Matchbox Memories: Felújítás: Siku Porsche 911 Cabrio

Itt a várva várt meleg nyár és a napsütés. A legjobb ilyenkor egy fedél nélküli autó a krúzoláshoz. Vagy mégsem? Érintettként mondhatom, hogy a mostanában jellemző igen erősen tűző nap és magas hőmérséklet nem igazán a legkellemesebb kabriós idő. A késő tavasz kora nyár illetve a kevéssé kánikulás időszakok kedvezőbbek a nyitott tetős közlekedéshez. Csak naptej kell bőven a bőrre meg egy napvédő sapka vagy kendő. Amik amúgy egy kabrió autó valóban hasznos és kötelezőnek mondható tartozékai a többi előírt súlynövelő vacak mellett. Szóval itt a jó idő, ugorjunk bele egy kabrióba (mint Udo Brinkmann a zárt ajtón letekert ablakon keresztül röptében). Legyen ez a kocsi egy topless Porsche 911.

Fénypontban

A szellős valóság

Az alapgépet nem kell bemutatni, sokszor rágtuk már át magunkat rajta, de tető nélküli verzió még nem volt a kínálatunkban. Igaz, hogy az első vászontetős verziók még a 356-os érába nyúlnak vissza, tehát a Porsche kezdetektől gondolt a melegebb éghajlatok jóízlésű és anyagiakkal ellátott vásárlóira. Az, meg igazán egyéni megítélés, értékrend és márkahűségbeli vaskalaposság mértéke, hogy valaki a 911-est, mint sportkocsi etalonformát el tudja-e fogadni vászonbatyuval a hátsó ülés tetején-helyén vagy nem. Az üzleti szempontok talán ismét erősebbek voltak. Talán azoknak van igazuk akik úgy közelítik meg a kérdést, hogy tető nélkül még közelebb vannak a boxermotor és a kipufogók által keltett, máshoz nem hasonlítható hanghatáshoz. Mert ilyen kocsinál nem valószínű, hogy a sebesség lenne a döntő. Úgy is csak rongytető nélkül, lassan illik használni ezt a fajta járgányt.

Hagyományos formák vs. sportosított formák

Márkaidentitás homályosulás

A Siku gyártotta kisautó kissé hiányosan de viszonylag jó állapotban került hozzám. A felújítás azonban így sem volt kétséges. Ha már hozzányúltam, akkor teljes körű generálfeljavítást kapott (és egy kicsit hazabeszélve, tompítsuk az erős Siku hatást). A festéssel különösebb macera nem volt, a szín élénksége tetszett nagyon, ezért választottam ezt az árnyalatot. A beltér is kapott egy szürkésebb színt, hogy közelebb legyen egy valóságos megoldáshoz. Ezen túl már csak a kerekekről festettem le kisautógyártó meglehetősen erőszakos megjelenésű márkafeliratát. Valamint egy kicsit még tompítottam a kapcsolódási pontokat az eredeti felnimintával úgy, hogy kivastagítottam minden második közt és így a felni már teljesen más megjelenést mutat.

Családon belül maradunk itt az udvarban

Technoszobrász lecke

De ami a lényeg, hogy a hiányzó lehajtott vászontető imitációt újra elkészítettem. A legmegfelelőbb anyag erre a célra tapasztalataim szerint a sűrű tapétaragasztóval átitatott papírzsebkendő. Ez kellően lágyan alakítható, formázható, száradás után meg jól vágható, festhető. Még újra is lehet nedvesíteni ha elsőre nem azt adná ki, amire vágytunk. A végső, nem sima, hanem minimális recékkel és hullámokkal tarkított felület pedig megadja azt a különbséget a fém felület simaságához képest, amitől érezzük, hogy ez egy lágyabb anyag, például tetőponyva. A mintázást még a festetlen karosszérián célszerű elvégezni. Akár úgy is működik a dolog, hogy a kasznit leburkoljuk valamilyen vékony de leválasztható anyaggal (tixo, folpack) amire aztán rászobrászkodhatjuk a ragasztós anyagból a kívánt elemet, majd száradás után óvatosan leválasztjuk a fémről az egészet és a megszáradt papírmaséról levesszük az elválasztó réteget.

Az elválasztó fólia és a kész ponyvaimitáció

Ezután festhetjük. (én már ugyanezt a festett stádiumban csináltam, amint a képen is látszik. Én egy nagyon sötét szürkét találtam jónak erre a célra, ami visszatükrözi a fekete, de már kissé megfakult tetővászon színét.

Most már valóban irány a kisforgalmú, de élvezetes szerpentinek, amik remélhetőleg a vízpartra vezetnek.