Oldalak

2012/11/29

Matchboxon kívüliek: ERTL - 1932 Ford Panel Delivery Truck

A harmincas évek Amerikájának kisvállalkozója - vagyis a jómunkásember - biztosan ilyennel közlekedett!

Illetve... Szóval ezzel a változattal biztos nem, mivel ez egy tuningolt, közepesen hotrodosított változat, kezelhetetlenül széles futóművel. Az eredetijével azonban bizonyosan, hiszen a megjelenésének évében nagyon népszertű autó volt. Több, kisvállalkozások számára is hasznos furgonos, teherautószerű változata is volt. A mi modellünk a panel delivery verzió amit talán a lemezablakos ablak nélküli kisáruszállító furgonnak mondanánk manapság.

Rövid modelltörténet
Az 1932-es évjárattól Fordéknál gyökeres változáson esett át a jól bevált „A” modell. Új alvázat, motort és karosszériákat kapott. A Ford itt alkalmazta először az autóiban a V8-as motort alternatívakén a soros négyhengeres mellett. A V8 10 dollárral volt drágább az eredeti motornál. Ez a 3,6 literes 65 lóerős erőforrás mérföldkő volt a Ford, és az egész amerikai automobilizmus történetében.

Tömegméretben itt alkalmaztak először V8-at. A mérnökeik (Shultz, Laird, és Zoerlein) kidolgozták a módját a tömegesen és relatíve olcsón előállítható motornak. A korabeli gyerekbetegségek (túlmelegedés, olajfogyasztás) fokozatos kiküszöbölése után természetesen a teljesítmény is fokozatosan növekedett a jobb minőségű karburátor és gyújtásrendszer bevezetésével. Később már alumínium hengerfejet is alkalmaztak. Olyannyira megnőtt az igény erre a modellsorozatra, hogy a gyár nem győzte a gyártást. Talán a sokféle megjelenési forma is közrejátszhatott ebben a jó motoron túl, hiszen a kétajtós roadstertől kezdve szedánokon és a négyajtós variációkon át a bemutatott delivery panel kisteherautóig számos ajtóváltozattal és karosszériavariánssal lehetett rendelni mintegy tizennégy féle variációban. Csak az érdekesség kedvéért egy felsorolás, hiszen mindegyiknek önálló típusneve volt, amiket meg sem próbálok átmagyarítani: Roadster, DeLuxe Roadster Five-Window, Standard Coupe Three-Window, DeLuxe Coupe, Sport Coupe, Tudor Sedan, DeLuxe Tudor Sedan, Fordoor Sedan, DeLuxe Fordoor Sedan, Convertible Sedan, Phaeton, DeLuxe Phaeton, Victoria, Cabriolet, Station Wagon, Sedan Delivery, Panel Delivery, DeLuxe Panel Delivery, Pickup Closed Cab, Pickup Open Cab. Megadták a módját amint látszik. A benzintank a korábbi modellekkel ellentétben, a mai autókhoz hasonlóan hátulra, alulra került, ezért szükséges volt a benzinszivattyú alkalmazása is. Az ára 495-650$ között volt karosszéria változattól függően. 1932-ben 298 647 darabot adtak el belőle.

A harmincas években Nagy-Britanniában is gyártották. Manapság is az egyik legjobban keresett autó az átépítésekhez és restaurálásokhoz, és természetesen mindent lehet hozzá kapni. Ez az autóépítési mánia a második világháború után a hotrod építések megindulásának idején indult. A becenevén Deuce-ként emlegetett autót még a Beach Boys is megénekelte, a ZZ Top-nak pedig szinte az arculatához tartozik a 33-as Ford. Ma már annyi átépített példány van, hogy egy-egy eredeti állapotú egyed jóval kevésbé fordul elő. A hetvenes évektől már műanyag karosszériát, karosszéria elemeket is lehet kapni hozzá a rengeteg eredeti alapján készült alkatrész és kiegészítő mellett...

