Nem gyakori, de a Matchboxnál előfordulnak olyan modellek, melyek meglepően rövid ideig szerepelnek csak a kínálatban, hogy aztán végképp eltűnjenek nyom nélkül, vagy hogy spéci kiadásokban bukkanjanak fel újra.
Az 1956-os Caddy Eldorado Biarritz mindössze egyetlen évig szerepelt az 1-75, illetve 1-100 sorozatban, mint MB-18 2006-ban. A világoskék autó, a nagyon peres malomkerekekkel – mondjuk a szándékot látom benne, hogy utánozni akarták az eredeti turbinaszerű dísztárcsáit – nem feltétlenül a legszebb verziója ennek a Matchboxnak. Viszont a speciális kiadásokban sokkal jobban sikerült darabok is felbukkannak, no meg sokkal bénábbak is. Mi több igazából már nálunk is szerepelt egy változata, Elvis Presley „kedvenc járműveit” összefoglaló ajándékdobozban.
Nagyon nehéz erről az autóról bármiféle izgalmasat írni, mert igazán nincs benne semmi izgalmas. Pont az, aminek látszik, egy 5,6 méteres, rettentő, kétajtós kabrió luxusbálna. Ebben a modellévben debütál a 90 fokos, 365 köbhüvelykes (5,9 literes) V8-as erőmű, ami az Eldorado modellekben 305 lóerőt ad le. (Igen, a fentebb linkelt postban szereplő adatok pontatlanok, mentségemre szóljon, hogy most találtam meg a modell eredeti brosúráját, amiből alább láthattok majd oldalakat.) Ehhez egyetlen váltót kínáltak, egy kétsebességes automatát.
A Matchboxnál közepesen jó munkát végeztek. A korszak autóihoz hasonlóan ez is két óriási függőleges vezérsíkban végződik. Az eredetihez képest a Matchboxnál elrontották ennek a kialakítását, bár a dolog nem igazán veszélyes. Az oldalra kivezetett kipufogókkal (sidepipes) azonban nem tudok megbarátkozni, mert egy ilyen alkatrész több szempontból is valószínűtlen. Egyrészt ez egy drága, tohonya, akkoriban az elegancia csúcsának számító luxusautó, nem különösebben valószínű, hogy ilyen teljesítményfokozó, feltűnő, hangos és hát ami a stílust illeti erősen vitatható „extrával” látná el bárki is. Annál is inkább, mert a hátsó lökhárító szerves részét képezi (tailpipe) a blokkból kétoldalt kifutó kettős kipufogó. (Pici magyarázat: Az ötvenes évek autóin jellemző stíluselem az akkor aranykorukat élő, a high-tech csúcsát jelentő, jethajtású vadászgépekre emlékeztető részletek. A függőleges vezérsíkok, az utánégetővel ellátott, teljes teljesítményre állított hajtóművekből kicsapó lángot mintázó hátsó lámpák, vagy a szintén a jethajtóművekre emlékeztető lökhárítókba integrált kipufogók.) Egyébként pont a hátsó fertálya az, amiből tudható, hogy ez egy Eldorado Biarritz, bár az autó fenekére csak Eldoradót írtak.
A continental wheel nem szériafelszereltség ennél az autónál és bár a brosúrában nem találtam rá utalást, több mint valószínű, hogy létezett ilyen. Viszont más részletekben meglepően pontos. A motorházfedélen ott a két gyalogosszeletelő vezérsík, a kerekeken az aranyozás – az autó rendelhető volt aranyszínű dísztárcsákkal és hűtőráccsal –, az első és hátsó világítótestek is kifestettek. A beltér is teljesen elfogadható, még a kormány sem csak egy pizza. Nyilvánvalóan nem tökéletes, de a játékautó kategóriában és árfekvésben teljesen elfogadható, sőt!
Ez a piros változat abból a 2007-es, amerikai klasszikusok 5-ös csomagból származik, amely az amerikai autók rajongóinak szerintem kötelező darab.
Szép, részletes frontend, kifestett világítótestek és Caddy pajzs.
A gyalogosszeletelő vezérsíkok a motorháztetőn és az aranyozás a dísztárcsákon jellemző és szerethető részlet...
...az oldalsó kipufogók azonban nagyon valószínűtlenek. A függőleges vezérsíkok azonban el vannak szabva.
A belső megint csak teljesen jó, még a kormánykerék sem csak egy pizza.
A continental wheel hozza az eredeti turbinákra emlékeztető dísztárcsájának mintáját. A hátsó világítótestekre is jutott festék és jól látszik a lökhárítóba integrált kipufogó.
Az eredetin ez így fest.
Az 5,9 literes, 305 lóerős V8-as.
1956-os Cadillac Eldorado Biarritz a katalógusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése