Matchbox Skybusters SB-09/10 - G-10 Pan Am Action Pack Boeing 747-100

Egyszer olvastam egy felmérésről, mely szerint a VW Bogár az az autótípus, amit a legtöbb ember ismer fel, még azok is, akiket teljesen hidegen hagynak a gépjárművek. Biztos vagyok benne, hogy a repülőgépek közül az első Jumbo, a Boeing 747 kerülne ki győztesen egy ilyen felmérésből!

Az „Égbolt Királynője” a világ második legismertebb márkája színeiben
Irtózatosan nehéz dolgom lenne, mert egy olyan repülőgépről kellene érdekesen írnom, amit így vagy úgy mindenki ismer, a történetéről könyvek születtek. Hozzá egy olyan légitársaság színeit viselte, ami szintén legendás és a történetéről szintén könyvek születtek, de még egy kalandos-kémkedős tévésorozat is. Szerencsémre nagyon könnyű dolgom van a feladat kiszervezésében! Az Aeropark Budapest YouTube csatornája mindkét témában – amiről egyébként majd fogjátok látni, hogy szorosan összefügg – olyan minőségű videót jegyez, mely vetekszik bármely természettudományos tévécsatorna produktumával! A két videó együtt cirka egy órányi színtiszta szórakozás és azt javaslom, hogy ne hagyjátok ki őket!

Pan Am: A légitársaság, ami megváltoztatta az utazást

Boeing 747: A Jumbo-korszak

A 747-el kapcsolatban van még számos videó a csatornán, a „Jumbo Titkok” sorozatot is szívből ajánlom, szóval egy hétvégi délutánt tartalmasan el lehet ütni a csatornán, csak 747-es ügyekben.

A fenti információhegy után még rá tudok tenni egy lapáttal: Még a kalandozós korszakomban A Kézzel együtt felkerestünk a Hiller repülőmúzeumot San Carlosban, Kaliforniában. Ott kiállították egy korábban a Biritsh Airways színeiben repülő, 1971 márciusában készült, 747-100-as orrészét, mely látogatható. A Flying Tiger Line (úgy is ismert mint Flying Tigers) az első, menetrend szerinti amerikai cargo légitársaság volt – míg 1989-ben be nem kebelezte a FedEx. Ennek színeit azért viseli, mert az egész múzeumi projekt fő-támogatója ennek a cégnek dolgozott 35 éven át – mint az olvasható is a fenti linken. Mivel ugyanaz a sorozat, mint a kis Matchbox és nagyjából hasonló korú is, úgy gondoltam érdekes lehet látnotok az ott készült képeinket.

Ex-British Ariways Boeing 747-100 nózi a Hiller Aviation museum szabadterén. Nem volt benne hideg. Abszolút kortárs az Ocean Pearl-el.

Pratt & Whitney hajtómű. A háttérben egy Mig-17-es. (Nem tartozék.)

Kapitányi munkahely.

Az első tiszt munkahelye.

A kettejük feje felett lévő panel.

A fedélzeti mérnök posztja.

A 747-esek turistaosztályának jellemző beosztása. Az üléstámlákba épített képernyők sejtetik, hogy a kép sokkal később, 2008-ban készült a Japan Airlines egyik 747-400-asán. Tapasztalatból mondom, hogy a 3-4-3-as beosztás igazi büntetés már közepes távon is. (Kép: Wikipédia)

És a 747 sorozat turista osztály legalja: A Boeing 747-400 Combi elrendezése. A KLM olyan sűrűn rakta az üléseket az Ázsiába tartó járatain, hogy a majdnem 190 centimmel kalodának éreztem. Cirka egyharmadát a fedélzetnek raktérnek alakították át ezeken a gépeken. (Kép: Wikipédia)

Az Óceán Gyöngy(e)
Nem, nem az Óceán Szíve, a Titanic filmből, hanem egy valóban létező repülőgép a Pan Am flottájából az, amit a Matchboxnál megmintáztak – meglepő részletességgel az ici-pici méretarányhoz képest. Mivel egy konkrét-, ráadásul alaposan dokumentált járműről van szó, érdemes vele alaposabban is foglalkoznunk! Ha máshonnan nem, akkor a fenti videókból tudhatjátok már, hogy a Pan Am hagyományosan a 19. század gyorsjáratú teherhajóiról, a klipperekről nevezte el flottája tagjait. Az N740PA lajstromjelű 747-100-as, 1970 január 31-én repült először. A Pan Am 1970 február 24-én vette át, ahol először a „Clipper Rival” (Rivális, vetélytárs), majd – valószínűleg az új céges arculatra átfestésekor – a Clipper Ocean Pearl (Óceáni Gyöngy, de talán az Óceán Gyöngye szabadfordítás is belefér) nevet kapta.

A cég 1985-ben Florida felett légi felvételeket készíttetett a gépről, melyet hirdetésekben és promóciós anyagokban is használt az új, „hirdetőtábla” (bilboard) flotta arculatra festett gépről. Mi több, ezeket a felvételeket licencelték is filmekhez és tévésorozatokhoz. Meg nem erősített információk szerint az 1986-os, „Hotshot” című sport témájú filmben és az 1991-es „Hook” című mesefilmben is felhasználták.

A Matchbox ezt a konkrét gépet mintázta meg.

