Ma egy olyan gyártótól jövő kisautóval foglalkozunk, mely céggel még csak mutatóban, egyetlen – amúgy remek – felújításos postban találkozhattatok. A történetét akkor sem érintettük érdemben. Ezt most bepótoljuk.
Német Ford
A Ford Taunus TC sorozat 1970-től, 1982-ig készült a Ford Germany-nál. Az európai mércével nagy családi autó a brit Ford Cortina sorozatára épült és a „TC” név is innen jön: Taunus Cortina. Két- és négyajtós szedán, illetve kombi változatban kínálták. 1975-ig készült egy csapott hátú kupé (fastback) verzió is, mivel a németek láttak fantáziát egy a Caprinál élhetőbb sportmodellben. Ez a szedánéval vetekedő méretű csomagtartóval, meg hátsó üléssorral bírt.
Érdekesség, hogy a Taunust felszereltségi változatokban kínálták – ahhoz hasonlóan ahogy mondjuk a Suzuki is teszi ezt a jelenben, vagy az Opel is tette akkoriban. A legpuritánabb az „N” volt, ezt követték az „L”, „XL”, „GT” és „GLX” felszereltségek. „Nincs új a nap alatt”, a Ford arra számított, hogy a fapados „N”-ből nem fogy majd sok ezért ez elég alacsony számban készült – ez a megközelítés azóta sincs másként.
Sikerült
kitúrnom a típusról egy 1973-as, svájci brosúrát, így a
műszaki paraméterek sorolását ellustálkodhatom. Mivel én is a
dobozautókon szocializálódtam, nagyon szépnek találom a Taunust,
különösen a GLX felszereltségűek pofásak. A katalógusban
látható krémszínű belteret pedig igazi telitalálatnak gondolom,
tegye fel a kezét aki nem venne benne egy üléspróbát? Senki?
Gondoltam! Ami meg a katalógust illeti, én robbantott ábra fetisiszta vagyok, szóval ezt is nagyra értékelem.
Német tévéreklám 1973-ból, az 1974-es modellévről. STIMMT!
Milánói játékgyártó
A Polistil egy az olaszországi Milánóban székelő járművekre specializálódott játékgyártó volt, melyet 1960-ban alapítottak. Története során együttműködött az amerikai Tonkával, akiket két évvel sikerült túlélni. Míg a Tonkát a Hasbro kebelezte be, a Polistilt a May Cheong Group akiket a Maisto terméknév mögött állnak. Érdekesség, hogy a legnagyobb olasz konkurenst, a Bburagot is ők kebelezték be.
Nem kertelek, a Polistil nekem teljesen kimaradt az életemből addig, míg ezekben a kisautókra nem tettem szert. Breki gyűjtő barátunktól annyit tudtam meg róluk, hogy hajlamosak a rozsdásodásra, de ezt két minta alapján sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Őszintén szólva nem emlékszem, hogy ezek nekem honnan lettek, talán börzés beszerzések akkoriból, amikor még jártam ilyen helyekre, vagy az Autómánia is szóba jöhet még, mint forrás. De az is rémlik, hogy mintha az egyik Rájentől a Szirszarjaim blog pontifex maximusától lenne – bár nála nem találtam meg, de nyilván nem szentírás, hogy meg is írta, ha birtokolta.
Nem tudok információval szolgálni arról, hogy mettől-meddig és milyen változatokban készült a Taunus XL kupé. Általánosságban be kell érnetek azzal, hogy ez a két példány simán felveszi a versenyt minőségben a 70-es évekből való Matchboxokkal, vagy Majorette-kkel. Érdekesség, hogy az egyiknek nyithatóak az ajtajai, a másiknak nem.
Ritka madár – legalábbis én nem nagyon találkozom hazai forrásokban még Polistil cuccokkal – és szép is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése