A 2006-ban megjelenő nyolcadik generációs Honda Civic még nagyobb megdöbbenést váltott ki belőlem, mint amit anno a Ford Focus. A Focus formája megjelenésekor nagyon nem tetszett, ami lassan átment a nem is olyan rossz, majd a tetszik kategóriába. A szaksajtó által is leufózott Civicről nem gondoltam volna, hogy elér a nem is olyan rossz státuszba. Ezen sokat segített a 2007-es, harmadik generációs Type-R kivitel. A finom spoilerezés mellett minden műanyag elemet színre fújtak, valamint az első fényszórók közötti lámpaszerű műanyag betétet feketére cserélték. Ettől még autószerűbb lett a külseje, amin élekből nincs hiány, még a kipufogó is háromszög alakú. Utóbbi szépen fújja az elődből kis finomításokkal átemelt kétliteres, 201 lóerős motor nótáját. Ezt a teljesítményt a Hondától megszokott módon "sima" szívómotorként teljesíti 7600-as percenkénti fordulatszám mellett. A pörgős motor miatt érdemes magasan tartani a fordulatszámot a jó menetteljesítményhez, amit egy kiváló váltó kapcsolgatásával érhetünk el. Karotta tesztjéből az is kiderül, hogy sajnos a futómű nincs teljesen összhangban a motorral. A motor az oka annak is, hogy a 2011-es évtől kivonták az európai értékesítésből, ugyanis az nem felel meg a közben érvénybe lépett Euro 5 által támasztott követelményeknek, csak az Euro 4-nek. Az angliai gyártósor ahol eddig készültek azonban nem állt le vele teljesen, ugyanis többek között Japánba és Ausztráliába is szállítanak még belőle.
A Matchbox 1-75-ös kínálatába 2008-ban került bele MB-26-os számozással, először piros színben. Még abban az évben lett egy sárga recolor verziója is, amit 2009-ben egy ezüst, majd egy fehér követett - bevallom, én még élőben nem találkoztam ilyen színűvel. 2010-ben a számozás MB-29-re változott, a szín pedig kékre, az idei évre narancsra változott. Ezeken kívül még a Superfast sorozatban mutat új külsőt. Kidolgozása jó, részletgazdag, egyedül az orr és a küszöb spoilerek nem annyira hangsúlyosak, mint kellene. Bevallom, nekem a Matchbox kivitel jobban tetszik, mint az eredeti autó, aminek talán a fenti "negatívum" is az oka. A lámpák minden kivitelen részletesen ki vannak festve, amik nélkül igen furán festene, így mondhatni kötelező ez a manőver. A kerékválasztás a már sokat bizonyított 20 küllősre esett, ami most is jó választásnak bizonyult. Összességében hozza az elvárt minőséget, amit egyre többet nézve kezdek megbékélni az 1:1-es méretarányúval is.
A bontatlan blisteres képek közül a sárga Joe példányáról, míg a kék egyik kolléganőméről készült - neki kifejezetten tetszik ez az autó.
A Matchbox 1-75-ös kínálatába 2008-ban került bele MB-26-os számozással, először piros színben. Még abban az évben lett egy sárga recolor verziója is, amit 2009-ben egy ezüst, majd egy fehér követett - bevallom, én még élőben nem találkoztam ilyen színűvel. 2010-ben a számozás MB-29-re változott, a szín pedig kékre, az idei évre narancsra változott. Ezeken kívül még a Superfast sorozatban mutat új külsőt. Kidolgozása jó, részletgazdag, egyedül az orr és a küszöb spoilerek nem annyira hangsúlyosak, mint kellene. Bevallom, nekem a Matchbox kivitel jobban tetszik, mint az eredeti autó, aminek talán a fenti "negatívum" is az oka. A lámpák minden kivitelen részletesen ki vannak festve, amik nélkül igen furán festene, így mondhatni kötelező ez a manőver. A kerékválasztás a már sokat bizonyított 20 küllősre esett, ami most is jó választásnak bizonyult. Összességében hozza az elvárt minőséget, amit egyre többet nézve kezdek megbékélni az 1:1-es méretarányúval is.
A bontatlan blisteres képek közül a sárga Joe példányáról, míg a kék egyik kolléganőméről készült - neki kifejezetten tetszik ez az autó.
4 megjegyzés:
Nahát, pont holnap élesedik a Hondás posztom! 8-)
Persze, hogy űrhajó, de nagyon tetszik.
Mindent megölnek az Euro-akárhány normák. :-(
Ez egy különleges autó, különleges forma. Pont ezért lesz klasszikus, mert elsőre nem lehet eldönteni ocsmány-e vagy zseniális. Nekem első pillanattól az utóbbi.
Megjegyzés küldése