Az előző, Matchbox
Chevy Impala post után – senki
sem számít a Spanyol Inkvizícióra! – mi
következhet? Egy újabb Chevrolet Impala! Ezúttal a Wellytől, 37
évvel későbbről, és öt generációval odébbról!
A tökéletes álca
A
2000-es modellévben dobja piacra a GM az Impala nyolcadik
generációját – jelenleg amúgy a tizediknél tartunk. A
nyolcadik Impala, már nagyon nem az az Impala ami a típus addig
volt. Persze még mindig jó nagy tepsi, úgy fél számmal kisebb,
mint
a szintén full size kategóriában induló Ford Crown Victoria,
vagy mint a hetedik generációs Impala édes testvérének
tekinthető, negyedik generációs, gömbölyű Chevrolet
Caprice
– az előbbi az utóbbi nagyobb teljesítményű változata amúgy.
Ez
már bizony elől hajt! A hátsó kerekek meghajtása annyira magától
értetődő tulajdonsága a nagy, amerikai tepsiknek, hogy az
előző postban meg sem említettem,
mert hát a nap keleten kél, nyugaton nyugszik, a tűz éget, a víz
nedves, az amcsi batárok meg elől zörögnek, hátul kaparnak. Hát
ez nem! Ez a kicsivel 5 méternél is hosszabb bálna bizony elől
zörög és ott is kapar.
2001 Chevy Impala robbantott ábra (Kép: Conceptcarz.com)
Na
de mi zörög ott elől? V6. Úgy bizony! Vagy 3,4 literes, vagy
3,8-as de „csak” V6. Nincs V8! A típus történetében először.
A 3,4 literest 180 lóerőre taksálják, a 3,8-ast 200-ra. 2004-ben
az Impala SS, 3,8-as blokkja feltöltőt kap és ezzel a
teljesítménye 240 pacira ugrik, de az is csak automataváltóval
rendelhető. Érdekesség, hogy az autót csak és kizárólag a GM
kanadai üzemében gyártották, úgyhogy ez az amerikai, ez bizony
kanadai!
A
helyzet az, hogy a blogon szereplő kisautók eredetijeinek
többségével ellentétben én vezettem Impalát valamikor a 2000-es
évek elején, így saját tapasztalatokról is be tudok számolni
vele kapcsolatban. De mivel ezt már megtettem korábban ugyanennek
az Impala generációnak a Matchbox-féle, tűzoltó parancsnoki
autójával kapcsolatban, elegánsan átkötnék e helyütt arra
postra, hiszen a folytatásban a
Welly értelmezését hasonlítani fogom a Matchboxhoz.
Az alcím magyarázata szintén ott található.
Impalák egymást közt. A baloldali amúgy pont 1964-es, mint az előző post taxija.
Egy másik szint
Az
igazság az, hogy játékautó fronton az előbb citált Matchbox
termékkel is teljesen elégedett vagyok – bár ha kicsit vékonyabb
lenne a festés, többet adna ki. A sokkal kevésbé kékvérűnek
számító márka, a Welly azonban túlteljesíti a tervet. Az 1:6x
közeli méretarányban olyan részletességre törekedtek, ami
sokkal inkább az 1:43, vagy még inkább az 1:24-re jellemző.
Nagyon elégedett vagyok vele, ami az apró részletességet illeti,
akár belül, akár kívül. Nem spóroltak a világítótestek
kiemelésével, az apró logókkal és a feliratokkal sem. Ellenben
az öntési minőség közel sem tökéletes. Nem kezdeném el őket
látványosan, nekifutásból rugdalni, egyrészt mert játékautó
árban ez még mindig remek ár-érték arányt ad ki, másrészt a
Mattel termékek mostanában pont ilyenek, sőt.
Nyilván
nekem ez az autó azért érdekes, mert vezettem ilyet és tetszik
is, miközben készséggel beismerem, hogy ez a forma maga az ásító
unalom. Ha járőrautó lenne, mondjuk NYPD festéssel, biztos sokkal
izgalmasabb lenne – hiszen
használták ezt az évjáratot, bár mára már kikoptak a
szolgálatból –, de így meg kitűnő civil rendőrautót
lehet belelátni, nemde?
Teljesen más szintet képvisel részletességben, mint a Matchbox. Viszont minőségben hagy némi kívánnivalót maga után. A fényképezőgép amúgy felnagyítja az öntési hibákat, a valóságban nem ilyen vészes.
Részletes, na. Simán belelátom a civil rendőrautót. Ezért került ilyen környezetbe.
Azért tettem ennyire tönkre a képet, hogy valamit sejtessek a beltérből, ami szintén részletes.
Hátul sem spóroltak a festékkel és ez jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése