Matchboxon kívüliek: Rozkvet Mini Model - Škoda Favorit 136L

Nehéz bevezetőt írnom ehhez a bejegyzéshez, mert sosem gondoltam volna, hogy a birtokomba kerül egy ilyen kisautó. A februári börzén sikerült hozzájutnom egy csere révén: a "Tűzverdák" újságsorozatból származó 1203-as Skoda kisbusztól váltam meg érte, de nem bánom, mivel 1:43-at nem gyűjtök.

Rozkvet VDI
A csehszlovák gyökerekkel rendelkező, besztercebányai székhelyű manufaktúráról rendkívül kevés információ található az interneten - gyakorlatilag semmi. Ha beírom a Google-be, akkor cseh, illetve szlovák nyelvű cégkereső oldalakon még elérhető, tehát elvileg működik, bár a Google Maps utcanézetén nem látszik sok élet a címen. Hogy mivel foglalkozik, illetve mi vette rá a vezetést, hogy 1988-ban megmintázzák a 120-ast, majd 1990-ben a Favoritot, az végképp rejtély. Mondjuk a foglalkozási körre lehet következtetni, hogy valami precíziós öntöde lehet, mert a kisautók gyártása is ilyen művelet - legalábbis jobb esetben precíziós.

Skoda Favorit
1983-ban még erősen a szocialista-kommunista irányultság és vezetési mód jellemezte a keleti blokk országait - holott Brezsnyev egy évvel korábban távozott az égi pártközpontba... -, többek között Csehszlovákiát is, így nem csoda, hogy a pártbizottság adta ki az utasítást, hogy a következő ötéves terv keretei között tervezzenek meg és kezdjenek el gyártani egy új, korszerűnek tekinthető, elsőkerék-hajtású Skoda típust. A fejlesztés végül olyan jó ütemben haladt, hogy 1987-ben el is kezdték forgalmazni az új modellt, a Favoritot, az orosz Lada Samara konkurensét.
Motorválasztéka kizárólag benzinesekből állt. A nagyon korai példányokban még egy 1137 köbcentis egység dolgozott, melyről az ördög sem tudja, mihez készült volna. Mivel a 120-asban egy kisebb, illetve két nagyobb motor dolgozott, de a korábbi Skodák között sem találtam ilyen hengerűrtartalmú motort, valószínűnek tartom, hogy ezzel csak a Favoritot szerelték. Azonban már 1987-ben kész volt a Favorithoz eredetileg tervezett motor, ami az 1000MB-hez fejlesztett 988 köbcentis alumíniumblokkos OHV elrendezésű erőforrás 1289 köbcentire növelt verziója volt, melyet többféle karburátorral, illetve injektorral szereltek, ennek megfelelően a teljesítmény is változott. A váltómű viszont kizárólag ötfokozatú, mechanikus volt, automata sosem készült.
Mivel hazánkban még manapság is jócskán az utcakép részét képezik ezek az autók, illetve biztos vagyok benne, hogy van olyan köztetek, vagy szerzőink között, akinek volt, ezért a típusismertetőt itt abbahagyom és rátérek a kisautóra.

1:63 vagy 1:64?
A kérdés azért merül fel az alcímben, mert a fentebbi linken 1:63 méretarány olvasható, az én méréseim szerint viszont inkább 1:64-hez közelít a kisautó, ami egyéb iránt 100%-ig rendben van. A részletek nincsenek ugyan kifestve, valamint tükröket sem kapott, minden más tekintetben viszont abszolút hozza az eredeti autó formáját. Sajnos az ablakai viszonylag vastag műanyagból készültek, így nem tudok értékelhető fotót készíteni a beltérről, de vizsgálódásaim alapján odabent is minden az eredetire hajaz, kiváltképp a kormánykerék.

Maximum a kerekekbe lehet belekötni, meg a festék vastagságába.

Hátulról is rendben van.

Majdnem ilyen szögben fotóztam le a kisautót elölről.

MB-38 1957 GMC Pickup - frissítve!

1957 egészen különleges év volt az amerikai autóipar történelmében. A csuda sem tudja, hogy miért alakult így, de ez a modellév egészen sok klasszikust szült. Az 1957-ben debütáló Ford Thunderbird-öt még a Beach Boys is megénekelte, az első amerikai UTE a Ford Ranchero is ekkor kerül piacra, örök kedvencem is ebből az évből való. Folytatnám a sort egy újabb klasszikussal, ez úttal egy pickuppal.

