Különleges autók kicsiben - Átalakítás: Matchbox MB-20 Lamborghini Marzal

A prototípusokból, illetve koncepcióautók alapján készült Matchboxok közül talán a Lamborghini Marzal a legkevésbé misztikus. Ez a kocsi talán a leginkább dokumentált és hozzáférhető. Ferruccio Lamborghini az akkoriban gyártásban levő kétülésesek, a Miura és a 400GT mellé szeretett volna egy négyszemélyes, nagyobb, de elegáns modellt is felvenni a gyártásba. Ez az igénye vezette őt a Bertone Studiohoz, ahol is elkészítették neki ennek a korát megelőző, mégis hétköznapiban is teljesen elképzelhető kocsi terveit. 

Ilyen kategóriájú autók csak úgy előtűnnek a semmiből... és sajnos ugyanarra tűnnek tova

Ready to Manufacture

A terv jónak tűnt és az 1967-es Genfi Autószalonra elkészítették a teljes méretű, működő (!) prototípust. A kocsi megvalósítására még merész dolog volt gondolni, hiszen számos olyan megoldást tartalmazott amelyek sorozatgyártásra még nem voltak érettek. Gondoljunk csak itt a két hatalmas, felfelé nyíló, szinte keret nélküli üvegajtóra, az üvegtetőre, a hatalmas ablakfelületekre. Mégis a kocsi működőképes volt, olyannyira, hogy mozgás közben is meg lehetett figyelni a bemutatók alkalmával. A kocsi ismertségét az hozta meg amikor Rainer monacói herceg és felesége az 1967-es Monacói Grand Prix futam megnyitásakor végigment vele a pályán. A benne ülők számára viszont inkább szenvedés lehetett. Egy videó itt a kocsi mozgásáról, melyben kiderült, hogy elég nagydarab járgány volt.

A TP200 kódú kocsi, a Miura meghosszabbított padlólemezére készült. Ennek a hátsó tengelyvonala mögé helyezték el keresztben a Miura hosszában kettévágott V12-ét. A sorhatos, ötsebességes, kétliteres motor 175 lóerős volt. A súlyeloszlásnak nem tett jót ez a megoldás, bizonytalan lett az úttartása a hátsókerék hajtású kocsinak. A tank és némi csomagtartó előre került, míg a hűtőt hátra tették. A Bertone által épített kocsi megjelenése nem hozott egyértelmű sikert Lamborghininél. Túlzottnak találta többek közt a több, mint 4,5 négyzetméter üvegborítást a kocsin. Emiatt a légkondicionáló alapfelszerelés lett benne, viszont egy-egy kis elefántfülön kívül nem volt nyitható ablaka. A kocsit sorozatgyártásra tervezték, tehát a kaszni acél részei elég merevek voltak az üveg megtartásához. A kocsi belseje elég tágas volt négy személy részére akik a különálló, ezüstösen csillogó bőr ülésekben ülhettek. A fölfelé nyíló ajtónak köszönhetően könnyű volt a ki- és beszállás is. A talpig üveg oldalfal teljes betekintést engedett a bent ülők lábára (is). Ez sem tetszett a megrendelőnek. Az ajtók mechanikája a motortér hátuljában keresztben elhelyezett rúgókból és kormányműhöz használt kardántengelyekből készült bonyolult szerkezetre sikeredett. Ez sem igazán sorozat érett megoldás. Bertone abban az időben hatszögkorszakát élte, így ebben a kocsiban is – következetesen – megjelenik mindenhol a méhsejt szerkezet. A rácsoktól kezdve a dekoráción és kapcsolókon át egészen a műszerekig, minden hatszögalakú. A motorházfedélen levő feketére színezett alumínium hatszögprofilú rácsozat a motor hűtését hivatott segíteni, valamint, - mivel nem volt hátsó ablak, a hátratekintés is ezen keresztül történt(!), ami szintén nem egy szériagyártásra érett megoldás, ezt be kell látnunk.

