Átalakítás: Maisto Volkswagen 1300 "Rozsda"

Anno amikor olvastam Joe posztját a MC Toys féle 1300-as Volkswagen bogárról bennem igazából nem keltett birtoklási vágyat. Nem igazán láttam meg benne azt, amit ő. Azonban amikor meg akartam alkotni egy elefánttalp lámpást, akkor mégis ezt tűnt a legjobb döntésnek.

Kettőből egy

Az alap bogaram már nem MC Toys volt hanem Maisto. Abból is a későbbi verzió, ami már sötétített szélvédőt kapott. Így megspórolhatták a belteret is. Aminek lehetőségével sajnos éltek is. Így Tommitól jött egy régebbi Maisto, ami igazából csak a kerekében tér el a fent linkelt poszt tárgyától. Ennek viszont hiányoztak a lökhárítói. Így az ment a levesbe.

Bár csak pár év választotta el a két bogarat, a korábbi átlátszó szélvédő már nem passzolt az új kaszniba. Ez persze csak akkor derült ki, amikor már lefestettem. Mivel nem akartam újra kezdeni, inkább minden ablakot megcsináltam egyesével. Ettől sokkal nagyobb lett a mozgásterem is. Ugyanis itt is egy valódi autót mintáztam meg. Mégpedig a Rozsdakupac magazin bogarát "Rozsdát".

Az autó egy kis "törődésnek" hála teljesen rozsdás. De így adja igazán vissza az irányzatát az újságnak. Rengeteg olyan kis elem van az igazin, amit kihívás volt megoldani. De ezért is élveztem igazán az egészet. Kezdjük mindjárt az antennával! Első körben egy vastagabb damil töltötte be ezt a szerepet, de az eredeti végén lévő kis gombot már gond lett volna megoldani. Így végül egy gombostű került a helyére. Egy fokkal nehezebb feladat volt a visszapillantó. A szárát szintén damil adta, amire egy formára igazított sztirol lap lett ragasztva. Elsőre túl nagy lett, de másodszorra már vállalható, és még a formát is sikerült javítanom. Az utolsó extra elem a bal ajtón lévő szélvédőrács volt, ez egy műanyag teszkós szűrőből készült. Végül két darabból került a helyére. Az alsó, szélvédő részt egy flakon adta. Már csak az extra festés hiányzott, ami itt a rács feketére festésére terjedt ki. Egy kicsivel később még a két kipufogót is megkapta. Itt a Subaruval ellentétben nem használhattam fültisztítót, mert túl nagy lett volna. Ehelyett egy vezeték külső burkolata lett a megoldás.

A keréknek jó kis virslinek és valamennyire stílszerűnek is kellett lennie. Mivel minden régi kereket elrakok volt pár classic Siku kerék a dobozban. Ráadásul két garnitúra is. Már nem tudom mi alatt voltak, de az egyik szett tengelye keskenyebb volt. Máris meg lett oldva a keskenyített első híd. Hátul a szélesebbel pedig a kívánt kerékdőlés is megvalósult. Így nem kellett kivágnom a tengelyből. Ráadásul az eredeti is ilyen. Az i-re a pontot a Templair által elkészített matrica tette fel. De itt még nem ért véget a móka.

Ami eddig még nem volt

Már jó ideje terveztem, hogy az elkészült autókat illő környezetbe helyezem. Ez a terv most csapott át a valóságba, amikor sikerült belebotlanom egy jó kis dioráma alapba. Igazából már egy jó ideje meg volt, csak sosem használtam fel. Pár éve volt az egyik benzinkútnál a 007-es ügynök autóiból egy széria. Az autó nem nagy durranás, de plexi csomagolás annál inkább. Tökéletesen be lehet rendezni egy kis kreativitással.

Mivel az autó nem makulátlan, sőt, elég messze van attól a környezet sem térhetett el tőle nagyon. Végül két hurkapálcából és a megmaradt szűrőből rittyentettem egy kerítésszakaszt. Később még került fel rá egy lámpa is ami félbevágott fültisztítóból készült a két végén egy-egy sztirol lappal lezárva. Egy ideig még ledet is gondoltam bele, de akkora lett volna, hogy aránytalan lett volna a kis bogárhoz. Így végül letettem róla.

Elsőre szerintem jól sikerült és nyugodt szívvel adtam át a csapatnak az elkészült miniatűr léghűtésest. Ez az első autó, ami nem úgy kerül ki a kezeim körül, hogy nem a közeli baráti társaságomban landolt.

A kaszni itt már az első kerékvariációval.

