Átalakítás: Hot Wheels Chevy Blazer - l. rész

Vannak mini posztok és vannak hosszabb lélegzetvételűek. Ez most egy ilyen - két részre osztott - jumbo bejegyzés lesz, hogy képileg és szövegileg is teljes legyen a tartalom. Az ok majd kiderül, de csak a következő részben. Íme az első fejezet!

A Hot Wheels bumfordi kerekű pickupja a fiamnál kezdte pályafutását tizensok évvel ezelőtt. A régi - játék - ereklyéket tartalmazó dobozokat nézegetve ismét a felszínre került a kocsi. Igaz, hogy a fiam már dolgozott a sportosításán, de attól még nagyon jó alapanyagnak tűnt az elképzelésemhez. Ami egy ilyen kaliberű vas esetében – milyen meglepő is – a terepezés, az úttalan utakon való portyázás. Az alapanyagot elnézve azt gondolná az ember, hogy a tervezők megint egy nagy és látványos fantáziakocsit alkottak az irdatlan kerekekkel, de nem. Van ilyen. Amerika más léptékei bizony néha nagyon érdekesek tudnak lenni.

Az "eredeti" állapot. Érdemes megnézni, hogy az ügyes gyerekkezek milyen finoman kihagyták az eredeti metálvörös színt, mint lángnyelveket

A Chevy Blazer mindenképpen a mai SUV-ok egyik kiindulópontja a maga robosztusságával és erőteljességével. Ehhez társul a személyautós belső, függetlenül attól, hogy zárt a kocsi vagy nyitott a hátulja. Ezt a különbséget ugyanis csak egy lecsavarozható hátsó tetőelem képezi. Nagyon sok verzióban és funkcióval – a hókotrótól a mentőautóig - léteznek Blazerek immár 1969-től.

Ezeken az oldalakon is sokszor volt szó a típusról és annak különböző verzióiról, ezért a részletek ott is olvashatóak ismét, vagy direktben a Totalcar részletekben bővelkedő leírásában egy magyar vonatkozásról.

Az asztalomra került kisautó már erős, gyerekkezek által felhordott festékmennyiséget viselt magán, amit szépen el kellett távolítani. Mivel különösebb átalakítást nem terveztem a karosszériával, így az megkapta a fekete selyemfényű színt. Azért, hogy némi szerkezeti munka is legyen vele, a kissé elgörbült tengelyeket szükséges volt kirobbantanom a bepréselt alvázból, hogy aztán kiegyenesítve visszakerülhessenek a helyükre. Készítettem bele félig letekert ablakokat, egy új szélvédőt a régi és megkopott, de amúgy is igen vastagra sikerült eredeti helyett. Kapott egy kinyitott tetőbevilágító ablakot is az érdekesség kedvéért. 

Kalandra fel!

A kiegyenesített tengely újra visszaragasztva

Matricázás után

A platón levő bukókeretet kiegészítettem egy támasztókönyökkel. A nulla belső tér helyett beleoktrojáltam egy máshonnan elszármazott – a helyére alakított, kipótolt és kifestett – bélést. A kerekek igen csúf jellegzetes felnijeit kifaragtam és így egy hellyel közzel alapfelszereltségű acélfelnit kaptam, ami a kaszni kontrasztjaként fehér színt kapott. Kiszíneztem a platót, a megformált pótkereket és cérnából készítettem az ilyen helyeken alapfelszerelésként megkövetelt vontatókötelet is. Kapott néhány teljesítményfokozó matricát is, hogy kellően feltűnő és „sportos” legyen az erdő közepén levő sártengeri mérkőzéshez. Itt ott még hagytam, hogy kicsit elhasználtra kopjon, életszerűbbé váljanak a részletek. Nos, így néz ki az autó amikor elindul a kalandra.

Vigyázat, folytatás következik!

Itt még az aszfaltúton, útban a tetthely felé a cimborákkal együtt

Konvojban szép az élet

Aszfalton is eléggé meggyőző

Itt sem okoz gondot a nagy sebesség

Talán erre izgalmasabb lesz az út

 Letérünk az aszfaltútról

Vissza a szakadékból

Nincs akadály előttünk

Próbálgatjuk, hogy mit tud a gép

Kicsit úton, kicsit út mellett

Vissza tud kapaszkodni vagy nem?

Fölért!

Ismét a biztos úton