Oldalak

2014/08/22

Matchboxon kívüliek: Tesco/Realtoy Mercedes-Benz E500 (W212)

Nem tudok róla, hogy készült-e valaha is olyan felmérés, ami sorrendbe állítja, hogy mely márka típusait dolgozta fel legnagyobb számban a Matchbox, de egész komoly összeget mernék tenni rá, hogy az első helyen a Ford tanyázna, aztán valamivel kevesebbet, hogy a másodikon a Mercedes-Benz. Persze ez a szám a játékmárka 61 éves története alatt jön össze, amihez mostanában annyira sokat nem pakolt hozzá a Mattel, ha jól tévedek, akkor 2009-ben volt az 1-120 sorban Merci, nevezetesen egy SLR. Mivel mostanában elég sok BMW fordult meg nálunk – és fog is, mert magam sem tudom miért ezek akadtak a kezembe a legutolsó rendezkedésnél – arra gondoltam, hogy az ős-rivális, a Mercedes-Benz egy termékével kéne kompenzálnom a BMW túladagolást. A bevezető apropóját az adja, hogy világossá tegyem, hogy ehhez miért kellett másik játékgyártó termékéhez nyúlnom.

A közepes
Amivel ma dolgunk van, az a Mercedes-Benz kínálatából a közepesnek számító E-osztály. Ha jobban belegondolok, akkor az E-osztály különböző generációiról már sokat írtunk, ha ide vesszük azokat a típusokat is amiket a Tudományos Merciszexualitás tudománya az E-osztály elődjének számol. A legelső ilyen a W120/121 Ponton amink nincs, bár a Grellnek van ilyen terméke, szóval egyszer, majd, talán.
Az 1961-ben debütáló, gyári kódján W110-es, „Fecskefarkút”, amit a Matchbox a legendásnak számító – vagy van olyanod, vagy vágytál rá, függetlenül attól, hogy a gyűjtési ingerenciád gyermek, vagy felnőtt szakaszát éled – Binz mentő formájában dolgozott fel.
A következő, 1968-ban debütáló W114/W115, a köznyelvben „Állólámpásként” ismert generációt a Corgi dolgozta fel, meglehetősen fantáziadúsan, hiszen készített mentőautót, hétköznapi, „civil” szedánt, taxit, de még rendőrségi járőrkocsit is ebből a generációból, melyek közös jellemzője, hogy az egyik jobb és kívánatosabb, mint a másik.
Legnagyobb fájdalmamra a következő generációt, az 1976-óta létező W123-ast, a szintén legendásnak számító „Zöldségest” csak a Schuco készítette el 1:64 közeli méretarányban – 1:66-os, ami pont annyival kisebb, hogy nekem már jobbára kiesik az érdeklődési körömből. Mivel egyrészt iszonyú drága, másrészt egyszerűen nem tetszenek a cégre jellemző egyenkerekek alatta, nem igazán valószínű, hogy nekem lesz ilyenem, pedig maga a W123 az nagyon kéne ebben a méretarányban.
Az 1984-es W124-es azonban már megint megvan nálunk is, Matchbox kivitelezésben, egyelőre csak némiképp suta rendőrautóként, de ígérhetem hosszabb távon a civil változatát is.
A tíz évvel későbbi W210-est pedig Siku értelmezésben és némiképp átdolgozva tálaltuk már a múltban. W211-esünk, ami 2002-ben debütált nincs, pedig több gyártó is feldolgozta – valahogy kimaradt – viszont a jelenleg aktuális, 2009 óta létező E-osztály, a W212 igen. Erről szól ez a post. (Mental note: A Merciket is fel kéne vinni a Bubba-Gump listába!)

Gyári propagandaanyag a W212-es E-osztályról.