Vissza a halálból
Az én példányom kerék nélkül érkezett hozzám a Vatiról. Az ottani képen nem tűnt fel a mérete, így meglepetés volt számomra amikor kibontottam, hogy ez nem 1:6x matchbox méret, hanem nagyobb. De talán ebbe a blogba még belefér. Hamar ráébredtem hogy a hiányzó küllős kereket virsligumival nem lesz könnyű beszerezni ebben a méretben ezért döntöttem ismét egy Ford hotrodosítása mellett. Most azonban egy kissé más fölfogásban. A festése nem volt rossz állapotban de olyan katonai szomorú zöld színe volt, hogy nem is néztem sokáig. Éppen sikerült egy szép gesztenyebarna színt kikevernem ezért egy hirtelen döntéssel le is fújtam a kasznit. De még mindig sötét volt, kiváltképp az eredetileg fekete alvázzal együtt, ezért azt meg vidám sárgára festettem.

Ekkor már továbbfodrozódtak a gondolatok és elkezdtem valami indokot keresni, hogy miért ilyen színű és milyen cégnek van valami hasonló színvilága. Merthogy cég használ ilyen autót. Ekkor fölrémlett ez. Nem teljesen azonos az autó de akár evolúciós utódként is tekinthetünk rá. És a színvilága is hasonló. Hopp, megvan a cég is (remélem olvassák ők is)  már a dekorációhoz. Ez újabb lökés a matricakészítéshez

A fényezett karosszéria elemek immáron felmatricázva
Az építőkészletem elemei felhasználás előtt
Matricák legyártva, kivágva, elhelyezésre várva

De még mindig ott van a kerékprobléma. Elő a kerékraktár-dobozt. Ebben a méretben ezt az egy készletet találtam, de ha már lúd, legyen kövér. Pontosabban széles, mint egy úthenger vagy – stílusosabban – egy pályaversenyautó valamikor a hetvenes években, túlméretezett hátsó gumikkal. Azt sem bántam, hogy egy kissé kilóg. A rögzítésnél a tengelycsatorna lefedéseként egy sztirol csíkot ragasztottam, ez tartja a helyén a tengelyt, ami így szabadon foroghat.

Kerékpróbán az alsó, tengelytartó panelen
Az alváz és az alsó lemez összeragasztás utáni rögzítése
A kész, gurulóképes alváz. Jól látszik hátul a tengelyek rögzítését szolgáló beragasztott sztirol lap
Klasszikus dobozos kisáruszállító mai felfogásban
Ma puttonynak is hívhatnánk a masszív hátsó fertályt

Csináltam bele egy szélvédőt, faragtam bele egy üléspadot, kerestem bele egy kormányt. A hátsó lökhárítót áthelyeztem előre és lejjebb. A kipufogók egy matchbox kamionból jöttek. A hűtőrács-lámpa kombó még nagyon eredeti volt így ezen kezdtem el gondolkodni. Elég nagy méretűek a reflektorok, hátha bele lehetne illeszteni valami csillogósat. És találtam is üvegstrasszokat. Nos ezek a strasszok már nem a nadrágot díszítik többé, hanem az autóm lámpaüvegjét imitálják. Nem volt kis meló a szegecset szétszedni, és kimenteni belőle az üvegstrasszot. Az eredeti panelt pedig satuba (is) fogva a reflektorok burájánál kimélyítettem fúróval, mivel a strasszok hátrafelé is kúposak voltak és csak így tudtam elhelyezni őket. A két hátsólámpa strasszt burkolatostul szereltem föl.

Az eredeti homlokegység satuba fogva és fúráshoz előkészítve. Jobboldalon fönt a kimélyített lámpaüreg. Jobb közép: a strasszok még az eredeti fém foglalatukban. Alul: a hátsólámpák ahogyan rá lehet lelni a strassz-fűzérben

Még egy érdekesség volt a kerekekkel kapcsolatban. Az egyik „gumi” el volt repedve keresztben. Ez máskor is előfordul, érdemes lenne egyszer utánanézni, hogy miért repednek el így (nem kicsit) egyes kerekek (gyártási feszültség?). A rést kitapaszoltam, lecsiszoltam, lefestettem és így már alig venni észre.

A kerék a hibájával és a megjavulási folyamat lépései

A végeredmény valahol egy kicsit engem erre az autóra emlékezet.A koncepció tekintetében a kivétel erősíti a szabályt ebben az esetben: ezt az autót nem terveztem el előre, nem ihlet nyomán és tervek alapján készült, hanem csak úgy jöttek a gondolatok, gerjesztették egymást és készült az autó. Lassan de elkészült. Ezzel biztatok mindenkit, hogy nem kell lemondani egyetlen kisautóról sem. Ki kell tenni szem elé, míg a többi készül és majd egyszer csak megjön az ihlet. Nekem már a következő ilyen „áldozat” ott figyel és várja, hogy kitaláljam, mivel töltsem ki a még üres kasznit. A fotók az új hátterem előtt készültek, avatósorozatként.

