Átalakítás: Matchbox MB-39 BMW 323i Cabrio

Arról már írtam korábban is, hogy megihletett a hozzám került két romos kabriónak mondott, de valójában Targa kialakítású BMW, és átalakítottam őket valódi kabrióvá illetve pickup változatúra. Ahogy ott már sejtetni engedtem, készült egy harmadik átalakított verzió is. Tulajdonképpen ha szigorúan vesszük akkor a piros targa változatnak egy másik állapotban való ábrázolása esett most meg (v4.0).

A papírsablon készítéséhez történik a mintavétel, az ablakív és a leendő tető íve közti rész kell nekünk

Olyan nyitott autó ábrázolása, amelynek most éppen föl van hajtva a vászonteteje. Ez a dolog nagyon egyszerűen hangzik, de a valóságban jóval bonyolultabb megoldást igényelt. Egy komplett vászontetőt kellett csinálni a meglévő autóra. Arra a karosszériára amely azon túl, hogy gyűrött-törött volt, még hiányoztak belőle elemek is. Konkrétan az egyik „A” oszlop a jobb első tükörrel kompletten újraépítésre szorult. És itt már dupla izgalomról van szó, mivel nem csak egy egyszerű(?) oszloppótlásról van szó, hanem egy teljes elem – a tükör – újraszobrászkodásásról. Ez önmagában nem lenne nagy térbeli feladat, viszont a mérete adja a nehézséget. Nehéz, sőt lehetetlen megfogni szabad kézzel  csak csipesszel lehet vele bármit is csinálni. A szokásos sztirol lapból vágtam ki a kontúrt. Ezt ragasztottam az időközben visszapótolt oszlop tövébe a megfelelően elkészített fogadófelületre. Amikor a ragasztó stabilan megkötött, késtapaszból alakítottam ki a tükör dobozának formáját. Azért, hogy minél kevesebbet kelljen ezen az apró alkatrészen csiszolni még képlékeny állapotában enyhén hígítós vattapöttyel elsimítottam a kialakított felületet. Szinte teljesen jó lett, csak minimális utómunka vált szükségessé vele.

A hiányzó elemek a kezdőkészletből, majd a kifaragott pótalkatrészek és végül a helyükre illesztve is látszanak

A fölső tetőrész ívét modellező rész, utána pedig már az összes elem próbálgatása folyik

Ha ez a rész letudva, jöhet a vászontető, ami jelen esetben elgondolkodtatott egy kicsit. Miből is volna jó megcsinálni ezt a szabályos síkokkal nehezen meghatározható, inkább a kifeszített vászon esését mutató alakzatot. Az egyik fölmerült verzió a papírmasé volt, amire történt is kísérlet, de végül is nem hozta a várt eredményt. (De ettől függetlenül nem elveszett a technika, ha van jó eredeti sablonunk. Most nem volt ilyen.) Ekkor jött a „B” verzió, a jó öreg sztirol. Most megmutathatja egy újabb oldalát is. Eddig jobbára sík felületekhez használtam, ám most sík nem is annyira lesz benne. Tehát ívelni kell majd mindenütt. És ezeknek az ívelt síkoknak paneleknek kell majd egy adott, közös ív mentén találkozniuk. Ábrázoló geometriát kedvelő kevesek részére: ívelt felületek metsződésének kiszerkesztése. Ugyanez a másik oldalon is, szimmetrikusan.

Nagy segítséget ad ez a fogó a ragasztott részek rögzítéséhez vagy csak akár a hiányzó harmadik, negyedik kezem pótlására. A súlya tömege pont elég az alkatrészek lenyomásához és az íves hegye pedig olyan helyekre is be tud nyúlni ahol mást nem tudnék kitámasztásra használni. Azon kívül még szimmetrikus is ami azért jó mert nem húzódik el egyik oldalra sem a súlyától.

Az összeragasztott tetőidomok még a kivágott ablakok nélkül, jobb oldalt pedig már illesztgetem az oldalsó ablakkivágást a meglévő hátsó ablakhoz

Időközben kivágtam a hátsó ablakot is. Ezt azért nem az elején vágtam ki (amikor még síkabb volt az egész elem), mert a felragasztás után lehetett szépen középre+párhuzamosan beilleszteni a nyílást. A kivágási technika elmagyarázása itt található. Rémisztő, de hatékony.

A rögzített, kivágott és összetapaszolt tetőrészek várják, hogy megkössön a tapasz és lecsiszolhassam

Papírsablonok gyártásával kezdtem. Vágás, hajlítás, ragasztás, próba. Egy párszor. Míg végül kialakult a közel jó sablon, ami alapján már a műanyag lemezt is kivághattam és a finom hajlításokat követően össze is illeszthettem. Jó ez az anyag, jól hajlítható, vágható, ragasztható. A rögzítőragasztást követően belülről is megragasztottam, odaolvasztottam egy kis ragasztót az élekhez a stabilitás érdekében, majd az éleknél kívülről kitapaszoltam. A keményedés után lehetett már csiszolni, és a végső formáját alakítgatni, ablaknyílást vágni bele. Ez így most egyszerűnek tűnik leírva, de elárulom, hogy ebből sem egy-két próba volt, hanem kicsit több, mire így összeállt. Mindeközben illeszkednie kellett (próbálgatások hosszú sora) a meglévő tetőhöz, ablakívhez is. Miután elfogadhatónak tűnt a dolog, befedtem a fülke tetejét is és fölragasztottam a kész tetőt. Most már egybe lehetett az egész rendszert tapaszolni és csiszolni. A festés után kapott egy ablaküveget. Fehér lett, mert ez adja a legjobb kontrasztot a fekete tetővel és a lényegre tereli a tekintetet.

A kocsi többi részével nem kellett annyit foglalkozni. A kevéske karosszéria egyengetésen és belső tér „kárpitozáson” túl, minden maradt a régiben. A változatosság kedvéért egy újraértelmezett Siku kerékszettet kapott végül.

Jó így látni a BMW, most már teljes, targa alapú sorozatát egyben. A variációkat, hogy melyik milyen hatást vált ki a szemlélőből. 

Esős idők járnak, ha egy kabriónak fent van a vászonteteje

Fehérek+feketék játéka

Meglehetősen követi az íve az eredetiét

Az "üveg" itt is műanyag, mint az igazinál

Érdekes így profilból már maga az alapjármű is. Egy tanulmányt megérne az eredetivel való összevetése

A testvérei között

Így teljes a kép. Egyelőre...

A BMW orr az mindig nagyon ütős, akármi van is mögötte

Itt mérhetők a hátsók közti különbségek

Piros/fekete, fehér/fekete

Lényeges nézet, ahol látszik, hogy milyen a tető a többi állapotban. A lapos szélvédőnek köszönhetően még a kifestett beltér egy részét is láthatjuk

A belső tér bőrkárpitozásának imitációja itt éppen nem látszik, ugyanis felhajtották a vászontetőt