3Dbotmaker – Az ásító unalomból vegytiszta szórakozás

Vannak sportágak amik csak azok űzése közben szórakoztatóak. Hogy mi visz rá embereket, hogy ezek tévéközvetítését nézzék, arról elképzelésem sincs. Erre jön valaki, aki olyasmiből csinál sportágat ami nem is az, aminek űzése és nézése bizonyos kor felett kimondhatatlanul unalmas, de úgy tálalja, hogy oda szögez a képernyő elé és gyakran többet röhögsz rajta pár perc alatt, mint a hazai televíziózás teljes szilveszteri felhozatalán együttvéve.

Golf. Nem mondom, hogy nem sznob, meg elitista, de a szabad levegőn kell csinálni, lehet közben beszélgetni, sétálgatni, az igazán nagyon sznoboknak meg villanyautókkal jasszkarizni. Darts. Kocsmasport, teljesen rendben van, lehet a haverokkal dumálni, hülyéskedni, meg sörözni. Curling. Na, ez az amit egyáltalán nem értek. Elhajítani a teáskannát a jégen, annak még van valami élvezeti értéke, de azoknak mi ebben a móka, akik sikálják a jeget?! De mindezeket televízión nézni, hogy mások hogyan csinálják számomra teljesen értékelhetetlen. Oké, én a valóságshowkat sem értem, szóval csak bennem lehet a hiba, neo Cro-magnon, digitális őslény, ez vagyok én.

Fun, fun, fun

Azt hiszem hogy gyermekként mindannyian vágytunk autópályára a kisautóink mellé. Játszani a pajtikkal, gurítani a kisautóinkat, versenyezni, óriási móka... Egy bizonyos korig. Még azt is megértem, aki felnőttként jön össze ilyesmire a gyűjtő cimbikkel, mert bár a tevékenység rombolja a gyűjteményt, lehet közben beszélgetni, csereberélni, enni-inni, haverkodni. De hogy ezt én, önszántamból tévéközvetítésként nézzem... „Áh, nincs az az isten”.

Aztán a YouTube ajánlója elém dobta a 3Dbotmaker csatornáját és pontosan ez a tevékenység szippantott be annyira, hogy feliratkoztam a csatornára.

Attól zseniális amit művelnek, hogy bár ez egyáltalán nem érződik, elképesztően sok munka van benne. Nyilván nagyon klassz a már-már dioráma – vagy inkább terepasztal lesz ez, mert ugye kicsit sem statikus – megépített pálya. De a profi kamerakezelés, egyáltalán a több kamera használata a pálya mentén, a nem kevésbé professzionális vágás már magában egy új minőségre hozza az egész dolgot. Amitől viszont sportág lesz abból az ami nem is az, az a zseniális utóhang a tökéletesen adagolt effektekkel. Ami pedig a csúcsok-csúcsa az „élő” közvetítés. Nyilván egy része a szövegnek előre megírt, más része spontán, de egészen elképesztő szinten hozzák egy amerikai autóverseny közvetítésének hangulatát, nagyon gyakran már-már paródia szinten mímelve azt. Félek, hogy nyelvtudás nélkül a hangulat csak egy része jön át, de ha érted is a kommentátorokat, lehetetlenség hogy ne ragadj a képernyő alatt és ne vigyorogj – amikor nem hangosan röhögsz az egész őrületen.

Ma már ott tart a csatorna, hogy a rajongók küldik a gurítani valót. Legnagyobb meglepetésemre van magyar is az „indulók” közt. Ha „HU PolarBear” látja e sorokat – vagy valaki ismeri őt – legyen már olyan jó, hogy jelentkezik, egy Covid-19 kompatibilis távinterjú szerintem nem csak engem érdekelne! Aki hallja, adja át!

Oké, itt az ideje, hogy mutassam, hogy miről van szó:

  

Ilyen az, amikor nem magukat veszik komolyan, azok akik csinálnak valamit, hanem azt, amit csinálnak! Elképesztő mennyiségű, professzionális munka van ebben a cirka tízperces videóban. Az egyik induló valószínűleg magyar. HU PolarBear jelentkezz!

 

A kedvenc epizódom! Ilyen amikor - a létező legjobb értelemben véve - a készítőknek elgurul a tablettája. Félek, hogy nyelvtudás nélkül nem jön át minden a hangulatból.

 

3Dbotmaker történelem.