Matchbox MB-09 AMX Pro-Stocker

Tény ami tény, a múltban a Matchboxnak nem volt éppen erőssége az amerikai autók megmintázása. Persze, vannak emlékezetes darabok, amik igenis nagyon jól sikerültek, gondolok itt a Lincoln Continentalra, vagy az ős-Mustang kiadásra a kormányozható kerekivel (ami még nem szerepelt itt), de a pony car, meg a muscle car a Hot Wheelsnek ment jobban, ezekből csak mostanság kezdtek el igazán jó darabok megszületni Matchbox logóval. Mára is egy ilyet tartogatok. Pony és muscle is, de nekem valahogy nem áll össze, akárhogy is nézem, nem adja ki az eredeti autót.

American Motors Company Javelin AMX

Egyszer volt, hol nem volt, bizony a hatvanas évek végén még úgy volt, hogy nem csak a három nagy, azaz a Ford, a General Motors és Chrysler volt képes valóban nagy számban autókat előállítani a tengerentúlon, hanem létezett egy negyedik, a többihez képest ugyan kisebb cég is, az AMC.

Amikor a hatvanas évek végén a pony car piac egyáltalán létrejött a Mustanggal, az AMC a „gazdaságos autók gyártója” bélyeget hordozta magán, nagypapi-nagymami autója termékekkel. „Innen szép nyerni” gondolhatták és 1966-ban két prototípust is bemutattak, az üvegszál karosszériás, kétüléses AMX-et és a négyüléses AMX II-őt, amivel az egyértelműen a fiatalabb korosztályból kikerülő pony és muscle car vásárlókat célozták.

A lenyitható tetejű autók piaca éppen zsugorodóban volt, az AMC pedig túl kicsi volt ahhoz, hogy külön fastback és kupé kiviteleket is tervezzen, mint ahogy azt a Ford tette a Mustanggal, ezért csak egyetlen, fastback karosszériaváltozatban készült egy 1967-ben az 1968-as modellévre az az autó, ami felszereltségében és motorizáltságában lehetett megfizethető pony és lóerőgyár muscle car is.

Első generációs AMC Javelin 1968-ból. Pofás, nem?

Nem véletlenül kerülgetem itt a forró kását és igyekszem nem néven nevezni a gyereket. Egyszerűen lövésem sincs, hogy mi különbözteti meg a Javelint az AMX-től! Minél mélyebben ástam magam bele a kérdésbe, annál nagyobb lett a káosz, mert van amikor csak Javelint, van mikor csak AMX-et, aztán van mikor Javelin AMX-et, vagy éppen AMX Javelint emlegetnek a szakértőnek tűnő források. Szóval biztos, hogy a két dolog – már ha egyáltalán lehet itt kettőről beszélni – egy és ugyanaz, a felszereltségi szintben van eltérés. De hogy mi, az természetesen az amerikai autóknál megszokott módon modellévenként eltérő és abszolút belekavarnak a dolgokba az olyan rendelhető csomagok, mint az SST, a Big Bad, vagy Go Package. Én itt tisztelettel felteszem a kezem és azt kiáltom, hogy passz, nem látom át az egészet úgy ahogy van, ha valaki ismeri ezt a mesét, bátran éljen a kommentelés lehetőségével! Szóval közel sem biztos, de úgy tűnik, mintha a Javelin lenne a négyüléses – bár a képeket elnézve inkább 2+2 ülés az, mert hátra csak láb és fej nélküli utasok számára tűnik kényelmesnek a rendelkezésre álló hely – változat és az AMX a kétüléses. Ráadásul hozzá kell tennem, hogy ez az alapvetés is csak az első generációra tűnik igaznak.

Ami minket az egész AMC Javelin AMX történetből leginkább izgat, az a második generáció, melyet az 1971-es és 1974-es modellévek között kínálnak, hiszen mint minden bejegyzésnek, ennek is valamilyen kisautó adja a csattanóját. Végre az egyik forrás a második generációval kapcsolatban kicsit szétoszlatja a ködöt az AMX-Javelin kérdésről! Hogyaszongya: „1971-től az AMX többé már nem hozzáférhető, mint kétüléses, hanem a Javelin nagy teljesítményű, prémium kiadásává növi ki magát. Az új Javelin-AMX – na, még egy írásmód, ki örül? – számos versenyváltoztatást kap, és az AMC úgy hirdeti, hogy „egy Trans-Am bajnokhoz legközelebb álló dolog, ami pénzért kapható”. (A Trans-Am itt a bajnokságsorozatot jelenti és nincs köze a General Motorshoz tartozó, Pontiac gyártotta autóhoz.)

