Látványosan nagyot
égtem, amikor kijelentettem a
Ford Mustang harmadik generációjával foglalkozó postomban,
hogy erősen kétlem, hogy bárki is megmintázta volna a másodikat
a minket legjobban érdeklő, háromhüvelykes méretarányban. Pedig
de, és nem is kisebb név, mint a Tomica. A mai post külön
pikantériáját az adja, hogy ennek a kisautónak az egyértelmű
másolatát sikerült megkaparintanom, ráadásul a kópia nem is
sikerült rosszra.
Én kicsi pónim
A
Mustang második generációja az olajválságra érkezett, a benzin
többé már nem volt olcsóbb, mint a kóla, a szinte mindenben, de
autó téren feltétlenül a „nagyobb jobb” beállítottságú
Amerikai Egyesült Államokban komoly térnyerésben voltak azok a
japán és európai autók, amiket egy évtizeddel korábban tán'
még körberöhögésre sem méltattak volna.
A Mustang II
megjelenésekor egyáltalán nem volt kudarc, de nem lett belőle
olyan a gyűjtők által nagyra becsült klasszikus, mint az
elődjéből. Az ok? Elődjéhez képest, a szó szerinti
robbanékonysága
miatt hírhedt Ford Pinto alapjaira épített
autó, az Amerikában szubkompaktnak nevezett kategóriába tartozik
és az olyan import sportkocsikkal versenyez, mint a Toyota
Celica, vagy a Datsun 280Z. Motorkínálata is
ezekhez hasonlít a 2- és a 2,3 literes sornégyes motorokkal, a 2,8
literes V6-ossal, illetve a – biztos ami biztos hogy legyen és
eredetileg egyáltalán nem tervezett – V8-as 4,9 lityissel.
(1974-ben ez a motor nem is szerepelt a kínálatban, 1975-ben
teljesen át kellett tervezni az autó elejét ahhoz, hogy kínálni
tudják ezzel a nagy döggel is, mert bár kis igény de valamennyi
azért mégis mutatkozott rá, például az anti-szmog törvényeket
akkor nem ismerő Mexikóban.)
A TotalCar még 2005-ben hasonlította a második generációt az akkor frissen megjelent ötödikhez. Vannak kifogásaim a dolog létjogosultságával kapcsolatban, de nagyon szépen megmutatják a Ford Mustang II-őt és minket most ez érdekel. Mi több, ez is a kétajtós kupé, pont mint a kisautó.
Talán még a méretét megemésztették volna az amerikaiak – az új Mustang nagyjából akkora, mint a korabeli Audi 80-as. De mivel az összes blokk az alacsony fogyasztásra és a szigorított károsanyag kibocsátási szabványokra lett hangolva – már ha nevezhetjük hangolásnak azt, hogy totál visszafojtották őket – a vezetése egyáltalán nem megy élményszámba. A hengerűrtartalmakhoz képest, nem csak mai szemmel tűnnek patetikusnak a teljesítményadatok. Az autó gyártásának négy éve alatt változott a leadott teljesítmény, de voltak olyan pillanatok, amikor a nagyobbik sornégy 89-, a V6 93 lovat produkált, de a majd 5 literes V8 is csak szánalmas 140 lóerőt adott le.
Azt is megkockáztatom,
hogy a Mustang II nem csúnya autó, de valahogy a lényegesen
nagyobb elődei karikatúrájának tűnik attól, hogy azok
stílusjegyeit aggatják rá a hozzájuk képest apróságra. Akkori
népszerűsége inkább szól a 10 literes városi, és 6,5 literes
országúti fogyasztásának (gyári adatok a sornégyes blokkal).
Igazándiból a gond csak a nevével van. Olyan, mintha egyszer csak
a Ford Pumát kezdenék Mazda RX-8 néven árulni. Tulajdonképpen
pofás, de nem ugyanaz.
Korabeli tévéreklám amitől kedvetek fog támadni a shotgunnal monitorra lövés nevű sportot gyakorolni!
Legnagyobb
szívfájdalmamra a Tomica kisautók kibertérbe történő
kitüremkedése leginkább olyan nyelveken lelhető fel, amit európai
ember még az amúgy sem túl ügyes fordítórobotok csatasorba
állításával sem képes értelmezni – ehhez
a gyártó történetét feszegető cikkhez sem volt egyszerű
kitúrni az infókat.
Teljes biztonsággal egyetlen dolgot tudok kijelenteni: amit a Tomica
1978-ban megmintázott, azt úgy hívták, hogy Ford Mustang II Ghia
és 1:63 méretarányú volt. Az ismeretlenség jótékony homályába
igyekvő, hongkongi illetőségű gyártó ezt a kisautót
koppintotta le. A törekvés szerint a kisautó alján csak a „Made
in Hong Kong” felirat olvasható a „Ford Mustang” mellett, de a
közös, kisautógyűjtő tudatalatti szerint a Welly jegyzi ezt a
darabot. Róluk már sokszor leírtuk, hogy bár inkább mennyiségi,
mintsem minőségi gyártóként szokás őket számon tartani, mégis
néha egészen
elképesztő módon el tud sülni a kezük.
A
másolat pikantériáját az adja, hogy nem sikerült rosszra. A
finom és részletes Tomica kidolgozottságát sikerrel másolták
le, de a nyitható ajtók befalazódtak, a fém alvázból műanyag
lett, és a hátsó fertályon, a csomagtartófedél alatti részt is
ebből képezték ki. A Tomica vékonyka kerekei helyett
szélesebbeket használtak, amik egyáltalán nem állnak neki
rosszul és ha közelebbről vesszük őket szemügyre, akkor még az
is látszik, hogy szép nagy, imitált küllők is vannak rajtuk.
(Klasszul is gurul velük amúgy.) Még beltere is van, bár igen
elnagyolt. Persze a minősége köszönő viszonyban sincs a japán
eredetivel, látszik hogy mekkora öntéshibát sikerült rajta
elkövetni a jobb oldali ajtó alatt.
Mint
arra már utaltam, soha nem gondoltam volna, hogy valaki megmintázza
a Ford Mustang II-őt, azt meg végképp nem, hogy valaki le is
másolja az eredetit és ebből nekem lesz egy példány.
Erről vették a mintát: Ford Mustang II Ghia a Tomicától, 1978-ból.
(Kép: http://www.diecastlovers.com)
A Welly megőrizte az eredeti Tomica apró részleteit.
Persze a minősége köszönő viszonyban sincs a japán eredetivel. Az ott öntéshiba.
A Tomicának nyithatóak az ajtajai.
A hátsó rész az alvázzal együtt műanyagból van a Wellyn.
4 megjegyzés:
A Tomica parádés, igaz, ez nem is meglepő esetükben.
A Welly (is) tetszik a maga rusztikus módján.
A sárga/fekete kontraszt, és a meglehetősen gonosz kinézetet kölcsönző fekete felnik azok, ami miatt elsősorban tetszik.
Nekem volt egy Polizei mintás verzióm is ebből. Annak az alján rajta is volt, hogy Welly. De csak szélvédődonornak kellett a már meglévő kékhez.
Á, micsoda szépség! :)
Sokat fejlődtek barátaink, mióta elkövették ezt a japán eredetiből kínai alapossággal másolt amerikai autót!
8-))))
Megjegyzés küldése