GMC

Azt már régebben tisztáztuk, hogy a Chevrolet-GMC haszonjármű reláció valahogy úgy néz ki, hogy a GMC, Chevrolet alapokon nyújt valamivel többet. Jellemzően kényelmesebb, komfortosabb, csicsásabb, többféle motor, váltó, hajtáslánc kombinációt kínál, adott típustól, évjárattól függően és/vagy alapon. 1957-ben a féltonnás, stepside – amit én oldalfellépősre újmagyarítottam – GMC Pickup abban hozott újat, hogy igyekeztek minden korábbinál személyautósabb kezelhetőséget kínálni egy platós kisteherautónál. Felismerték, hogy akinek ilyesmire van szüksége, az nem feltétlenül professzionális teherautó sofőr, akiket akkoriban nem volt még divat kényelmes, ergonomikus munkahellyel kényeztetni, hanem mondjuk kertész, kőműves, vagy bármilyen hasonló szaki. Így jelent meg az opcionális automata váltó a kínálatban, az alap, sorhatos, 235 köbhüvelykes motoron túl pedig a 283 köbhüvelykes, azaz 4,6 literes, small-block V8 is, 160 lóerőre szedálva. Amúgy meg... Hát pont az aminek látszik, alvázas konstrukció, elől morog, hátul kapar, az egybe díványon ha kell még hárman is elférnek a kabinban úgy, hogy persze azért összeér a könyökük. Igazából ami a műszaki tartalmat illeti, sok mondanivaló nincs erről a járműről. Igásló a kor műszaki színvonalán, kényelmi felszereltség terén meg az egyik első mérföldkő azon a hosszú úton, aminek a vége az volt, hogy a legnépszerűbb autószerű képződmény, amit az Egyesült Államokban újként értékesítettek az a platós kisteherautó, amit személyautó helyett is vettek a jenkik.

 Korabeli katalógus, sajnos olvashatatlanul kis felbontással szkennelve. Ebben 100-as sorozatként hivatkozik rá a GMC, a Ford legnagyobb örömére, akik hasonló jelölést használnak haszongépjárműveiknél.

Persze minden ilyesmi ízlés kérdése, de én még hozzátenném azt is, hogy a megjelenése igazi telitalálat. Hozza a korszak amerikai-autó barokkját, csupa króm, csupa túlzás és hozzá irtózatosan jól is néz ki és nem csak azok számára, akik kedvelik a teherautókat úgy általában, hanem személyautós mércével is. Behemót, naná, de szép.

Nem csak felújított, de teljesen átdolgozott 1957-es GMC féltonnás pickup. Aki erre azt mondja, hogy nem kéne neki, az lódít. Amúgy is mániám a sleeper, ez meg az LS1-es blokkal a - relatív - modern, négysebességes automatával gyilkos lehet - szó szerint.

Aki érti, tegye fel a kezét!

Az 1957-es GMC Pickup 2010-ben debütál az összes piacon, mint MB-38. A púderkék – ezt magamtól nem tudtam volna, súgtak, hogy ezt a színt így hívják – kisautó megkapja a korszak egyik legszebb Matchbox kerekét, ami egy csehszlovák kőművestalicskának is jól állna.

A járgány játékszer mércével mérve telitalálat. Részletes, jól kidolgozott, kiemelték az első világítótesteket festékkel, az annyira jellegzetes, óriási GMC emblémát is a motorháztetőn, de még a kilincsek és az üzemanyagtank sapkája is kapott egy kis „krómozást”, nem is beszélve az első kerék feletti GMC emblémákról. Ennyit arról, hogy egy kisautó ára és kidolgozottsága mennyire van arányban egymással.

A plató, nem gyári extra, fa oldalmagasítása nekem külön tetszik. Nagyon ügyesen oldották meg, hogy egy darab legyen a beltérrel és ez a szín külön jó mindkét célra. A szélvédő leheletnyi sötétítést kap, ami remekül leplezi, hogy a beltér egyébként nem igazán részletes.

Az ilyenfajta hátsó szélvédő amúgy feláras volt az eredetin és remek kilátást biztosított hátra. Cserébe viszont valószínűsíthető, hogy mellékszolgáltatásként üvegházat varázsolt a kabinból.

Szóval az összhatás csillagos ötös. Emlékeztetni szeretnék rá mindenkit, hogy mindössze négy évvel járunk a múltban.

2011-ben még mindig MB-38, de már fekete, elmaradnak róla a festékes apró kiemelések, illetve egy sokkal szigorúbb, de még mindig nagyon jó kereket kap. Ez úttal nem fájó a kiemelések hiánya, mert feketében annyira ütős.

Az 1-120 sorban nem látjuk két évig, viszont elvben idén MB-18 és talán visszatért a púderkék szín, de én még boltban nem láttam, tehát nem tudok felelősséggel nyilatkozni az ügyben. UPDATE: Nem, nem az. A kommentekben ott van a link rá, hogy hogy néz ki. Időközben ötféle változata szerepelt valamilyen multipakkban és Lesney Edition is volt belőle, de a citromsárga test, a fehér tetővel és fehér falú abroncsokkal nekem még akkor is már túl sok, hogyha az alváza fémből van.

Kívánatos, remek darab, ha látjátok valahol az idei kínálatban, akkor érdemes legalábbis alaposabban szemügyre venni, ha pedig tényleg visszatért a premiermodell annak minden apró részletével, akkor érdemes meg is venni.

 Bár minden frontend ilyen kidolgozott lenne az összes újkori Matchboxon! Ez a 2010-es premiermodell az 1957-es GMC pickupból.

 A 2011-es változaton már nincs festék elől, amit azért bocsátok csak meg, mert így talán még gonoszabb a fekete.

 Kis GMC embléma az első kerék mögött-felett.

 A platómagasítás nekem nagyon tetszik, nagyon ügyes megoldás, hogy egy darabból van a beltérrel.

 Kettecskén.

Játszószőnyeg: Mire vágyunk, avagy ezeket kérjük 1:64-ben!

Áprilisi Játszószőnyeg témánkon tényleg nincs mit agyonmagyarázni. Dacnergee kolléga dobta fel a kérdés ötletét, amit azonnal „megvettem”: Melyik az a 3 autó – márka és típus –, amit nagyon szeretnél birtokolni 1:64 méretarányban?

A válaszok ez alkalommal is a beérkezés sorrendjében olvashatóak. (Fotók: Internet Movie Car Database, eBay és Wikipédia.)

Dancergee

MATCHBOXADDIKT
Nálam főként filmes autókból van hiány. Az alábbi 3 az amit szívesen látnék a polcon.
- The Wraith „Dodge M4S” (Ez ügyben ajánlott irodalom a múlthavi Játszószőnyeg. SJ.)
- Mad Max „Ford Falcon XB Coupe Interceptor”
- Robocop „Ford Taurus OCP”

Sam. Joe
MATCHBOX MEMORIES
- A volt szocialista blokk járműpalettája, ezen belül is a Ladák és a Kispók. A Grell lefedte az NDK vonalat, sőt Zaporozsecük is van, de a fentiek hiányoznak. (Mondjuk ez így nem teljesen igaz, a Welly készít Ladákat, de valamiért csak az orosz piacra, ezért a beszerzésük nehézkes, az árak botrányosak és a civil változatok – meglepő módon – ritkábbak.)
- Mercedes-Benz W123, azaz a jó öreg „Zöldséges Merci”. Az „Állólámpás” W115 szerencsére létezik a Corgitól, de a Zöldséges egyszerűen nincs 1:6x-ben, csak valamivel kisebb, vagy valamivel nagyobb méretarányban.
- Mad Max járműpark, természetesen az élen a Ford Falcon XB Coupe Interceptorral, aminek a filmsorozat különböző részeinek megfelelően leharcolt változataira is lenne igényem. Ebből 1:18-ban olyan kivitelűek léteznek, amitől bőgni kell, mint egy versenymotor, de 1:6x közeli nincs. Némi reménykedésre ad okot, hogy a Hot Wheels kínálatában van Falcon XB Coupe. Ezen kívül én igényelném még a Yellow Pursuitokat/Interceptorokat, szóval a járőrautóra fazonírozott Falcon XA és XB szedánokat is.

Farkas Sándor (Alecwolf) 
MODELFREAKS
A leginkább vágyott három 1/64-es autó, melynek szívesen látnám a Greenlight / Tomica LV-N szintű kiadását az alábbiak lennének:
- Iso Rivolta / Iso Grifo / Bizzarrini 5300 GT Stradale
Bár a Matchbox megcsinálta a Grifót a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, és a klasszikussá is vált – szerencsére az évek során sikerült is beszereznem számos változatát – mégis örömmel látnám egy modern, jó minőségű kiadását. Azért írtam három autót, mivel ezek közeli rokonok – a Rivolta volt az alapmodell, amiből kifejlesztették a Grifót, amelynek Bizzarrini-féle versenyváltozata volt az 5300 GT. Egy tripla-pakk biztosan helyet kapna a kisautó-oltáromon.
- Mazda 626 / Capella GC Coupe (1983 - 1987)
Az egyik leginkább alulértékelt gyártó, kisautós szempontból is méltatlanul elfelejtett típusa. Személyes tapasztalataim a Mazda autókkal nagyon pozitívak; megbízható, kényelmes autók, nem parasztvakító trükkökkel, hanem valódi fejlesztéseket megvalósítva finomítják a modelljeiket a hiroshimaiak. A harmadik generációs 626 Coupe egy masszív, erős dög, százszor inkább ezt venném, mint bármilyen más korabeli rizsrakétát.
- Suzuki Baleno
A harmadik helyen egy, még az előzőnél is kevesebbre tartott autó szerepel. Viszont az első autóm egy Baleno volt, ami a Swift jó tulajdonságait – megbízható motor, futómű – egy nagyobb és biztonságosabb karosszériával, ezzel együtt magasabb komfortérzettel társította. A háromajtós hatchback más márkanévvel valószínűleg közkedveltté vált volna a fiatal tunerek közt – hogy így finomítsam a boyracer kifejezést –, míg a kombiverzió formatervét a mai napig az egyik legszexibbnek tartom.

porsche

MATCHBOX MEMORIES
- Trabant 1,1 Universal, ha lehet okkersárga színben. Négyütemű kombi amúgy is ritka modellben, eddig csak 1/18-ban láttam. 14 évig volt a családban egy, utolsó két évében már az enyém volt, a szívemhez nőtt, előtte négy kétütemű kombink volt.
- Opel Corsa C, 5 ajtós faceliftes, esetleg villámezüstben. Eddig ilyen autóm volt a legtovább, eddig csak 1/43-ban találkoztam vele, az is mind háromajtós volt.
- Porsche 356 Prototype, azaz az első Porsche. 1/43 és 1/72 közötti méretben ilyennel sem találkoztam, szívesen látnék egy ilyet a gyűjteményemben. Mondjuk 356-os amúgy sem túl gyakori ilyen méretben, a Matchbox igazán csinálhatna egy B Coupet...