Inkább hotrod, mint munkásautó
Elég masszív és lehengerlő megjelenés
Mint egy nagyobb puttonyos kisteherautó manapság
Reflektorfényben

Ide sok súlyt lehetne pakolni, elbírná
Végül is azért csak megőrizte eredeti formáját, arányait
Hátul kissé ültetve

2012/11/28

Matchboxon kívüliek: Siku 1039 - Volkswagen Golf I LS Cabriolet

Nem vagyok biztos benne, hogy az én gyerekkoromban ment-e még a Klinika című német tv-sorozat, de az biztos, hogy részleteket láttam belőle. Autómániás kisgyerekként nem is ragadhatta volna meg más a fantáziámat, mint Udo fehér Golf 1 kabriója. Az egyes Golfok manapság  nagy népszerűségnek örvendenek, főleg a hobbiautósok körében, legyen akár dízel, akár a legkisebb benzines, akit egyszer megcsap Golf, nehezen mond le róla. A csúcson természetesen a GTI-k és a Cabriolet-k állnak: előbbiek sportos menetteljesítményük, utóbbiak a kabriós életérzés miatt.

Cabriolet
Mivel a korábbiakban már megejtettük az első Golf generáció típustörténeti ismertetését, ez a bejegyzés csak erről a modellváltozatról fog szólni.
1979-re úgy gondolta a Volkswagen AG, hogy a sikeres bogár kabrió szellemi utódaként a Golfnak is le kellene vágni a tetejét. Mivel a gyárnak nem volt erre akkoriban kapacitása, az Osnabrückben lévő Karmann céget bízták meg a feladattal, akik a méltán sikeres Typ14 és Typ34 Karmann Ghia "sportbogarak" elkészítésében is közreműködtek.
A 70-es és a 80-as években elég erősen az USA majmolása ment itt az öreg kontinensen is, így az ottani biztonsági szabványok miatt a Typ155 gyári kódjelű típus kapott középre egy hatalmas keresztmerevítőt, mely alatt átbújva lehetett a hátsó üléseket elfoglalni. Ez a "piknikkosár" forma később persze több gyártónál is feltűnt, utoljára a 2004-ben bemutatott Chrysler PT Cruiser Convertible-nél.
Természetesen a nyitott tetejű Golf óriási siker lett, méghozzá olyannyira, hogy az eredeti típus leváltásakor a kabrió gyártása szinte teljesen változatlanul folyt tovább. Azért szinte, mert a korszerűbb motorokat és váltókat, egyes futóműalkatrészeket az alaptípus leváltásával a nyitott Golf is megkapta, valamint újabb és újabb kényelmi berendezéseket is. Motorválasztéka annyiban különbözött, hogy dízellel nem lehetett rendelni, illetve a legkisebb beépített egység az 1,5 literes volt.

A gyerekeknek is jár egy kis kabriós életérzés
A sikumodels.com adatbázisa szerint 1980-ban jelenik meg kisautóként a Golf egyes nyitott verziója és egészen 1994-ig marad gyártásban. Kidolgozási minősége az unásig ismételt "megszokott, 80-as évekbeli Siku", azaz egy kicsit elnagyolt, de tökéletesen felismerhető. A lehajtott ponyva imitációja az első gyári megoldást mutatja, mivel a rendes autón később, a szerkezet módosításával laposabbá vált az összecsukott tető. Sajnos a beltér nem kapott annyi figyelmet, mint amennyit egy kabrió kisautó érdemelne, de véleményem szerint nem sok olyan kisautót találunk a 80-as évekből, amikre ez igaz lenne.

 Kicsi króm lökhárítóval nem készült kabrió, mivel azokat 1978-ban cserélték le.
 A vonóhorog elég furán mutat rajta.
 A kormány egész tűrhető.
Idill...