(Az alcím egy kikacsintás az informatika világába. Így hívják - legalábbis a Microsoftnál biztosan - azokat a próbaverziókat, amik a tesztelési fázis utolsó stációját jelentik és a cég ezt szánja gyártásba - CD/DVD gyárba - küldeni. A jelentése pedig csak annyi, hogy "gyártásra kész". Sam. Joe)

A kocsi igencsak lapos elejére, a fekete gumi lökhárító és az alumínium csomagtérfedél közé kétszer három quartz-jodid lámpát helyeztek. Akkoriban ez volt a legkisebb, de nagy fényerejű lámpa. A Gandini vezette formatervezésnél és a részletek kialakításánál a dinamikus és gyors autó hatás elérése volt a cél. Jóllehet a Marzal nem került sorozatgyártásra, de a két évvel később megjelenő Espada az alapkoncepció mellett, nagyon sok részletet hordoz magán belőle. Az eredeti kocsit nemrég adta el a Bertone Studio 1,3 millió euróért.

Újraélesztés

És most következzen az én Marzalom története. Szokás szerint hozzám egy erősen lejátszott példány került. De nem volt reménytelen, az már látszott. A kérdés az volt, hogy miként lehetne megújítani. Jobban megnézve rá kellet jönnöm, hogy a jó formájú és hitelesen megszobrászkodott kocsinak egy nagy hibája van. Nem olyan szemet szúró, ha valaki nem ismeri tüzetesen a kocsit, de nekem egyből feltűnt - talán mert gyerekkorom óta van egy 1/43 méretű, viszont agyonjátszott, sokszor szerelt, tehát jól ismert példányom belőle. A tető nem üvegből van! Kispórolták a tetőn levő lemez kivágását. Gyaníthatóan statikai-mechanikai okokból, mert a vékony oszlopok biztos idő előtti töréshez vezettek volna. Ami valóságban lehetséges a jobb anyagminőséggel és méretezett acélprofil kialakítással az ilyen léptékben képtelenség. Vagy mégsem? Egyedi megoldásként létrejöhet egy ilyen verzió. 

Érkezési állapotrögzítő fotósorozat. Van itt minden hiba: a roggyant keréktől a törött és átlátszatlanná vált ablakon át a mély barázdás és ragyás kaszniig

A tetőkivágás fázisai: körbefúrás a határoló élektől befelé, a lemez kitörése, a helyes nyílásforma kialakítása és becsiszolása végül a fényezett karosszéria

Neki is láttam a szétszedés és tisztogatás után a tető kivágásának. Az átalakítási sorozatban ismertetett fúrásos módszerrel „vágtam körbe” az eltüntetendő részt, jó ráhagyással. Szerencsére a tetőablak kontúrja rajta volt a tetőn, így azt nem kellett rárajzolnom. Miután a nagyja kiesett, következett a reszelős fázis. Nem kis munkával kellett leszednem a maradékot. Viszont így nagyon pontosan lehetett kialakítani a helyes alakot. Ha már léptékhelyesen és részlet azonosan közelítünk az eredeti és egyetlen példány felé, akkor az autó legyen fehér. Nem értem egyébként a buta színeket, amikben kiadták ezt a modellt. Még jó, hogy vonóhorog  nem került rá, csak versenymatrica (!).

Meg persze kosz és lakástörmelék is akadt benne bőven

A szélvédő annyira narancssárga, vastag és elöregedett volt, hogy már nem illett a kis filigrán koncepcióba, ezért egy egész más autó szélvédőjét faragtam be a helyére. Az oldalüvegeket is külön készítettem el, csak a hátsó, egyébként jól eltalált rácsot használtam fel feketére festve. Az első és a hátsó lámpakialakítások korrektek, azokkal nem kellett különösebben foglalkozni a festésen kívül. A belső teret festettem át bézs+csillogósra, hogy ez is jobban hasonlítson az eredetihez. Amúgy az üléseket és a beltér osztását igyekeztek pontosan kialakítani, bár az eredeti ülések jóval kecsesebbek.

 

Ez a forma nagyon ott van

A belső rész kimunkáltsága és az ülések csillogása csak egy ilyen üvegtető-üvegajtó kombón át érződik igazán

Nem várhatjuk el, hogy ilyen kis méretben is megjelenjen az a rengeteg finomság, technikai érdekesség, precíziós dizájn ami az eredeti autón látható mindenhol. A kis átalakítással azonban egy fokkal jobban közelítettünk a valósághoz. Az eredeti kocsi önmagában is nagyon érdekes, mint formáját, mint anyaghasználatát tekintve. Ehhez próbáltam egy kicsit közelebb vinni a kis Marzalomat.