Ami volt ilyen is

Végül a Siku szett lett a nyertes.

Az első, óriási visszapillantóval és damil antennával. Díszlécek már kiemelve

Új antenna, rácsos szélvédő társaságában.

Dupla pipa vezetékburkolatból.

Napsütésben a diorámán a végleges visszapillantóval. Jóval karcsúbb, mint az elődje.

Végül Betty is a helyére került. Köszönhetően Templairnak.

Az eredeti egyik formája.

Az enyém inkább erre hajaz. De persze mindig változik.

Matchboxon kívüliek: Hot Wheels 2001 #234 - 1936 Cord 810

Egy-egy autótípus, vagy márka iránti szerelmet sokféleképp be lehet szerezni, de azt hiszem kevesen vannak rajtam kívül, akik egy-egy típusra olyan videojátékok alapján (is) figyelnek fel, mint az Interstate '76, vagy a Motor City Online. Nos, ez alkalommal egy olyan autót szeretnék bemutatni, amivel először egy játékban találkoztam, ami nem más, mint a hangulatában verhetetlen, és a kor mércéjével mérve grafikájában is remek Mafia: The City of Lost Heaven. Az autó? Az autó pedig az ami a címben is szerepel.

Thor 810-es a Mafia: The City of Lost Heaven-ből. Igazándiból egy Cord 810-es.

Kötél

A Cord – jelentése az alcímben – egy amerikai autógyártó cég márkaneve volt, mely az Indiana államban elterülő Connersville-ben terült el. A gyártó céget Auburn Automobile Company-nak hívták. A Cord márkanevű autókat 1929 és 1932, aztán 1936 és 1937 közt gyártottak itt.

A Cord Company-t 1929-ben alapító úr egy bizonyos Errett Lobban Cord volt. Hogy miért húzom az idegeiteket a szövevényes cégtörténettel, annak az a jó oka, hogy a Cord Company alá 150 kisebb-nagyobb cég tartozott, melyek között találunk ma is ismerteket. Például a repülőgépmotorokat gyártó Lycoming Engines, az egészen elképesztő luxusautókat gyártó Duesenberg Inc., a Checker Cab, a Stinson Aircraft Company repülőgépgyár és az American Airways, ami később American Airlines-ra változtatta a nevét.

A Cord autók a bennük található innovatív, a korukat megelőző technológiákról és áramvonalas karosszériájukról híresek. E. L. Cord hitt abban, hogy ezekkel megtámogatva, jó haszonnal tudja értékesíteni az autóit. Nos, a gyakorlatban ez nem mindig jött össze.

Gyönyörű, de...

Amikor 1936-ban elkezdték forgalmazni, a Cord 810 igazi szenzáció volt. A nagyközönséggel először 1935 novemberében találkozott a New York Auto Show-n. Akkora volt a tömeg a 810 körül, hogy a látogatók a közelben kiállított egyéb autók lökhárítóira álltak fel, hogy jobban lássák a 810-est – gondolom a többi gyártó legnagyobb örömére. Nem csak gyönyörű volt – szerintem mind a mai napig az egyik legszebb szedán, ami valaha készült –, de az eredetileg bébi Dusenbergnek szánt autó olyan szokatlan megoldásokat hordozott, mint a fronthajtás.

Szerintem az egyik legszebb szedán, amit valaha gyártottak. Cord 810, 1936-ból.

Mi több, ez volt az első amerikai autó, melynek független felfüggesztése és fronthajtása volt – a hátsó hídról inkább hallgassunk szemérmesen, mert az egy fél-elliptikus laprúgós, már akkor archaikus megoldás volt. (Csak széljegyzetként: Az első igazán híres, nagy sorozatban készült, megbízható fronthajtású autó a Citroën CV15, azaz a Traction Avant 1934-ben debütált. Az első sorozatgyártású, fronthajtású autó szintén a Cord nevéhez kötődik, az 1929-es L29.) Ugyanakkor el kell mondani, hogy az első felfüggesztésnek is köszönhetően, a 810-es a harmincas évek egyik legjobban kezelhető autója volt. Sőt! A legtöbb 40-es, 50-es években készülő amerikai autóra is könnyedén ráver a kezelhetőség terén. A fronthajtás sík padlót is eredményezett, amitől a 810-es elől-hátul kényelmesebb volt, mint konkurensei.

 1936-os Cord katalógus. Nem semmi, mi?

 Ez a hátlap. Bocs, nem bírtam kihagyni...