2012/11/27

Átalakítási iskola lll.rész: Karosszéria-munkák

A korábbi részekben tárgyalt futómű elrendezés és a festéktelenítés után jöhet a lakatosmunka precíziós karosszéria-munka. A karosszéria-munka a Matchboxok esetében nem a hagyományos nagyautós munkákat jelenti. De itt is lehet (lemez) egyengetésről, elemcseréről, levágásról, kipótlásról beszélni. És meg is cselekedni azt amit az elme kitalált. De erről majd később. 

Az ilyen jellegű munkához szükséges eszközök
Fúrószárak 0,8-4-5 milliméteres átmérőig. Fúrógép célszerűen kettő féle, a vékonyabb, finomabb munkákhoz egy kis makettezős, marokba fogható illetve a nagyobb átmérőjű fúrásokhoz egy hagyományos villanyfúró. Ideális ha van állványunk is a fúráshoz. Flex, ha nagyobb, egyenes felületet kell vágnunk. Tűreszelők: lapos, gömbölyű hengeres, éles, domború. Csiszolóvászon a durvától egészen a finomig. Nem kell sok, de sokféle célszerű. Szike a műanyag alkatrészek vágásához. Vékony alkoholos filc a jelölésekhez. Valamilyen mérőeszköz, vonalzó. Kisméretű satu az alkatrészek befogásához például fúráskor, flexezéskor de akár csiszoláskor is. Kisméretű pillanatszorító ha kézzel nem akarjuk mozdulatlanul tartani a ragasztandó alkatrészeket hosszabb ideig. A karosszéria kezeléséhez a késtapasz is hozzátartozik. A legkisebb kiszerelést szerezzük be mert így is sokáig eltart majd. Ehhez a feladathoz megint csak a kis lapos végű eszköz szükséges (gyk: csavarhúzó). 

Megmunkáló és kiegészítő eszközök, szerszámok, anyagok a karosszéria-munkához
Balodalt elvettem, középen hozzáadtam a jobboldali eredeti karosszériához

Ragasztók: ízlés szerint alkalmazható bármilyen, ami hozza az elvárt eredményt. Nagyon személyfüggő, hogy ki mit használ. Én pillanatragasztót, makettes műanyagragasztót és hőre olvadós – ragasztópisztolyból kinyomható – ragasztót használok, az egyes feladatokhoz, mikor melyik a legcélszerűbb. Természetesen lehetnek ettől eltérő raganyagok is, ezekkel érdemes előtte kísérletet végezni, hogy mennyire stabilak, nem oldja-e esetleg a festék oldószere őket.

Ragasztó típusok, mindig a célnak megfelelően

Ha semmit nem kívánunk tenni a karosszériával, akkor is van mit csinálni rajta. Ilyen munka például a sorjázás. Ez az a feladat amit minden alkalommal el lehet végezni, ha egy kisautóhoz hozzányúlunk. Ha már kopottabb az öntőforma, bizony gyakran előfordul a sorja a szépen festett autókon is és ezt gyárilag nem fogják soha megcsinálni. De a figyelmes szemlélő értékeli az ilyen munkát. De mivel most van időnk és lehetőségünk ezeket a kis kitüremkedéseket finoman eltávolíthatjuk. Erre a célra a tűreszelők, csiszolópapírok használhatók.

A baloldali képen látszik a csomagtartó élénél a fölösleges gyári sorja. A jobb oldali képen a lecsiszolt csomagtartó fedél él látszik

A vágás
Előfordul, hogy a karosszéria bizonyos részeiből le kell vágni kisebb nagyobb darabokat. Ha nagy vágási hosszról/felületről van szó, és a hozzáférés lehetővé teszi, akkor flexet is használhatunk. Én úgy szoktam ilyen esetben eljárni, hogy a flexet fogom be a satuba, így finomabban, jobb szögben tudom mozgatni a vágandó darabot. (Védőszemüveggel!) A karosszériát fogóval kell megfogni, mert nagyon hamar forró lesz az egész. Kisebb helyeken a kézi modellezőfúróba fogható vágófej alkalmazása lehetséges, Ha finomabb vágásokról van szó, vagy olyan helyeken kell vágni ahová az előbbi eszközök nem férnek el, akkor javaslom a fúrós módszert. Ez annyiból áll, hogy a vágási vonal mentén sűrűn befúrunk lukakat. Ha így kicsipkéztük a felületet akkor az egyik, célszerűen sarokponthoz közeli lukban a fúrót elkezdjük oldalirányban, a következő luk felé tolni óvatosan. Egészen addig, míg el nem fogy a köztük levő anyag. Így lehet tovább haladni. Ha a kivágandó elem már jobban mozog, akár hajlítható, akkor ki is lehet törni óvatosan. Nagy valószínűséggel az elgyengített felület vagyis a lukak közti rész mentén fog eltörni.

