Biztos rosszul vagyok
bekötve, de sokkal jobban meg tudja dobogtatni a szívem egy 1980-as
évekből való japán dobozautó, mint bármelyik szupersportkocsi.
A Ford GT-ket, meg Ford GT40-eket mégis szeretem valamiért.
Brit-amerikait az
amerikaitól!
A
két típus Matchbox értelmezéseiről már volt többször is szó
e lapokon, kezdve
és felvonultatva a Regular Wheel ős-GT40-el a kortárs GT-k
mellett, aljasítva típustörténettel, olyan elfajzásokra is
kitérve, mint
az OLYAN ZÖLD GT, fűszerezve a relatíve ritkának számító,
GT40
újrafeldolgozással, vagy rácsodálkozással arra, hogy a
Mattelnél is emberek dolgoznak és képesek
hibázni, keverni a GT40-et a GT-vel. Na, ezért aztán végképp
nem vagyok hajlandó követ vetni rájuk, a két autó nagyon hasonlít. Nekem is mindig onnan ugrik
be, hogy melyik volt előbb, hogy emlékszem arra, hogy amikor meg akarták szerezni a nevet a GT-hez, a
GT40 név jogtulajdonosa egy dömpernyi lóvét akart leakasztani a
Fordról. Bár a linkekkel kíméletes voltam, az összes itt megjelent
színvariációval, meg kivitel
eltéréssel nem is hozakodtam elő, de ez akkor is csak össz-vissz
háromféle öntvény, mindössze egyetlen márka két korszakából.
Azt
már régen tudjuk, hogy a Hot Wheels az amerikai automobilok
megmintázásában még akkor is jó, hogyha amúgy nem feltétlenül
van ízlésük a díszítésük tekintetében. Az viszont egészen
meglepett, hogy mennyire jól sikerült az ő GT40 értelmezésük!
Egyfelől
a GT40-nél akkor is teljesen indokolt és elfogadható a
racsingfestés, ha történetesen utcai változatról van szó. Ez az
autó egyszerűen ilyen. Másfelől ezt most kitűnő ízléssel
sikerült megvalósítani! Jó, én elfogult vagyok a bordóval, pont
annyira szeretem autón, mint amennyire a pirosat meg nem – kivéve
ha Ferrariról, vagy tűzoltószerről van szó. A dupla
menjgyorsancsík megint csak teljesen kor- és típushű, a 22-es
rajtszám elhelyezése szintúgy. (A 22-es meg mindig is az egyik
szerencseszámom volt.) Már eleve sok részletet kidolgoztak az
öntvényen és több apró részlet is kapott kiemelést festékből,
úgyis mint az első világítótestek, vagy a dupla, „Monza
stílusú” üzemanyagtank betöltőnyíláson lévő tanksapkák.
Szép, részletes a beltér – na nem mintha az eredeti valami
bődületesen bonyolult hely lenne –, az üvegfedél alatt megbúvó
motorblokk is megvan. A hátsó kerekek – Hot Wheels hagyomány,
amitől én amúgy rosszul szoktam lenni – nagyobbak mint az elsők,
de a dolog teljesen indokolt, az eredetin is így van ez.
Mit
ragozzam tovább? Ami jó az jó, a Hot Wheels, Ford GT40 értelmezése
kitűnő, tán még a (kortárs) Matchboxra is ráver, pedig azt sem
nevezném rossznak.
Sok apró részlet kidolgozva, remek szín, teljesen indokolt és remekül komponált, teljesen indokolt versenyfestés.
Apró részletek is kaptak festékes kiemelést, a beltér részletes.
A hátsó kerék nagyobb, mint az első, de ez most nem a szokásos HW betegség, hanem teljesen indokolt, mert az eredeti is ilyen. A motorblokk ott figyel az üvegbúra alatt.
Képek az eredetiről, hasonló színben. (Képek: Hammings Daily)
Fedezze fel az apró eltéréseket! Remekül elkapták az eredeti hangulatát a festéssel is.
Nem kell őrülten keresgélni a klíma kezelőszerveit, az már biztos.
9 megjegyzés:
Csak bele ne ess a 22-es csapdájába. ;-)
Ööö... Nem egészen vágom, hogy mire gondolsz, azon kívül, hogy ez egy képzavar.
Poénos próbáltam lenni.
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_22-es_csapd%C3%A1ja_%28reg%C3%A9ny%29
Oké. Tudom nem néz ki belőlem az ilyesmi, de amúgy én egy ilyen közepesen művelt valaki vagyok, aki vágja, hogy a 22-es csapdája az, hogy a 22-es rendelkezés szerint az őrültet azért nem lehetett leszerelni, mert neki magának kellett volna kérnie a leszerelését. Ha belátja, hogy őrült és kéri a leszerelését, akkor nem lehet őrült. Afféle logikai Möbius-szalag.
Ez nem egy fizikailag létező csapda, ergo nem lehet "beleesni" - inkább a 22-es rendelkezés csapdájába lehet kerülni -, szóval képzavar, bár lehet, hogy csak a szemantikán lovagolok abbéli nagy igyekezetemben, hogy felfogjam, hogy mi a túróra is gondolsz.
A 22-es rajtszám, meg az, hogy kedveled a 22-es számot. Erről jutott eszembe a könyv, erre próbáltam ráhúzni a poént, ami most nem jött be. :-)
Annyira nem tudtam elvonatkoztatni a regénytől, hogy ez most nem esett le....
Ehh.. ha ilyeneket mutogatsz, marha nehéz lesz megállnom, hogy a matchboxi ösvényen maradja:)
Ez konkrétan parádés!
Szép kis kocsi, és külön pont, hogy egy hasonló festésű eredetit is találtál az íráshoz.
Egy gyártóhoz ragaszkodni kicsit butasának tűnik, mert ha valami megtetszik egy méretarányban vagy kategóriában, azt meg kell venni, ha történetesen nincs az adott gyártó kínálatában, meg persze ha telik rá.
Megjegyzés küldése