Oldalak

2013/11/29

Matchbox MB-102 Isuzu Amigo

Igazából nem tudom eldönteni, hogy örüljek annak amit a Mattel a Hot Wheels után a Matchboxnál is kezd bevezetni, miszerint elővesznek a láda fiából régebben használt öntvényeket, hogy újra használatba vegyék őket, vagy ne örüljek neki. A szintén 2013-as modell C5-ös Corvettnél örültem neki, mert szerintem nagyon szép lett. Jelen esetben viszont vegyesek az érzelmeim.

Erre a tévéreklámra csak az lehet a mentségük, hogy japán volt a megrendelő!

OLYAN ZÖLD!
Kedvelem ezt a modellt, mert kedvelem az eredeti autót is, bár az ötajtós változat mindig is jobban tetszett mindkettőből. A Matchbox Isuzu Amigojának ez a verziója – mármint hogy az öntvény – nem egy mai csirke, eredetileg 1991-ben debütál, hogy aztán fel-felbukkanjon, mint a Bolygó Hollandi. Hogy idén visszatért, annak egyfelől örülök, mert a korábbi változati közt rengeteg volt a gyárilag hibás – ami nem csoda nem éppen a márka legfényesebb korszakában készültek – ezzel meg minden rendben. Ugyanakkor nem örülök, mert bizony ez is az OLYAN ZÖLD lett, hogy a Collezione Grüne Slájmot erősíti. Az oldalára került mintázatra meg csak azt tudom elképzelni magyarázatként, hogy a megbízott grafikus elfelejtette, hogy neki ilyet kell csinálni és amikor a főnöke megkérdezte, hogy hol van az Amigo mintája, akkor 5 perc alatt ezt bírta rajzolni. Ami viszont nagyon tetszik, azok a kerekei. Az eddig az ehhez a modellhez használtak közül ez tetszik a legjobban! Bár ha valami csinosabb festéshez társulnának ezen a kisautón!

 Itt már nincs gond az alváz öntésével!
 Nagyon jók ezek a kerekek alatta, de a mintázata szerintem borzasztó. És persze OLYAN ZÖLD!
 Minek szánhatták ezt a fekete izét? Kosznak?
Színtestvérkéinek társaságában. Collezione Grüne Slájm!

2013/11/28

Matchboxon kívüliek – Movie Cars: 2013 Hot Wheels HW Workshop #191 - The Love Bug

A Hot Wheelsnek pár éve megvan az a jó szokása, hogy a hétköznapi sorozatában (aka. Mainline) amlékezetes filmes autókat dolgoz fel. Ezek hol jól, hol jobban sikerülnek, néha egészen viccesek, de van bennük egy közös pont: megfizethetőek. Ezt úgy kell érteni, hogy megfizethetőek amikor kijönnek és ott vannak a játékboltban, aztán a gyártás leállításával, a másodlagos piacra kerültükben – börzék, internetes piacterek – ez a tulajdonságuk megszűnik. Néhány általuk feldolgozott autót más gyártók is megmintázták már, de ezek sokkal kisebb szériában futottak és az áruk jelenleg a Tau Ceti felé jár félúton. A megfizethetőségnek azonban ára van, nem olyan pontosságúak amibe egy gyűjtő ne tudna belekötni, viszont ha mondjuk az én kölyökkoromban lettek volna ilyenek a birtokomban, bizonyosan én lettem volna az iskolai szünetek császára. (Az anakronizmus felett most lendüljünk át, hogy én mikor voltam kölyök és ezek a filmek meg mikor futottak a mozikban.)

Szerelembogár
Tisztázzunk gyorsan pár dolgot azzal kapcsolatban, hogy ez a járgány melyik filmből való! 1968-ban mutatják be a „The Love Bug” című filmet, ami – azt ne kérdezzétek, hogy mikor – de nálunk a „Kicsi kocsi kalandjai” címmel fut. Az átdolgozott cím – merthogy az angolul egészen minimális szinten értők is azonnal levették, hogy az eredeti cím „A Szerelembogár” –, nem egy újabb rettenetes leiterjakabság, hanem annak a jele, hogy a fordító egészen egyszerűen nem tudott mit kezdeni az eredeti címbe beledolgozott utalással. Eszem ágában sincs szegényre köveket hajítani, sőt meg szeretném védeni az illetőt. A „love bug” angolul azt a lényt jelenti, amit latinul Plecia Nearcticának hívnak, magyarul meg lövésem sincs, hogy hogyan. Van egy olyan szólás is az amerikaiul beszélők földjén, hogy „Megcsípett a szerelembogár” és bármilyen meglepő is ez, azt jelenti, hogy „szerelmes lettem”. A filmcím erre épít: a VW Bogár a filmben a kerítő, ő a szerelembogár aki megcsípi a főszereplőket. Aki ezeket az infókat be tudja építeni az eredetihez hasonló, frappáns módon a filmcímbe, az jelentkezzen a Disney Stúdiónál, szerintem alkalmazni fogják.

