Ez pedig a Continental Wheel, aminek a mibenlétét az 1957-es Ford Thunderbird kapcsán tárgyaltuk már – hogy, hogy nem, ez is pont egy Beach Boys dallal lett illusztrálva. (Lehet, hogy a manapság népszerű dzsásztinbíbereket – akik simán belepusztulnának, ha lepottyannának az egojukról a tehetségükre –, is jobban elviselném, ha mondjuk... mittudomén... Nissan 350Z-kről danolásznának?)

Az 1:43 méretarány, meg az a tény, hogy ezek a járgányok már nem játékszerek, hanem egyértelműen dísztárgyak, már más minőségi elvárásokat tesznek indokolttá. Azt kell mondjam – tudván azt, hogy nyilván ebben a méretben is van olyan, ahol az ár határa a galaxis túlsó végén van valahol – a Road Signature-ök, a 2000 forint alatti árukkal nagyon jó ár-érték arányt képviselnek!

 Ez a piros amúgy eredeti, Ford gyári szín.
 Bizonyára van olyan 1:43-as modell, ahol a küllős felnik nem ilyen megoldásúak. Az áruk sem ennyi.
 A fényképezőgépem változatlanul imádja a pirosat.
 Feltűnő gyári extra: Continental wheel.
 Amiért ezt a modellt - többel között - kitűnőnek gondolom: A tartóban az ott egy igazi kerék!
 Ilyen talapzaton érkezik. Sajnos plexi tető nem jár hozzá, bár a helye megvan.
Érdekes dolog a kémia! Ezt a darabot még 2002-ben vettem. Feltételezve, hogy nem állt sokat a játékboltban,  cirka 12 éves lehet. Ez idő alatt, a gumiabroncsok ezeket az elváltozásokat produkálták a műanyag talapzaton ott, ahol érintették azt. Nem győzöm elégszer mondani: doboz nélküli kisautót, festetlen papírtörlőben tartunk, nylonzacskót, befőttes gumit még a közelébe se teszünk, mert elképesztő módon képesek reakcióba lépni egymással ha érintkeznek!

2014/11/21

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 257 – Renault R5

Teljesen véletlen, de az előző postban pont azt feszegettem egy Majorette termék kapcsán, hogy milyen az, amikor a Franciák, német autót mintáznak meg. Most pedig szintén egy Majorette termék kapcsán azt fogom vizsgálni, hogy az milyen, amikor a Franciák, francia autóval teszik ugyanezt.

L'original
Az eredeti történetét ebben a postban már kimerítően tárgyaltuk, ez alkalommal nincs is hozzáfűzni valóm – majd később viszont lesz. Amit mostanra szánok az egy korabeli promóciós filmanyag – a borzalmas plöm-plöm zenéért én kérek elnézést.

Renault promófilm a hetvenes évek elejéről - a plöm-plöm zenét a rövid szoknya ellensúlyozza.

Franciák mikor franciáznak
Az első katalógus, amiben megtaláltam az R5-öst a Majorette-nél, az 1974-es. Érdekes, hogy abban az évben, meg a következőben is a kis Renault, csak mint rajz létezik a katalógusban, ami hol fotókkal, hol rajzokkal operál. Szerény, mérvadónak csak bajosan tekinthető véleményem szerint a kiadvány olyan minőségű munka, amit minden bizonnyal Étienne, a nagyfőnök félbolond unokaöccse volt képes produkálni és a beosztottak nem mertek szólni, hogy rettenetes. Viszont az 1976-os évet Éti, már valamelyik rehabon tölthette, mert a katalógus jelentős fejlődést mutat, annak ellenére hogy ebben is elpattannak rajzok a fotók mellett. Még mindig pont annyira kreatív és vonzó, hogy akár a fejfagyártók és koporsókészítők termékjegyzékének is simán elmenne, ha képeket átcserélnék. Az első Majorette katalógus ami már némi nyomát mutatja annak, hogy ráébredtek arra, hogy ők tulajdonképpen játékszereket gyártanak és nem klinkertéglát, amit nem ártana a reklámkiadványaikban is megjeleníteni, az az 1979-es. Állíthatom, hogy a brit gyártók évtizedeket vertek ez ügyben a franciákra. Elkalandoztam! Szóval az utolsó kiadvány, amiben nyomát láttam az R5-nek, az 1980-as.

Mint azt kifejtettem, nekem R5 téren a Matchbox lesz az „igazi”, de el kell ismerjem, ami jó az jó, a Majorette értelmezés legalább annyira vonzó, mint a brit. Nem tud olyan trükköt, mint az, nem nyílik semmije, de a részletgazdagsága, a két nagyon menő tükre és az antennája legalább olyan szintre emeli. Hozzá ez csodásan rugózik is! Ici-picit kisebb amúgy mint a Matchbox, ez 1:55, az nincs számosítva, de olyan 1:53 körülinek sejtem.

Szerintem nagyon klassz darab, nekem nagyon tetszik.

 A Lófarkas Lány, még mindig az R5 dílernél alkuszik.
 A menő tükrök és az antenna eredetileg krómszínűre voltak festve.
 Nyilván játszottak vele. Belül amúgy nem olyan részletes, mint a Matchbox.
 Viszont ez kitűnően rugózik!