A második generáció. 1974-es AMC Javelin AMX, a Go Package-el pofán verve.

A megújult Javelin motorkínálata a sorhatos 3,8 és 4,2 literes blokkoktól kezdődően, a V8-as, 5-, 5,9- és 6,6 literes erőművekig terjed. A gyártásának négy éve alatt ezek 100-tól, egészen 335 lovas ménest képesek a hátsó kerekekre ereszteni három és négysebességes kézi, illetve háromsebességes automataváltók hadhatós közreműködésével. Az 1971-es Javelin AMX 1471 kilót nyom, 6,6 literes blokkja van, amiből 335 pacit hoznak ki és a negyed mérföldet 14 másodperc körüli idővel futja meg úgy, hogy a végén 93-on áll a sebességmérő mutatója mérföld per órában (150 km/h).

Matchbox AMX

Mint az a fentiekből sejthető, a Matchbox az AMC Javelin AMX második generációját mintázta meg. Az 1972-ben debütáló MB-09 már szerepelt nálunk, sőt updeate is volt egy ritkább változatáról, de még doboz is került hozzá. Mint azt fentebb olvashattátok, az ezekben az anyagokban szereplő bizonyos állításaimat több helyütt is revideáltam, sőt már a dobozon lévő piktogramokról is tudom, hogy mit jelentenek, de azt változatlanul tartom, hogy a kisautó csak távolról és erős ködben adja ki az eredetit. A Javelin AMX utcai változata 1972 és 1977 között szerepel az 1-75 szériában, de a cég 1983-ban ismét előveszi a típust és szemlátomást az utcai változat öntvényének alapjain elkészíti az AMX Pro-Stockert. Ez 1983-1984 között az Egyesült Államokban mint MB-17 fut, a világon mindenhol máshol pedig mint MB-09, sőt egy évvel tovább is marad a kínálatban és 1985-ben látjuk a szériában utoljára. (A BAMCA.org ezen oldala remekül szemlélteti az utcai és a gyorsulási verseny verzió közti különbséget.)

Pro-Stocker vajonmi?

Könnyű dolgom van Pro Stock mint versenykategória mibenlétének tisztázásával kapcsolatban. Elég csak visszanyúlnom porsche kolléga legeslegelső munkájához, ami a blogon a négyszázadik volt 2009 április végén – csak a miheztartás végett, ez most a 897-ik post a blogon. (Na igen, egy picit azóta belehúztunk.) Tehát tessenek fogyasztani a linken elérhető magyarázatot!

A szélesítésekkel, az oldalra kivezetett kidörgőkkel még meg is tudnék barátkozni, de az autó orrát szerintem sikerült iszonyúan rútra szabni. Olyan, mint egy német panzer Sztálingrádnál – amikor még előre mentek és nem hátra.

A mai post tárgya azonban más miatt is érdekes és ez a hazai vonatkozás. A kisautó 1986 és 1988 között készült valamikor Magyarországon. Talán ez a magyarázata annak, hogy az amúgy kitűnő BAMCA.org erről a verzióról nem tesz említést. Hogy mi fán is terem ez a holmi, arról részletesen olvashattok beczl tollából, a magyarországi kisautógyártást történetéről írott cikksorozatának a, Matchboxról szóló részében.

Sajnos igazán nincs mihez hasonlítani a dragstert, de ami a többé-kevésbé utcai változatot illeti, nos azt hiszem a Hot Wheels jobban oldotta meg ezt a feladatot.

Piros fényezéshez piros belső. A nózija egy német panzer és egy hókotró keresztezésével készülhetett.

Sidepipes. Az ajtók behegesztve.

A fényképezőgépem imádja a pirosat, azt hiszem.

A hátsó világítótest a beltér műanyagjából van.

A dragsterről szerencsére már lehagyták a vonóhorgot.

Így vagy úgy, nekem változatlanul nem adja ki az AMC Javelin AMX-et.

Az alváz műanyag, az oldalsó kidörgők is ezzel képeznek egy alkatrészt. Ami nekünk a legfontosabb: MADE IN HUNGARY!