Demjén Csaba 
MODELFREAKS
- Maserati Ghibli II
Mi mást??? :-) (A kolléga olasz autó fanatikus. SJ)
- Suzuki Swift MKIII
Személyes kötődés okán.
- Opel Manta B GT/E
Gyerekkori élmények – filmek – miatt, és mert csak kell egy német is!

Apáthi Gábor 
MODELFREAKS
- Opel Astra F Caravan, indigókék színben, mert ilyen autóm volt és nagyon beleszerettem.
- Jaguar XF Sportbrake SE, tökéletes arányokkal rendelkező, szolid vonalvezetésű mégis nagyon szép, harmonikus külsejű, modern kombi.
- Mercedes CLS Shooting Brake - tökéletes arányokkal rendelkező, sportosabb, agresszívebb nagyon szép modern kombi.

Tommi
 MATCHBOX MEMORIES
Amikor felmerült a kérdés, azt gondoltam, hamar sikerül válaszolnom, ám nem így lett. Azért megpróbálom összeszedni a top 3-mat.
- Második generációs SAAB 9000 Aero és Volvo 850 T5-R. Rögtön holtverseny, mivel a két autó közül akkor sem tudnék egyet választani, ha a kezembe kapnám a kulcsukat, hogy az egyiket elvihetem.
- Bár a közvélemény szerint egy jellegtelen, már-már ronda mikrobusz, második választottam a Nissan Almera Tino. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért tetszik, de tetszik.
- Suzuki Swift GTi. Akár a kocka, akár a gömbölyű, bármelyik jöhetne 1:64-ben. Bár a szívem inkább a gömbölyű felé húz.
Két svéd, két japán. Azt hiszem, nem cizelláltam túl.

Rájen

SZIRSZARJAIM
A kérdés nyitva hagyja, hogy létező vagy 1:64-ben egyáltalán nem létező darabokat kell-e írnom, ezért küldök 3 ilyet, három olyat.

Létezők:

- Fiat 124 - a Polistilnek volt ilyenje, ma már gyakorlatilag aranyáron megy, gazdag ember 1200-es Ladája.

- Volkswagen Bogár és/vagy T1 a Matchbox első szériáiból - ezek még nagyon hiányoznak, bár regular wheelt nem gyűjtök alapvetően. De majd úgyis meglesznek egyszer...

- Tomica VW T2 - volt már ilyenem, de vágyom egy szépre, mert nagyon tetszik. Mára már sajnos ezek is nagyon drágán mennek...

Nem létezők:
Ez nagyon nehéz ügy, mert mire kitalálom, hogy mi lenne jó, rákeresek, és kiderül, hogy ja kérem, van ilyen, csak épp Kyosho vagy valami más isten tudja milyen gyártó megfizethetetlen modelljéről van szó... Ezért csaltam.
- Matchbox Lada 2105/2107 - én elképzeltem, szerintem klassz lenne.
- Matchbox Volvo Amazon – szintén.
- Matchbox Lancia Delta - szintén, bár ez tőlem Hot Wheels is lehetne, mint amilyenek a mostanában megjelenő japán kultautók. Ez utóbbi három könnyedén beleilleszthető lenne abba a sorba, amit a Matchbox egyébként csinálgat vagy legalábbis csinálgatott nem is olyan régen: Citroen DS, Alfa Romeo Giulia, E-Type, Miura stb. A Dodge A100-assal még él a remény. (További hasonló álmodozásaim megtalálhatók a szirszarjaimon, ha beírjátok a kiváló keresőmezőbe, hogy „sosemvolt”.)

Matchboxon kívüliek: Fast Lane (Realtoy) BMW 7

Annyira bosszantott az újabb reménytelenül félrenyomott, gyári hibás Hot Wheels felfedezése – ami a tegnapi cikkben látható –, hogy mérgemben elővettem egy minden ízében tökéletes kisautót, dafke egy olyan gyártótól, ami másodvonalbelinek számít.

E65

7-es BMW ügyekben úgy állunk, hogy egy szintén másodvonalbelinek számító gyártótól, az MC Toy-tól – ami a Maisto elődje – szerepelt már itt az E32-es, azaz a jelen post tárgyánál két generációval korábbi. (Az előbb linkelt postot már csak azért is bátorkodom ajánlani, mert rendbe teszi az E-kódok ügyét. Másfelől meg ismét hozza azt, hogy az ázsiai gyártóknak el tud sülni a keze, szerintem messze szebb, mint a Siku értelmezés. Ez pedig egy még szebb változat ugyanebből.) Más viszont nincs, a 7-es széria nem éppen gyakori ebben a méretarányban és nem is mindig sikerül jól feldolgozni, szerintem több a „bár csak ne tettétek volna” mint a jó. Elkalandoztam!

