Matchbox MB-90 BMW X5 Police (E53)

Megint az a ritka eset állott elő, hogy egy korábbi postot folytatnék onnan, ahol az abbamaradt. Nevezetesen az egyel ezelőttit.

MatchboX5 reloaded

Mint az a nyájas, szemfüles olvasónak feltűnhetett, a BMW X5 négy változatát említettem, de csak hármat tárgyaltam.

Ennek az az oka, hogy legnagyobb meglepetésünkre a Matchbox idén elővette a ládafiából pont azt a rendőrségi X5-öst, amit a fentebb már linkelt postban bemutattam. Csak éppen módosított az öntvényen, nem is kicsit.

Ami mindenképp pozitív, hogy megszüntették a bal kerék, oldalra kilógása típushibát. Viszont ami nem feltétlenül az, hogy az eddigi külön alkatrész fényhíd mostantól egy darab a szélvédővel – ehhez persze át kellett vágni a tetőt. Ez nem feltétlenül rossz hír, mert szerintem nem néz ki rosszul, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a fényhíd innentől szükségszerűen azonos színű lesz a szélvédővel. Ezzel viszont már inkább van bajom, ugyanaz, mint a Renault Master mentőnél: régebben sikerült az ilyesmihez olyan színt választani, ami fényhídként emészthető. A sötétszürke szerintem nem az. Értem én, hogy valamit-valamiért, de ha már rendőrautó, amivel az egység sugarú kölk úgyis „nénózni” fog, akkor szerintem a fényhíd színe felülírja a szélvédőét.

Metropolitan Police festésű BMW X5. Igaz, ez már a második generáció az E70.

A jó hír viszont az, hogy tényleg csak ennyi a baja. A motívumhoz, amit ez a 2014-es kiadás visel, meg csak gratulálni tudok! Zseniálisan hozza a brit Metropolitan Police Service – melynek mibenlétével kapcsolatban mindenféle fejtegetést elsunnyognék itt most, tessenek kedves lenni önkiszolgálni az ügyben – festésének hangulatát. Azért csak a hangulatát, mert ügyesen beiktatták a „MBX” szócskát a feliratba – amiről tudjuk, hogy a Matchbox rövidített alakja –, megúszva így a licencelés költségeit. Jópofa húzás, engem megvettek vele.

Végre egy kortárs Matchbox amit megdicsérhetek és ajánlhatok! Lenne jó pár ötletem még, hogy mit kéne elővenni még a ládafiából.

 BMW logó a nóziján! Mikor láttunk ilyet utoljára Matchboxon? Az eleje felvenne még egy kis festéket.

 Remek Met Police festés mimikri!

Hátulja is van ám!

Matchbox MB-59 BMW X5 Police (E53)

Sokszor van úgy, hogy nem tudom mi vezeti a Matchbox döntnökeinek kezét, hogy miért bánnak egy-egy kitűnő modellel úgy ahogy. Azt, amikor egy BMW-t, ami világautónak számít és így mindenhol népszerű tud lenni, nyilvánvalóan sok munkával elkészítenek nagyon szépre és részletesre, majd alig szerepeltetik, azt meg egyenesen fel sem fogom. A történelem ismétli önmagát, az E34-essel is ez történt és állítom, hogy az E53-al is – egészen a közelmúltig.

SAV

Nem, nem azokra a vegyületekre gondolok, melyek a vízmolekuláknak protont adnak át, ezáltal a vizes oldat kémhatását savasabbá teszik, a pH-t csökkentik, hanem arra, ahogy a BMW hívja azt, amit mindenki más SUV-nak, azaz Sports Activity Vehicle. De mielőtt elkezdeném ismételni magam típusismertetés ügyekben – már az alcím is újra felhasznált –, linkelnék ugyanennek a járműnek a Welly által készített feldolgozására. Már csak azért is, mert az is egy klassz darab.

E53 kommerciálé.

MatchboX5

A Matchboxnál a 2000-es kiadású, E53-as X5 története meglehetősen rövid és összesen négy verzióra korlátozódik. A civil verziók 2002-ben debütálnak. A nyitható ajtós verzió (!) egy BMW dealer promó szett része és mint ilyen a legnehezebben beszerezhető.