Herbie jövik és menik

A filmbéli autónak neve is van, ő Herbie – aztán a későbbi folytatásokban lesz más neve is, de ezeket most ne feszegessük – és amikor éppen rájön, akkor igazi egyéniségként viselkedik, ezért is vagyok hajlamos e postban is élőlényként utalni rá.

Szükségtelen bemutatni
Teljesen feleslegesnek tartom, hogy a VW Bogár történetéről írjak akár egy karaktert is, mert egy felmérés szerint azok is megismerik a bogárhátú Volkswagent, akiknek az autók világa kimerül a szín megállapításában. Korábban e lapokon is szerepelt már a típus számos gyártó értelmezésében. A teljesség igénye nélkül említeném itt a Matchbox két korszakából való értelmezését is, a Schuco egészen rendkívüli Sárga Angyalát, a Corgi sárga, osztott hátsó ablakú bogárkáját, az MC Toy késői kékségét, személyes kedvencemet, a Johnny Lightning szörfös Bogarát, kakukktojásként a sokunk gyerekkorából ismerős trafikárú, homokozós Bogarat, végül pedig a Welly Choro-Q Bogár karikatúráját.

 Próbálok azért valami érdekeset mutatni Bogár ügyben - ha már mondani nem tudok. Ez az 1949-es holland Bogár katalógus.
A készítője pedig az az úriember, akinek a VW Transportert is köszönhetjük, a hollandiai forgalmazó, Bernardus Marinus "Ben" Pon, pontosabban az ő cége.

Ez nem is az!
A Volkswagen Bogarak kormeghatározása apró eltérések felismerése alapján egy olyan sport, amit tisztelek, de nem művelek. Hogy végképp ne legyen egyszerű a dolog, legalább kétféle iskola van, az egyik az amerikai elnevezésekkel, a másik a német elnevezésekkel operál. Szépen kérem ne küldjétek rám a Levágott Lófejet az Ágyban Elhelyező Kommandót, ha tévednék, de én úgy tudom, hogy az egészen biztos, hogy a filmbéli Herbie egy 1963-as, napfénytetős Bogár szedán – a szedán dolgot én sem értem, de akik igen azt mondják, hogy az.

Amit a Hot Wheels felhasznált a megszemélyesítéséhez, az meg biztosan nem olyan. Mármint biztos, hogy nincsen vászonnal borított napfényteteje. Az évjárat megállapításához az én tudásom nem elegendő, de azt gondolom, hogy annak, aki ebbe a feladatba vágja a fejszéjét a megfelelő tudás birtokában, annak sincs. Merthogy a HW-ről hiányzik egy csomó, fontos részlet a precíz kormeghatározáshoz.

Egészen egyszerűen az történt, hogy a Mattel elővette a ládafiából azt a Hot Wheels Bogár értelmezést, amit 1989 óta használ, vegyesen a mainline-ban, meg spéci kiadásokban is. Tulajdonképpen szerepelt is már nálunk, mint egy 2009-es, ötös csomag lakója. Ennek az öntvénynek megvannak a maga erényi, mint például a fém alváz, ami manapság már sajnos megemlítendő extra és az ennek az anyagából kiképzett első világítótestek, valamint első-hátsó „krómozott” lökhárítók. Aztán persze a hátrányai is, mint az oldalra rettenetesen kinyúló, elől-hátul eltérő méretű kerekek, ami általános Hot Wheels betegség és amitől én hajlamos vagyok agybajt kapni más HW modellek esetében is.

