Nem tudom, hogy a francia gyártó szívesebben mintáz-e meg hazai termékeket, vagy sem, de abban biztos vagyok, hogy ha valami ilyen kerül terítékre, jobban odateszi magát. Elméleti okfejtés csak, hiszen ellenpéldát is mutattam már rá, szóval nem tudhatom, mi az igazság. Kérdezzük meg Muldert!
Bagheera
A Dzsungel könyvének párducáról elnevezett kis sportkocsi 1973-ban látta meg a napvilágot a francia gyárcsoport egyik alcégének utolsó Chrysler-éra alatti típusaként. Elődje az 530, utódja a Murena. Az alapötlet az volt, hogy minél több normál Simca alkatrészét felhasználva, a lehető legkisebb költséggel készüljön el, hiszen így elérhető árú maradhatott a kész autó. A padlólemez és a vázszerkezet acélból készült, a karosszériaelemek pedig teljes egészében műanyagból, akárcsak a Trabant.
Motorválasztéka nem volt különösebben korszerű. Kétféle, felülszelepelt, oldalvezérlésű erőforrással gyártották. Az 1,3 literes 82, az 1,5-ös pedig 85 lóerőre volt képes.
A korabeli tesztek általában dicsérő szavakkal illették a típust, örültek a háromszemélyes belső kialakításnak is. Egyetlen dolgot kifogásoltak: az acél vázszerkezet és padlólemez nem volt galvanizálva, így sokszor már a néhány hónapos tesztautók is rohadtak. Ennek ellenére vezetési élmény szempontjából általában magasztalták.
Ugyanez kicsiben
Az 1:55 (mint a Siku-k általában) méretarányú kisautóval először az 1974-es katalógusban találkozhatunk, az enyémet az 1979-esben leltem meg. Érdekes, hogy a katalógusban még van valami (számomra) kisilabizálhatatlan piros minta a motorháztetőn és a tetőn, a kisautómon már nincs. Ezen kívül sok érdekességet nem tudok róla elmondani. Belül megvan a három ülés, a csomagtér "üveg" fedele nyitható és van benne egy bőrönd is.
Motorválasztéka nem volt különösebben korszerű. Kétféle, felülszelepelt, oldalvezérlésű erőforrással gyártották. Az 1,3 literes 82, az 1,5-ös pedig 85 lóerőre volt képes.
A korabeli tesztek általában dicsérő szavakkal illették a típust, örültek a háromszemélyes belső kialakításnak is. Egyetlen dolgot kifogásoltak: az acél vázszerkezet és padlólemez nem volt galvanizálva, így sokszor már a néhány hónapos tesztautók is rohadtak. Ennek ellenére vezetési élmény szempontjából általában magasztalták.
Ugyanez kicsiben
Az 1:55 (mint a Siku-k általában) méretarányú kisautóval először az 1974-es katalógusban találkozhatunk, az enyémet az 1979-esben leltem meg. Érdekes, hogy a katalógusban még van valami (számomra) kisilabizálhatatlan piros minta a motorháztetőn és a tetőn, a kisautómon már nincs. Ezen kívül sok érdekességet nem tudok róla elmondani. Belül megvan a három ülés, a csomagtér "üveg" fedele nyitható és van benne egy bőrönd is.
Szemből. Kicsit a Lamborghini Espadára is hajaz szerintem.
A hátsó lámpákat kifesthették volna.
Az élesség elutazott, de a csomagtér aljában egy bőrönd lapul meg.
A Simca 1100 közeli rokon.
1 megjegyzés:
"A Dzsungel könyvének párducáról elnevezett..."
Azt hittem viccelődik! Közben meg nem. Jé!
Megjegyzés küldése