Nem nyitható ajtókkal 2002-ben mint MB-31 szerepel az USA és a RoW piacokon, 2003-ban pedig mint MB-54, de csak már az RoW régióban. Ebből a variánsból összesen 16 verzió létezik az 1-75 sorozatból valókat, a spéci kiadásokat, különböző multipakkokat is beleszámítva. (Ez úton is jelezném, hogy aki Matchbox ügyekben az 1-75/100/120 szériát „leméjnlájnozza”, az Hot Wheels bérenc!)

2003-ban jön a megkülönböztető jelzést viselő verzió, rögvest a spéci Stars of Cars / Stars of Germany nevű, csak Németországban forgalmazott sorozatban.

A mai post tárgya az, ami végül az 1-75-be 2005-ben kerül be, hogy aztán ott többé sohase bukkanjon fel. A jellegzetes, Hella gyártmányú fényhidat – aminek rögzítéséhez két helyen átlyukasztják a tetőt – viselő kisautó összesen hét változatot számlál.

A negyedik, legfrissebb változatot most ha szabad ne birizgáljuk, azt (nem sokkal) későbbre tartogatnám.

Alulreprezentált

A fentiek alapján ki merem jelenteni, hogy a részletes, szépen kidolgozott – a beltere egyenesen az egyik legjobb, amit valaha a Matchbox elkövetett – járgányról még bőven lehetett volna lehúzni bőröket. Még azt sem tudom elfogadni érvként a kínálatból eltűnés mellett, hogy 2006-ban váltotta a BMW-nél az utóda, az E70-es, mert a kettő annyira hasonlít egymásra, hogy nem is olyan egyszerű megkülönböztetni őket egymástól. (A tavaly debütáló F15 már inkább különbözik, de szerintem az pont a legrútabb a három generáció közül.)

Ha a BWM elfogadta ezt és pár másik pajtikáját – amiket, pontosabban a derivátumaikat szeretnék majd megmutatni itt – mint díler promóciós darabot, akkor az eleve jelent egyfajta minőségi garanciát. Ahhoz, hogy ezt le tudjátok ellenőrizni, egyelőre csak a négyajtós, E46-os, 3-as BMW-t tudom megmutatni civil és rendőrségi verziókban, egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, ötször, hatszor talán pont elég is lesz.

Szóval az X5 remek, egyedül egyetlen helyen tudok belekötni, de ezt is csak úgy, hogy a szakirodalomból tudom, hogy a komplett szériának, ami a 2001-re datált – ez a dátum olvasható az alvázon – szerszámmal készült ez a típushibája: A bal első kereke kilóg a karosszéria alól és minél későbbi kiadású, annál inkább. Ha nem hívják fel rá a figyelmem, biztos fel sem tűnik soha.

Remek kisautó, nagyon tetszik, de egyáltalán nem egy gyakori darab.

(Folyt. Köv.)

 Klassz, részletes, az már csak ennek a verziónak a sajátossága, hogy spóroltak a festékkel az elején-hátulján, pedig volna mit kiemelni. Az előző postból azért hagytam a háttérben a 2014-es Renault Master mentőt, mert meglepően rímelnek egymásra - gyanítom véletlenül - a dekoráció terén.

 A fényhíd nyilvánvalóan Hella gyártmányt mintáz. Részletek itt is, a felnik pedig még egy rendőrautón sem tűnnek túlzásnak.

 Ide is fért volna még festék bőven, de részletekben nincs hiány!

 Ezzel a képpel azért bántam el ilyen rútul, hogy megpróbáljak valamit megmutatni abból, hogy mennyire részletes belül is. Ebből a szögből nagyon jól látszik a típushiba: A bal első kerék kilóg a karosszéria alól, de bármibe lefogadom, hogy tízből pont tízünknek nem tűnt volna ez fel soha.

