Matchboxon kívüliek: Majorette - Citroën BX 4TC

Ha az ember a ralira gondol, elsősorban az jut eszébe, hogy sokszáz lóerős versenyautók hegyen-völgyön, erdőn-mezőn száguldoznak és két ember ül bennük. Ha egy autófil társaság kezd el raliról beszélgetni, előbb-utóbb a B-csoport irányába indul el a társalgás, hogy "Bezzeg akkoriban még nem elektronikus váltássegédlet volt, hanem kuplung és H-séma.", vagy "Egy Walter Röhrl-nél senki sem jobb.", meg "Úúúú, az Audi S1...". Ilyen és ehhez hasonló mondatok váltják egymást, ha szóba kerül a 80-as évek elejének ralija.

A legismeretlenebb B-s versenyautó

A 80-as években még nem dúlt akkora konkurenciaharc a PSA-n belül, mint manapság, így teljesen érthető volt, hogy a Citroen is szeretett volna harcba szállni a rali VB-n, akár a Peugeot ellen is. Első komolyabb raliautójuk, a Visa 1000 Pistes - mely  a BX 4TC elődjének tekinthető - is már B-s homologizációra készült, azonban sokkal kisebb és gyengébb volt, mint az újabb versenyautó. A BX 4TC első bevethető verziója az 1986-os világbajnokság Monte Carlo-i szezonnyitójára készült el. Homologizációját B279-es számmal a következő specifikációk alapján kapta meg:

• Motor: soros 4-hengeres, 8-szelepes, felülvezérelt, lánccal hajtott vezérműtengellyel, turbófeltöltővel, köztes hűtővel; elöl, hosszában beépítve; K-Jetronic befecskendező-rendszerrel
• Hengerűrtartalom: 2141 cm3
• Kompresszióviszony: 7:1
• Teljesítmény: 283 kW (380 LE) @ 7000 ford./perc
• Maximális forgatónyomaték: 460 Nm @ 5500 ford./perc
• Erőátvitel: Összkerékhajtás, 5-sebességes manuális sebességváltó, elöl-hátul állítható erősségű önzáró differenciálmű, hidraulikus működtetésű kéttárcsás tengelykapcsoló
• Fékek: elöl-hátul belső hűtésű tárcsafékek, nagynyomású hidraulikarendszerrel működtetve, utastérből állítható fékerővel
• Versenykész össztömeg: 980 kg

Mivel a megfelelő tesztek és a komolyabb nyúzópróba elmaradt, a konstrukció nem sikerült igazán megbízhatóra. Rögtön az első éles bevetésen, kiesett mindkét versenyautó. Jean-Claude Andruet baleset következtében, Philippe Wambergue pedig a futómű meghibásodása miatt volt kénytelen feladni. A következő futamon, Svédországban Andruet célba ért ugyan a 6. helyen, Wambergue azonban ismét kiesett, ezúttal motorhiba miatt. Portugáliában, a Safari ralin, valamint Korzikán nem indultak, az Acropolis Rallye-n pedig ismét mindkét versenyautónak fel kellett adnia a küzdelmet, ugyanazon okokból, mint Monte Carlo-ban. Az évad hátralévő versenyein már nem is indult a Citroen Competition egyetlen versenyen sem. Szóval nem termett babér a franciáknak, ráadásul az 1986-os korzikai események miatt a B-csoportot örökre be is tiltotta a Nemzetközi Automobil Szövetség. Így egészen 2001-ig kellett várnunk, hogy a Citroen visszatérjen a négykerékhajtású versenyautók porondjára, de ez már egy másik történet...

Franciát a franciától, avagy milyen is kicsiben?
Az 1/56 méretarányú, alján "BX 4TC" feliratot viselő kisautó pontosan olyan, mint amilyennek a 80-as évekből származó Majorette-eket ismerjük. Fém alváz, nyitható első ajtók (vagy motorháztető, netán csomagtérfedél) és úthengerkerekek jellemzik. A beltér kidolgozása ellenben egészen parádés. Bár bukókeret nincs, a hátsó ülések helyén a pótkerék foglal helyet, a kormány nem pizza, a miniatűr sofőr és navigátora pedig kagylóülésekbe huppanhatnak be.
Az 1987-es katalógusban találkozhatunk vele először 225-ös szám alatt, ekkor még Michelin feliratot visel a motorháztetőn, gyártásának következő éveiben, 1993-ig viszont már csak egy kék csíkot. Jelen bemutatónk tárgya ez utóbbi évekből származik (pontosabb beazanosításra nincs lehetőség), és Andrew kollégának köszönhetem, hogy hozzám került. Van két másik példányom is, az egyik az első gyártási évből származó Michelin feliratos verzió, de sajnos azt valaki elkezdte kicsit átfestegetni, én pedig nem mertem még nekiállni, hogy megtisztítsam, illetve van egy, aminek nem nyithatóak az első ajtajai, de ezt sem tudom, melyik évből származhat.

A részletek spiáterből vannak.

Az élesség elmászott, a rajtszám kék.

A hátsó lámpák a beltér fekete műanyagjából készültek.

Szétvakuzott fotó a kagylóülésekről.

Philippe Wambergue csapat a havon Jean-Bernard Vieu navigálásával az 1986-os Monte Carlo Rallye-n.

Ez pedig az 1986-os Rali Európa-bajnokság egyik állomása, a Critérium Alpin-Behra rali, ahol Olivier Tabatoni tereli a versenyautót Michel Cadier navigálásával. Nem meglepő módon itt is kiesett az autó.