A Matchbox autók eredeti változatai után kutatva bukkantam rá erre
a modellre, illetve ennek a modellnek az eredetijére. Érdekes a
történet, ugyanis az eredetije sem létezett, csupán egy
méretarányos kiállítási modell készült belőle.
A történet 1969-ben kezdődik, amikor is a Vauxhall angol autógyár – a korábbi évekhez hasonlóan – kiírja a dizájn pályázatát, a fiatal tervezők számára. A felkért tervezőknek 3d-s modelleket is be kellett adniuk a terveik mellé. Ezen a versenyen vesz részt Phil Gannon, és megkapja a harmadik helyezést a munkájával. Lesney megkereste a Vauxhallt, hogy járuljon hozzá a Matchbox változat megjelentetéséhez. Valamit megérezhettek a modell láttán, mert az évek során létrejött több száz formaterv közül pont ezt választották ki.
A történet 1969-ben kezdődik, amikor is a Vauxhall angol autógyár – a korábbi évekhez hasonlóan – kiírja a dizájn pályázatát, a fiatal tervezők számára. A felkért tervezőknek 3d-s modelleket is be kellett adniuk a terveik mellé. Ezen a versenyen vesz részt Phil Gannon, és megkapja a harmadik helyezést a munkájával. Lesney megkereste a Vauxhallt, hogy járuljon hozzá a Matchbox változat megjelentetéséhez. Valamit megérezhettek a modell láttán, mert az évek során létrejött több száz formaterv közül pont ezt választották ki.
A látványterv
A képek láttán – akinek van
szeme a finom műszaki dolgok látására – elcsodálkozhat a fából
készült makettautó finom kidolgozásán. Kezdve a saját hajlítású
plexi ablakfelületektől, a finom kidolgozású gumikerekes
felniken át egészen a belsőtér és azon belül is például a
bőrből varrt ülések bordázatáig. Egy olyan modellgyártót mint
a Matchbox, egy pillanat alatt megfognak az ilyen részletek. Ők azok
akik ezt igazán értékelni tudják, hiszen ők nap, mint nap
léptékben gondolkodnak, látnak, éreznek. Lehet, hogy ez volt a
döntő szempont a kiválasztásnál?
A
Matchbox végül 1971-ben adta ki rózsaszínben, zöld üvegezéssel,
festetlen alvázzal, üstökös matricával a motorháztetőn - a
bolgárok egyéb színeket is elkövettek. 1975-ben a Streakers
verzió téglavörösben jelent meg, aminek egy
rendkívül ízléstelen és semmilyen megjelenésű „versenycsíkos”
és 40-es rajtszámú matricája volt. Ez a dekor melléfogás, a
versenyzéshez semmi kapcsolatot nem mutató autón, ehhez képest az
üstökös imitáció a kis fehér csillaggal még meg is bocsátható.
Maga
a kocsi semmi különlegeset nem mutat, mai szemmel. Egy lapos,
áramvonalas, az akkori jövőnek megfelelően kissé szögletes
karosszéria, meglehetős fém síkokkal és nagy üvegfelületekkel.
Kétüléses, orrmotoros, négykerék hajtású kialakítással. A nagy
üvegfelületek még egyáltalán nem jellemzőek akkoriban a
kocsikra, de később – például a nagy üveges, íves
csomagtartófedél ötletét a Porsche 924-esnél vagy a Renault Fuego-nál is – megvalósították. A szélvédővel egy íven lévő
és egy elemként kezelt tető megjelenése pedig napjaink technikai színvonalán érett be (Opel Zafira, egyes Peugeot-ok)
sorozatgyártási szinten.
Említésre méltó egyedi dizájnelem az érdekes kerékkivágás, melyet a Matchbox változatnál is nagy pontossággal megmintázták. Ez
egyben azt is jelenti, hogy a kocsinak kicsit magasabb a
karosszériája, mert az eredetin a kerekek teteje becsúszik a
kaszni mögé, míg a Matchbox változatnál a kerekek teteje a
kaszni alatt van. A belső teret, az ülés bordázatával nagyon
mívesen alakították ki. Igyekeztek nem lemaradni az eredeti makett színvonalától
A méretarányos, professzionális kidolgozottságú modell
Talán a tető és a hátsó üveg közti szélesebb
– vélhetően műanyagra tervezett – sáv van egy kicsit lazán
kezelve, holott az eredetin hangsúlyos szerepe van. Ennyit engedtek
a gazdaságosságnak és gyártástechnológiának. A színe teljesen
megfelel egy koncepcióautó színének, ahol a megfelelő
figyelemfelkeltés a lényeg. A halványzöld színű „üvegekkel”
teljesen szinkronban van a színárnyalat.
Az
autó neve tulajdonképpen céhes mesterembernek fordítható szó
szerint, de ebben az esetben talán autómakettes dizájner, jó
érzésű autóiparos lenne a megfelelő. Ez tartalmában utal arra
is, hogy a kocsit nem gyári tervezők alkották, hanem ha úgy
tetszik amatőrök vagy szebben kifejezve félprofik. Akik – amint
a példa is mutatja – tudnak alkotni legalább olyan jót, mint a
hivatásos, számukra biztosított technikai és személyi háttérrel
rendelkező, nagy cégeknél alkalmazásban levő társaik.
Az üstökös dekor még megbocsátható, nem olyan feltűnő
Hogy minek vonóhorog egy ilyen autóra, az örök kérdés marad
Az a dobozon levő kép nem kicsit furcsa, ki ismerne rá ez alapján a kocsira
Vauxhall Guildsman
3 megjegyzés:
Hogy minek a vonóhorog? Növelni a játszhatóságot, ahogy számos autón peremet alakítottak ki elől, hogy az autómentő szépen elvontathassa őket. Ezért adták ki később a téglavöröset Twinpackben lakókocsival. Amúgy a vonóhorog kérdése például a nagyon is létező Porsche 911 esetében is feltehető lenne.:)
Amúgy egy vonóhorog egy valódi Porsche esetében is skizofrén csakúgy mint a tetőcsomagtartó.
A játszhatóság egy másik kérdés, de akkor viszont olyan kisautóra kellene a vonóhorgot biggyeszetni, amelyiken a valóságban is létezett. Van kínálat bőven. Tudom, felnőtt fejjel mások a szempontok mint egy gyerek szemével. Én most a felnőtt szemével láttam a dolgokat.
Van nekem egy kitűnő ismerősöm, akinek a kettőből az egyik indoka arra, hogy miért ült vissza a Porsche 911 kabrióból, BMW-be az volt, hogy nem volt beszerezhető a Porschéhoz síléctartó. A másik pedig minőségi problémák (!), a vadonatúj autónál.
Megjegyzés küldése