Az E65 2001 és 2008 közt regnál. Édes testvére a nyújtott tengelytávú E66, a páncélozott E67 és a hidrogént fogyasztó E68. Amikor megjelent, kapott hideget-meleget egyaránt. Egyrészről ez volt az (egyik?) első Chris Bangle vezetése alatt tervezett BMW, ami bevágta a hokedlit az addig konzervatív, ámde egységesen szépnek tartott megjelenésű autókat előállító cég összes hagyománya közé. Sőt! Ugyanazzal a hokedlivel módszeresen agyon is csapkodta az ijedtükben szerte-szét szaladó kis hagyománymanókat. Az aggódó szülők pedig rémülten takarták el a kisdedek szemét, amikor egy E65 felbukkant az utcán, megóvandó őket a későbbi, költséges pszichoterápiától. Tény és való, az E65 valami olyasmi, amit általában vagy szeret valaki, vagy őszinte rémülettel utál. Én valahol a kettő közt állok véleményben, szerintem úgy szép, mint ahogy egy Tigris harckocsi szép tud lenni – már ha egyáltalán –, de készséggel elfogadom, hogy léteznek olyanok, mint Csudabogár, aki szerint a Tigris „olyan szééép”.

Ami a teljesítményadatokat illeti, az E65-öt sorhatos – ezek a dízelek is –, V8-as és V12-es motorok hajtják, a teljesítményük pedig 214-től, 431 lóerőig tart. A hátsó kerekeket pedig öt-, vagy hatsebességes automataváltókon keresztül forgatják meg.

Gyári E65 imidzsfilm - igaz, ez már a ráncfelvarrás utáni verzióról készült

Az E65 volt az első BMW ami a világra szabadította az iDrive nevű eszközt, amivel az autó akkoriban minden tekintetben a csúcsot jelentő elektronikai rendszerét vezérelni lehetett. Ennek a fogadtatása csak annyira volt rideg – tetézve a radikális megjelenéssel –, hogy a vásárlók közvetlenül az E65 megjelenése után valósággal lecsaptak, az egyel korábbi 7-es, azaz az E38 akkor még hozzáférhető, új autó készletre. Tény és való, az iDrive valami olyasmi, ami abból szempontból megelőzte a korát, hogy annak a nemzedéknek szól, akinek egy érintőképernyős okostelefon kezelése nem valami pogány mágia, hanem magától értetődő dolog. Igen ám, de még az iPhone első generációja is csak 2007 júniusában jelenik meg, szemben az E65 2001-es debütálásával! (A BMW legnagyobb mázlijára, mert az iDrive névért az Apple finggá perelte volna őket.) Nem tudok érdemben nyilatkozni arról, hogy az első generációs iDrive mennyire volt jó, vagy sem, mert én csak egy E60-asét, azaz a 2003-ban debütáló 5-ös BMW-jét tudtam akkoriban kipróbálni és nem volt vele bajom. Nyilván a 2003-as autó iDrive-ját számtalan és egy ponton változtatták meg az E65-höz képest. Azt viszont én sem tudnám eldönteni, hogy vezetés közben mennyire lehet jó, vagy nem – esetleg egyenesen veszélyes – egy iDrive-ot piszkálni. Viszont hajlamos vagyok hinni a TotalCar ítészeinek, akiktől egyáltalán nem állnak távol az olyan világi hívságok, mint az informatika és mégis lelkesen szapulják a fedélzeti elektronikát, például felróva azt, hogy a rádió hangszínszabályozását soha nem keresnék az alatt a menüpont alatt, ahol van.

Első generációs E65. (Kép: Wikipédia)

Mivel ők első kézből szerzett információval bírnak az E65-el kapcsolatban, semmiképp sem hagytam volna ki, hogy megemlítsem e helyütt Winkler Robi írását az autóról, amely – ha nem értek félre valamit – a legeslegeslegelső TotalCar TV adásának vonatkozó részét is tartalmazza beágyazva. Tessenek fogyasztani! Mi több, Karotta már a ráncfelvarrott E65-ről is forgatott egy anyagot, amit pedig itt lehet megtalálni. Érdekes, hogy ő is ekézi a javított iDrive-ot vastagon.

 

Az amerikai német, aki kínai

Mai szeánszunk tárgya ijesztően régen várja a sorát, hogy egyszer terítékre kerüljön e lapokon, merthogy még 2007-ben (!) vásároltam Tajvan fővárosában Taipeiben, az amerikai Toys "R" Us játékboltlánc egyik helyi üzletében. A bonyolult alcím is innen jön. A Fast Lane, a Toys "R" Us saját márkája, amit amúgy a kínai illetőségű Realtoy gyárt.

Innen van: Toys "R" Us, Taipei - az egyik, mert hogy azóta több is lett.