Ráncfelvarratlan
Hogy kissé előre táncoljak a kisautóhoz: A Realtoy – mely mint azt régóta tudjuk a Tesco egyik beszállítója kisautó fronton – az egykoron a Matchboxnál oly népszerű módit követte, azaz a "legnagyobb típusjelzést írta az autóra, amit az adott karosszériaváltozat elviselt”. (Az E 63 AMG, ami a megjelenéskor a csúcsragadozó volt, a legszolidabban báránynak öltöztetve is eltér megjelenésében a szolidabb változatoktól.) Így egy 5461 köbcentis, V8-as motorral szerelt, 383 lóerős, a 0-ról 100 km/h-ra, 5 másodperc alatt gyorsuló autó apró mását tarthatjuk a kezünkben. Amennyire sikerült utána járnom, ezeket az értékeket a 2013-as facelift sem érintette? Hogy milyen lehet az élet egy ilyen német szedánnal, arról az Autónavigátor.hu ír, igaz ők „csak” a turbófeltöltős sornégyessel szerelt E250-ről, ami „csak” cirka 200 lóerős és 7,4 másodperc kell neki 0-ról, óránként 100 km/h-ra gyorsuláshoz.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon...”
Nem akarom ismételni magamat, mert ugyanazokat kellene írnom, amit a Realtoy gyártotta többi kedvencemnél: A 7-es BMW-nél, a Nissan Fairlady Z-nél, a megosztó, de szerintem döbbenetesen állat Isuzu VehiCrossnál, vagy az Audi RS4-nél. Játékszer árkategóriában tökéletes, amit ma boltban, valódi autót mintázó, 1:6x méretarány közeli játékautónak meg lehet venni, abban ez a kínai cég az egyik legjobb.

Igazából nem tudom megállni, hogy ne szóljak be a Mattelnek, az van, hogy látni kell, a Realtoy egyszerűen megveri az amerikai óriás kékvérű márkáit és nem csak véletlenül, egy-egy darabbal, hanem masszívan. Jó, nyilván, ők is tudnak mellényúlni. Igazából az a sztori jut eszembe, amikor a II. világháború idején, Herman Göring birodalmi marsall, a náci légierő parancsnoka megkérdezte Adolf „Dolfo” Gallandot, amikor kitüntette az ászpilótát, hogy mit tehetne a vadászrepülőkért, hogy megnyerjék az angliai légicsatát. Galland meg így válaszolt: „Herr Reichsmarschall! Adjon nekem egy század Spitfiret!”

A Mattelnek el kéne menni és megnézni, hogy mit és hogyan csinál a Realtoy. Mert ne jöjjön nekem senki azzal, hogy drága a licencdíj, ezért csinálnak borzasztóbbnál-borzasztóbb fantáziakacatokat és ezek a kisautók, egytől-egyig mind illegális, az eredetieket gyártó cégek engedélye nélkül készült holmik. Konkrétan ennek a Mercinek a dobozán hologramos Daimler licencmatrica van. Vagy az is hamis lenne?

 Részletek, kiemelve festékkel, pontosan. Nem, nem Matchbox és nem is Hot Wheels. Tesco gazdaságos Realtoy.
Külső visszapillantó tükre is van. A poén az, hogy van olyan gyári Merci felni, ami egészen hasonlít erre.
 Márka és típusjelzés, festékkel kiemelt hátsó világítótestek! Hol tart már a tudomány?!
 Részletes belsőtér mindenhol! A műszerfal és a kormány - nem pizza! - környékén...
 ...és még a kalaptartón is.
 A csomagolás az ős-Majorette csomagolásra emlékeztet, amit nagyon szerettem.
Nem mondom, hogy nem néznék kaján vigyorral egy Daimler AG-Tesco Plc. összecsapást, de ennyit arról, hogy esetleg a Realtoy termékek ne lennének rendesen licencelve. Innentől nekem a Mattel ne panaszkodjon, hogy sokba kerül a licencdíj és azon kell spórolni!

2014/08/18

Matchboxon kívüliek: Efsi 2503/1030 - 1919 Ford Model T Breakdown

Nem szeretek csomagolt kisautókat bemutatni, meg úgy általában nem kibontani valamit, ami kisautó. Most azonban kénytelen leszek elkövetni ezeket.