A 288 köbhüvelykes (kb. 4,7 liter) V8-as motorját a szintén Cord tulajdonban lévő Lycoming repülőgépgyár építette – lásd fentebb – és alumínium alkatrészeket is tartalmazott. A teljesítménye 125 lóerő volt. 1937-ben már egy opcionális feltöltővel is rendelhető volt, ami 195 lóra emelte a teljesítményét.

A váltója egy egészen észbontó, három plusz egy előremeneti sebességes (overdrive), vákuum-elektromos megoldású félautomata szerkezet. A sebességváltás úgy nézett ki, hogy a kormányon, annak elengedése nélkül be kellett állítani egy kis kart és kinyomni a kuplungot. A többit már a szerkezet intézte. Ne feledjük, mindezt 1936-ban! Állítólag Preston Tucker 1947-ben a roncstelepről kibányászott Cord váltókat használt addig, míg a mérnökei nem fejlesztették ki egy hasonló megoldást a Tucker Sedanhoz – de ez már egy másik történet akkorra, amikor a Hot Wheels nem csak irgalmatlan ronda Tuckereket fog gyártani.

A sebváltó a kormánykerék mögött. Kart a megfelelő pozícióba pöcköl, kuplungra rálép, a szerkezet meg intézi a többit. 1936-ban... Az ész megáll, nem? 

Az első amerikai autó volt, melynek a duda gombja a kormánykerékben lévő, jól ismert karika volt. Ugyanígy az első, melynek az áramvonalasság érdekében, ajtó mögé rejtett üzemanyag betöltőnyílása volt – illetve az ajtajai is olyan rejtett zsanérokon csukódtak mint amilyeneket a mai autókon megszoktunk, szintén az áramvonalasság jegyében –, illetve a legelső melynek rejtett fényszórói voltak. Ez utóbbi részlet csak az 1960-as évek végén, a 70-esek elején lett divatos. A Cordon az amúgy módosított Stinson leszállófényből – egy újabb Cord tulajdonolta cég – kialakított fényszórókat a vezető egy karral nyitotta-zárta mechanikusan.

A Cord felszereltsége még a luxusautók közt is gazdagnak számított. Állítható sebességű ablaktörlői voltak akkor, amikor egyáltalán bármiféle ablaktörlő ritkaságnak számított egy autóban és ha volt is, azt a vezető mozgatta, nem pedig valamiféle motor. Komoly műszerezettsége volt – engem amúgy a műszerfala egészen a kor repülőgépeiére emlékeztet –, beleértve a fordulatszámmérőt is, ami mikor is lett általános az autókban? Úgy az 1980-as évek környékén? A rádió pedig alapáras extra volt, ami a konkurenciánál egészen az 1950-es évekig nem volt jellemző.

 Cord műszerfal. A duda gombja egy gyűrű a kormányon, van rádiója és fordulatszámmérője is.

...megbízhatatlan.

Természetesen a Cord 810 kudarc volt. Hogy a pénz, vagy az idő hiányzott hozzá, hogy ezt a halom innovatív szolgáltatást teszteljék, nem igazán tudni, de nagyon hamar kialakult az a kép a vásárlók közt, hogy az autó fantasztikus, de megbízhatatlan. Na, persze a konkurensek kereskedőit sem kellett félteni, ők alaposan ki is használták ezt az imidzst. „Cord? Áhh, felejtsd el! Megbízhatatlan!” Tény, a motor hajlamos volt a túlmelegedésre és ha a leállított kocsi váltóját sebességben hagyták, de valamiért elment a vákuum, akkor egyszerűen nem lehetett váltani vele. A megbízhatatlanság képére az is rájátszott, hogy a legtöbb akkori autószerelő egyszerűen nem tudott mit kezdeni az autóval, mert messze bonyolultabb volt, mint bármi, amit korábban láttak – ne feledjük, ők Ford T-ken, meg A-kon nevelkedtek, amiket elnyűhetetlenre és a T-ket meg egyenesen kovácsműhelyben szerelhetőre terveztek, a Cord meg rengeteg repülőgép alkatrészt tartalmazott. Melyik szaki vállalta volna be, hogy neki a Cord magas, mint tehénnek az ólajtó? Inkább lett „megbízhatatlan”.

Az árcédulán szereplő összeggel is voltak gondok. 3000 dollárt kértek érte, annyit mint egy Cadillac-ért, csak éppen a Cord sokkal kisebb volt. Aki akkor ennyi pénzt költött egy kocsira, nagyobb autót akart. A (relatíve) kicsi, luxusautók koncepciója még legalább 20 évnyi távolban volt – gondolok itt a Ford Thunderbirdre.