Áramvonalas és lendületes minden eleme

Talán a hátulja a leghagyományosabb része, de a valódi képen azért el lehet mélyedni az érdekes megoldásokon

Valóságban azért jóval laposabb ennél

Besuhan a képbe

Az aszimmetrikusan elhelyezett három lámpa és az ügyesen elrejtett első indexlámpa igazán csak a valóságban élvezhető, de itt is látszik talán

A jövő ködébe veszve

Áttetsző és filigrán autó, szinte nincs is benne anyag az üvegen kívül

A Különleges Autók Kicsiben sorozat összes cikke.

Átalakítás: Matchbox MB-03 - Porsche 911 Turbo

Jelen pillanatban a Porsche márka vezeti a messze a blogunkon a mennyiségi listát a névhez tartozó bejegyzések tekintetében. Ettől függetlenül egy friss, a márkához tartozó bejegyzés is tartalmazhat még újat. A Porsche 911 versenyváltozatainak egyik ikonikus példánya – a Martini és a Rothmans változatok mellett - a Jägermeister Porsche. Talán nincs is olyan méretarány amelyikben nem létezne ez a feltűnő darab. A Matchbox kivételével. Itt még - okai sejthetők - ezidáig nem volt ilyen mintás verzió. Ezidáig! Mert most már ilyen is van.

Jägermeister színek

Magáról a Matchbox változatról, az eredeti autó történetéről már bőven volt szó korábban. A kocsi olyan alapműnek számít, ami megérdemelte bőven a részletes műleírást. Viszont az eredeti Jägermeister versenykocsiról egy pár adatot összegyűjtöttem. A hetvenes évek közepétől a német Jägermeister szeszesitalt gyártó cég úgy döntött, hogy a motorsportot is szponzorálni fogja. Elsősorban a BMW és a Porsche csapatok jöttek szóba, amikor hosszú távú reklámlehetőségben gondolkodtak. A Le Mans, GT, DTM kaliberű autókhoz adták a nevüket, pénzüket és nem utolsósorban a harsány narancssárga színt. Az Autosport nevű magazin szerint minden idők húsz legjobban figyelemfelkeltő és megjegyezhető versenyautó dekoráció közé tartoznak a Jägermeister-narancs versenygépek. Azok közül is talán a Porsche az amely leginkább összeköthető ezzel a dizájnnal.

Jobbára inkább jó eredmények és sikerek jellemezték az együttműködést. És ez gondolom reklámértékben is igencsak kimutatható, hiszen napjainkban is készülnek ilyen dekorral Porschek. Az első kettő ilyen színű gép 1976-ban a 930-as kódú volt, a maga hathengeres, háromliteres, 485 lóerős turbo motorjával, a World Car Championship versenyeken a Group 4 katergóriában (Max Moritz Team).

Alapszín felhordva, jöhet a dekoráció

Lehet, hogy csak én látom így, lehet, hogy már más is megjegyezte, de a Porsche 911 Turbo Matchbox változata kissé vaskosabb megjelenésű, mint az életnagyságú példányok. Talán még pontosabban a kaszni van túl magasra emelve a talajhoz képest. Azonban így sem mutat rosszul. A tömzsi, de még arányos megjelenés kellő sportosságot kölcsönöz neki. Részleteiben is elfogadható. Sokféle dekorációval adták már ki, de mindegyik csak a fantasy keretein belül volt, valós matrica a Porsche jelvényen kívül nem akadt, maximum szponzorokra jellemző színösszeállítás. 

Matricástul, lakkozás után

A hozzám került lejátszott donorban egyből megláttam a versenyautót. Ennek megfelelően láttam neki a felújításnak. Különösebb munka nem volt vele, nem találtam nagyon leromlott részeket. Ennél az átalakításnál is inkább a helyes és méretarányos dekoráció elkészítése volt a fő poén. Az eredeti autón levő minták beazonosításával, megkeresésével, letöltésével, a szükséges átszerkesztésével és méretarányos kinyomtatásával foglalkoztam főleg. Nem egy érdektelen feladat, izgalmas volt megtalálni a megfelelő minőségű dekorációs elemeket, majd azokat megfelelő formában összehozni az autóval. Ráadásul úgy, hogy - szokás szerint - még egy, a készítőjére jellemző egyedi elem is belekerülhessen észrevétlenül.