Most következzék itt az a bizonyos „de”. Herbie készült már sokkal pontosabb kivitelben is a háromhüvelykes méretarányban, például a Johnny Lightning gondozásában - ilyenje van Rájen szomszédnak is, ami őszinte irigységgel tölt el. Ez már a piacra dobásakor is drágább volt mint a Hot Wheelsek, arra meg már fentebb utaltam, hogy hol tarthat most az ára. Ha valakinek bármiféle kis melegséget is indukál a szíve környékén Herbie és szívesen birtokolná, de nem Jay Lanonak hívják, hogy meg tudjon fizetni egy 1:1 méretarányú példányt, akkor most, azaz a post keletkezésének idejében, 2013 végén kellene ellátogatnia valamelyik hipermarketbe! Most biztosan fog találni a karácsony előtt kirakott nagy hombárokban egy példányt, ami nincs hiba nélkül, de az 500-600 forint környéki áron később nem fog a Kicsi Kocsira ennyire emlékeztető tárgyat találni, az biztos!

 Vannak hibái, de ennyiért egészen biztosan nem lehet többé Herbie-nek, azaz Kicsi Kocsinak látszó tárgyat vásárolni!
 Csak az a bődületes hátsó kerék, az ne lenne!
 Fém alváz, a legfőbb Herbie ismertetőjegyek és az apró festékpöttyel kiemelt hátsó világítótestek az erényei.

2013/11/26

MB-12 Matchbox Peterbilt Tanker

A Convoyból származtatott, Peterbilt tartálykocsi nem újdonság nálunk, hiszen szerepelt már khaki egyenruhás, de csillogó, krómtartályos változata is már e lapokon. Amitől nem szerepel az „UPDATE” kifejezés a címben annak köszönhető, hogy 1999-ben a MB-12 jelzést kapott a ROW régióban. De nem ez a lényeg, hanem a tehenes festése, ami szerintem a játékszer kategóriában a csillagos ötöst érdemli. Kedves Mattel! Nem is olyan régen még milyen jópofa dolgokat sikerült kifundálniuk. Tessenek már végiglapozni néhány régi katalógust! Köszi!

 Azért az valahol vicces, hogy anno a Twin Pack Peterbilt vontatókra azért nem kerülhetett rá a márkanév, mert nem volt "krómozott" a hűtőrácsuk.
 A két oldalán lévő festés...
 ...némiképp eltérő.
Mú. Játékszer kategóriában a csillagos ötöst én megítélem ennek a festésnek.

2013/11/11

Matchboxon kívüliek: Majorette Subaru Impreza WRC

Subarukról már volt szó itt és itt. Sőt még a Welly második generációs Impreza kisautója is kapott egy posztot. Viszont az én verzióm, a második generációs, faceliftelt szebbített elejű, raliverzió még nem szerepelt a sorban. Itt az alkalom, hogy megvizsgáljuk közelebbről.

Ahogyan a pálya szélén láthatjuk

Nagy és légbőlkapott múlt
A Subaru az 1953-ban alapított Fuji Heavy Industries csoport hat cégének egyike. Közvetlen elődje az 1917-ben alapított Nakajima Aircraft Company, melynek tapasztalataiból kiindulva kezdett el később boxermotoros autókat gyártani. Máig az egyetlen személyautó-gyártó akinél alaphelyzetben összkerékhajtás van a legtöbb modelljében. Ők vezették be a folyamatosan változó elektronikusan vezérelt erőátviteli rendszert is (ECTV). A ralipályákon való megjelenésük a Legacy nevű modellel kezdődött, de ez a kocsi túl nagy volt ehhez a műfajhoz. Az első Impreza megjelenésével 1993-ban az Ezer tó ralin viszont egyenes út vezetett a sikerhez. A kocsi erős volt, rövid, dinamikus, összkerékhajtású. Ahhoz, hogy mindezeket még profibban adják elő az angol Prodrive készítette elő a kocsikat a versenyekre. A Subarukat olyan nagy nevek vitték sikerre mint Colin McRae, CarlosSainz, Richard Burns, Petter Solberg vagy a régebbi nagy nevek közül Ari Vatanen, illetve Juha Kankkunen. A kocsi alaphelyzetben 1,5-1,6-2,0-2,5 literes motorokkal készült, öt vagy hatsebességes váltóval esetleg automatával.