Mint az közismert...
A holland Efsi termékek iránti rajongásom nem újdonság, a Bádog Böske iránti viszont még saját magamnak is az – még a végén skizofrén leszek? Mindkét ügy egy postban találkozik, ott ahol hosszabban írtam a Ford T autótörténeti jelentőségéről, egy másik Efsi termék kapcsán. Az előbbi linkkel igen alaposan letudtam a kötelező köröket, rátérhetünk a post tárgyára!

NRFB
Amikor hozzám került ez a darab, akkor nem volt ennyire agyonnyomorgatva a csomagolása, de a nálunk meglepetésszerű, előre be nem jelentett vizitben járó, hároméves kiscsajszi az alatt a két és fél perc alatt rárabolt, míg nem voltam a szobában. A kedves nagyanyja meg annyira bele volt merülve a pletyóba, hogy azt se vette volna észre, ha a kölk, Csornoje Volki i Rocker Málcsiki néven, vérbenkajakozó deathmetál bandát alapít, tőle nem egész két méter távolságra, ugyanabban a helyiségben és ebből az alkalomból nyilvános castingot tart. Az eredményt látva kifejtettem a kedves nagyszülőnek, hogy mennyire szeretem a bejelentés nélküli, spontán viziteket, majd rátértem az íróasztalomon tartott, borotvaéles Fiskars olló és vele folytatott, felügyelet nélküli kiskorú által elkövetett interakció lehetséges következményeire, öncsonkítás fronton. Nem is értem, hogy azóta miért nem jöttek...

A csomagolás alsó része már addig is mutatott jeleket arra, hogy ő szándékozik belevágni abba a folyamatba, amikor a polimerek, monomerekre esnek szét. A két hatás okán inkább úgy döntöttem, hogy nem molesztálom szegényt, mert a tűzőgépkapcsok ki és visszaszerelését nagy valószínűséggel nem élné túl. Marad tehát NRFB, míg magától szét nem hullik körülötte a csomagolás. Apropó csomagolás! A dobozon lévő NMB Bank feliratból arra következtetek, hogy ez az Efsi valamiféle promóciós terméknek készült, de hogy az azóta az ING-be olvadt, holland pénzintézetnek mi adott apropót ahhoz, hogy egy vontatókocsit osztogasson így, azt elképzelni sem tudom.

Nem ajánlott
A beltartalom azért mutat erős hiányosságokat. Ahogy a fentebb linkelt postban szereplő dobozos testvére, ez is sokat áldoz azért, hogy azonos alvázra épülhessen a többi változattal. A vezetőnek nem jutott se szélvédő, se kabin. Viszont az már nem emiatt van, hogy a gém kialakítása – fogalmazzunk így – meglehetősen spártai. Először azt hittem, hogy csak erről a darabról hiányzik a horog, de a neten kutakodva rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem hiányos, ez a gyárból jött ki így. (Majdnem azt írtam, hogy „ez nem bug, hanem feature”, de ezt csak az IT-ben járatos olvasók vették volna le.) A korong alakú talapzat azt sejteti, hogy a gém elforog az alvázon. Nos, nem. Ez is fix. Persze ezt sem erről a darabról állapítottam meg, hanem a netes képekről.

Be kell valljam, hogy szólóban nem vettem volna meg, mert eleve azt feltételezem, hogy hiányos, de ez a darab része volt a már emlegetett Efsi kontingensnek. Ha már megvan, megmarad.

 A vezető munkahelyéig teljesen jó.
 Hogy egy bank milyen apropóból készíttet ilyen promóciós ajándékot, azt elképzelni sem tudom.
 Gyárilag nincs horga. Ejnye!

2014/08/17

Matchbox Connectables – Chevy Nomad Wagon és Dodge Charger Dragster

A Connectables egy olyan szériája a Matchboxnak, amit mindig is viccesnek, meg remek játékszernek tartottam – mondjuk gyerekként nem tudom, hogy mennyire gerjedtem volna rá. A legtöbb gyűjtőnek ez kívül esik az érdeklődésén – ezért is van az, hogy a dokumentáltsága közelíti a nullát –, mert ezek meglehetősen elnagyolt, ütni-vágni szánt játékszerek, nem pedig remek, apró leképezései az eredeti járműveknek. A kisautók gyűjtésében pont azt tartom remeknek, hogy nincs zsűri, meg döntőbizottság, aki megmondja nagy okosan, hogy amit csinálok az most jó, vagy nem. Az kerül a gyűjteményembe, ami tetszik. Ezek meg tetszenek, leginkább mert mókásak.

A tőlünk megszokott, a lehetőségekhez mérten precíz azonosítását az adott holminak most kérlek ne várjátok el. Mint azt a szériáról írt legelső postban is kifejtettem, a Connectables afféle „nagy fehér folt a térképen”, ha rákerestek a neten, irtózatosan sokféle kiszerelésben megtaláljátok ugyanazt, szólóban, duóban, trióban, vödörben, bliszterben, kiegészítővel és nélküle... Szóval az azonosítást kényszerűségből passzolom, már ad abszurdum a pontos megnevezés szinten is. Ha már, akkor álljon itt egy link az összes eddigi Connectables postra – technikai okokból ez is köztük lesz, ne lepődjetek meg.

Ausztrál Connectables hirdetés, amiből látszik a széria lényege, meg hogy mi tartja egyben a darabokat. Ha a keltezés pontos, akkor Fejjel Lefelé országban sem lőtték le az értékesítést 1991-ben, csak az amerikaiaknál.

A mai két „fogásból” kezdeném azzal a „tálalást”, amiről tudom, hogy hívják. Az 1957-es Chevy Nomadot mintázó cucc, az 1989-es, premier szériából való és hivatalosan is úgy hívják, mint a címben: Chevy Nomad Wagon. Chevy Nomad ügyekben ajánlanám ezt a postot, persze azzal a kiegészítéssel, hogy az az 1955-ös kiadás, ami a három változatból a szívemnek kedves egyik. A másik meg pont ez lenne, az 1957-es és nagyon hiányzik nekem a „rendes” 1-120 sorból. A motorfedélen lévő kitüremkedés azt sugallja, hogy ez is valamiféle dragster akar lenni, vagy legalábbis irtózatos motortuningon esett át. De ezzel be is fejezném a részletekbe menő értékelést: Ez egy vicces, a strapabíróság okán elnagyolt játékszer.

A második dolognak nem tudom mi a neve hivatalosan – szinte biztos, hogy nem az amit a címben használtam. Egészen biztos, hogy az 1-75 sorból az MB-26 Big Banger génjeit hordozza, ami meg egy Dodge Charger kvázi karikatúrája.

A vicces igazán az, hogy a Connectables sorozat, úgy ahogy van, teljesen műanyag, fémet csak nyomokban tartalmaz. Mégis, így 25 év után sem látom a nyomát rajtuk, hogy a plasztik kezdené megadni magát. Jó, persze az is kérdés, hogy mennyi időt töltöttek napon és az ultraibolya fény mennyit rombolta őket. Gyanítom nem sokat.

 Balról a holmi, aminek nem tudom a hivatalos nevét, de egyértelműen az MB-26 Big Banger génjeit hordozza...
 ...jobbról meg az ami igazolatlanul hiányzik az 1-120 szériából: 1957 Chevy Nomad.
 Charmad és Norger.
Az élesség a böszme nagy blokkra húzta magát, bocs.

2014/08/13

Mások gyűjteményei: DieCastMan

A minap kedves levelet kaptunk, amit az (ál)szerénységem tilt, hogy idézzek. Amiért mégis e lapokra kívánkozik, hogy vele számos fotó érkezett, DCM saját gyűjteményéről. Gyönyörködjetek benne Ti is - mindenféle kényszeredett kommentár nélkül -, nekem nagy valószínűséggel sohasem lesz ennyi és ennyire szép regular wheel modellem.





























