Matchboxon kívüliek: Siku - Jeep Wrangler

Az ős Jeepről már volt korábbi ismertetés így a történelemóra ott már letudva, most a konkrét Wranglerről lesz szó. Annak is a második generációjáról a TJ-ről, vagy ahogy ismerősebb mindenki számára, a kereklámpás Wranglerről.

Csordás

Az ugye mindenki számára világos, hogy a Wrangler (csordás, csikós) az ős Willys leszármazottja a CJ (Civilian Jeep) sorozat után? Elvileg genetikailag és kronológiailag, no meg a pedigréjét tekintve is, azonban ma már inkább csak nyomokban fedezhető fel benne az ős számtalan előnyös jellemzője, az egyszerűsége és a nagyszerűsége. A sok vérfrissítés és modernkedés a technikai fejlődéssel egyenlő arányban mulasztotta ki az eredeti terepjáró natúr emberközeliségét. Ma már csak egy terepjáró a sok közül, amelyiknek olyan érdekes, a trendtől még el-eltérő formája van, ami emlékeztet egy valamikori híres katonai járműre. Persze lehet azért belőle még sziklamászó, dagonyázó vagy éppen homokozó célgépet készíteni, nem vitás. Azonban van ahol már a tuning sem segít a bátor kalandozón, és vannak akik a józan ész határát feszegetik.

Nincs ültetés, ez gyárilag ilyen alacsony

A Wrangler története az ötvenes évek polgáriasított Jeep változatából fejlődött tovább. Wrangler néven először 1987-ben jelent meg, YJ kóddal, a jellegzetes szögleteslámpás kasznival. A modellfrissítést nem siették el odaát mert a következő – általunk fókuszált sorozat – a TJ csak 1997-ben jelent meg. Immár kereklámpásan és számos belső technikai modernitással felszerelve. Az egyik ilyen legfontosabb jellemzője a tekercsrugós futómű volt, ami a kőkorszaki laprugós megoldást váltotta. A karosszéria teljes egészében galavanizált volt már ekkor. Készült a megszokott kétajtós, négyajtós, illetve négyajtó+plató változatban is. Hathengeres, 2,5-2,4 és 4,0 literes motorokkal, automata és hatsebességes kézi váltóval is lehetett kapni. Az időközben a Chrysler fennhatósága alá került cégnél 2006–ig gyártották a sorozatot.

A szögleteslámpás Wrangler nekem jobban tetszett, de hát mit lehet egy ilyen kocsin változtatni anélkül, hogy a maradék karaktere se tűnjön el?

Német Jeep

A Siku kisautója használtan, de teljesen jó állapotban került hozzám. Első pillanatra is korrektnek tűnt a kivitelezése, az arányai. Tulajdonképpen a részleteket tanulmányozva sem változik a véleményem, mert minden részlet a helyén van. A karosszéria vonalaitól kezdve a finoman részletezett beltéren át, a bukókeret párnázásáig és a padlólemezre mintázott szerkezetek pontosságáig. Nem is igen szaporítanám a szót mivel a képek elmesélik magát az autót is. Arról a kisautó nem tehet, hogy már az eredetije sem az a „vérbeli” ahogy mostanában mondják, hanem csak egy utcai. Metálszín, műanyag karosszériaelemek, elektronikák, automatikák, XXI. század. De ezt az érzést teljesen hozza kicsiben is. Külön tetszenek a kerekei, melyek teljesen arányosak, szépek. Nem túl terepmintásak a gumik, de aszfaltra ez is jó. Ha valami negatívumot kellene keresnem akkor csak a vonóhorgon akad meg a szemem. A szóban forgó nyúlvány brutális méretűre sikeredett, aminek valószínűleg az a magyarázata, hogy használni is lehessen a lovas, motorcsónakos vagy egyéb utánfutókkal is. Ha arányosan csinálták volna meg akkor nem lehetne semmit sem ráakasztani.

Finoman megmunkált beltér

Azért a rokoni szálak egyértelműen látszanak

Az utcai terepjáró lapossága itt látszik jól

A pótkerék is azonos a többi kerékkel

A műanyag sárvédő szélesítés már a modern kor jellemzője

Az a vonóhorog nagyon durva

Oldalról teljesen jól kiadja az eredetiben is megismert bukókeret a keménytető kontúrját