Ezen a helyen csak a lukfúrásos módszerrel lehetett például kiemelni a plató alját. Viszont látszik már a szükséges betoldás is

Megvan a nagyobb része a munkának, kész a kívánt nyílás. A megmaradt durva recés részt tűreszelővel lehet finoman eltüntetni. Ez igaz a korábbi, flexes vágásokra is. Azokat sem lehet tökéletesen finomra és pontosra vágni, mindig rá kell hagyni egy fél millimétert minimum. Ezt kell eltüntetni a reszelővel, csiszolóvászonnal. Inkább többet csiszoljunk, mintsem pótolni kelljen.

A toldás, kiegészítés, pótlás
Itt elsősorban pótlásokat, kiegészítéseket kell érteni, de lehet tényleges toldás is. A pótlások – vagy kiegészítések – anyaga polisztirol lap (különböző vastagságú), egyéb műanyagok vagy maga a kiskocsi anyaga de lehet akár vékony fémlemez is. A végeredmény számít. A festett felületen – jó esetben - nem számít, hogy mi van alatta, viszont nekünk van lehetőségünk, hogy a célra legmegfelelőbb anyagot használjuk föl. Tipp: célszerű gyűjtögetni mindenféle kis apró műanyagdarabot, alkatrészeket, fémbigyókat egy dobozban, hátha egyszer pont jó lesz valahová.

Sztirol lapból készült fülkehátlap és plató pótlás kiegészítés
Fémlemez karosszéria elem pótlás
Megmaradt alkatrészek és maradékok eltéve egy későbbi hasznosításra

A hajlítások, kiegészítések
Előfordul, hogy egy elgörbült részt akarunk visszahajlítani. Ez csak nagyon korlátozott mértékben sikerülhet, a Matchboxok öntvénye nem az a hajlítható anyag. A hajlításhoz finom kis fogót használjunk. Meg kell támasztani a karosszériát és a fogót is a hajlításhoz, és csak egészen apró kis mozdulatokkal hajlítgassuk vissza az elemet az eredeti helyére. Általában csak egyszer lehet megmozdítani egyik irányban, utána visszafelé már letörik, ezért fokozott óvatosság szükséges. 

Hajlításkor a hegyes fogó két szára (A és B) közé fogjuk finoman a görbe elemet, majd az "A" pont körül megtámasztva a nyíl irányába próbáljuk meg finoman hajlítani. Utána az elem másik oldalán is (tükörképben) felváltva végezzük el
Ennek az elején is lesz mit hajlítgatni, szerencsére a hely nem esélyes az eltörésre

Törés esetén sincs gond, vissza lehet ragasztani mindent. Nagyon jellemzően ilyen részek a tetők, tetőoszlopok. Sokszor a vékonyabbik, az „A” oszlop szokott törött lenni vagy egész egyszerűen már teljesen hiányzik. Ez sem jelent olyan nagy gondot, mert pótolni lehet a hiányzó oszlopot és utána vissza tudjuk ragasztani a tetőt az eredeti helyére, immár a helyes pozícióban  De ugyanígy lehet pótolni például a motorházfedelet vagy csomagtér fedelet is egy másik donor autóból kivágva. Sokszor előfordul, hogy kettő félből születik egy új. A hiányzó „A” oszlop pótlását mutatom meg két példán keresztül.

Jól látszik az elgörbült és kiegyenesített tetőelem valamint a hiányzó, de kipótolt "A" oszlop is
Ilyen volt, ilyen lett

Először a tetőt kell visszahajlítani az eredeti állapotba. Utána le tudjuk mérni a hiányzó oszlop hosszát, amit aztán egy roncsból tudunk például kivágni. Sokszor olyan egyformák és olyan picik, hogy előfordulhat, hogy egy másik modell adott alkatrésze is jól illeszkedik a hiányzó részre. Akkorára vágjuk és csiszoljuk le, hogy pont belecsusszanjon a helyére. A csatlakozó végeket (4 darab) simára kell csiszolni, mert ezek - a törés nyomán - valószínűleg roncsolt felületűek. A ragasztáshoz sima felület az ideális.  

