Matchbox Memories: Matchboxon kívüliek: ERTL - 1932 Ford Panel Delivery Truck

A harmincas évek Amerikájának kisvállalkozója - vagyis a jómunkásember - biztosan ilyennel közlekedett!

Illetve... Szóval ezzel a változattal biztos nem, mivel ez egy tuningolt, közepesen hotrodosított változat, kezelhetetlenül széles futóművel. Az eredetijével azonban bizonyosan, hiszen a megjelenésének évében nagyon népszertű autó volt. Több, kisvállalkozások számára is hasznos furgonos, teherautószerű változata is volt. A mi modellünk a panel delivery verzió amit talán a ~~lemezablakos~~ ablak nélküli kisáruszállító furgonnak mondanánk manapság.

Rövid modelltörténet

Az 1932-es évjárattól Fordéknál gyökeres változáson esett át a jól bevált „A” modell. Új alvázat, motort és karosszériákat kapott. A Ford itt alkalmazta először az autóiban a V8-as motort alternatívakén a soros négyhengeres mellett. A V8 10 dollárral volt drágább az eredeti motornál. Ez a 3,6 literes 65 lóerős erőforrás mérföldkő volt a Ford, és az egész amerikai automobilizmus történetében.

Tömegméretben itt alkalmaztak először V8-at. A mérnökeik (Shultz, Laird, és Zoerlein) kidolgozták a módját a tömegesen és relatíve olcsón előállítható motornak. A korabeli gyerekbetegségek (túlmelegedés, olajfogyasztás) fokozatos kiküszöbölése után természetesen a teljesítmény is fokozatosan növekedett a jobb minőségű karburátor és gyújtásrendszer bevezetésével. Később már alumínium hengerfejet is alkalmaztak. Olyannyira megnőtt az igény erre a modellsorozatra, hogy a gyár nem győzte a gyártást. Talán a sokféle megjelenési forma is közrejátszhatott ebben a jó motoron túl, hiszen a kétajtós roadstertől kezdve szedánokon és a négyajtós variációkon át a bemutatott delivery panel kisteherautóig számos ajtóváltozattal és karosszériavariánssal lehetett rendelni mintegy tizennégy féle variációban. Csak az érdekesség kedvéért egy felsorolás, hiszen mindegyiknek önálló típusneve volt, amiket meg sem próbálok átmagyarítani: Roadster, DeLuxe Roadster Five-Window, Standard Coupe Three-Window, DeLuxe Coupe, Sport Coupe, Tudor Sedan, DeLuxe Tudor Sedan, Fordoor Sedan, DeLuxe Fordoor Sedan, Convertible Sedan, Phaeton, DeLuxe Phaeton, Victoria, Cabriolet, Station Wagon, Sedan Delivery, Panel Delivery, DeLuxe Panel Delivery, Pickup Closed Cab, Pickup Open Cab. Megadták a módját amint látszik. A benzintank a korábbi modellekkel ellentétben, a mai autókhoz hasonlóan hátulra, alulra került, ezért szükséges volt a benzinszivattyú alkalmazása is. Az ára 495-650$ között volt karosszéria változattól függően. 1932-ben 298 647 darabot adtak el belőle.

A harmincas években Nagy-Britanniában is gyártották. Manapság is az egyik legjobban keresett autó az átépítésekhez és restaurálásokhoz, és természetesen mindent lehet hozzá kapni. Ez az autóépítési mánia a második világháború után a hotrod építések megindulásának idején indult. A becenevén Deuce-ként emlegetett autót még a Beach Boys is megénekelte, a ZZ Top-nak pedig szinte az arculatához tartozik a 33-as Ford. Ma már annyi átépített példány van, hogy egy-egy eredeti állapotú egyed jóval kevésbé fordul elő. A hetvenes évektől már műanyag karosszériát, karosszéria elemeket is lehet kapni hozzá a rengeteg eredeti alapján készült alkatrész és kiegészítő mellett...

Vissza a halálból
Az én példányom kerék nélkül érkezett hozzám a Vatiról. Az ottani képen nem tűnt fel a mérete, így meglepetés volt számomra amikor kibontottam, hogy ez nem 1:6x matchbox méret, hanem nagyobb. De talán ebbe a blogba még belefér. Hamar ráébredtem hogy a hiányzó küllős kereket virsligumival nem lesz könnyű beszerezni ebben a méretben ezért döntöttem ismét egy Ford hotrodosítása mellett. Most azonban egy kissé más fölfogásban. A festése nem volt rossz állapotban de olyan ~~katonai~~ szomorú zöld színe volt, hogy nem is néztem sokáig. Éppen sikerült egy szép gesztenyebarna színt kikevernem ezért egy hirtelen döntéssel le is fújtam a kasznit. De még mindig sötét volt, kiváltképp az eredetileg fekete alvázzal együtt, ezért azt meg vidám sárgára festettem.