Nagyjából ez volt az a vásárlás, ami után rájöttem, hogy aki autószexualitási indíttatásból gyűjtő, az jobban teszi ha minőséget vásárol – értsd: mindegy ki gyártotta, ha megüti az elvárt színvonalat, meg kell venni – és nem visel szemellenzőt egy gyártó termékeivel kapcsolatban. És igen, azt is nagyjából innentől mondogatom, hogy “vigyázó tekinteteteket az ázsiai gyártókra vessétek, mert el tudni sülni a kezük!” Hogy ez mennyire így van, arra ékes példa az előbb linkelt Fast Lane Superliner kamionon túl még a döbbenetes Isuzu Vehicross – amiért csak külön megvettem volna az egész gyűjteményes hóbelevancot –, meg a Nissan Fairlady Z – aka. 350Z is. Persze szó sincs arról, hogy ne tudnának döbbenetes vackokat is gyártani, de hát mint fent. Amúgy a Realtoy készíti a Tesco kisautókat is, amiket szintén érdemes figyelni. (A BMW azért nem látható a Superlinerben, mert külön vettem, blisterben, meg még mást is.)

Hogy végre rátérjek a kisautóra magára: Az van, hogy nem látom hibáját! De tényleg. Ez egyértelműen a legelső E65 generáció a ráncfelvarráson innen és minden részletével elégedett vagyok, és két árkategóriával feljebb, a gyűjtőknek szánt színvonalon is az lennék – igaz akkor már igényelném a gumis kerekeket. Ahol festék van rajta – első-alsó hűtőrács, BMW-vesék, lámpák, rendszámtáblák, BMW embléma, ablakkeretek – minden a helyén van, nincs elcsúszva, nem csálé, nem béna, hanem tökéletes. Pont. Az autó arányai jók, a részletek a karosszérián a helyükön vannak és pontosak, a beltér részletes – ne feledjük, az 1:6x méretarányban vagyunk – vannak visszapillantótükrei, nincsenek rajta csúnya öntésnyomok, úgy jó ahogy van. Hozzá ez nem egy, “na jó, hát ez jól sikerül” egy szál fecske, aki nyarat próbál csinálni. Az előbb linkelt kettőhöz még passzintanám ezt az Audi RS4-est, ami legalább ilyen, nem lehet belekötni abba sem.

Ennek a fényében azt mondom, hogy szégyen és nagyon szomorú, hogy a Mattel 2014-ben nem képes megugrani azt a színvonalat, amit egy ázsiai, inkább mennyiségi, mint minőségi gyártóként elkönyvelt gyártó már évekkel ezelőtt igen – és azóta is produkál –, és mind a Hot Wheelsek, mind a Matchboxok színvonala a béka alfele alá tart!

 Részletes és ahol festék van rajta, az a helyén van, nincs elcsúszva, nem csálé.

 A fényképezőgép kiemeli a metál szemcséket a festésben, a valóságban ennél lágyabb a színe. Nahát! Innen is hibátlan!

 A beltér is nagyon részletes, pedig ez 1:6x méretarány és "csak" egy Realtoy. Ja, és nincs rajta katasztrofális diszkókerék sem, hozzá még nem is eltérő méretűek.

 Hátul is minden pontosan ott, ahol kell. Tessék csak megnézni azt a kalaptartót! Mit mondtam az előbb a beltérről?

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels HW Workshop – 2013 #190 '55 Chevy Bel Air Gasser - UPDATE

Ultra rövid post: Ebből itt, kellett a kék, ami ebben a postban látható itt, mert gyönyörű. De!

 Imádom ezt a kéket!

 A versenyfestés - ami más, mint a fentebb már linkelt matt feketén - annyira jól hozza a korszakot és a "gasserséget", tökéletes! Ed Iskanderian cége meg amúgy is kedves a szívemnek.

 Persze a blister papír oldala felé néző részen, ahol nem látod bontatlanul, a fehér le van kopva és a kék tamponnyomás el van csúszva. A Hot Wheels ebből a szempontból (is) egyre rosszabb. Lassan már nem az lesz az említésre méltó, ha egy Hot Wheels gyárilag hibás, hanem ha nem az. A Mattelnek fel kéne kötnie a gatyáját a minőség terén, mert az ázsiai gyártók a nyakára nőnek.

Van hátulja is, igen.

Matchboxon kívüliek: 2014 Hot Wheels HW Workshop #192 – Toyota 2000GT

Annyira kellett a Hot Wheelsnek, hogy a japán autók felé forduljon, hogy nem is tudok rá igazán jó hasonlatot eszkábálni. Most pedig elsült a kezük. Ez így, ebben az árfekvésben közel tökéletes.

„De hát ez egy koppintás!”

Toyota 2000GT. Jobbára csak a japánautó ügyekben jártasoknak mond az előző karaktersorozat valamit, pedig legendás járműről van szó. Ez volt a Toyota első... Áhh, hát mit is csinálok? Él köztünk valaki, akinek megvolt a legenda, aki kipróbálta, aki vezette és sokkal-sokkal többet tud róla, mint amit én valaha fogok! Ráadásul az illető úr egy internetes, autós periodika legszakavatottabb szövegszerkesztő-forgatója. Kötelező gyakorlatként tessék ellátogatni ide és elolvasni Csikós Zsolt írását és megnézni a kicsit remegős, kicsit életlen videót! Mondom, kötelező! Még akkor is, hogyha nem ismeretlen a Toyota 2000GT. Ilyen, élmény hajtotta, csodálat fűtötte írás nem mindennap születik a hazai szaksajtóban. (Viszont a cikk kommentjeire ne vesztegessétek az időt, nagy részük ostoba trollkodás.)

