Teljesen véletlenül
alakult így, hogy kevéssel a Majorette Renault Mastere után
landolt a Matchbox értelmezése a témában. Remekül szemlélteti,
hogy miért fordulunk el egyre inkább – amúgy vérző szívvel –
a patinás márkától.
Mert nénózni kell!
A
típusról azt a keveset, amit el tudtam mondani, azt olvashatjátok
a
fentebb említett postban.
Már csak azért is érdemes átkattintani oda, mert az ott látható
Majorette Renault szerintem kitűnő, pár apróságtól eltekintve.
Így ez az olvasmány itt, teljes egészében a kisautóról fog
szólni, ami szerintem maga az állatorvosi ló.
A
mentőautó alapvetően olyasmi, amit kötelező gyakorlatnak
gondolok egy játékautó gyártónál. A Matchbox az éppen aktuális
tulajdonosától függetlenül sokfajta ilyet készített,
minőségileg az egészen
fantasztikustól
kezdve, a
remeken,
kitűnőn
és közepesen
– no igen, már ott tartok, hogy ezt is egészen elkezdtem
megszeretni – át, a durván pocsékokig. Ez utóbbiakból van
nekem több díszpéldány is, csak valahogy soha nem visz rá a
lélek, hogy elővegyem őket, amikor annyi klassz dolog várja a
sorát, hogy ide kerülhessen.
Plasztik
Ami
tavaly, mint MB-02 debütált, nagyon tetszett az első képek
alapján. Aztán mikor elérhetővé vált és a blisterből kibontva
kiderült róla, hogy csak az alváza fém, nagyon elment tőle a
kedvem. Pontosítok: kedvünk, mert például Andrew0807 kolléga is
ilyeneket használ előszeretettel kerékdonornak. Könyörgöm! Egy
kisautó legyen jobbára fémből! Ennek pont ugyanaz
a baja, mint a már megénekelt Step Van-nak.
Azzal, hogy a Mattel túlnyomóan műanyagból építi a
Matchboxokat, azzal öngólt rúg. A gyakran olcsóbb, de mára már
legalább olyan minőséget produkáló, ázsiai gyártók sem
követik el ezt a hibát és semmilyen kifogással nem tudnak
meghatni az amerikaiak ebben az ügyben.
Pedig
a csuda vigye, egészen pofás kis darab lenne ez a járgány amúgy.
Apróságokba tudok belekötni. Például abba, hogy régebben is
meglépték azt, hogy a megkülönböztető jelzések a szélvédő
anyagából voltak kialakítva. Ilyenkor a szélvédő kapott
valamilyen olyan színt, ami elfogadható volt a megkülönböztető
jelzéshez – lásd a fentebb már citált Stretcha
Fetchánál.
Persze olyan is volt, amikor egyáltalán nem foglalkoztak a villogó
fények kialakításával, ami szerintem a legalja az egész
mentőjármű kérdésnek. Szóval itt legalább van két fényhíd.
Odáig már el sem megyek, hogy a legjobb megoldás az, amit a
fényhidas Mercuryknál használtak: A szélvédő külön alkatrész
és a megkülönböztető jelzés is, az előbbi és a karosszéria
tartja a helyén az utóbbit. Persze ez magasabb költséget is
jelent, de ég és föld a kettő.
Örömteli,
hogy van részletes beltér, de az roppant fura, hogy az oldalablakok
teljes belátást engednek egy mentőautóba. Illet volna ezeket
áttetszővé alakítani kétharmad – egyharmad arányban, valahogy
úgy mint a... Nos igen... Szóval a Stretcha
Fetchánál.
Nagyon-nagyon
rossz úton jár a Mattel, ha így folytatja, nem sok jövőt jósolok
a márkának. És igen, „senkiháziak kezében van a popszakma”.
Tulajdonképpen míg kézbe nem vesszük, nem derül ki, hogy műanyagból van. Az orra kifejezetten sivár festetlenül.
Tulajdonképpen a festése tetszik, csak a nagy, teljesen átlátszó panorámaablakok furák egy mentőkocsin. A beltere amúgy szép részletes, de megmutatni azt nem tudom. Próbáltam pedig.
Legalább van fényhídja.
Legalább még illesztési hibája is van.
2 megjegyzés:
Egy kérdés merül fel bennem: ez valami tanulmányautó, vagy hova lett az elejéről a lámpa?
Ott a pont! Amúgy ha alaposan, közelről megnézed, akkor "nyomokban felfedezhető". Vagy csak tudod, hogy ott lenne a helye és beleképzeled? Magam sem tudom...
Megjegyzés küldése