Matchboxon kívüliek: 2007 Hot Wheels All Stars #134 - Ford GT40

Biztos rosszul vagyok bekötve, de sokkal jobban meg tudja dobogtatni a szívem egy 1980-as évekből való japán dobozautó, mint bármelyik szupersportkocsi. A Ford GT-ket, meg Ford GT40-eket mégis szeretem valamiért.

Brit-amerikait az amerikaitól!

A két típus Matchbox értelmezéseiről már volt többször is szó e lapokon, kezdve és felvonultatva a Regular Wheel ős-GT40-el a kortárs GT-k mellett, aljasítva típustörténettel, olyan elfajzásokra is kitérve, mint az OLYAN ZÖLD GT, fűszerezve a relatíve ritkának számító, GT40 újrafeldolgozással, vagy rácsodálkozással arra, hogy a Mattelnél is emberek dolgoznak és képesek hibázni, keverni a GT40-et a GT-vel. Na, ezért aztán végképp nem vagyok hajlandó követ vetni rájuk, a két autó nagyon hasonlít. Nekem is mindig onnan ugrik be, hogy melyik volt előbb, hogy emlékszem arra, hogy amikor meg akarták szerezni a nevet a GT-hez, a GT40 név jogtulajdonosa egy dömpernyi lóvét akart leakasztani a Fordról. Bár a linkekkel kíméletes voltam, az összes itt megjelent színvariációval, meg kivitel eltéréssel nem is hozakodtam elő, de ez akkor is csak össz-vissz háromféle öntvény, mindössze egyetlen márka két korszakából.

Azt már régen tudjuk, hogy a Hot Wheels az amerikai automobilok megmintázásában még akkor is jó, hogyha amúgy nem feltétlenül van ízlésük a díszítésük tekintetében. Az viszont egészen meglepett, hogy mennyire jól sikerült az ő GT40 értelmezésük!

Egyfelől a GT40-nél akkor is teljesen indokolt és elfogadható a racsingfestés, ha történetesen utcai változatról van szó. Ez az autó egyszerűen ilyen. Másfelől ezt most kitűnő ízléssel sikerült megvalósítani! Jó, én elfogult vagyok a bordóval, pont annyira szeretem autón, mint amennyire a pirosat meg nem – kivéve ha Ferrariról, vagy tűzoltószerről van szó. A dupla menjgyorsancsík megint csak teljesen kor- és típushű, a 22-es rajtszám elhelyezése szintúgy. (A 22-es meg mindig is az egyik szerencseszámom volt.) Már eleve sok részletet kidolgoztak az öntvényen és több apró részlet is kapott kiemelést festékből, úgyis mint az első világítótestek, vagy a dupla, „Monza stílusú” üzemanyagtank betöltőnyíláson lévő tanksapkák. Szép, részletes a beltér – na nem mintha az eredeti valami bődületesen bonyolult hely lenne –, az üvegfedél alatt megbúvó motorblokk is megvan. A hátsó kerekek – Hot Wheels hagyomány, amitől én amúgy rosszul szoktam lenni – nagyobbak mint az elsők, de a dolog teljesen indokolt, az eredetin is így van ez.

Mit ragozzam tovább? Ami jó az jó, a Hot Wheels, Ford GT40 értelmezése kitűnő, tán még a (kortárs) Matchboxra is ráver, pedig azt sem nevezném rossznak.

Sok apró részlet kidolgozva, remek szín, teljesen indokolt és remekül komponált, teljesen indokolt versenyfestés.

Apró részletek is kaptak festékes kiemelést, a beltér részletes.

A hátsó kerék nagyobb, mint az első, de ez most nem a szokásos HW betegség, hanem teljesen indokolt, mert az eredeti is ilyen. A motorblokk ott figyel az üvegbúra alatt.

Képek az eredetiről, hasonló színben. (Képek: Hammings Daily)

Fedezze fel az apró eltéréseket! Remekül elkapták az eredeti hangulatát a festéssel is.

Nem kell őrülten keresgélni a klíma kezelőszerveit, az már biztos.