Annyira bosszantott az
újabb reménytelenül félrenyomott, gyári hibás Hot Wheels
felfedezése – ami a tegnapi cikkben látható –, hogy mérgemben
elővettem egy minden ízében tökéletes kisautót, dafke egy olyan
gyártótól, ami másodvonalbelinek számít.
E65
7-es BMW ügyekben úgy
állunk, hogy egy szintén másodvonalbelinek számító gyártótól,
az MC Toy-tól – ami a Maisto elődje – szerepelt
már itt az E32-es, azaz a jelen post tárgyánál két generációval
korábbi. (Az előbb linkelt postot már csak azért is
bátorkodom ajánlani, mert rendbe teszi az E-kódok ügyét.
Másfelől meg ismét hozza azt, hogy az ázsiai gyártóknak el tud
sülni a keze, szerintem messze szebb, mint a Siku értelmezés. Ez
pedig egy még szebb változat ugyanebből.) Más viszont nincs,
a 7-es széria nem éppen gyakori ebben a méretarányban és nem is
mindig sikerül jól feldolgozni, szerintem több a „bár csak ne
tettétek volna” mint a jó. Elkalandoztam!
Az E65 2001 és 2008 közt
regnál. Édes testvére a nyújtott tengelytávú E66, a páncélozott
E67 és a hidrogént fogyasztó E68. Amikor megjelent, kapott
hideget-meleget egyaránt. Egyrészről ez volt az (egyik?) első
Chris Bangle vezetése alatt tervezett BMW, ami bevágta a hokedlit
az addig konzervatív, ámde egységesen szépnek tartott megjelenésű
autókat előállító cég összes hagyománya közé. Sőt!
Ugyanazzal a hokedlivel módszeresen agyon is csapkodta az ijedtükben
szerte-szét szaladó kis hagyománymanókat. Az aggódó szülők
pedig rémülten takarták el a kisdedek szemét, amikor egy E65
felbukkant az utcán, megóvandó őket a későbbi, költséges
pszichoterápiától. Tény és való, az E65 valami olyasmi, amit
általában vagy szeret valaki, vagy őszinte rémülettel utál. Én
valahol a kettő közt állok véleményben, szerintem úgy szép,
mint ahogy egy Tigris harckocsi szép tud lenni – már ha
egyáltalán –, de készséggel elfogadom, hogy léteznek olyanok,
mint Csudabogár, aki szerint a Tigris „olyan szééép”.
Ami a
teljesítményadatokat illeti, az E65-öt sorhatos – ezek a dízelek
is –, V8-as és V12-es motorok hajtják, a teljesítményük pedig
214-től, 431 lóerőig tart. A hátsó kerekeket pedig öt-, vagy
hatsebességes automataváltókon keresztül forgatják meg.
Gyári E65 imidzsfilm - igaz, ez már a ráncfelvarrás utáni verzióról készült
Az E65 volt az első BMW ami a világra szabadította az iDrive nevű eszközt, amivel az autó akkoriban minden tekintetben a csúcsot jelentő elektronikai rendszerét vezérelni lehetett. Ennek a fogadtatása csak annyira volt rideg – tetézve a radikális megjelenéssel –, hogy a vásárlók közvetlenül az E65 megjelenése után valósággal lecsaptak, az egyel korábbi 7-es, azaz az E38 akkor még hozzáférhető, új autó készletre. Tény és való, az iDrive valami olyasmi, ami abból szempontból megelőzte a korát, hogy annak a nemzedéknek szól, akinek egy érintőképernyős okostelefon kezelése nem valami pogány mágia, hanem magától értetődő dolog. Igen ám, de még az iPhone első generációja is csak 2007 júniusában jelenik meg, szemben az E65 2001-es debütálásával! (A BMW legnagyobb mázlijára, mert az iDrive névért az Apple finggá perelte volna őket.) Nem tudok érdemben nyilatkozni arról, hogy az első generációs iDrive mennyire volt jó, vagy sem, mert én csak egy E60-asét, azaz a 2003-ban debütáló 5-ös BMW-jét tudtam akkoriban kipróbálni és nem volt vele bajom. Nyilván a 2003-as autó iDrive-ját számtalan és egy ponton változtatták meg az E65-höz képest. Azt viszont én sem tudnám eldönteni, hogy vezetés közben mennyire lehet jó, vagy nem – esetleg egyenesen veszélyes – egy iDrive-ot piszkálni. Viszont hajlamos vagyok hinni a TotalCar ítészeinek, akiktől egyáltalán nem állnak távol az olyan világi hívságok, mint az informatika és mégis lelkesen szapulják a fedélzeti elektronikát, például felróva azt, hogy a rádió hangszínszabályozását soha nem keresnék az alatt a menüpont alatt, ahol van.
