Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2008 Web Trading Cars #15 – '70 Chevelle SS

A minap az amerikai Top Gear aktuális epizódjában hallottam egy teljesen új – és szerintem teljesen fals – meghatározást a muscle car-ra. Abban benne volt az is, hogy a muscle car egy kicsi dolog. Hát a kicsi, az őrülten relatív és nagyon úgy néz ki, hogy egy amerikai kicsi az egy európai nagy. Legalábbis szerintem egy öt méternél picit hosszabb, két méternél picit keskenyebb, 1,3 méternél picit alacsonyabb holmi, az nagy. Pedig ez a járgány, amit virtuálisan körüljárunk bizony muscle car, és nem is akármilyen.

„Közepes”

Az amerikai Chevroletnél 1964-től, 1977-ig készült az ottani mércével közepes méretűnek számító Chevelle. Mindhárom generációjára igaz, hogy a napi, munkába járó – urambocsá –, nagyi kocsijától kezdve, vérengző vadállatig bármi tud lenni, annak függvényében, hogy mit pakoltak belé a motorház fedele alá, meg a váltó alagútjába. Ebben a tulajdonságában – no, meg a kupék, hosszú motorház-rövid csomagtartó arányaival – nagyon hasonlít a Ford Mustangjára, bár abban nem vagyok biztos, hogy rá lehetne fogni, hogy ez is pony car.

Az 1964-től 1967-ig regnáló első generációt most elegánsan ugorjuk át, hiszen e post tárgya a másodikból kerül ki, bár annyit mindenképp meg szeretnék jegyezni róla, hogy minden szögletessége ellenére – pontosabban éppen ezért – nekem ez is nagyon tetszik. A harmadikat meg ugyanebből az okból szintén ne birizgáljuk, bár annyit mindenképp meg szeretnék jegyezni róla, hogy elképesztően rút, na.

1970-es Chevelle SS Hardtop Coupe. A teljesítményfokozó dekorcsík(ok) a motorháztetőn gyárilag rendelhető extra.

Tehát a második generáció az 1968-1972 közötti modellévekben regnál. Az amerikai modellév annyiban különbözik a naptáritól, hogy a modellév valamikor az előző naptári évben kezdődik, tehát jelen esetben a Chevellek második generációját már 1967-ben meg lehetett rendelni és vásárolni. A motorpaletta a 3,8 literes sorhatostól, a 7,4 literes V8-ig terjed, felsorolni is sok állomással. (Áldassék a copy-paste! Nem ússzátok meg: 230cu in (3,8L) s6, 250cu in (4,1L) s6, 307cu in (5,0 L) Small-Block V8, 327cu in (5,4 L) Small-Block V8, 350cu in (5,7 L) Small-Block V8, 396cu in (6,5 L) Big-Block V8, 400cu in (6,6 L) Small-Block V8, 402cu in (6,6 L) Big-Block V8, 427cu in (7,0 L) Big-Block V8, 454cu in (7,4 L) Big-Block V8. Minden „Small Block” mögé tessenek kedves lenni odahallani egy sátáni kacajt!) Váltóilag – természetesen a motorokhoz illeszkedően – 2-, 3 sebességes automatát, illetve 3-, és 4 sebességes manuálist kínáltak hozzá.

Ami a teljesítményeket illeti, nos... Azt tudni kell, hogy akkoriban bevett gyakorlat volt, hogy a gyártók jelentősen lefelé csaltak a gyári lóerőadatokat illetően azért, hogy a vásárlók kedvezőbb biztosítási kategóriába kerüljenek vadiúj kedvenceikkel. Szóval az alap ménes úgy 100 paci tájékán volt, míg a csúcsot a Don Yenko-féle 425 lóerős Yenko Chevelle jelentette.

Yenko Supercars

Don Yenkot autóversenyzői karrierje tette híressé. Visszavonulása után Chevrolet kereskedést nyitott és a gyári autók mellett, egy kiskaput felismerve kezdte kínálni a maga, pontosabban a vevők egy szegmensének szájízére faragott Chevyket, Chevelleket, Camarokat és Novákat, amiket Yenko Super Cars néven ismer az amerikai autó történelem. Erre a "faragásra" azért volt szükség, mert 1970 előtt a GM-nél a közepes méretű autóikat nem kínálják nagyobb motorral, mint a 400cu in (köbhüvelyk), azaz 6,6 literes small-block. A teljesítményszexuális vevőközönség pedig bőven igényelte volna a nagyblokkok teljesítményét. A Yenko által meglelt kiskapu az volt, hogy GM lehetőséget nyújtott flottamegrendelésekre (COPO - Central Office Production Order, kb. Központi Iroda/i/ Gyártási Megrendelés), amelyekben hajlandó volt eltérni a sorozatgyártású specifikációktól. Alapvetően az ilyesmit rendőrségi, taxi, meg bérautó flottákhoz találták ki, de hát a GM-nél is pénzből élnek, nem mondtak nemet Yenkonak – azért gondolom a versenyzői múltja és ismertsége is segített. A Chevelle esetében a 427 köbhüvelykes, azaz 7 literes, L72-es blokkot használták. Ha nem tévedek, akkoriban ez a Corvette-ben dolgozott és 425 pacit préselt ki magából. 1970 után azonban a GM is reagált az igényekre, így került be a listába 454 köbhüvelykes 7,4 literes szörnyeteg is.

 Don Yenko. Meglepő, hogy mennyire kevés kép található róla a neten. Szerintem kiköpött Ed O'Neill - Al Bundy megtestesítője -, nemde?

Több mint egy póni

A fentebb már citáltam a Ford Mustangot, nem ismételném, hogy milyen okból. A Chevelle-be teljesen mást látott bele a GM, mint a póniba a Ford. Ők ugyanúgy gondoltak rá igáslóként, mint sportos kupéként. A második generációban, kétajtós verzióból létezett keménytetős, kupé és szedán, négyajtósból szedán, keménytetős és kombi. (Kétajtós kombi csak az első generációban volt.) Illetve létezett még egy, a platós. Viszont ezt a cég egy másik néven árulta, holott a bázisa a Chevelle volt. A neve – talán hallottátok már – El Camino, azaz Az Út. Viszont itt megszakítanám a történet vonalát és nem tárgyalnám tovább, hanem később egy másik postban térnék vissza rá, egy másik kisautó kapcsán.

Vásároljon Ön is Chevelle SS-t! Szép járgány, de nem tudtam nem észrevenni a fekete szigetelőszalagot, ami a  kormánykereket tartja össze.

A Chevelle már csak magában a második generációban is rengeteg felszereltségi szintben létezett, köszönhetően az amerikai gyártók, „minden modellévben változtatunk valamit” szokásának. Ezekkel jó vastag könyvet lehet megtölteni, úgyhogy talán megbocsátható, ha meg sem próbálok megmerítkezni bennük.

A sokadik bőr

Ahogy egyre több Hot Wheels kisautó fordul meg a kezem között, kezdek rájönni, hogy mennyire másként használnak ők egy-egy öntvényt, mint a Matchbox. Jelen esetben az 1970-es Chevelle-t – pontosabban abból is a Hardtop Coupé-t – először 1999-től, egészen 2011-ig leljük meg a kínálatban, igaz ehhez kell az is, hogy náluk gyakoriak a spéci kiadások, szóval közel sincs arról szó, hogy ennyi idő alatt végig a mainline-ban tanyázott volna. Viszont pont ezek a spéci kiadások tehetnek arról, hogy olyan kivitelben is elkészült, ami már-már Johnny Lightning magasságokban jár – gondolom az ára is valami ilyesmi.

A Hot Wheelsnek az amerikai autók általában nagyon jól mennek – csak a bődületes szekérkerekeket felejtenék már el, de hát tudom én, hogy merről fúj a szél (a videó megtekintését szigorúan csak 18 év felett javaslom), hogy ki a célzott közönség –, és ez ez alkalommal sincs másként. Ugyan a kisautó nem tud semmiféle kunsztot – nem nyílik semmije –, még külső visszapillantó tükrei sincsenek, a belseje rettenetesen elnagyolt, halmazatilag pizzakormánnyal, de az összhatás nagyon jó. Az arányok jók és a karosszéria részletességével is teljesen elégedett vagyok. A matt fekete festés, a rozsdavörös lángnyelvekkel szerintem igazi telitalálat, ennek az autónak még ez is jól áll.

Bevallom lövésem sincs, hogy a „Web Trading Cars” mi fán terem, csak azt, hogy ez valamiféle spéci kiadás. Remélem a HW tudorok közül valaki megosztja tudását a kommentekben erről. S lőn! Andrew0807 kolléga elmondása szerint a „Web Trading Cars” is a mainline része volt.

 Még ez az amúgy a végtelenségig elcsépelt lángnyelves festés is jól áll neki. A nóziján az ikerfényszórók még elviselnének némi festékes kiemelést.

 Még a matt fekete festés sem vágja agyon! Sőt. Ugyanez igaz az eltérő átmérőjű kerekekre.

 A beltér iszonyúan elnagyolt, nincs visszapillantó tükre, se rugózása, nem nyílik semmije, de az összhatás valahogy mégis remek.