Így most már a Matchbox Jägermeister Porsche 911 Turbo is létezik és beáll a Matchbox Memories Porschéinak sorába a többi híresség mellé. Mondhatnám (ha nem lennék ennyire szerény), hogy hiánypótló darab, de talán helyesebb volna úgy fogalmazni, hogy sorozatindító. Talán más is kedvet kap és egy-egy híresebb dekort rávarázsol a kiváló alapra. Arról nem is beszélve, hogy számomra ez az autó a minden idők egyik nagy etalonja, az örök kedvenc.

Arany színű felnik illenek hozzá

 

Kissé magas ahhoz képest ahogy eredetileg a Porschekat ismerjük

Testvérek között is szép

Cégen belüli konkurencia

Talán az eredeti turbonak a kerékszélesítése erőteljesebb

A jellegzetes és soha nem múló Porsche profil

Matchboxon kívüliek: Fast Lane / Realtoy – Nissan Fairlady Z

Mostanság veselkedtem neki a gyűjteményem rendezésének és olyan darabok kerülnek sorra a kezembe, melyekkel évek óta nem találkoztunk személyesen. A Realtoy Nissan Fairlady Z, alias 350Z szerepelt már e lapokon két fotó erejéig, de már akkor, 2007-ben is úgy éreztem, hogy ennél komolyabb postot érdemel. S lőn. Volt már ebből a tajvani import kontingensből itt mostanság hasonlóképpen reciclált tartalom, az Isuzu VehiCross képében – a kapcsolódó szavazásból például kiderült, hogy Ray Charles és Stevie Wonder is látogatja a blogot.

A Z Tündérhölgy

Elég régen volt az, amikor egy-egy itt megjelenő autó, történeti ismertetését elintéztem egy wikipédiás linkkel, javarészt saját kútfőből elkövetett anyagokkal dolgozom. (Akarom mondani dolgozunk, mert hogy a többiek is.) Az még manapság is elő-előfordul, hogy a kisautómániákus szomszédoknál felbukkanó típusismertetőre linkeskedem rá, de az már ritkább, hogy a hazai autós szaksajtó anyagára mutatunk rá – a miértek megválaszolását most elegánsan mellőzzük. Na, most bizony ilyen „ritkább” lesz! Reppenjünk vissza együtt 2004 júniusába és fogyasszuk élvezettel a TotalCaron, Nínó Karotta szövegszerkesztőjéből kikerült kitűnő anyagot, az akkor frissen és ropogósan tálalt Nissan 350Z-ről, mely a Nissan Z-k ötödik generációja, tudományos nevén Z33. Tegyük ezt egyrészt az okból, hogy az anyagban minden benne van az autó kezdeteiről is – többek közt, hogy mi az összefüggés az ostobácska Tündérhölgy és a 350 név között –, de leginkább azért, mert bizony színtiszta szerelemből és nem kötelességből elkövetett, autós újságírásnak lehetünk szemtanúi. (Amúgy érdekes, hogy egy korábbi Z-ről, a harmadik generációs Z31-ről szóló anyagban is másra bíztam az autó bemutatását. Kár, hogy az akkor még külön utakon járó Tommi kolléga blogját törölte a blog.hu, így ez az anyag elveszett.)

Ha valaki kihagyta volna a fentebb méltatott TotalCar cikket - azon túl, hogy könyveljen most el ezért egy ejnye-bejnyét -, legalább a TotalCar TV anyagát fogyassza! Nínó Karotta - némileg ugyan Gollam tartásban - de igazi szerelemből elkövetett tévés újságírást mutat be! (Sajnos a videó beágyazhatatlan a blogunkhoz illeszkedő, 400 pixel szélességben.)

