Matchboxon kívüliek: DeAgostini Legendás Buszok a Múltból sorozat – Ikarus 30

Sem a méretarány, sem a feldolgozott téma nem az, amit normális esetben felkerül a gyűjtői szenvedélyem radarernyőjére, de magam sem tudom miért ezúttal elcsábultam – ha nem is a teljes sorozata.

Ahol tudják, hogy mitől döglik a légy

A DeAgostini nevű vállalkozás veszélyes egy hely. Egyrészt pontosan tudják, hogy mitől döglik a légy. 1:2 méretarányú R2-D2 robot, Marvel Iron Man páncél, 1:12 méretarányú Ikarus 260 BKV busz, Fast and Furious Dodge Charger – hogy csak pár, e sorok írásakor aktuális terméket említsek – mind komoly fenyegetést jelent a családi kasszára és talán leginkább azért, mert az apukából hozzák elő a mélyen belül szunnyadó gyermek birtoklási vágyát. (Azért az már jelent valamit, amikor a feleség mondja a tévéreklámot látva a jövő-menő, csipogó R2-es egységről, hogy „Na, ez menő!” és a gyűjtő házastárs hűti le az árinformációval, nem?) Másrészt az előfizetéses rendszerben, vagy „vadászd le az újságosoknál” értékesítési mód meg talán még izgalmasabbá teszi a vad becserkészését, meg a keserű tablettát is könnyebb benyelni, hogy mennyit tapsolunk el olyasmire, amire úgy istenigazából semmi szükségünk.

Eddig jobbára ellen tudtam állni a cég folyamatos támadásainak a pénztárcám bevételére, bár a múltban egy 1:72-es méretarányú Ikarus 66-ossal már sikerült kisebb rést ütniük a védelmem várfalán. (Közszolgálati jelleggel: Az Editions Atlas a DeAgostini csoport tagja, egy ideje már nálunk is az utóbbi néven működnek, szóval a kettő bátran vehető egy kalap alá.) Az hogy csak egyetlen csatát nyertek és nem egy háborút, akkor annak volt köszönhető, hogy csak a Faros Ikarus volt a sorozatban az, ami furcsa melegséget indukált a szívem környékén – de erről már írtam bővebben az előbb linkelt postban.

Most azonban több csatát is vesztettem a DeAgostini hadak ellen. Az egész azzal kezdődött, hogy 490 forintért ledobták az első csapásmérő hidrogénbombát, a BKV festésű Ikarus 260-ast. Innentől tudtam, hogy nem fogom olyan olcsón megúszni, mint korábban. Ha jól számolom akkor eddig nyolc ütközetben maradtam alul és még kettőben fogok, ha sikerül pár hónapon belül, utólag beszereznem még azt a kettőt, amikről lecsúsztam akkor, amikor aktuálisak voltak az újságosoknál. A háborút csak azért nem, mert az összesen 80 tagú sorozatból, ez a 11 volt összesen ami érdekelt. Nevesítve – és lejőve a terjedelmes háborús képzavarról – minden ami Ikarus és még kettő ami nem az, de utaztam olyanon és hagyott bennem nyomokat. Szóval ezek mind fel fognak tűnni e lapokon, pedig nem játékszerek – makettek ezek inkább, bár kétségkívül gurulnak, csak egy gyermek kezében másodpercekre lenne tehető a sérülésmentes élettartamuk –, 1:72 a méretarányuk – bár ebben nem vagyok teljesen biztos, hogy mindegyiknél az, de erről majd az érintett daraboknál értekezünk –, és hát buszok.

Ikarus 30

Nagyon óvatos megközelítése tudatlanságomnak a témában, ha azt mondom, hogy nem vagyok busz fanatikus. Ezért a típusismertetésben száz százalékig mások munkájára kell hagyatkoznom. Az Ikarus 30-asról kitűnő Wikipédia bejegyzés létezik – számos linkkel további, érdekes oldalakra a témában –, ezért én bátran lustálkodhatom el az egész kérdést egyetlen linkkel. A gyártását több mint egy évtizeddel a születésem előtt fejezték be, de még a pótkocsiként történő újrahasznosításuk is régen véget ért addigra. Így személyesen sohasem találkoztam egyetlen példánnyal sem, bár szerencsére ma újra létezik belőle működőképes darab. A fentiek okán a típusismertetés szekciót mozgóképekkel igyekszem feldobni.

 

Az ezredik Ikarus busz elkészültéről szóló filmhíradórészlet 1951-ből. A főszerepben az Ikarus 30-as típus.

Ilyen a hangja, amikor üresben alapjár.

Ilyen az utazás belülről – valószínűleg a lépcsőn állva.

Így gurul. (Az elején sajnos szélzajos a felvétel, tekerjétek le a hangerőt!)

Az út széléről szemlélve. Hű, micsoda hangja van!

Mindez kicsiben
A saját fotóimat visszanézve meg kell állapítsam, hogy a szuperközeli felvételeknek megvan az a hátrányuk, hogy sokkal, de sokkal… Hmmm… Nem is tudom mi a jó jelző… „Olcsóbbnak” mutatják ezt az apróságot, mint igazából amilyen. A makettezés és modellezés tényleg az a műfaj, ahol végtelen mennyiségű pénz tapsolható el. A sorozat darabonkénti – ha az újságosnál veszed – 3290 forintos ára a megítélésem szerint reális, megkockáztatom, hogy talán még jutányos is. Ez a széria nálam vitrinben fog lakni, folyton a szemem előtt lesz. Azt hiszem ez sokat elmond arról a minőségről amit képvisel. Nem szegeztem neki nagyítót, de egyszerű érzékszervi vizsgálat – úgynevezett megtekintés – után azt gondolom, hogy mind kívül, mind a beltérben teljesen rendben van.

 

A vezetőnek saját ajtaja volt. Egy helyen tudok belekötni és az a viszonylatjelző, ami itt csak két, ezüst foltként jelenik meg.

 

 Így talán még jobban látszik és jobban zavar a viszonylatjelző elnagyoltsága.

 

A "főbejárat" felől.

Osztott ablakos Bogár is menőség, pedig abból aztán lényegesen több maradt fent, mint Ikarus 30-ból!

Én elégedett vagyok a beltér kialakításával is.