 Toyota brossúra, 1966

Majdnem jó, jobb, majdnem jó, most jó!

A Toyota 2000GT tavaly, azaz 2013 óta van jelen a Hot Wheels kínálatában. Örvendezék vala már a bevezetőben is a márka, japán autók felé fordulása felett, de azért le kell szögezzem: sok esetben nem tudnak kibújni a bőrükből, a szekérkerék és a csicsafestés fertőzi ezt a vonalat is. Az előbb citált Civic esetében ez védhető, hiszen streetracer és/vagy hülyegyerek autó lett szegényből mára, de pont a 2000GT az, aminél az ilyesmi érthetetlen és megmagyarázhatatlan lett volna.

A 2013-as premiermodell nagyon megfogott a formájával és a részleteivel – ha jól emlékszem kallasztok is belőle valahol egyet – de a csicsafelnije és a festése nem az igazi. Nem vagyok ezzel a véleményemmel egyedül, Andrew0807 kolléga nem véletlenül vett kezelésbe egy ilyet, adott neki fehér színt és egy kis rozsdát, tett alá szép kerekeket és nyitotta ki az egyik szemét.

A második inkarnációja szintén ebből az évből már sokkal jobb, de a fekete festése az övvonaltól lefelé nekem még mindig sok, viszont a kerekei gyönyörűek.

A 2014-es fekete szépség azonnal kéne, ha nem lenne rajta aranyozott felni – atyaég!

2000GT "robbantott" ábra. (Kép: INNEN)

Viszont az idei második, ez idő szerint legutolsó verzió – jelen postunk tárgya – az, aminél úgy éreztem, hogy ez az, megérkeztünk! A kék-fekete „menjgyorsancsíkok” Hot Wheels mércével nagyon visszafogottnak, közepesen kifacsart ízléssel mérve meg egészen pofásnak számítanak. A sötét, ötküllős kerekek is nagyon tetszenek. Persze a non-plus ultra egy hófehér lenne, a második változat kerekeivel.

Mint arra már utaltam, szerintem ez a kisautó a játékszer kategóriában, az egy dolláros – felénk nyilván több – ársávban tökéletesnek számít. Mintha visszaugrottunk volna a 80-as évekbe, hiszen a részletei nem festékből vannak, még az elején a két világítótest is a szélvédő anyagából van. A két visszapillantó tükröt imádom az első kerékjárati ív mögött – mint az eredetin! Simán el tudom képzelni, hogy a Toyota nem engedte kevésbé igényesen elkészíteni a legendát! Vagy a Hot Wheelsnél akarták megmutatni, hogy nem csak a Tomica tud hitelesen japán autót csinálni?

Abszolút olyan darab, amivel kapcsolatban azt kell mondjam, hogy ebben a változatában érdemes birtokolni és most, húsvét előtt nem is különösebben nehéz kitúrni a hipermarketek játékosztályán.

 Az első lámpák a szélvédő műanyagából. A menjgyorsan csíkok egészen visszafogottak.

 Az a kerék, az a kerék!

 A tükrök... Világbajnok!

 Mennyire kéne egy pici festék hátra a lámpákra!

Matchboxon kívüliek: Tesco (Realtoy) Haulers MAN TGX Kamion

A Matchbox Memories hűséges látogatóinak nem lesz újdonság, hogy az egyik kedvenc Matchbox sorozatom a Convoy. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy az előző mondat helyesen úgy kéne végződjön, hogy „a Convoy volt”, mert hivatalos, hogy a Mattel terveiben nem szerepel a széria folytatása. Ezért időnként rám tör, hogy valamit kell vennem hasonló méretarányban. Na, ez is egy ilyen beszerzés eredménye.

Maschinenfabrik Augsburg-Nürnberg

Az MAN SE története egészen 1758-ig nyúlik vissza, amikor a St. Antony vasmű megkezdte a működését Oberhausenban mint a Ruhr vidék első nehézipari vállalkozása. A cég hosszú történetét az európai történelem is nagyban alakította, ami egy külön, hosszú post tárgya is lehetne egy olyan blogon, ami a nehéziparral foglalkozik. Na, ez a blog nem ilyen! Itt elegendő megemlíteni azt, hogy az iniciáléként szereplő MAN felirat alatti oroszlános embléma a Büssing AG, 1971-es bekebelezése óta díszíti az MAN járműveket és Braunschweig város címeréből jön. A MAN SE többségi tulajdonosa a VW csoport, éppúgy mint a Scaniának is és nem titkolt terve a VW-nek, hogy egyesíti majd a két céget.

A TGX a cég nyergesvontatóinak a királykategóriája, amiről édes anyanyelvünkön itt lehet többet olvasni.

Mert ez műanyag!