2014/08/12

Vendégpost: Matchbox K-28 SpeedKings Drag Pack

Idejét nem tudom, hogy mikor volt nálunk utoljára vendégpost, a legfőbb ideje volt! A szó innentől Trolleybusé, akinek még a bemutatását is ellazsálhatom, mert megtette helyettem ő maga! Sam. Joe

Habár első posztomban elárultam, hogy nagy amerikai autó fan vagyok – ráadásul ez a blog a Matchbox nevét is magán viseli –, mégis egy francia gyártású német kocsiról írtam a VW K70 személyében, így itt az idő egy amerikai témájú Matchbox bemutatásának is és erre keresve sem lehetne jobb példát találni az impozáns K-28-as Drag Pack-nél, mely egy versenyautós készlet vontatóval, trélerrel és a versenygéppel.

Csapatszállító
Magában a készletben amúgy semmi új nincs: a versenygép régi kedves ismerősünk, a blog egyik állócsillaga, az 1968-as Mercury Cougar, akit majdnem mindenki megformázott már az elmúlt évtizedekben, maga a Matchbox kicsiben és (mint ábránk mutatja) nagyban – vagyis K-sban, ami a KingSize / SuperKings / SpeedKings sorozat jelölése – is megjelentette több verzióban, 2004-től kicsiben pedig újra még több változatban, lásd leginkább itt, de itt és itt is!

A vontató pedig az a derék Mercury Commuter márkatárs, aminek teleregényszerű történetét a közelmúltban volt szíves elmesélni nekünk Sam. Joe igen részletesen, így már csak ezért is aktuális a készlet bemutatása. Mindenesetre most nagyon örülök, hogy megúszom a típusismertetést, leszámítva a járgányok K-s verzióit, mert azok még nem szerepeltek a blogon. (Mea culpa, mea maxima culpa! Tény és való, jellemzően nem gyűjtjük ezt a méretarányt, aminek a legfőbb oka a helyhiány, a másik, hogy nem lehet hazacsempészni sutyiban. A „Drágám! Hazakísért! Megtarthatom?” meg nem működik. Próbáltam. Sam. Joe)

A KingSize változat az eredeti kocsi megjelenésével azonos évben, 1968-ban debütál K-21-ként, akkor még a szokásos (virsli)gumis és kormányozható(!) kerekű változatban, ahogy a kicsi is,
normál civil autóként metálarany fényezéssel. Ezt 71-ben váltja fel a lila/pink SuperKings drgaster változat, ami amolyan utcai használatra is jó gyorsulási versenygép némi dekormatricával, de a kicsivel ellentétben itt nincs civil KingSize / SuperKings. (Viszont pont ugyanúgy képzik a SuperKings dragster változatot, mint ahogy a RegularWheel-ből, a Superfast, Rat Rod Dragster: A hátsó kerékjárati ívet átszabják, hogy beférjen alá a nagy, új fajta kerék, a motorháztetőt pedig azért metszik ki, hogy beférjen a bazi nagy, blown blokk. Sam. Joe)

A King Size Commuter története már érdekesebb valamivel, az evolúciója hasonló a kicsi változathoz, de érdekesség, hogy itt pont fordítva történt, mint ott: a Commuter K-23-ként először rendőrautóként lát napvilágot 1969-ben, a Cougarhoz és a többi SuperKingshez hasonlóan kormányozható gumikerekekkel, aztán ugyanúgy a többiekkel együtt 71-ben kap ő is SuperKings papucsokat. Ebben az évben jelenik meg postunk tárgya, a K-28 Drag Pack is, ahova csak ezután érkezik meg „civilizált” változatban világos-, illetve sötétzöld színben. A rendőrségi Commuter 1973-ban kapható útóljára, de civilben külön nem, csak ebben, illetve az 1973-ban megjelenő K-46 Racing Car Pack készletben volt kapható, ahol némi matricával megtámogatva sárga színben jelent meg, hogy a K-34 Thunderclap nevű versenyautót vontassa. (Később hasonló sorsa lett a Dodge Monaco kombinak.) A Cougar azonban megtartva K-21 számát, a készlet mellett így, dragster változatban külön is kapható volt – a milyen meglepő – Cougar Dragster néven, egészen 1974-ig.

