Matchbox MB-56 1956 Ford Pickup

Soha, soha többé nem fognak már olyan autókat készíteni, mint az ötvenes évek Amerikájában. Persze, mai szemmel nézve borzalmasan környezetszennyezőek, óriásbálnák, melyek csak egyenesen szeretnek leginkább menni a kontinensnyi ország végtelen, széles országútjain, zabálják a benzint, nehéz őket megállítani és inkább az utasaik törnek össze bennük egy baleset során, mintsem az autó. Mégis van bennünk valami utánozhatatlan stílus, mely soha-soha nem fog már visszatérni. Óriás méretek, krómmezők és acélhegyek, szárnyak, jet-hajtóműveket mímelő hátsólámpák, csupa túlzás, fennhéjázás, mégis az összhatás valami fantasztikus. Olyasmi ami az amúgy japánautó hívőből is kihozza az őszinte csodálat szavait – lásd kommentek. Hallottam – és használtam – is rájuk számos jelzős-szerkezetet, mint „az autóipar barokkja”, „art-decoja”, de mindezek valahogy mégsem elég jók. Nem fejezik ki azt, hogy mennyire szívesen visszamennék ebbe a korba benzingőzt szagolni, megnézni ezeket a ma már klasszikusokat kiállítva egy autószalonban, mint csillogó, vadonatúj gépeket. Nem véletlen, hogy az örökös kedvenceim szinte mind ebből a korszakból valók.

Az első Ford F-100

Az amerikai Ford legnépszerűbb kisteherautó sorozata számos évjárata és kivitele szerepelt már e lapokon és szerepelni is fog még, hiszen megannyi változatban napvilágot látott az évek során kedvenc gyártómnál. A Ford F-sorozat második generációját, de az F-100 nevet először viselő változatot mintázó darab is megjelent már itt több különböző kivitelekben, de nem tudok ráunni, mert bár mind ugyanaz az öntvény, az 1:65 arányban kicsinyített változat is „tudja” ugyanazt a trükköt, mint az eredeti: teljesen mindegy, hogy ütött-kopott, rozsdás, agyonhasznált, ballonos virslikerekeken álló, vagy porig ültetett, krómfelnikre és irgalmatlanul peres gumikra állított, agyontuningolt állapotú a gép, az 1953 és 1956 között gyártott változat döbbenetesen jól néz ki. Többszöri szereplése ellenére az eredeti autóval nem foglalkoztam még érdemben, úgyhogy ezt most pótolnám is, bár érdemben sokat mondani nincs róla. Az F-100 alapvetően személyautós alkotóelemekre épül. A motor természetesen elől van, a hajtás hátul. Az 1953 és 1956 között gyártott változat már olyan kényelmi felszereltségeket vonultat fel, mint a tetőre épített beltérvilágítás, szivargyújtó, kartámasz és napellenzők. Az 1956-os modell – melyet a Matchbox mintáz – kétféle benzint fogyasztó motorral volt rendelhető. Egy sorhatos, 3,7 literessel, mely 137 lóerőt produkált, illetve az akkor egészen friss, 4,5 literes, V8-as, Y blokkal, mely 173 lóerőt adott le. Háromféle váltó társulhatott a blokkokhoz, egy három-, és egy négysebességes kézi kapcsolású, és egy háromsebességes Ford-O-Matic automata.

Már megint nem az, mint aminek látszik

Mint annyiszor, Areh gyűjteménye a jó példa rá, hogy bőven van még mit felhalmoznom változat ügyileg ebből a típusból és hát a fene vigye el, ami nála megnézhető, az mind tetszik. Ez az „összecsaptam magam sárral” festésű verzió kifejezetten jól sikerült, bár persze az első lökhárítóval egy alkatrészt képező első világítótestek és hűtőmaszk „úgy lett sáros”, hogy a mögötte lévő részek nem, ami kicsit vicces, de azért ne legyünk telhetetlenek. Még arra is figyeltek, hogy a két oldalán a koszba rajzolt vonalak még csak véletlenül sem szimmetrikusak. Rugózása mint olyan nincs, de nekem egy pick-upról nem is hiányzik. A saras témához krómozatlan, teljesen fekete kerekek jobban mennének, mint ezek az ötágúak, de egye fene, megbékélek velük. A kisautó meglepően nehéz, csak az alváza műanyag. A címben használt számozás azonban fals, az első verzió számát próbáltam kitúrni – remélem nem tévedtem –, mert ennek ismét csak nincs száma, hiszen nem az 1-75 sorban jelent meg, hanem az itt már egyszer, kétszer, háromszor szerepelt „Car Wash” ötös szettből való. (Igen, tehát még egy autó hátra van ebből.)

Elől úgy lett saras, hogy csak a világítótestek, a lökös, meg a hűtőmaszk. Mögötte nem, de ezt nézzük el neki!

Ugye azt érzékelitek, hogy a két oldalon nem szimmetrikus...

... a "sárba" rajzolt irka-firka? Még a csillogó krómfelniket is megbocsátom neki, bár egyértelmű, hogy egyszerű fekete kerekekkel még jobb lenne.

Meglepően nehéz - már persze a mai Matchboxokhoz hasonlítva.

Teljesen mindegy, hogy szénné tuningolás közben porig ültetik és cicababát állítanak mellé...

...vagy meghagyják ütött-kopottnak, rozsdafoltokkal - de azért fehérfalú kerekeket adnak rá -, az 1953-1956 között gyártott F-100 nagyon jól mutat.