Átalakítás: Matchbox MB-20 Volkswagen Ambulance

Lehet, hogy a kékfényes járműmodellek kedvelőinél ismét szerzek néhány rossz pontot, de bevallom, megint csak civilautóvá varázsoltam egy mentőkocsit. Nincs kékfényfóbiám, egyszerűen csak így adódott a helyzet. Mentségemre legyen szólva, hogy nem sűrűn fordul elő a Matchboxnál, hogy egy-egy sikeresebb modellből van civil és kékfényes változat is. Talán csak a Ford Transit a kivétel. Tisztán látszik, hogy meg kell hozni a döntést a tervezőknek, hogy melyik karosszériaváltozat mellett döntsenek amikor kiadják az utasítást a - nem kis pénzekért előállítható - öntőforma elkészítésére. És ha már dönteni kell akkor a kék vagy sárga villogók sokkal vonzóbbá, eladhatóbbá teszik a kisautókat az áruházak polcain. A gyerekek jobban odavannak ezekért a dolgokért mint a felnőttebb gyűjtők. Viszont a gyűjtők meg a változatosságot, a különböző eltérő variációkat lesik inkább. 

Alakul az iparosautó

Mi leszek ha nagy nyugdíjas leszek?

Nehéz kérdés, ezért én – mint már hivatalosan is elismert és befogadott Vanitisz sorstárs - eldöntöttem ezt a dilemmát is. Nem helyreállítás, hanem átalakítás. Az egyik kedvencem a Volkswagen Transporter T3 körlámpás kisbusz verziója lesz a végeredmény. Azért annyit még illik megemlíteni, mielőtt a festékoldóba dobnánk a kasznit, hogy T3-as mentők bár léteztek, de igazán nem voltak jellemzőek és szerintem a méretét tekintve valójában kevéssé voltak alkalmasak mentőnek, mint bármi egyébnek. Bármi egyébnek viszont nagyon alkalmasak voltak. De azért van olyan hely, ahol még egy ilyen mentőkocsi is életet menthet, hasznos lehet, tehát gyártották, még magasított tetőszerkezettel is. Volt ahol a megbízhatóság, az olcsóság fontosabb volt mint a hely vagy a kényelem.

Az új ablakok még tiszta át- és belátást engednek, háttérben az ős

Átmeneti állapot, de abból rengeteg

A Volkswagen T3 (Type 2 kódú) Transportere egy bizonyos szempontból átmenetet képez a levegős boxer és a modernebb ma használatos dízel és benzines erőforrások között. Ez az a kaszni amelyben volt boxer is, soros is, benzines is dízel (1,6 és 1,7 literes) is, léghűtéses (1,6 és 2,0 literes) és vízhűtéses (1,9 és 2,1 literes) is, kézi és automata váltós is, a gyártó fantáziadús gondolkodását, leleményességét és haladó műszaki érzékét bizonyítva. A típust 1979-1992 között gyártották a németek, de még utána is készültek Dél-Afrikában ilyen kisbuszok. Minimális külső és belső változások és variálások történtek az évek során. Ezek legjellemzőbbike talán az első lámpa amely kerekként indult de a vége felé már szögletessé vált. A többi látható és nem látható különbség az egyes modellek között inkább a különféle felszereltségektől és kialakításmódoktól függtek. A sima lemezoldalú és mikrobusz verzión kívül készült Caravelle és Multivan luxusfelszereltségű busz, Westfalia kempingbusz, duplakabinos verzió de összkerékhajtásos (Steyr-Daimler-Puch gyártotta) bokorugró is. Platókialakításból többféle is volt. Normál tetőmagasság emelt tetőmagasság és magastető is szerepelt az opciók között. Az amerikai szabványok és elvárások szerinti módosulásokról nem is beszélve. Ha mindezeket egy mátrixban összerendezzük látható, hogy igen-igen nagy variációs lehetőségei  vannak a kisbusz megjelenésének. A szokásos Volkswagenes ötletek és a megbízhatóság nagyon sikeressé tette szerte a világon. Nemcsak a civil oldalon, hanem a fegyveres erők (még az amerikai is) kötelékében vagy a tűzoltóknál és egyéb kékfényes szervezeteknél is jócskán akadtak-akadnak speciális kialakításúak is. (Ezzel megint csak a képzeletbeli verziómátrixunk bővült.) A szokásos érdekességek közé sorolható a Paris-Dakar Porsche csapat kísérőautójaként szolgált B32 kódú limitált számú 3,2 literes Carrera motoros szervizautó is vagy a hathengeres Oettinger tuningos (WBX6 kódú) 3,2 és 3,7 literes busz is. Rengeteg anyag van az elejébe beépítve ezért korához képest is nagyon biztonságosnak mondható a karosszéria.

Miből lesz a... ...cégesautó

Az én Matchbox mentőm esetében is a leharcolt állapotról beszélhettünk amikor beállt a „kezelendő” járművek parkolójába a vitrinemben. A kopottságán kívül az ablaka és természetesen a legkiállóbb része, a villogója is karcos, töredezett volt. Így könnyebb volt a döntés, hogy a civil szférába tér vissza az újbóli hadrendbe állás helyett. Az egyik legfontosabb változás a tető lyukainak befoltozása és a hátsó ajtó fix helyzetűvé alakítása (gyk: beragasztása). Erre azért volt szükség meglátásom szerint, mert igazából nagyon nehézkesnek tűnt az ajtó nyitása (messze nem nyílt ki olyan szögben ahogy az illett volna, talán mert jóval tömzsibb volt a valóságos arányoknál), én magam úgyse nyitnám soha és nem is tetszenek a mozgatható ajtók a Matchboxokon. A villogók helyét mini sztirollappal és tapaszolással tüntettem el.

Fix lett ez a rész

Alakul az új beltér

És itt van az a pont ahol némi kis csalást is eszközöltem, de talán a tuning kategóriába ez még belefér: csiszolással és tapaszolással eltüntettem a tetőlemez széles keresztbordáit. Nem feltűnő annak, aki nem ismeri a típust, viszont a szakértőknek egyből szemet szúrhat valami furcsa ott fent. A korábban átalakított T2-essel ellentétben itt már a belső teret is átalakítottam. Kitisztítottam a fölösleges részektől, vagyis a mentős cuccokat kivágtam és készítettem egy új belső padlószerkezetet. Ezt fontosnak éreztem, mivel itt már belátni a belső térbe is, és nem akartam olcsón, ablaksötétítéssel megúszni ezt a kérdést.

Az eredeti ablakok használhatatlansága miatt átlátszó iratborítóból készültek az ablakok. A karosszéria festését az oly jellegzetes kéttónusú, sárga-fehér kombinációra készítettem el, ezzel is hangsúlyozva a tucat munkásautó hangulatot. Csak ne lógjunk ki a sorból, olyan ez az autó, mint a többieké szerte a világon, csak a rányalt cégfelirat (lenne) más és más. A felnik Majorette-féle domború 8-dotra cserélődtek, matt ezüst festést kaptak a dísztárcsák. A lámpák színezése szerintem hozzájárult a valósághűbb megjelenéshez ezúttal is.

A megszokott kis kerek lámpák kifestve

A sárga-fehér alapszín volt

A nagytestvér figyel a háttérben

Krómozott lökhárítók