A Drag Pack az 1975-ös katalógusban szerepel útóljára és ezzel a Cougar végleg kikerül ebből a méretarányból, de a Commuter viszont a K-46-os készletben egészen 1980-ig megmarad, legalábbis az akkori katalógusban szerepel útóljára ez a készlet. Az eredeti „spiro” tárcsa helyett még újabb „dot dash” tárcsával is megjelenik, legalábbis a katalógusban. A mindig sárga trélerről annyit érdemes tudni, hogy az is itt jelenik meg először, és a sárga mellett narancssárgás platnival is leledzik Charlie Mack szerint, de egyik jármű színvariációja sem ritkább a másiknál. Fontos tudni, hogy a K-jelű sorozatoknál nem változtatták a sorszámokat, ahogy a 75-ösöknél, emiatt katalógusnézegetés nélkül nehéz megállapítani mikor kerültek ki az egyes darabok a kínálatból, Charlie Macknél is ezért a K-soknak csak a premierdátuma szerepel. (Amúgy volt szerencsém az ő könyvének nemrég megjelent 4. kiadásához is, ami gyakorlatilag a 3. újra kiadása, csak piros borítóval; még a listán is ugyanazokkal a 12 éves árakkal találkozni!)

Családegyesítés után
Most lássuk a készletet: maga szett nagyon impozáns és nagyon mutatós. Két részletben tettem rá szert, először a hibátlan, de doboz nélküli Cougar került hozzám nagyon jó áron, ami mindaddig egy C-vitaminos dobozkában lakott, amíg szembe nem jött az egyik börzén egy
hiányos Drag Pack készlet, melyből, hogy-hogynem pont a Cougar hiányzott, miközben a benne lévő Commutter és trélere az otthoni pőre Cougarhoz hasonlóan patika állapotú volt.

A doboz kicsit salátásodott az évtizedek alatt, de egyben volt és különben is, dobozos Drag Pack-et se előtte, se azóta nem láttam. Két „szépséghiba” volt mindössze, vagyis inkább csak egy: a doboz belterére az előző tulajnak szüksége volt, ezért ahelyett ő fabrikált bele szürke belsőséget, és leszámítva, hogy semmi nem rögzíti a járgányokat egész jól sikerült – talán pont ezért kellett neki is az eredeti –, a másik, hogy az átlátszó műanyag „ablak” sem volt az eredeti, de aki már látott eredeti harminc, negyven, vagy annál is öregebb matchboxos celofánt, az jól tudja, hogy legtöbbször hogy néznek ki ezek, gyűrötten, szakadtan, röviden borzalmasan. Ezért ezt nem lehet szépséghibának venni, inkább restaurálásnak – bár bizonyos holmiknál a jó minőségű restaurálás is levon a tárgy értékéből. A doboz ütött-kopottsága amúgy is jelezte, hogy a sokkal nebáncsvirágabb celofán már rég történelem, ellenben rajta volt még az egykori árcédula, mely szerint 1 dollár 24 centet kértek érte valamikor! (Hacsak nem nicaraguai córdoba volt, mert a „C” jelzésű számok is vannak rajta, bár annak „C$” a jele.) Némi hezitálás után két napra rá megvettem az illetőtől a hiányos készletet, hogy otthon így egésszé váljon, és most itt van.