A ragasztás
A fémek ragasztásához pillanatragasztót lehet legpraktikusabban használni, de ugyanolyan jó a kétkomponensű műgyantás ragasztó is. Ebből viszont nehéz két cseppet kikeverni a megfelelő arányban, viszont ha eltaláljuk, akkor nagyon jól tart. És még csiszolható is remekül, tehát akár kisebb hiányok kitöltésére is hasznos lehet. Ha nem akarunk kétkomponensűvel bajlódni, de tartósabb ragasztás kell, akkor először pillanatragasztóval meg kell fogatni a helyén az alkatrészt, majd száradás után akár ragasztópisztollyal is el lehet végezni a végleges rögzítést. A műanyag alkatrészeknél a makettezéshez használt kis tubusos ragasztót lehet használni. Ragasztásnál gondolni kell előre az alkatrészek rögzítésére, a kitámasztásokra. Ha ténylegesen össze kell szorítani a részeket akkor csipeszt kell használni vagy leterheljük megfelelő súllyal is az adott részt, vagy ha ez nem lehetséges akkor mini pillanatszorítót is lehet használni. Sokszor elég ha megfelelő szögben alátámasztva a gravitációra bízzuk a rögzítést. Itt jól el kell találni az irányt, hogy a súlypont pontosan lefelé mutasson.

Ennek a szélvédőnek a ragasztásához elég volt egy jól kiválasztott alátámasztás, így szépen a helyén maradt a száradásig

Ha megragadtak az alkatrészek szükséges lehet még némi tapaszolásra, csiszolásra is. A tapaszolást több, vékony rétegben végezzük. Én közben is szoktam csiszolni a felületen. Ha egy kicsit nagyobb felületen kell (például furgontető) vékonyan fölrakni a tapaszt, akkor ki sztirollap darabbal lehet finomat "elspaklizni". Ennek az az előnye is megvan, hogy akár (egy irányban) íves felületen is lehet alkalmazni. Csak teljesen megszáradt és átkeményedett tapaszt szabad/lehet csiszolni. 

ll. rész: Festési előkészületek
lll.rész: Karosszéria-munkák

2012/11/26

Vendégpost remix - Matchboxon kívüliek: Metalmodel - Chevy Pro Stocker

Jelenlegi vendégpostunk apropóját a legutóbbi börzén talált, számomra érdekesnek vélt kisautó indokolta. Mielőtt azonban bármit is írnék róla, felvezetőül álljon itt a Matchboxaddikt egyik postja - természetesen a szerző, pittlaren engedélyével:

"Ezmiez II. ?!
Ránézésre, valami házilag customizált Matchboxnak tűnik, pedig nem az. Nem házilag moddingolt, mégcsak nem is Matchbox. Ezmiez? Ma, a zsibin zsákmányoltam ezt a Chevy Pro Stocker-t (amúgy az egyik kedvenc Matchbox típusom, lesz is belőle poszt) amely az alján - a matchboxhoz a megtévesztésig hasonló betűtípussal szedve - büszkén viseli a MetalModel Superauto feliratot. A "Superauto" feliratnál még a jellegzetes, - mára ikonná vált - "Suparfast" -nál megismert elnyújtott "S" betű is egyezik. Az alvázról hiányzik a megszokott "Made in..." kezdetű sorocska is, így nem határozható mega járgány származási helye. Illetve...ausztriai lomisoktól került hozzám -zsibik állandó vendégei - ezért, illetve a germános hangzású "Superauto" feliratból következtetve gondolom, hogy a magyar MetalCar osztrák, vagy német megfelelője lehet. Az idők viharai megtépázták az autót, de vélelmezett kuriózum mivolta, illetve a 100,-Ft-os vételár miatt nem hagyhattam ott. Közhely, de a fényképező drasztikusabbnak láttatja a sérüléseket, mint amilyenek valójában. A festés meglehetősen durva, szórt, szemcsés felületű, azonban a felragasztott matricák meglepően jó minőségűek. A beltér egy az egyben megegyezik a Matchbox variánsokkal, a felni viszont....Első ránézésre dettó, aztán mégsem. Nüansznyi a különbség, egy felületesebb szemlélőnek fel sem tűnik tán'. Ami markánsan megkülönbözteti a modellt a matchbox variánsoktól, az nem más, mint a karosszéria kialakítása: a mélyen lenyúló orrész, a macau-i gyártású Stockereket (Pepsi, 7up, SuperStar") a hátsó légterelő viszont a klasszikus, brit "34 Lightning "-et idézi. Ilyen értelemben hibrid, szerzői jogi értelemben - gondolom - hami másolat. Némiképp viharvert mivolta ellenére, üde színfolt a Chevy Pro Stocker-ek között, polcon maradhat."