Amúgy nagyon érdekes, hogy a Cord 810-es számos, az utókor által – általam is – csodált, art deco stílusjegye nem gondos tervezés, hanem a kényszer szülötte. Cordék a nagy gazdasági válság közepén tervezték az autót, és nagyon alacsony büdzsé felett rendelkeztek. Amikor próbaútra vitték a kocsit akkor jöttek rá, hogy a fékek gyengék, túlmelegednek. Nem volt pénz jobb fékek kifejlesztésére, ezért a mérnökök lyukakat fúrtak a dísztárcsákra, hogy a fékek jobban hűljenek. Később pont ezek lyuggatott dísztárcsák lettek a leginkább csodált stílusjegyek.

Valamivel kevesebb, mint 3000 Cord 810-est készítettek – jó kétharmaduk megvan még –, míg 1937 augusztusában be nem szüntették a gyártást.

Ki gondolta volna?

Mindig elcsodálkozok azon, hogy a Hot Wheels időről-időre ki tud nyomni magából tőlük egészen szokatlan amerikai – meg nem amerikai – klasszikusokat is – hogy aztán majd szénné csicsázza őket pár kiadással később. (Vagy éppen fordítva, előbb jön a csicsacsapás, aztán az emészthető verzió.) Én mindenre számítottam tőlük, de pont Cord 810-re nem. Fogalmam sem volt, hogy létezik ilyen addig, míg ez a példány elém nem vetette magát egy ószeresnél. Rövid alkudozás után elhoztam.

A fekete fényezés egyrészt nem megbocsátó, mert nagyon látszanak a harci sérülések, amit a rendeltetésszerű használat közben minden kisautó összeszed egy gyerkőc kezében, másrészt nagyon átformálja az autó hangulatát. Szerintem – lásd az eredetiről mellékelt fotókat – a Cord 810 pont egy légiesen könnyednek ható jármű, feketében meg inkább gengsztermobil. Halmazatilag a fekete megeszi a részleteket is, pedig ezeknek nincs híján a kisautó, sőt! Persze a Hot Wheels elég sok változatban elkészítette, így ha valakinek lenne elkótyavetyélni való példánya akár az 1999-es premierváltozatból, akár a 2002-es, Wal Mart exkluzív verzióból akkor rögvest szóljon! Feketeségét leszámítva szerintem teljesen rendben van az 1:6x méretarányban a játékszer kategóriában. Örülök neki, hogy sikerült véletlenül rábukkanni.

 Le sem tagadhatná, hogy játszottak vele. A fekete fényezés szinte eltünteti, de az összes fontos részlet ott van a helyén. Úgy is mint az első, rejtett fényszórók.

 A Cord 810 annyira alacsonyan ült, hogy a kortársai túlnyomó többségével ellentétben nem kellett rá az akkor annyira jellemző fellépő. A küllősnek látszó kerekeket nem csak megbocsátom a kisautón, de egyenesen tetszenek.

 Az apró ablakok jótékonyan elrejtik a beltér elnagyoltságát. Imádom ezeket az áramvonalas idomokat az első kerekek felett! Olyanok, mint egy repülőgép szárny alá függesztett, pót-üzemanyag tankjai.

Matchbox Laser Wheels/Superfast Lasers - LW27 - SAAB 9000 Turbo

Van az a bölcselet - de lehet, hogy csak valami interneten terjedő hülyeség, vagy Paolo Coelho -, hogy "Ha az ember nagyon akar valamit és küzd érte, előbb-utóbb megszerzi.". Így vagyok én a címben említett kisautóval is. Zsolt_T3-nak hála, négy újabb 9000-es SAAB-bal gyarapodott a gyűjteményem, ezek közül még egyet fogok bemutatni a blogon ezen kívül.

Abból a szempontból is szerencsém van, hogy Joe már megírta, mitől különleges a Lasers széria, így ezzel sem kell többet foglalkoznom, csak belinkelnem a megfelelő bejegyzést.

Ez a 9000 Turbo az 1988-as évből származik. A normál 1-75 szériából valóhoz képest a fő különbség a szürke beltér, ezen kívül a Laser kerekek és a festés jelent eltérést. Utóbbiról nekem úgy tűnik, mintha a "The SAAB Long Run"-féle autók matricázására hajazna, csak kicsit "matchboxosítva", illetve más szponzorokkal és a rajtszám máshová helyezésével.