Leszármazott
Hogy a Cougar mennyire rokona a Mustangnak, azt az a személyes élmény is erősíti, hogy mikor gyerekként először láttam ennek, a már akkor nagyon vágyott szettnek a képét, azt hittem, hogy Mustang. Akkor még persze fogalmam sem volt róla, hogy olyan márka, mint a Cougar a világon
van – leszámítva a magyar fordítását később, de mint tudjuk a „Puma” márka egészen más szegmensben érdekelt. Kissé ironikus, hogy a Mustangot még egy akkori vasfüggönyön inneni kisgyerek is ismerte, míg a Cougart még Amerikában sem taksálják sokra a lovas márka mellett. Erről Winkler Robi is megemlékezett a saját Cougarja kapcsán.

Részletek
Visszatérve eredeti témánkhoz: a kocsi nekem a brutális V8-cal, az amiatt kivágott motorfedéllel és a hátsó versenygumik miatt szintén kivágott sárhányókkal is tetszett, pláne régen, amikor még nem volt ennyi autó, mint mostanság. A szín ízlés dolga, én mindenesetre örülök a sötétlilának, a világos pink már nem jött volna annyira be.

Charlie Mack amúgy öt árnyalatot különböztet meg lila és pink színekből. Az ajtók az első civil változathoz hasonlóan nyílnak, a beltér teljesen rendben van, a kormány szokás szerint „+” küllős, mint valami csővezeték elzárócsapja, de ez legyen a legnagyobb baj!

Hátul extraként pedig mint a kicsinél, itt is kapunk egy ordenáré nagy vonóhorgot, hátha gyorsan akarunk elvontatni valamit. A „Dinamite” matricák is jó állapotban vannak mind az ajtókon, mind a csomagtartón. Ami a Commuteren élőben mindjárt feltűnt, hogy az első ajtón, mely ugyanúgy nyitható, gyárilag nincsenek kilincsek. Ez ugyanazért van, amiért a motorháztető is látványosan sima: az öntvény ugyanis a premiermodellé, vagyis a rendőrautóé, aminek az ajtajaira és motorháztetejére „Police” matrica került, emiatt minden azokat zavaró és potenciálisan megsértő kitüremkedés nélkül készült a kasztni. Ugyanezért van a pótkerekes cókmókhalom is a tetőn, mivel a villogók számára készült lyukakat így lehetett legitimen eltüntetni, illetve újrahasznosítani. A Commuter a 71-es katalógusban prototípusként olyan gyártásba nem került felnivel szerepel, ami a pótkerekek tartóján megmaradt. Charlie Mack szerint „lime green, dark lime green” és „metallic green” színekben létezik, de én maradok a közérthetőbb világos- és sötétzöld megnevezéseknél. A beltér itt is korrekt, de a kormány itt is a szokásos „+” küllős változat. A vonóhorga viszont sokkal karcsúbb a Cougarénál, emiatt arra nem is lehet ráakasztani a trélert, de ez abszolút nem is fontos. A Commuter preprodukciós felnije a GAMA Mini autókon fordult elő, hogy honnan a lehetséges kapcsolat fogalmam sincs. (Szerintem csak hasonlóságról lehet szó, de persze ez ugyanúgy feltételezés, mint az, hogy valóban van valami köze a kettőnek egymáshoz. Sam. Joe)

Összességében egy nagyon összeszedett készletről van szó, ami maga a hetvenes évek eleje!

 K-28 Drag Pack.
 2 Kettő, sőt három az egyben.
Mercury Cougar, régi kedves ismerősünk...
...ahogy a márkatárs Mercury Commuter is az.
A tréler is tetszetős, noha nem egy túlkomplikált dolog.
Nyitható ajtók, motorblokk...
...korrekt belső tér és vonóhorog.
A Commuter is nyitható ajtós, de a csomagtartó nem nyílik.
Nem véletlenül nincs kilincs elől és sima a motorháztető...
...mivel ez volt az ős.
Magában is mutatós...
...de dobozban még inkább az! Majdnem NRFB.
Hogy tudjuk milyen autó, márka...
...és típus.
A Cougaron is!
A doboz hátoldalán szereplő szemgyönyörködtető mű címe, "Iszkiri a versenyre!" Mellette használati utasítás az ajtókhoz.
Ugyanez élőben.
A doboz oldalára is figyeltek.