A Transitok második, harmadik és negyedik generációjáról is volt már szó ezeken az oldalakon. Ezúttal a negyedik generáció (Mk3) egyik példánya változott meg. Talán hirtelen fel sem tűnik, hogy mi a változás, ha a színt nem számítjuk, mivel a szemünk már annyira megszokta az utcákon ezt a változatot is, hogy szinte természetesnek gondolnánk, hogy a Matchbox is kiadta már. És nem! (A fenti generációs kérdés és a hozzá tartozó "Mk3" jelölés közti eltérés onnan jön, hogy volt egy Németországban gyártott és forgalmazott (Taunus) Transit mielőtt az a Transit piacra került, amit a világon számos országban forgalmaztak. Wmormo a Transitológiailag pontos, tudományos megjelölést követi, amit én az egyszerűség kedvéért nem szoktam követni. Sam. Joe)
A finoman kidolgozott beltér (na jó, egy kicsit azért sorjás maradt)
Fémforgácsgyártás
Szokásomhoz híven megint egy olyan kis módosítás történt egy népszerű és alaposan ismert, kitárgyalt furgonnal, ami már a gyártó részéről is időszerű lett volna. A körablakos körben ablakos változatot vagyis a mikrobuszt készítettem el. Tulajdonképpen roppant egyszerűnek tűnik a dolog, de a kivitelezés azért odafigyelést igényel. Nem lehet például előre tudni, hogy a meggyengített szerkezet a munkák során nem deformálódik-e el. Ezért is nagyon óvatosa kellett megfogni, rögzíteni a karosszériát a mechanikai beavatkozások során. Végeredményben azért kiderült, hogy statikailag el lehetett volna készíteni gyárilag is a verziót, hiszen voltak ennél jóval vékonyabb szerkezetek is már kisautókon.
Az ablakok körvonala a belemezelt változatnál is adott. Ezen vonalakon belül fúrtam ki a gyengítő lyukakat és emeltem ki az ablakot helyettesítő panel nagy részét. Utána következett a jóval idegörlőbb munka, az ablakok éleinek pontos méretre csiszolása. Ez különféle tűreszelőkkel történt, finoman, fokról fokra követve az előnyomott íveket és egyeneseket.
Daraboló furatok
Indulhat a tűreszelő
Mi lehetett volna belőle
A kocsi szétszedése után meglepődtem két dolgon. Egyrészt, az amúgy nem nagyon látható belső rész, konkrétan a raktér teljesen ki van dolgozva a belső panelen. Meglehetősen szépen, meglehetősen pontosan. Másrészt viszont a kocsi üvegezését jelentő átlátszó műanyag elem is teljes felületű körben. Tehát nem csak elöl és hátul van elkészítve és összekötve valami vékonyabb gerinccel, hanem folyamatos a kiképzése. Ez a két tény csak akkor derül ki ha valaki szétszedi a Transitot. És ennek tudatában viszont el lehet morfondírozni, hogy milyen kevés kellett volna egy mikrobusz kasznis változat megjelentetéséhez. Igaz, hogy az üvegpanelen van némi merevítőborda, pont az egyik potenciális ablak helyén, de úgy vélem ez könnyen módosítható lett volna. Egy másik érdekesség, hogy a kasznin belül is, éppen az egyik ablak helyén egy fém borda húzódik függőlegesen. Szerintem nincs funkciója igazán, tehát ennek átszervezése sem lehetett volna akadály. A végső okot talán sohasem tudjuk meg, de az a tudat is már jó, hogy akár lehetett is volna nagyon egyszerűen.
Az ablakpanel az érthetetlen merevítőbordákkal
Mi lett belőle
Nekem most lett egy ilyen. Az ablakok kialakításának fent említett okai miatt az eredeti ablakpanelt kettévágtam. Az első részt fölhasználtam, de mivel a hátsó ilyen formában sajnos nem volt alkalmas a további alkalmazásra a hátsó traktus üvegezését - egy jó családi kisbusz megjelenéséhez méltóan - sötétített ablakként, barnás iratborítóból alakítottam ki. Ez azzal a további előnnyel is járt, hogy nem kellett legyártanom a hiányzó hét ülést a hátsó térbe. Végül is a lényeg nem ezen múlik. A kocsi színe is inkább egy családi vagy komolyabb cégvezetői mikrobusz színét, megjelenését felszereltségét idézi, mintsem a korabeli, kosszal borított és hámló cégfelirattal díszelgő melósbuszok bemattult hagyományos fehér, bordó vagy szürkéskék színét.
Hátul már bent van a fóliázott ablak
A kiskocsi népszerűsége okán talán megkockáztathatom a nem túl szerény viszont ma már közhelyként hangzó kijelentést, mely szerint hiánypótló modell jött létre ezúttal is.
Transitok egymás között
Ez még a legelső szériás, a narancs indexburás
Alig tűnik fel a különbség
Lemezelt vs. ablakos
Az eleganciát a "könnyűfém" felnik és a széles gumik is sugallják.
Nem látni be annyira, hogy feltűnne az ülések hiánya.
Hajnali napfény a metálszürke fényezésen.
Éppen kellően látszik át a fóliázás.
2 megjegyzés:
Jó lett, egy ilyen átalakításon korábban én is elgondolkoztam és nem csak ennél a tranyónál.
Szerintem is klassz lett és hiányt pótol. Csak azt tudom elképzelni a két horony okául, hogy így akarták (bolond)biztossá tenni az összeszerelő szalag mellett dolgozóknak, hogy melyik az alkatrész eleje meg a hátulja. A világ legmonotonabb melója, meg is értem...
Megjegyzés küldése