Egy időben állati népszerű volt ez a metál-pörköltzaft szín. Európai Nissan 350Z. (Kép: Wikipédia)

Mikor elsül a kéz

Mondogatom én már egy jó ideje, hogy a Realtoy tipikusan az a gyártó, amely bármire képes az „ipari hulladék” és a „tökéletes” minőség között az 1:6x méretarányban. Természetesen ez a munkájuk is a pozitív végletet jelenti, pont ezért vettem elő ismét, a már citált, mindössze két képet róla felvonultató anyag után. Én bizony nem látom hibáját. Ha az Ördög tényleg a részletekben lakozik, akkor itt kell hogy legyen valahol ebben a kisautóban a nyomorult! Merthogy minden részlet ott van a helyén, típus és márkajelzések, festékkel kiemelt világítótestek – na jó, az oldalindexek nem – ablakszigetelések, légbeömlők és a többi mind-mind ott figyel a helyén. A beltérben szintúgy! Eleve a Fairlady Z-nek megfelelően jobbkormányos a gép, de ami fontosabb, hogy a vaskos hátsó toronymerevítő, a triplapúpos műszerfal mind-mind megfigyelhető a színezetlen szélvédőkön keresztül. Az autó színe is olyan mint a valódin, egy időben hihetetlenül népszerű volt ez a metál-pörköltzaft szín – lásd az eredetiről készült fotókat. Még a kerekeibe sem kötnék bele, mert ha megguglizzuk a típust, akkor ezer és egy fotót lelünk nagyon hasonló, ötküllős felnikkel szerelt gépekről.

A Realtoy, egyértelműen játékszer kategóriában induló 350Z értelmezése ebben az árfekvésben és kategóriában tökéletesnek tekinthető. Pont. A Matchboxnál is megmintázták ezt a típust, van is nekem belőle példányom és szándékozom melléállítani majd ennek valamikor a jövőben, egy jó kis összehasonlító post erejéig, de sejtem az eredményt.

 Fairlady Z, tehát jobbkormányos. A részletek kiemelve, pedig ez csak egy játékszer. A piros kopoltyú az elején az vicces, a kifestést meghatározó ember indeznek nézte szerintem. Helyesen fekete lenne. Jé, találtam egy hibáját!

 Még a kicsi Z is megvan az oldalán, de alatta az index nincs kiemelve - szemben a kilinccsel és egyebekkel.

Hátul is minden ott figyel a helyén.

 A beltér is igencsak részletes, hárompúpú műszerfalastól és toronymerevítőstől!

Átalakítás: Hot Wheels - BMW 2002

Igen, sokadik bőr ugyanarról az autóról, de jelen esetben ez talán egy bocsánatos ápdételés mivel egy BMW 2002-ről van szó! Ami egy etalonautó számomra. Amellett meg nem is igen létezik ebben a léptékben más gyártótól. Ezen túlmenően, soha nem lehet elég belőle, mert ez egy olyan autó. Mivel már volt szó a fehér változatról, a narancs változatról a kékről és a zöldről is, most egy egyedi dekorációjú verzió kerül a reflektorfénybe.

02

Történeti rész átugorva, hiszen mindenki tisztában van már vele. A kocsi itt is a kissé béna dekorációval gurult hozzám. Nagyon bántotta a szememet, mert se nem volt pontos, se nem volt korhű, de még csak szép és autentikus se. Könnyű volt emocionálisan szabadulni tőle, bár egy zsír új kisautóhoz hozzányúlni nagy bátorság minden esetben. Kiváltképp ha ez egy BMW 2002.

A dekor acetonos (A körömlakklemosó acetonmentesnek hirdeti magát nagy büszkén, de mégis lehozza az acetonnal oldódó festéket is. Lehet, hogy egy fél molekulát odébb tettek benne és már nem acetonnak hívják hivatalosan? Lényeg, hogy a mi céljainkra is megfelel.) eltávolítása után egy fehérnek tűnő autót kaptam. Közelebbről nézve egy egészen halvány törtfehér gyöngyházfényt vélek felfedezni a tiszta fehér helyett. Ez nem baj, de úgy tűnik csak a dekor eltávolítása után adja ki magát igazán.

