Átalakítás: Hot Wheels Datsun Bluebird 510

A Hot Wheels először 2008-ban napvilágot látott kis fémdarabja már nem egyszer fordult elő a blog hasábjain. Porsche kolléga egy szelíd, gyári kivitelt tupírozott fel, míg én ismét a rozsdatengerre tévedtem. Ráadásul duplán. A legújabb darab most sem szalon állapotú, de remélem ettől még senki nem rohan ki a világból. Igyekeztem visszafogni magam. 

Szegény ember BMW-je

A Datsun Bluebird 510-es sorozatát a cég 1968 és 1974 között készítette. Formáját az akkortájt divatban lévő európai szedánok ihlették, mint például a BMW 02-es sorozata. A formát Teruo Uchino tervezte, a motor alapjait a Prince gyárral fejlesztették - amiből később a Nissan megvett és a  Skyline is kinőtte magát -,ami így egy Mercedes-stílusú hengerfejet kapott, melyet Yutaka Katayamának a Nissan-USA elnök-vezérigazgatójának köszönhetnek a gyáriak. A termelés 1968 augusztusában indult meg. Akkor három karosszériaváltozattal. A kétajtós és négyajtós szedán mellett létezett belőle ötajtós kombi, majd még ez év novemberében a lista kibővült a kétajtós kupéval is. 

A versenyágakban elért sikereinek köszönhetően Japánon kívül is ismerté vált. Az Egyesült Államokban és Kanadában Datsun 1600 néven, bal kormánnyal szerelve is megvásárolható volt. Az Amerikai piacon megjelent Hitachi karburátoros 1,6-os motor nevesített teljesítménye 96 lóerő volt, és állítólag elérte a 100 mérföld/órás - 160 km/h - sebességet is. A megállásért elöl tárcsafékek feleltek, a stabil úttartásról pedig a szedánoknál elöl MacPherson hátul pedig ferde lengőkaros felfüggesztés gondoskodott, míg kombik hátra laprugókat kaptak a nagyobb terhelhetőség érdekében. Az erőátvitelről egy négysebességes manuális vagy egy háromsebességes automata váltó gondoskodott. A pár hónappal később piacra dobott kétajtós kupé azonban már csak az anyaországban volt kapható. Itt azonban rendelhető volt még 1,8-as csúcsmotorral is, mely a Hitachi ikerkarburátorokkal 120 lóerőre volt képes. A megfizethetősége, jó teljesítménye és megbízhatósága miatt a mai napig nagy népszerűségnek örvend a gyűjtők között. Egy esetleges javításnál pedig jól jött, hogy számos korai Nissan és Datsun alkatrész kompatibilis volt egymással. Ennek is köszönhető, hogy a JDM világában most is számos 510-es megtalálható. 

Mi az a JDM?

A JDM - Japanese Domestic Market - azokat az autókat jelenti, amelyeket csak Japánban forgalmaztak. Számos ilyen modell van: például a korai Skyline-ok (C10, C110) és még rengeteg olyan modell ide tartozik, amikről Japánon kívül szinte senki sem hallott. Az 510 esetében ez csak a kétajtós kupéra terjed ki, ami ugye jobbkormányosként létezett. Talán pont emiatt olyan keresettek azok a modellek, amelyek bár kissé más karosszériával, de baloldali kormányuknak köszönhetően máshol is kompromisszumok nélküli használatot tesz lehetővé. 

JDM kicsiben

Mint azt már többször is említettük a Hot Wheels pár éve vigyázó szemét Japánra vetette, és számos legendás autót mintázott meg. Ez magával hozta persze azt is, hogy számos átalakítás alapjaként is szolgáltak, mivel eddig ezeknek az autóknak a kicsinyített változatát is csak Japánban lehetett megvenni. Tehát lényegében ezek is JDM-nek minősültek. Az autóm elkészültét nagyban befolyásolták külső elemek. Egy átalakítás felhívás hatására, aminek a kikötése csak annyi volt, hogy az autó Japán legyen. Az eredeti tervben egy Subaru Impreza kombivá alakítása volt a cél, ez azonban sajnos meghaladta a képességeimet. Így a határidő közeledtével a polcokon körülnézve akadt a kezembe ez a darab, amit még Tommi adott, hogy építsek belőle neki valamit. Bár még ekkor sem tudtam, hogy mi legyen belőle. A végső lökést az index custom fórumjára feltöltött Fairlady adta meg, amit Templair kolléga készített el. Ennek hatására alkottam meg a felkelő napot a motorházra, ami tipikus JDM vonás. Innentől már csak a körítést kellett kiagyalnom.

Végül a szűk színpalettámról a homok szín mellett döntöttem. Mivel alapból matt fényű így még jobban hozta a kopottas hatást. Ugyanez a szín került a spliterre is. A lökhárítót és a díszléceket nem festettem le. Egyszerűen lekapartam róla a festéket. Végül egy kis rozsdával fejeltem meg a dolgot. Itt csak egy papír zsebkendő hegyére tettem egy kis narancsot és azt húztam végig. Majd ugyanezt megcsináltam a kikevert sötétbarna színnel is. A beltérhez nem nyúltam, mert jól illik a motorháztetőhöz. A kereke pedig egy Maisto bogárról jött. Az egyetlen extra rajtuk a küllők pirosra festése. Mivel ez egy kicsivel kisebb is, mint az eredeti a hasmagasság is lejjebb került. A végeredménnyel teljesen elégedett vagyok. A három közül ez tetszik a legjobban. Azonban még így is ígéretemhez híven Tommihoz kerül, hogy az ő kollekcióját díszítse.

Felkelő nap a motorházon. Nem olyan precíz, de most csináltam először.

Lefestve. Itt még nincsenek kiemelve a részletek és még nem is rozsdásodik.

A végeredmény. Igyekeztem visszafogni magam a rozsdával.

Jól mutat a fémtiszta lökhárító

A piros kerekek akár egy igazi japán felnit is mintázhatnának

Egy JDM 510-es. A zászló és a piros kerék itt is megvan.