Első generációs E65. (Kép: Wikipédia)
Mivel ők első kézből
szerzett információval bírnak az E65-el kapcsolatban, semmiképp
sem hagytam volna ki, hogy megemlítsem e helyütt Winkler Robi
írását az autóról, amely – ha nem értek félre valamit – a
legeslegeslegelső TotalCar TV adásának vonatkozó részét is
tartalmazza beágyazva. Tessenek fogyasztani! Mi több, Karotta
már a ráncfelvarrott E65-ről is forgatott egy anyagot, amit
pedig itt lehet megtalálni. Érdekes, hogy ő is ekézi a javított iDrive-ot vastagon.
Az amerikai német,
aki kínai
Mai szeánszunk tárgya ijesztően
régen várja a sorát, hogy egyszer terítékre kerüljön e
lapokon, merthogy még 2007-ben (!) vásároltam Tajvan fővárosában
Taipeiben, az amerikai Toys "R" Us játékboltlánc egyik
helyi üzletében. A bonyolult alcím is innen jön. A Fast Lane, a
Toys "R" Us saját márkája, amit
amúgy a kínai illetőségű Realtoy gyárt.
Nagyjából
ez
volt az a vásárlás, ami után rájöttem, hogy aki
autószexualitási indíttatásból gyűjtő, az jobban teszi ha
minőséget vásárol – értsd: mindegy ki gyártotta, ha megüti
az elvárt színvonalat, meg kell venni – és nem visel
szemellenzőt egy gyártó termékeivel kapcsolatban. És igen, azt
is nagyjából innentől mondogatom, hogy “vigyázó tekinteteteket
az ázsiai gyártókra vessétek, mert el tudni sülni a kezük!”
Hogy ez mennyire így van, arra ékes példa az előbb linkelt Fast
Lane Superliner kamionon túl még a
döbbenetes Isuzu Vehicross – amiért csak külön megvettem
volna az egész gyűjteményes hóbelevancot –, meg
a Nissan Fairlady Z – aka. 350Z is. Persze szó sincs arról,
hogy ne tudnának döbbenetes vackokat is gyártani, de hát mint
fent. Amúgy a Realtoy készíti a Tesco kisautókat is, amiket
szintén érdemes figyelni. (A BMW azért nem látható a
Superlinerben, mert külön vettem, blisterben, meg még mást is.)
Hogy
végre rátérjek a kisautóra magára: Az van, hogy nem látom
hibáját! De tényleg. Ez egyértelműen a legelső E65 generáció
a ráncfelvarráson innen és minden részletével elégedett vagyok,
és két árkategóriával feljebb, a gyűjtőknek szánt színvonalon
is az lennék – igaz akkor már igényelném a gumis kerekeket.
Ahol festék van rajta – első-alsó hűtőrács, BMW-vesék,
lámpák, rendszámtáblák, BMW embléma, ablakkeretek – minden a
helyén van, nincs elcsúszva, nem csálé, nem béna, hanem
tökéletes. Pont. Az autó arányai jók, a részletek a
karosszérián a helyükön vannak és pontosak, a beltér részletes
– ne feledjük, az 1:6x méretarányban vagyunk – vannak
visszapillantótükrei, nincsenek rajta csúnya öntésnyomok, úgy
jó ahogy van. Hozzá ez nem egy, “na jó, hát ez jól sikerül”
egy szál fecske, aki nyarat próbál csinálni. Az előbb linkelt
kettőhöz még passzintanám ezt
az Audi RS4-est, ami legalább ilyen, nem lehet belekötni abba
sem.
Ennek a
fényében azt mondom, hogy szégyen és nagyon szomorú, hogy a
Mattel 2014-ben nem képes megugrani azt a színvonalat, amit egy
ázsiai, inkább mennyiségi, mint minőségi gyártóként
elkönyvelt gyártó már évekkel ezelőtt igen – és azóta is
produkál –, és mind
a Hot Wheelsek, mind a
Matchboxok színvonala a béka alfele alá tart!
Részletes és ahol festék van rajta, az a helyén van, nincs elcsúszva, nem csálé.
A fényképezőgép kiemeli a metál szemcséket a festésben, a valóságban ennél lágyabb a színe. Nahát! Innen is hibátlan!
A beltér is nagyon részletes, pedig ez 1:6x méretarány és "csak" egy Realtoy. Ja, és nincs rajta katasztrofális diszkókerék sem, hozzá még nem is eltérő méretűek.
Hátul is minden pontosan ott, ahol kell. Tessék csak megnézni azt a kalaptartót! Mit mondtam az előbb a beltérről?
1 megjegyzés:
Én végleg beleszerettem a RealToy-okba. Ez lett az új Matchbox. Bármennyire is szeretném a Matchbox-ot, az új modellek rondák és nem mondanak semmit.
Megjegyzés küldése