Csupaszon, kissé gyöngyházfényben

Ez a kereklámpás, korábbi verzió

A dekoráció megtervezésénél a BMW Motorsport színei adják az alapmegjelenést, illetve igyekeztem a korhű logokat alkalmazni. A dekoráció nem másolása semelyik létező autónak, viszont az ilyen szín összeállítású csíkozással rengeteg féle verzióban találkozhatunk a 02-eseknél is. Itt csak egyre kell nagyon ügyelni: nehogy a konkurens szponzorok matricái szerepeljenek egy azonos autón.

A matricázáson túl a kerekek küllőzését is kifestettem illetve a hűtőrácsokat, lámpákat, kilincseket a kívánalmaknak megfelelően. Azt hiszem ennél többet nem is érdemes foglalkozni az átalakítással, a képek önmagukért beszélnek.

Talán innen jön a "cápaorrú" jelző, ha jól megnézzük

Harci díszben

A jellegzetes BMW sportszínekben

A lökhárító maradt, de nem olyan feltűnő

A kerekek nagyon ütősek

Versenyre érkezve

Matchboxon kívüliek: Siku - Jeep Wrangler

Az ős Jeepről már volt korábbi ismertetés így a történelemóra ott már letudva, most a konkrét Wranglerről lesz szó. Annak is a második generációjáról a TJ-ről, vagy ahogy ismerősebb mindenki számára, a kereklámpás Wranglerről.

Csordás

Az ugye mindenki számára világos, hogy a Wrangler (csordás, csikós) az ős Willys leszármazottja a CJ (Civilian Jeep) sorozat után? Elvileg genetikailag és kronológiailag, no meg a pedigréjét tekintve is, azonban ma már inkább csak nyomokban fedezhető fel benne az ős számtalan előnyös jellemzője, az egyszerűsége és a nagyszerűsége. A sok vérfrissítés és modernkedés a technikai fejlődéssel egyenlő arányban mulasztotta ki az eredeti terepjáró natúr emberközeliségét. Ma már csak egy terepjáró a sok közül, amelyiknek olyan érdekes, a trendtől még el-eltérő formája van, ami emlékeztet egy valamikori híres katonai járműre. Persze lehet azért belőle még sziklamászó, dagonyázó vagy éppen homokozó célgépet készíteni, nem vitás. Azonban van ahol már a tuning sem segít a bátor kalandozón, és vannak akik a józan ész határát feszegetik.

Nincs ültetés, ez gyárilag ilyen alacsony

A Wrangler története az ötvenes évek polgáriasított Jeep változatából fejlődött tovább. Wrangler néven először 1987-ben jelent meg, YJ kóddal, a jellegzetes szögleteslámpás kasznival. A modellfrissítést nem siették el odaát mert a következő – általunk fókuszált sorozat – a TJ csak 1997-ben jelent meg. Immár kereklámpásan és számos belső technikai modernitással felszerelve. Az egyik ilyen legfontosabb jellemzője a tekercsrugós futómű volt, ami a kőkorszaki laprugós megoldást váltotta. A karosszéria teljes egészében galavanizált volt már ekkor. Készült a megszokott kétajtós, négyajtós, illetve négyajtó+plató változatban is. Hathengeres, 2,5-2,4 és 4,0 literes motorokkal, automata és hatsebességes kézi váltóval is lehetett kapni. Az időközben a Chrysler fennhatósága alá került cégnél 2006–ig gyártották a sorozatot.

A szögleteslámpás Wrangler nekem jobban tetszett, de hát mit lehet egy ilyen kocsin változtatni anélkül, hogy a maradék karaktere se tűnjön el?

Német Jeep

A Siku kisautója használtan, de teljesen jó állapotban került hozzám. Első pillanatra is korrektnek tűnt a kivitelezése, az arányai. Tulajdonképpen a részleteket tanulmányozva sem változik a véleményem, mert minden részlet a helyén van. A karosszéria vonalaitól kezdve a finoman részletezett beltéren át, a bukókeret párnázásáig és a padlólemezre mintázott szerkezetek pontosságáig. Nem is igen szaporítanám a szót mivel a képek elmesélik magát az autót is. Arról a kisautó nem tehet, hogy már az eredetije sem az a „vérbeli” ahogy mostanában mondják, hanem csak egy utcai. Metálszín, műanyag karosszériaelemek, elektronikák, automatikák, XXI. század. De ezt az érzést teljesen hozza kicsiben is. Külön tetszenek a kerekei, melyek teljesen arányosak, szépek. Nem túl terepmintásak a gumik, de aszfaltra ez is jó. Ha valami negatívumot kellene keresnem akkor csak a vonóhorgon akad meg a szemem. A szóban forgó nyúlvány brutális méretűre sikeredett, aminek valószínűleg az a magyarázata, hogy használni is lehessen a lovas, motorcsónakos vagy egyéb utánfutókkal is. Ha arányosan csinálták volna meg akkor nem lehetne semmit sem ráakasztani.