A második verzió második verziója
A békaszem lámpás [Angolszász nyelvterületeken "bug-eye", azaz "bogárszemű", a hazai szlengben viszont békalámpás. - Tommi] a második az Impreza evolúciós sorban a Metchy által is megmintázott csíklámpás után. Az emberibb változat [amit már "peanut-eye"-nak, lefordítva mogyorószeműnek, vagy "butterfly"-nak, lefordítva pillangónak hívnak, magyar nyelvterületen nincs külön beceneve - Tommi] megjelenése 2002-ben történt. A hólyag jellegű lámpák helyett – a vásárlói réteg nem titkolt elvárásainak megfelelően – jobban emészthető formát kaptak az első fényszórók. Hátul, a csomagtartó fedélen valami irtózatos méretű – és bizonyos esetekben (főleg a rali verziókon) több függőleges osztóval ellátott dobozszerkezetű - szpoiler szörny jelent meg, ami biztosan nagyon jó volt arra amire kitalálták, de nagyon bizarrul mutatott. Az autó nem is annyira a külsejével vagy a szép formájával, mint inkább a tudásával, de még inkább a boxermotorjának a messziről hallható és nagyon jellegzetes mélyről jövő dübörgésével hívja fel magára a figyelmet. (Mindig tudom, hogy mikor megy el otthonról vagy érkezik meg a néhány házzal arrébb lakó Subarus szomszédom, természetesen a dübörgésből. Pedig nem is nyomja neki még itt.) A legismertebb szín az a bizonyos kék (Blue Mica), amelyik annak idején egy angol cigarettagyár termékének a színe volt, a jellegzetes (annak idején) aranysárga felirattal. Ma már nem a füstölnivalót hirdeti, de az ismert alapszín megmaradt, csak a betűk árnyalata változott valamennyit. Meg egy kicsit a dekoráció is, hiszen az eredeti 555 felirat helyére [a dohányzás rossz, okés?], annak stílusára emlékeztetve került immár a Subaru kinagyított logója. Nagyon helyesen, hiszen így a márka a megszokott és talán hagyományosnak is mondható színhez kötve már messziről fölvillanva is azonnal egyértelművé válik az autókat és a ralisportot kevésbé ismerők (meg a gyengénhallók) számára is.

Ralira fogva
A szóban forgó módosított második generációs Impreza WRX alapverziója négyhengeres kétliteres 227 lóerős turbós boxermotorral rendelkezett. Ötsebességes ACT váltóval szerelték. És természetesen összkerékhajtással. Már gyárilag szinte kész versenyautót állítottak elő, amihez az egyes tuningcégek még csak hozzátettek, így létrehozva a tökéletes versenygépet. A lámpák megváltoztatásásán túl a korábbiakhoz képest más lett az első lökhárító, a motorházfedél (megnövelték a légbeömlő méretét, mely az intercoolerhez viszi a levegőt) és a szárny is. Ez utóbbi jelentősen megnövelte a leszorítóerőt. Javítottak a kaszni merevségén és a biztonságán is. A kocsi ára akkoriban harmincezer dollár volt.

Kicsiben is lehet markáns a gép
A kisautó is a jellemző subarus színben jelent meg, ez máris egy jó pont. Teljes és élethű ralidekoros tamponnyomása van, ez egy másik jó pont. Ritka az ilyen autentikus és jó minőségű festés, dekorálás. Más cégek maradnak a gagyinál, a Majo beleadott mindent az élethűség kedvéért. Sajnos mire hozzám került, már jó néhány „futamot megjárt” a gép, és ennek látszik a nyoma is erősen. Mindazonáltal még így is nagyon mutatós a kisautó. Arányos, jól fölismerhető. A légbeszívók, az első légterelő az oldalsó merevítőbordákkal, a kerékszélesítések és az ablaktörlők is a helyükön vannak. Még a tetőre szerelt extra légbeömlő is rákerült. A hátsó, brutális méretű szpoiler-szörnyet léptékhelyesen ábrázolni lehetetlenség ebben a léptékben. Igyekeztek, de vannak anyagjellemzők, amik egy határon túl nem engedik a vékonyítást. Ez mindenesetre szerintem egy elfogadható kompromisszum. Látva, hogy még a valóságban is erősen uralja a kocsit, kicsiben ez a hatás csak fokozódik. A felni kialakításán lehetne vitatkozni, de a szín elég jól közelít az eredetin megismerthez.

