DeAgostini Legendás Buszok a Múltból sorozat – Karosa ŠM 11

Amikor a DeAgostini buszus sor kijött, egyértelmű volt hogy csak az Ikarusok érdekelnek belőle, meg az az összesen két másik, külföldi típus amihez olyan szinten van kötődésem hogy utaztam rajtuk és valamiért emlékezetesek maradtak. A Karosa az egyik ilyen. Egy csehországi – akkor még Csehszlovák – nyári táborozáson léptem a fedélzetére és csodálkoztam rá, hogy van élet az Ikaruson kívül is.

Úgy jön, mintha menne
A 1965 és 1981 közt a városi Karosa buszt egy 178- és egy 204 lóerős V6-os dízelmotorral készítették, melyek vagy kétsebességes automata-, vagy ötsebességes kézi váltón keresztül hajtották meg a – nahát, micsoda meglepetés – hátsó kerekeket. A névben az „Š” a motor beszállítójára, a Škoda művekre, míg az „M” a „mestský”, azaz a városi szó rövidítése. (A fagyit meg úgy mondják csehül, hogy „zmrzlina” és a „pozor vlak”, meg a „vigyázz vonat”, az „ahoj” meg a szia, a Kis Vakond meg „Krtek”. Ezzel ki is merült a teljes cseh nyelvtudásom, amit táborozás során szedtem össze. Nem akartam, kényszerítettek.) 29 ülést és 67 állóhelyet kínált. A típus összes változatát – helyközi és elővárosit is – beleszámítva 9000-, más források szerint 9900 példányt gyártottak belőle. Némileg meglepő módon Magyarországra is került 1973 és 1976-között a Volánhoz 246 darab az ŠM-ből és a helyközi változatból az ŠL-ből. Az ok igen prózai: Az Ikarus nem tudta kiszolgálni a Volánt, mert a szocialista tervgazdálkodás előnyben részesítette az export megrendeléseket. Kezdetben igen lelkesek voltak az üzemeltetők, de idővel jöttek a gondok. A beszerzést sikerült annyira „ügyesen” intézni, hogy nem alakították ki egyáltalán az alkatrészek beszerzésének útját, illetve az üzemeltetők szakembereit is igen változó mértékben képezték ki a típusra.

Karosa ŠM 11 a brnoi tömegközlekedési vállalat színeiben. Az eleje, megegyezik a hátuljával, ami szerintem zseniális, mert itt szépre sikerült. (Kép: Rollingtons.hu)

Be kell valljam, hogy nekem évtizedekig nem „esett le a papír húszfilléres”, hogy a busznak a homlok-, és hátfala tökéletesen azonos. A hűtőrács elől annyira megváltoztatja a megjelenését, hogy soha az életben nem jöttem volna rá magamtól, ha nem olvasom ezt valahol. Zseniálisat spóroltak vele és szerintem annyira jól sikerült, hogy egyáltalán nem csúnya. Én kalapot emelek a cseh mérnöki zsenialitás e gyümölcse előtt!

Híradórészlet egy nosztalgiaflottába felújított ŠM 11-esről, ahol szemügyre vehető kívülről-belülről, meg ahogy jövik-menik. Szerintem menő.

A szokásos
A verdiktem ugyanaz, mint a legtöbb – kivéve Ikarus 415 – DeAgostini busz esetében: Azért a pénzért, amennyiért meg lehetett venni az újságosoknál, teljesen rendben van. Annyira, hogy nem az emlékeimet hasonlítottam a buszhoz, hanem a kis autóbuszt szemlélve ugrott be, hogy „jé, tényleg ez ilyen volt!” Annyit sikerült kitúrnom, hogy mint a BKV-kék Ikarusoknál, ezt is megfosztották az üzemeltető cég legtöbb ismertetőjegyétől, annyi azért megmaradt, hogy ki merem jelenteni, hogy Brno tömegközlekedési vállalatának a színeit viseli.

Ez az eleje. Nem, nem kergültem meg, a hátulja megegyezik az elejével, lászámítva pár nem elhanyagolható akszesszoárt.

A vezető munkahelye nem volt szeparálva az utastértől. Persze ez akkor volt még, amikor ha valaki nem bírt magával a buszon, akkor azt lepofozták róla, nem pedig elszaladtak előle, mert az úgy polkorrekt.

Ez meg a hátulja - ami olyan mint az eleje. Magamtól soha nem jöttem volna rá amúgy.

A másik oldala. A tető szélére kitolt ablakok nekem nagyon tetszenek, nem csak a VW Campernek állnak jól.