Finoman megmunkált beltér

Azért a rokoni szálak egyértelműen látszanak

Az utcai terepjáró lapossága itt látszik jól

A pótkerék is azonos a többi kerékkel

A műanyag sárvédő szélesítés már a modern kor jellemzője

Az a vonóhorog nagyon durva

Oldalról teljesen jól kiadja az eredetiben is megismert bukókeret a keménytető kontúrját

Szolgálati közlemény: 20 új letölthető háttérkép!

Porsche, wmormo és én is elkövettünk egy pár újabb háttérképet, amit megtaláltok a szokott helyen.

Matchboxon kívüliek: Fast Lane / Realtoy – Isuzu VehiCross

Mostanság veselkedtem neki a gyűjteményem rendezésének és olyan darabok kerülnek sorra a kezembe, melyekkel évek óta nem találkoztunk személyesen. A Realtoy Isuzu VehiCross szerepelt már e lapokon két fotó erejéig, de már akkor, 2007-ben is úgy éreztem, hogy ennél komolyabb postot érdemel. S lőn.

„Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”

Nem tudom, hogy volt-e valaha is szerencsétek személyesen Isuzu VehiCrosshoz. Nekem igen és bizony Budapest belvárosában, aminek a valószínűsége nagyjából akkora lehet, mint sikeresen navigálni egy aszteroidamezőben – magyarázat később. Úgy reagáltam rá, mint a költő, az alcímben idézve. Döbbenés. Komolyan mondom, hogy nem értem, hogy valami ami ennyire brutálisan jól néz ki, az hogy a bánatban nem futott be nagyobb karriert. Bár lehetséges, hogy egyszerűen csak nagyobb gyártó kellett volna mögé?

A VehiCross egy háromajtós SUV – mások szerint crossover, de ezekkel a nyomorult címkékkel mindig is bajban voltam, itthon úgy hívnánk, hogy zsipp, na – ami 1993-ban debütált a Tokyo Auto Show-n. Gyártásba végül 1997-ben került – ekkor debütált japánban, ahol 1999-ig árulták, hogy aztán az amerikai piacra kerüljön, ahol 2001-ig volt forgalomban. Cakk-pakk 5958 darab készült, ebből 1805 talált gazdára a szigetországban, a maradék 4153 pedig az egyesült államokban, szóval nem az a gép, „amivel beleveszel a márkatársak szürke tengerébe az indexes topictalin” – már ahogy A Kéz mondaná.

 Isuzu Vehicross, a legizgalmasabb megjelenésű SUV, amit az autóipar valaha is gyártott! Na jó, a hűtőrács két - majdnem - függőleges krómdíszében van egy kis Hannibal Lecter beütés, ezt el kell ismernem.

 Ha csaj lenne és nem autó, akkor Pippa Middletonnak hívnák.

A VehiCross alkatrészeinek nagy részét ugyanabból a kosárkából szedték össze, amiből a méltán népszerű Isuzu Trooperét is, így köztük a 3,2 literes – japán piac – és 3,5 literes V6-os mocikat is, melyek egyaránt 215 pacis ménest szabadítanak az útra, 312 newtonméteres nyomaték mellett.

Rövid és viccesVehiCross reklám.

Remek felvételek a VehiCrossról, a zene az viszont büntet.