Ekkor már továbbfodrozódtak a gondolatok és elkezdtem valami indokot keresni, hogy miért ilyen színű és milyen cégnek van valami hasonló színvilága. Merthogy cég használ ilyen autót. Ekkor fölrémlett ez. Nem teljesen azonos az autó de akár evolúciós utódként is tekinthetünk rá. És a színvilága is hasonló. Hopp, megvan a cég is (remélem olvassák ők is) már a dekorációhoz. Ez újabb lökés a matricakészítéshez

A fényezett karosszéria elemek immáron felmatricázva

Az építőkészletem elemei felhasználás előtt

Matricák legyártva, kivágva, elhelyezésre várva

De még mindig ott van a kerékprobléma. Elő a kerékraktár-dobozt. Ebben a méretben ezt az egy készletet találtam, de ha már lúd, legyen kövér. Pontosabban széles, mint egy úthenger vagy – stílusosabban – egy pályaversenyautó valamikor a hetvenes években, túlméretezett hátsó gumikkal. Azt sem bántam, hogy egy kissé kilóg. A rögzítésnél a tengelycsatorna lefedéseként egy sztirol csíkot ragasztottam, ez tartja a helyén a tengelyt, ami így szabadon foroghat.

Kerékpróbán az alsó, tengelytartó panelen

Az alváz és az alsó lemez összeragasztás utáni rögzítése

A kész, gurulóképes alváz. Jól látszik hátul a tengelyek rögzítését szolgáló beragasztott sztirol lap

Klasszikus dobozos kisáruszállító mai felfogásban

Ma puttonynak is hívhatnánk a masszív hátsó fertályt

Csináltam bele egy szélvédőt, faragtam bele egy üléspadot, kerestem bele egy kormányt. A hátsó lökhárítót áthelyeztem előre és lejjebb. A kipufogók egy matchbox kamionból jöttek. A hűtőrács-lámpa kombó még nagyon eredeti volt így ezen kezdtem el gondolkodni. Elég nagy méretűek a reflektorok, hátha bele lehetne illeszteni valami csillogósat. És találtam is üvegstrasszokat. Nos ezek a strasszok már nem a nadrágot díszítik többé, hanem az autóm lámpaüvegjét imitálják. Nem volt kis meló a szegecset szétszedni, és kimenteni belőle az üvegstrasszot. Az eredeti panelt pedig satuba (is) fogva a reflektorok burájánál kimélyítettem fúróval, mivel a strasszok hátrafelé is kúposak voltak és csak így tudtam elhelyezni őket. A két hátsólámpa strasszt burkolatostul szereltem föl.

Az eredeti homlokegység satuba fogva és fúráshoz előkészítve. Jobboldalon fönt a kimélyített lámpaüreg. Jobb közép: a strasszok még az eredeti fém foglalatukban. Alul: a hátsólámpák ahogyan rá lehet lelni a strassz-fűzérben

Még egy érdekesség volt a kerekekkel kapcsolatban. Az egyik „gumi” el volt repedve keresztben. Ez máskor is előfordul, érdemes lenne egyszer utánanézni, hogy miért repednek el így (nem kicsit) egyes kerekek (gyártási feszültség?). A rést kitapaszoltam, lecsiszoltam, lefestettem és így már alig venni észre.

A kerék a hibájával és a megjavulási folyamat lépései

A végeredmény valahol egy kicsit engem erre az autóra emlékezet.A koncepció tekintetében a kivétel erősíti a szabályt ebben az esetben: ezt az autót nem terveztem el előre, nem ihlet nyomán és tervek alapján készült, hanem csak úgy jöttek a gondolatok, gerjesztették egymást és készült az autó. Lassan de elkészült. Ezzel biztatok mindenkit, hogy nem kell lemondani egyetlen kisautóról sem. Ki kell tenni szem elé, míg a többi készül és majd egyszer csak megjön az ihlet. Nekem már a következő ilyen „áldozat” ott figyel és várja, hogy kitaláljam, mivel töltsem ki a még üres kasznit. A fotók az új hátterem előtt készültek, avatósorozatként.