1987 március 10-én egy „majdnem baleset” részese volt. Londonból tartott New Yorkba a PA125-ös járatot repülve. 20 000 lábas (kb. 6100 méteres) magasságon a legénység nyomáscsökkenést tapasztalt. 15 000 lábra (kb. 4570 méter) ereszkedve a probléma megszűnt. Ismét emelkedni kezdtek, de 20 000 láb környékén ismét jelentkezett a nyomáscsökkenés. A gép visszatért Londonba, ahol a gépet ellenőrizve azt tapasztalták, hogy az első rakodótérajtó nagyjából 3,8 centis rést hagyva az alsó részén nem volt megfelelően bezárva. A rögzítőfülek nem voltak a helyükön, de a „kilincs”, „zárva” helyzetbe volt fordítva. A kabinban a nyitott ajtóra figyelmeztető fények nem gyulladtak ki. 1989-ben ugyanez a probléma 9 ember halálát és 38 sebesülését követelte az United Airlines egyik járatán. Csak ezután tervezte át a Boeing a csomagtérajtót. A Clipper Ocean Pearlnek szerencséje volt.

1990-ben a gépet eladják. Négy gazdát is megjár – két újabb regisztrációs szám alatt – míg végül 1993-ban elbontják.

Skybusters 747-100
Nem igazán használjuk túl ezt a tag-et a címkefelhőben, mert egyikünknek sem esik igazán az érdeklődési körébe a Matchbox repülőgépes sorozata, mint gyűjtő. Gyerekként nagyon szerettem volna SB-20-as helikoptert – bármilyen helikoptert –, amikor még rendeltetésszerűen, játékra használtam a kisautóimat. Gyűjtőként inkább „csak úgy véletlenül”, leginkább szettek részeként került Skybusters a kollekciómba. A széria 1973-ban startol el és mindenféle rendszert nélkülözve, kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen az 1990-es évekig készül. Felvonultak sport-, személyszállító-, katonai- – ezen belül vadász- és teherszállító- – utasszállító repülőgépeket és helikoptereket egyaránt. Erős a gyanúm, hogy a Lesney azért indítja el a sorozatot, mert a konkurenseinek is van, illetve hogy promóciós repülőgépmodelleket is értékesíthessen. A rossz nyelvek szerint a széria sohasem volt profitábilis, úgyhogy nehezen érthető, hogy a Mattel a 2000-es években ismét előveszi. Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy ez megint a promócióról szól, de erről szó sincs, leginkább fantáziagépek készültek az utóbbi időben, mint például a 2022-es, „Airliner” nevű, Boeing 747-400-as testű, de hathajtóműves rémség, a „Matchbox Cargo Airlines” színeiben.

A Boeing 747-100-as 1973-ban debütál, mint SB-10. Az öntvényt egészen 1993-ig használják, SB-09, SB-10, SB-11 szám alatt, elképesztően sok változatban. 1989-ben debütál a 747-400-as, amit könnyű felismerni a wingtip-ekről a szárnyai végén. (Mi a csuda ennek a magyar neve?) Tehát párhuzamosan készül a kettő egy ideig.

A Pan Am festésű verzió 1986-ban debütál mint SB-10. Már korábban említettem, hogy a G-10 pakk keltezése szerintem a legtöbb forrásnál hibás és én a dobozon olvasható, 1986-os dátumhoz tartom magam. Nos, az SB-10 premieréve is ez. Később SB-09 is előfordul, de abban óriási a káosz a különböző adatbázisokban, hogy meddig készül. Az 1990-es dátumot valószínűbbnek tartom, mint az 1993-asat – különösen, hogy a légitársaság 1991-ben csődöt jelent.

Egy ennyire apró, egyes források szerint 1:635 (!) méretarányú játékszernél nagyon komoly elvárásaink nem lehetnek. Mivel nem makettnek, vagy modellnek készült a kerekei nem lehetnek méretarányosak, hiszen ki kell bírják, ha játszanak vele. A megfelelő méretűeknek nem is tudom miből kellene készülniük, hogy elviseljék a teljesen fém apróság súlyát – nemhogy a „kemény leszállásokat”. Megkockáztatom, hogy amit ebből ki lehetett hozni, azt bizony kihozták! A képeknél majd mutatom, hogy mire gondolok.

Egy Pan Am szettnek kötelezően része kell, hogy legyen egy repülőgép is. Nyilván nem lehet elvárás, hogy a háromhüvelykes, 1:65 körüli méretarányú kisautókhoz stimmelő repülőgép modell készüljék – érdekes lenne, de a 80-as évek minőségi színvonalán, strapabíró kivitelben megfizethetetlen. Ésszerű kompromisszum egy felnőttnek, én gyerekként biztosan nem lelkesedtem volna az ennyire aránytalan repcsiért – az osztálytársaimmal valahogy nagyon érzékenyek voltunk erre.

Elképesztően kicsi! Még az sem kizárt hogy a legkisebb méretarányú Matchbox.

"Az Égbolt Királynője".

A méretéhez és ahhoz képest, hogy a játékszer, a festés zseniálisan részletes.

Minden porcikája fém - kivéve persze a kerekeket.

Nem is olyan régóta tudom, hogy az amerikai zászlót úgy kell pozicionálni, hogy egy képzeletbeli zászlórúdon elhelyezve, hogy lobogna. Mivel a repülőgépek jellemzően előre haladnak, a zászló a függőleges vezérsíkon errefelé lobogna - a csillagok vannak a rúd felé.

Thaiföldön is készülhetett volna.

A G-10-es Pan Am szett.