Beláthatjuk, hogy nem lehet belátni
Beltérrel nem sokat foglalkoztak. Talán jobb is, mert a raliautó belsejének jó kialakítása valószínűleg nem sikerült volna maradéktalanul, így viszont könnyen elképzelhetjük, hogy a sötét ablak mögött mi rejtőzhet(ne). Viszont ha már nem átlátszó az ablak, akkor lehetett volna valami ezüstösen csillogó színű, ami a raliautókon gyakrabban előfordul mint a fekete. De ez már talán túlzott igény lenne ebben a műfajban azt hiszem.
A lámpák tamponnyomására vonatkozó véleményemet már korábban megírtam. Ugyanazt érzem, mi több szemmel látható ennél az autónál is. Viszont az ablakra tamponozott (vagy akár mint a szélvédő tetején öntapadós matricából kialakított szponzormatricákat) versenyzőpáros neveket szívesen látnám, az nagyon ütős lett volna.

Összességében egy jól eltalált, részletezett, kivitelezett kisautó, remek dekorral. Hozza a ralipályák hangulatát és szinte hallom a boxer mély brummogó hangját, meg a váltáskor hallható dörrenéseket.

Az a bizonyos szpoilerszörny erősen hangsúlyos
Konkurenciaharc
Gyári reklámnak kiváló
Egy picit részletesebb hátsólámpa tamponnyomatot kérnénk legközelebb
Mintha kifogytak volna a dekorációból a végére

2013/11/09

Matchboxon kívüliek: Lledo Railton Mobil Special

A négyrészes trilógia második tagja hasonlóan az előzőhöz nem a formájával kápráztat el minket, hanem azzal amit képvisel. Egy apró szelet kis történelem következik ismét.

Ezüst csepp
14 év telt el azóta, hogy a Bluebird átlépte a 300 mérföldes álomhatárt. Ám, mint tudjuk az ember nyughatatlan és mindig feljebb és feljebb akar jutni. Bár számos kísérletet tettek arra, hogy újabb vastagbetűvel írt szám kerüljön a sebességrekordok történelemkönyvébe, egészen 1947-ig kellett várni arra, hogy ez megtörténjen. Ekkor hozta létre ugyanis Ried Railton a Railton Special-t. A koncepció adott volt. Létre kellett hozni egy olyan autót, amely képes átlépni a 400 mérföldet. Első lépésként szükségük volt egy motorra. Egy nagyon erős motorra. A megoldást Marion Carstairs szolgáltatta, aki egykori versenycsónakja motorját ajándékozta a nemes feladatra. A motor egy Napier Lion W12-es, ikerkompresszoros repülőgépmotor volt, ami a maga 2600 lóerejével nem csekély sebességet volt képes elérni. A motor neve ismerősként csenghet, ugyanis a Bluebird szívét is egy Napier motor adta. Azonban ugyanaz a probléma vetődött fel, mint anno a kék madárnál. Ekkora erőt nem könnyű átjuttatni a talajra. Míg 1933-ban ezt úgy ellensúlyozták, hogy a hajtott kerekek tapadási felületét megkétszerezték, a Specialnál az erő egy részét átvezették az első kerekekre. Így ez lett az első négy kerék hajtású rekorder "autó". Ám ez csak a feladat egyik része volt, mivel a hajtás mellett ugyanolyan fontos a kaszni is. Ennek tervezése szintén Mr. Railtonra hárult, aki nem bízta a véletlenre a dolgot, az autó modelljét elküldte Nagy-Britanniába, hogy ott professzionális eszközökkel, szélcsatornában teszteljék az autó légellenállását.

Az autó első jelentősebb sikere 1938. szeptember 15-én történt meg, amikor John Cobb brit versenyzővel a volánjánál - csupán három héttel azelőtt, hogy George E. T. Eyston által felállította az új 555 km/h-ás világrekordot a Thunderbolttal, - a Special elérte a 563 km/h-t. Ezzel új csúcs született.

Az autó hírnevét azonban az 1947-es év alapozta meg. Ekkor történt ugyanis, hogy Bonneville-ben az autó elérte a 403 mérföldet, ami 633 km/h-nak felel meg. És bár a hivatalos jegyzékben 393 mérföld szerepel, ami annak köszönhető, hogy két mért futam átlagát fogadták el - a másik futamon 385 mérföld volt - mégis úgy ismeri mindenki a Specialt, hogy "A gép, amely átlépte a 400 mérföldes határt."

A rekorder a Lledo szerint
Az igazság az, hogy a gyártónak nem volt igazán nehéz dolga az autóval. Hiszen nem kell millió alkatrészből összerakni, akárcsak a Bluebirdöt. Sőt! itt még a speciális kerekeket és a belteret is megspórolhatták. Előbbinél talán túlzásba is estek az egyszerűsítéssel. Ugyanis egy darab fröccsöntött Smarites cukorka az egész. amivel igazából nem is lenne bajom, hiszen nem látszik. De! Az már sokkal inkább fájó, hogy a sorja annyira feltűnő, mint ezen a játékautónak nem nevezhető tárgyon. A többi részlet viszont mind a helyén van és épp ez az ami miatt a kerék számomra annyira fáj.

 Railton "Mobil" Special.
 A "szélvédő az alvázból van kialakítva.
Kákán a csomó, de ettől a keréktől nekem kissé olcsó érzésem van.
Az "ezüst csepp" akkor. Több kép itt.

2013/11/04

Matchbox Convoy CY-11 Helicopter Transporter – UPDATE

Idejét nem tudom, hogy mikor volt nálunk utoljára Convoy, holott nekem ez a kedvenc szériám a Matchboxtól és volt nekünk időszakunk, amikor szinte már haszongépjármű blog voltunk miattuk. Némiképp pótolnám az elmaradásom.

Régen minden jobb volt”
Az bosszant, hogy pontosan harminc év távolságra – ez a Convoy szerelvény 1983-ban debütált – milyen remek ötleteket valósítottak meg a Matchboxnál szemben a mai kínálattal. Ez egy helikoptert szállító kamion, amin a rakomány is teljes értékű játékszer. Még a trélerre rögzítését is igényes módon oldották meg, úgy hogy lehessen vele játszani, a helikoptert leszedni, visszatenni és a teljes szerelvényt úgy tologatni a szőnyegen, hogy a rakomány ne potyogjon le. Hát nem nagyszerű? Manapság meg? Convoy sorozat – hát ha talán nem is múlt ki, de legalábbis – Csipkerózsika álmát alussza. Persze a nagy, szent költségcsökkentés oltárán való áldozat ez is. A kesergés meg a „bezzegazénidőmben” helyett haladjunk sorban és vegyük át a szerelvény elemeit!

 Az 1983-as katalógus Convoy oldala a premierváltozattal, azaz a mai post tárgyával.
Ez pedig már az 1985-ös, amiben az a verzió szerepel amit már bemutattunk korábban.

Régi ismerősök
Alapvetően az egész CY-11 szerepelt már nálunk egy későbbi, 1985-ös verzió formájában, ami porsche kolléga szívét melengeti gyermekkora óta.

A Kenworth K100 vontató az egyik leggyakoribb a Convoy szerelvények elején, nagyon sok változatban szerepelt már e lapokon, szóval sok szót nem is vesztegetnék rá, csak egy linket helyeznék el egy nagyon szép, különleges kiadására.

Kenworth K100 jövik és menik. Nem kell magyarázat, hogy miért került ide ez a videó!

A low bed tréler még a Twin Pack sorozat öröksége és számos Convoy vontatmány alapját képezi, például a lószállítóét, a rakétaszállítóét, vagy a körülményesen magyarra alkalmazható nevű tracking trailerét (kb. radarállomás tréler) is. Ezt is külön változatként tartja számon a tudományos Matchbox Convoyológia, de igazából a sima low bedtől csak annyiban tér el, hogy kapott egy pici készséget a helikopter rögzítéséhez.

A helikopter pedig amit szállít, egyidős a Convoy sorozattal, ugyanis az 1982-ben debütáló, MB-75 Helicopter egy változata a számtalanból.

Ami a teljes szerelvényt illeti, ez az 1983-as premiermodell. Porsche kollégával ellentétben nekem gyerekként sohasem volt ilyenem, csak a gyerekember Playboyára, a Matchbox katalógusra csorgattam rá a nyálam vele kapcsolatban úgy 10-11 éves fejjel. Felnőttfejjel is azt mondom, hogy ez egy klassz, igényes játékszer, ami 30 évesen is fényéveket ver a mai kortárs – igaz, nem Matchbox gyártmány, mert hogy olyan már nincs – hasonló ilyenekre.

 Matchbox Convoy CY-11 Helicopter Transporter. Előtérben a premiermodell, a háttérben egy későbbi variánsa.
 Annyira szeretem ezt a nyelvet! Az "Ace Hire" tisztességes fordítása lehetetlen röviden! "Gyakorlott katonai pilóta által vezetett légijármű bérelhető".
Ezt a forgószárnyat a mai napig használják egyes Matchbox termékeken, de manapság már nincs meg az a luxus, hogy a hátsó, kisebb légcsavar is forgatható legyen, ne csak imitált. A 600 felirat magyarázata ismeretlen.

2013/11/03

Átalakítás: Matchbox MB-03 Porsche 911 Turbo

A Porsche 911 Turbo Matchbox verziója már a közepesnél jobban túlragozott ezen a blogon is. Úgy tűnik, hogy már nem lehet újdonságot közölni, mutatni a különböző gyártmányok, színek, kerekek, árnyalatok, dekorok, szettek és csomagolások tartományban. Az átalakítás kategória azonban még mindig - sőt örökké - tartogat lehetőségeket. Használjuk is ki, amennyire csak lehet!
Kellően mocskosan érkezett

Névtudományi vizsgálatok
Ha azt mondom: Carrera, lehet, hogy nem mindenkinek ugrik be elsőre, hogy melyik Porsche kialakításra is gondolok. Jóllehet a Carrera név már a 356-os utolsó, legspécibb változatánál is feltűnt, viszont 1974-től jelent meg az első 911-es Carrera, igaz, akkor még csak felszereltségi szintet jelölve. Később azonban a Turbo mellett önálló változatként jegyezték a Carrerát és az SC-t is. Ez a név és a hozzá tartozó különböző kialakításmódok, verziók, motorok, felszereltségi szintek és karosszéria-változatok meglehetősen bonyolult rendszert alkottak, ezért ebbe a részbe most nem bonyolódnék bele. Különösen annak fényében például, hogy lehetett kapni akkoriban Carrera modellt a Turbo kinézetű megjelenéssel (szélesítés, szárnyak). Ránézésre tehát nem olyan egyszerű eldönteni, hogy melyik modellről is van szó. Mindazonáltal kis túlzással elmondhatjuk, hogy a Carrera, alapváltozatban a szélesítések nélküli változat az akkor kapható 911-esek közül.

Na, akkor pontosítsunk!
Kissé szakszerűbben megfogalmazva. Ez az SC verzió 1980-ban jelent meg, amikor is a korszerűtlenebb, kissé nagyobb fogyasztású autók eladása már nehezebbé vált a növekvő olajárak miatt, a sebességkorlátozások és egyéb szigorítások erősödtek - elsősorban a cég fő piacán - az Egyesült Államokban is. A takarékos motorokon túl az autót modernizálni kellett, és ellátni olyan extrákkal (villanyablak, lámpamosó, jobb hifi) amik ismét felpörgethetik az eladásokat és megfelelnek az újonnan jött előírásoknak (katalizátor, nagyobb biztonsági jellemzők). Az alapkoncepciót megtartva újraszabták a meglévő modellt, és egy hagyománytisztelő de teljesen naprakész modern sportkocsit készítettek belőle. A kocsit háromliteres 204 lóerős (Amerikába ennél gyengébb verziók kerülhettek csak) motorral szerelték, SC és továbbfejlesztve Turbo elnevezéssel. Az SC rövidítés Super Carrerát jelent, utalva a pár évvel azelőtti sikeres Carrera korszakra. Ez a kocsi annak a sikernek az újra felpörgetése. Csökkent a krómok mennyisége, bejöttek a matt fekete felületek. Oldalra is indexlámpa került az első kerekek mögé. Kezdtek kinőni a kisebb nagyobb stabilizátor szárnyak hátul a motorháztetőn. Az első spoiler is megnőtt, sportosabb megjelenést biztosítva. Fuchs kerekek tették még mutatósabbá, akár selyemfényű feketére, akár polírozott küllősre gondolunk. halogénlámpákkal, elöl-hátul tárcsafékekkel, injektorral és már légkondival is szállították. Készült belőle targa és kabrió változat is. Mindezek (Carrera és Turbo) mellett a gyár már a 928-as és 924-es orrmotoros típusait is kínálja.

Lehet hasonlítgatni a méreteket

A kiindulási paraméterek

Mindez kicsiben
A Matchboxom esetében szinte adódott a sorban ez a ki/átalakítási mód. Mivel a Turbo kialakítása ebből az alapváltozatból történt a valóságban, így nem kellett mást csinálnom, "csak" (fájó szívvel) leszedni a fölösleget. A hátsó szárnyat és a sárvédő szélesítéseket. Ez meg is történt, figyelve azonban, hogy nehogy több anyag jöjjön le a kelleténél. Némi kis felületi megmunkálásra, finomításra, kiigazításra gömbölyítésre, tapaszolásra azonban így is szükség volt.

Egyik részéből elveszünk, a másikhoz hozzáadunk

Festés után

A többi már csak divatos matt fekete festék kérdése volt. A felniket fehérre festve, az eredeti kerekeken gurul most a kisautó, bár ha nem nézzük közelről, akkor a felni így már más hatást mutat. A felnik tájékán járva még egy dologra felhívnám a vájtszemű olvasóközönség figyelmét. Korábbi Porsche átalakításom kommentjében hiányként hangsúlyozódott a helyes kasznimagasság meg nem léte (gyárilag elkövetve, általam ki nem korrigálva). A gyári beállítás valóban túlzóan magas, ezért leültettem az egészet. Ki kellett robbantani a bepréselt tengelyeket a padlólemez bepréselt tartótömbjeinek fogságából, majd a vájatot átalakítva kerültek vissza a tengelyek a kerekekkel a  helyükre (most már helyes magasságba). Így már valóban sokkal valóság-közelibb a látvány.

A végeredmény hiánypótló a Porsche modellsorban, mert ezt a verziót előszeretettel hagyják ki a gyártók, szemben a sokkal látványosabb, szélesebb, szárnyasabb turbo generálvarázsnévvel ellátott fajtával. Most csökkentettem ezen a hiányon eggyel.

Matt fekete a csillogó feketén+kék ég= lila árnyalatok
A matt fekete az matt fekete, a fényes pedig had tükrözzön
Trendi a szín
Ráültetve a tükörképére
Fekete-zöld orgia

Itt látszik igazán az ültetés
Síkok, élek, kerekítések
Jól kiadja a formát ez a látószög
Mintha vízen járna
Az igazi Carrera megjelenés
Ahol megint csak látszik a differencia a turbóhoz képest

2013/11/01

Mások gyűjteményei: Matchbox - Dream Halloween Ice Cream Truck

Van még itt valaki olyan vén, hogy emlékezzék a "Nincs karácsony Corvin nélkül" szlogenre? Ha igen, akkor az illető fogja érteni, hogy nálunk hogy van az, hogy "Nincs halloween Ati73 nélkül"! Most már hagyomány, hogy a Matchbox által készített, halloween spéci kiadások, amiket arcátlanul magas összegért mérnek azért, hogy jótékony célra fordítsák az így befolyó összeget, megjelennek nálunk, köszönhetően Ati73-nak, aki átadja nekünk, hogy lefotózódjanak és ide kerüljenek. Nos, a hagyomány töretlenül folytatódik! Mutatom az eddigieket: Austin Taxi 2007-ből, Routemaseter busz 2008-ból, Aqua King 2011-ből.

A mai napra az egyik eddig hiányzó láncszem maradt: A 2009-es Ice Cream Truck. Az 1-75 szériás inkarnációjáról már megemlékeztünk itt - a mellékelt videót csak nagy hangerőn ér lejátszani.

Nem maradt más hátra, mint a képek!
A jól bevált díszdoboz.
Az étlapon halloween elmebaj, nehezen fordítható szójátékkal fűszerezve.
Innen nézve még nem is feltűnő,...
...és még ebből a nézetből sem szembeötlő,...
...hogy köszönhetően annak, hogy az Ice Cream Cruiser teste műanyagból van, nem volt túl nehéz, áttetsző, szellemszerű látványt varázsolni neki!
Na jó, essünk túl a fordításon. "I scream" (én sikítok), ami kiejtve majdnem úgy hangzik, mint az "Ice cream" (fagylalt). Ezen kívül "Fékezek a zombiknak".
Egy közeli a jobb olvashatóságért.