A váltója, pontosabban a négykerékhajtású rendszere még érdekesebb történet. A BorgWarner készítette a Torque on Demand (TOD), azaz kb. „igényre nyomaték” elnevezésű összkerékhajtású rendszerét, ami valamiféle hibrid a kapcsolható- és az állandó összkerékhajtás közt, de bevallom nekem magas a működési elve, mint tehénnek az ólajtó. (Okosodni itt lehet róla, már aki...) A japán VehiCross változat tudott kétkerékhajtású nem TOD üzemmódot, illetve négykerékmeghajtású TOD üzemmódot, míg az amerikai állandó összkerekes, TOD üzemmódban nyomta és a 12 független szenzor azokra a kerekekre küldte a nyomatékot, amik tapadtak, így nedves és jeges utakon a VehiCross nagyon jól szerepelt. Az általános megítélés szerint a VehiCross nem valami nagy szám aszfalton, de terepen köszönhetően az alvázas konstrukciónak, a felfüggesztésnek, a minimális túlnyúlásnak, meg persze az összkerékhajtású rendszerének annál inkább elemében van.

„Vigyázó szemeteket...”

Mondogatom már egy ideje, hogy érdemes odafigyelni az ázsiai, nem annyira pedigrés gyártókra, mert időnként nagyon el tud sülni a kezük és olyan kisautók kerülnek ki tőlük a játékszer kategóriában és árfekvésben, amik súlyos köröket vernek a sokkal drágább és patinás nevű gyártók termékeire. Ez a konkrét darab Tajvanról kísért haza még 2007-ben, az amerikai Toys''R''Us lánchoz tartozó tajpeji boltból. A „Fast Lane” a cég saját márkája, de a gyártó a Hong Kong szigetén székelő Realtoy. Ők tipikusan az a gyártó, akinek a kínálatában a minőséget tekintve nagyjából minden megtalálható, illetve számos cég beszállítóját is tisztelhetjük bennük, például a Tesco, saját márkás kisautóit is ők készítik. (Igen, ezekre is érdemes odafigyelni.)

A kisautóról magáról röviden csak annyit, hogy közel tökéletes. Két ponton nem hozza az eredetit, a kerekeinél – ez valami olyasmi, amit csak a gyűjtői darabok szoktak tudni és azok sem mindig és már csak ez a részlet is ötszörös-hatszoros szorzót jelent egy játékszer árához képet –, illetve a harmadik ajtó feletti pici szárny az eredetin fekete – ez meg nyilvánvalóan a kákán való csomó esete, nem is gondolom komolyan. Minden más részlete az 1:6x méretarányban csillagos ötöst érdemel nem csak a játékszer, hanem a gyűjtői darab kategóriában is! A festéssel kiemelt világítótestek közt még az oldalsó indexlámpák is ott vannak, az összes ablak – a harmadik ajtójé kivételével – kapott gumi szigetelést festékből, mint ahogy a tetőcsomagtartó tartórúdjai és a kilincsek is. Az összes apróbb-nagyobb típusjelzés ott van a helyén, a beltérről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, megtalálni a dupla váltókart, a műszerfal összes apró részletét és még a kormánykerék sem csak egy son-go-ku pizza.

Igazán kitűnő megmintázása egy ritka autónak, remek példája annak, hogy a kisautószexualitásban a végeredményre érdemes odafigyelni, nem pedig egyik vagy másik gyártó logójától vakságot kapni!

 A visszapillantóból nézve még kicsit fenyegetőnek is tűnhet ez az orr...

 Részletek, részletek, részletek!

 A legszebb SUV, amit az autóipar eddigi története során produkált, a Realtoy pedig kitűnő munkát végzett, amikor megmintázta.

 Azért jó ez a fotó, mert egy csomó dolgot el tudok így olvasni a farán, amit szabad szemmel amúgy nem. Szerintem ilyen kaliforniai rendszámtábla sohasem volt, de annyi baj legyen! Ja, és a hátsó spoilernek feketének kéne lennie. Ez meg ugye a kekeckedés kategória.

 Belül legalább olyan részletes, mint kívül! Még a dupla váltóbot is megvan.

A szavazás eredménye a VehiCross külleméről:

Ronda mint a bűn!	0 (0%)
Nekem túl űrhajó!	6 (42%)
A feneke az szép!	1 (7%)
Gyönyörű! Akarom!	7 (50%)

Szavazatok száma: 14 

Érdekes, hogy többen meggondolták magukat, mert a szavazás hat napja alatt, legalább 3 szavazat jött arra, hogy ronda.