Ne nem mernék még csak tippelni sem, hogy a Realtoy mely évjáratát mintázta meg a MAN TGX-nek. A fülke kialakítása lehetne ez ügyben mérvadó, de ez egy olyan művészet, amit én nem űzök. (Az mondjuk biztos, hogy a legfrissebb TGX – lásd az előző linken – szemből szerintem kiköpött Nokia 8260-as mobiltelefon.)

A Realtoy kamionja is csak nyomokban tartalmaz fémet, kizárólag a fülke az. Minden más műanyag benne, mégis – ahogy azt Alecwolf kolléga is találóan megjegyezte a vonatkozó postnál – messze jobb minőséget képvisel és kidolgozott részletet tartalmaz, mint a konkurencia hasonló szerelvénye. Játékszernek ezt is túl törékenynek találom – főleg a félpótot –, tehát ebben a tekintetben nyomába sem ér a fentebb már citált Convoy szériának, aminél egy picit nagyobb is. A sokküllős felnik is inkább egy sportkocsira lennének valók, mint egy kamionra.

 Sokkal nevesebb gyártótól is szokatlan, hogy ennyire részletesen kidolgozzanak egy emblémát. Nagyon sokat lehetne javítani rajta némi festék hozzáadásával.

 A tükrök csak azért nem hiányoznak nagyon, mert ez egy játékszer. A diszkófelni nem teherautós egyáltalán, de a fülke részletei - szerintem rendben vannak.

 Műanyag vagy sem, nem spóroltak a részletekkel.

 Ha teherautós kerekei lennének, nem igazán próbálkoznék azzal, hogy belekössek.

 Sokkal nevesebb gyártók is gyakran matricáznak és nem tamponnyomnak.

Matchboxon kívülek: MC Toy BMW 750iL – UPDATE

Egy kis indokolatlan önünneplés: Ez az 1500-adik poszt a Matchbox Memories blogon!

Az 1:6x méretarányú BMW helyzet sokat javult mostanában, de változatlanul rajta kell tartania a szemét a másodvonalbeli gyártók – gyakran elsőrangú – termékein annak, aki ilyesmit szeretne birtokolni a háromhüvelykes méretarányban.

1987-es, német, 7-es BMW katalógus.

Az E32-es 7-es sorozatról már volt szó itt korábban az MC Toy értelmezése kapcsán. Az akkori helyzet annyiban változott, hogy sikerült beszerezni belőle a „van ebből szebb is” változatot. Tételesen: mínusz egy túlméretes BMW embléma a motorháztetőről, mínusz egy gigantikus vonóhorog, mínusz egy feketével kiemelt dekorcsík, plusz egy – szerintem legalábbis – sokkal jobb szín. Szerintem egyet fogunk érteni abban, hogy ez a kevesebb bizony több!

 Simán lehetne akár Matchbox is, pedig csak egy MC Toy.

Pont olyan részletes, mint egy 80-90-es évekből származó Matchbox és a kerekek nagyon megtévesztőek.

 Csak a csúnya öntésnyomok árulkodóak, hogy talán gyengébb minőséget képvisel. De jó, hogy nincs az a ronda nagy vonóhorga, mint a testvérének!

Matchboxon kívüliek: Corgi Juniors 1975 Buick Century Regal

Amikor kiskölyök voltam, az egyik osztálytársamnak megvolt Kojak hadnagy szolgálati járműve kicsiben. Ő volt a szünetek, meg a napközi császára. Felnőtt gyűjtőként szereztem be azt a darabot, amivel kapcsolatban post is született.

Gyerekként fogalmam sem volt arról, hogy a Corgi aztán rendőruniformist adott a Buickra – lásd az előbb linkelt postot – arról meg végképp nem tudtam, hogy a Mattel bekebelezte a Corgi Toys-t és már Hot Wheelsként, de még valószínűtlenebb járőrautót fabrikált ugyanebből a termékből.

Azt már korábban tisztáztuk, hogy megmintázott kivitel az 1975-ös. Ekkor alapvetően kétféle motorral kínálták a Century Regalt. 3,8 literes V6-ossal, illetve 5,7 literes V8-assal, de ebből létezett két- és négytorkú karburátoros verzió is. Ezek rendre 110-, 145-, 165 paci kieresztésére voltak képesek. Az alapáras a háromfokozatú manuális váltó volt, a szintén háromsebességes Turbo Hydra-Matic automata az extrák listáján szerepelt.

 Az 1975-ös Buick katalógus minket érdeklő oldalai.

Be kell valljam, hogy egészen addig, míg valamelyik börzén bele nem futottam, nem volt tudomásom arról, hogy teljesen civil verzió is készült ugyanebből az autóból a Corginál. Most könnyű dolgunk van eldöntendő azt, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb: A civil Century Regalnak is az a szélvédője van, ami a Kojak Buicknak, azaz megvan a helye a „kojakvillogónak”. Na igen, a színe az pusztító.

 Ezt hívják "játszottak vele" állapotnak.

 Lófarkas Lány hozzáöltözött a verdához. Éppen hogy csak nem Collezione Grüne Slájm színű.

Ciki, de eddig fel sem tűnt, hogy belül is krómszínű.