Matchbox MB-80 Renault Master Ambulance

Teljesen véletlenül alakult így, hogy kevéssel a Majorette Renault Mastere után landolt a Matchbox értelmezése a témában. Remekül szemlélteti, hogy miért fordulunk el egyre inkább – amúgy vérző szívvel – a patinás márkától.

Mert nénózni kell!

A típusról azt a keveset, amit el tudtam mondani, azt olvashatjátok a fentebb említett postban. Már csak azért is érdemes átkattintani oda, mert az ott látható Majorette Renault szerintem kitűnő, pár apróságtól eltekintve. Így ez az olvasmány itt, teljes egészében a kisautóról fog szólni, ami szerintem maga az állatorvosi ló.

A mentőautó alapvetően olyasmi, amit kötelező gyakorlatnak gondolok egy játékautó gyártónál. A Matchbox az éppen aktuális tulajdonosától függetlenül sokfajta ilyet készített, minőségileg az egészen fantasztikustól kezdve, a remeken, kitűnőn és közepesen – no igen, már ott tartok, hogy ezt is egészen elkezdtem megszeretni – át, a durván pocsékokig. Ez utóbbiakból van nekem több díszpéldány is, csak valahogy soha nem visz rá a lélek, hogy elővegyem őket, amikor annyi klassz dolog várja a sorát, hogy ide kerülhessen.

Plasztik

Ami tavaly, mint MB-02 debütált, nagyon tetszett az első képek alapján. Aztán mikor elérhetővé vált és a blisterből kibontva kiderült róla, hogy csak az alváza fém, nagyon elment tőle a kedvem. Pontosítok: kedvünk, mert például Andrew0807 kolléga is ilyeneket használ előszeretettel kerékdonornak. Könyörgöm! Egy kisautó legyen jobbára fémből! Ennek pont ugyanaz a baja, mint a már megénekelt Step Van-nak. Azzal, hogy a Mattel túlnyomóan műanyagból építi a Matchboxokat, azzal öngólt rúg. A gyakran olcsóbb, de mára már legalább olyan minőséget produkáló, ázsiai gyártók sem követik el ezt a hibát és semmilyen kifogással nem tudnak meghatni az amerikaiak ebben az ügyben.

Pedig a csuda vigye, egészen pofás kis darab lenne ez a járgány amúgy. Apróságokba tudok belekötni. Például abba, hogy régebben is meglépték azt, hogy a megkülönböztető jelzések a szélvédő anyagából voltak kialakítva. Ilyenkor a szélvédő kapott valamilyen olyan színt, ami elfogadható volt a megkülönböztető jelzéshez – lásd a fentebb már citált Stretcha Fetchánál. Persze olyan is volt, amikor egyáltalán nem foglalkoztak a villogó fények kialakításával, ami szerintem a legalja az egész mentőjármű kérdésnek. Szóval itt legalább van két fényhíd. Odáig már el sem megyek, hogy a legjobb megoldás az, amit a fényhidas Mercuryknál használtak: A szélvédő külön alkatrész és a megkülönböztető jelzés is, az előbbi és a karosszéria tartja a helyén az utóbbit. Persze ez magasabb költséget is jelent, de ég és föld a kettő.

Örömteli, hogy van részletes beltér, de az roppant fura, hogy az oldalablakok teljes belátást engednek egy mentőautóba. Illet volna ezeket áttetszővé alakítani kétharmad – egyharmad arányban, valahogy úgy mint a... Nos igen... Szóval a Stretcha Fetchánál.

Nagyon-nagyon rossz úton jár a Mattel, ha így folytatja, nem sok jövőt jósolok a márkának. És igen, „senkiháziak kezében van a popszakma”.

 Tulajdonképpen míg kézbe nem vesszük, nem derül ki, hogy műanyagból van. Az orra kifejezetten sivár festetlenül.

 Tulajdonképpen a festése tetszik, csak a nagy, teljesen átlátszó panorámaablakok furák egy mentőkocsin. A beltere amúgy szép részletes, de megmutatni azt nem tudom. Próbáltam pedig.

 Legalább van fényhídja.

 Legalább még illesztési hibája is van.