 
 
 
 
 
 
 
 

Most már gondolom mindenki kitalálta, hogy én is találtam egy Metalmodel által készített Chevy Pro Stockert. A Matchboxhoz való hasonlóságok feltárást pittlaren már képekkel illusztrálva megtette korábban, ezért is kezdtem mindjárt azzal.  Az általam bezsákolt Superauto korábban sem mutat olyan jól - ráadásul két és félszer többe került -, mint a barna testvére, cserébe viszont a motorháztetején is van egy matrica. Ennek fő érdekessége, hogy ugyan az autó egy Chevrolet gyártmány, még is egy hatalmas Ford embléma díszeleg rajta. A két oldalsóról már lekoptak a rajtszámok, de a hátsón még olvasható maradt annak felirata. A kékre festett kisautót az élet már meggyötörte, kapott egy kis nyomást a teteje, ami az oszlopokon is jól látszik. Gyári betegsége viszont az öntéshibás alváz, sorjával az első szegecsnél. Ennek köszönhetően nem lehetett szorosan össze rögzíteni a kasztnival, ezért van egy jókora rés az elején, ami összenyomva eltüntethető. A kerekek itt is Matchbox hasonmások, de már nem csillognak és mindkét tengelynél egyforma átmérőjűek. Mivel ez az átmérő elég kicsi, így elég bután fest a hatalmas kerékjáratokban, cserébe viszont jól rugózik. A lényegi információt viszont a végére hagytam, vagyis a származását. Brekitől kértem segítséget a megfejtéshez, aki elárulta, hogy lengyel barátaink "remekművét" láthatjuk bennük.

Ford logó egy Chevy-n?
Hátulra is kisméretű kerekeket kapott
 
Kicsit öntéshibás az alváza

2012/11/24

Matchbox MB-67 Lincoln Navigator

Néha bizony ismétli magát a történelem, ugyanis az alábbi Matchbox Lincoln Navigator ugyanolyan körülmények között került hozzám, mint a legelső, Superfast érás példányom. Persze ne gondoljatok regénybe illő történetre, csak annyi történt, hogy egyik péntek délután betértem hosszú idő után Autómániába, ahol szinte azonnal kiszúrtam a tömegből ezt a kisautót. Egyből megtetszett, baráti volt az ára is, de lebeszéltem magam róla, hogy nem nagyon passzol a gyűjteményem vonalába. A következő alkalommal azonban már elhoztam, nem tudtam még egyszer otthagyni, pont mint először.

Ezzel már háromra bővült nálam a létszámuk, mivel a tavalyi világoskékből is vettem egyet, illetve ha látnék egy 2008-as sötétkék változatot, akkor azt is megvenném, mert nekem az tetszik a legjobban. Összességében elmondható a típusról, hogy szerencsére a Matchbox nem csinált belőle csiricsáré változatokat, így tulajdonképpen csak a színeket és a kerekeket változtatták, a részletes extra festés mindegyiken ugyanúgy megmaradt - kivéve a 2011-es kiadást, ott spóroltak a hátsó lámpáknál. Nincs ez másként ezen a 2006-ban megjelent feketén sem, a lényeges dolgok szépen ki vannak rajta emelve. A víztiszta ablakokon keresztül csak úgy világít a világos beltér, így könnyedén megnézhetjük annak részletes kidolgozását. A kerekek tekintetében kicsit kitűnik a korábban beszerzett példányaimtól, ugyanis a krómfelnikre terep gumit húztak. Ezzel, és a világos szélvédővel elkerülték, hogy a jármű "gengsztermobil" jelleget öltsön.

 A világos belső jól ellensúlyozza a feketét
 Krómfelni terep gumival
 Amikor még nem spóroltak a lámpafestésen
 Pohártartóból sosem elég
Részletes középkonzol, egy kis extra sorjával a bal szélén