The SAAB Long Run
Úgy érzem, megér ezen a bejegyzésen belül egy külön kis bekezdést, hogy mi is volt ez. 1986-ban rendezték a Talladega Superspeedway-en, 2 világ- és 21 nemzetközi rekordot döntöttek meg vele. Adódik a kérdés: Mi a különbség a világrekord és a nemzetközi rekord között? Három gyári, első generációs 9000 Turbo körözött a pályán váltott sofőrökkel. A két világrekordot az "átlagsebesség hosszútávon" (nem tudom, mi a pontos megnevezése, az is lehet, hogy már nincs ilyen) kategóriában érték el. A háromból egy autó 100000 km-t tett meg 213,299 km/h, a másik 50000 mérföldet 132,778 mérföld/óra sebességgel. A harmadik autóval egyéb rekordokat döntöttek meg. 10 évvel később, ugyanezt megismételték öt, második generációs 900-assal is. A fentebbi információkat innen fordítottam.

Nagyon racsing.

Ha elég éles lenne a fotó, olvasható lenne a SAAB felirat a két lámpa között a "rendszámtáblán".

Szürke beltér. Nekem jobban tetszik, mint a sárgásbarna.

A doboz nem stimmel,...

 ...mivel az LW30 a 480-as Volvo Laser-verziójának kódja.

 A rekorder 9000-esek egyike. Ugye, hogy hunyorítva, ködben hasonlít rá a Matchbox?

Matchboxon kívüliek: MC Toy Audi Quattro – UPDATE

Egyszer egy kedves ismerősöm nagyon legorombított, amikor pusztán poénból, fillérekért vettem egy olyan hamis Ferrari órát a távol-keleten, amiről már messziről üvöltött, hogy az bizony kamu. (Valahol megvan még valami fiók alján.) Hosszasan taglalta, hogy én ezzel ártok az eredetit gyártó cégnek. Én hiába érveltem azzal, hogy ezzel a koppintással már az oviban a kiscsoportban sem lehetne megetetni senkit azzal, hogy eredeti és soha az életben nem vennék eredeti Ferrari órát, mert ha én egyszer megint márkás órára költök, akkor más márkát részesítek majd előnyben. Hajthatatlan volt, nagyon kiosztott.

Erre most tessék! Pontosan tudom, hogy az MC Toy Audi Quattroja szemérmetlen nyúlása a Matchbox kitűnő Audi feldolgozásának, de amikor elém vetette magát ez a fehér példány, nem tudtam megállni, hogy ne vásároljam meg, holott már van a birtokomban egy sárga változat belőle. Nem tudom, most rosszul kéne éreznem magam? Mert hogy tudva tudom, hogy koppintás és ez halmazatilag még jó is, nem valami irgalmatlan vacak. Azt hiszem írok Pavelnek – ő az órás incidensből az ismerős – és megkérdem!

 Pontosan tudom, hogy a Matchbox változat szemérmetlen nyúlása, de egyrészt jó,...

 ...másrészt nagyon tetszik.

 Egyébként is, az MC Toy sokak szerint a Matchbox Copy rövidítése!

 Még az alváz és a karosszéria is ott és úgy kapaszkodik össze, mint a Matchbox.

Matchbox, Welly és Realtoy GMC Wrecker - UPDATE

GMC Wreckerből már szerepelt jó néhány eme blogon, ami nem csoda, hiszen még mindig nagyon szeretem a Matchbox e vontatóját. Közben azért a konkurencia megoldásaiból is szemezgetek, ha van rá módom, így történt ez most is, ezért a hármas megnevezés a címben. Az összevonás pedig azért, hogy egy kicsit tartalmasabb "ápdét" jellegű írás válhassék belőlük.

Elsőként kezdeném mindjárt a Matchbox-al, amiből legutóbbi szerzeményem egy piros változat, ami történetesen teljesen megegyezik a már korábban mutatott, zöld verzióval. Tulajdonképpen a zöld ennek a recolorja, ugyanis a piros egy évvel korábban, vagyis 1999-ben volt az 1-75/1-00-as sor tagja, mint MB-14. Ráadásul van még egy hasonló dekorációval ellátott testvére, amit itt mutattam. ezzel tulajdonképpen minden érdemi információt el is mondtam róla.

Recolor az ezredforduló környékéről

A Welly megoldásával folytatnám a sort, ami tulajdonképpen ugyanaz a példány, amit ebben az összehasonlítóban láthattatok. A különbség csak annyi, hogy most végre sikerült pótolnom a hiányzó, piros villogóját. Ezzel újra tökéletes kondícióba került.

Immáron hiánytalanul

A végére hagytam a másik új szerzeményemet, ami a Realtoy kínálatából származik. Sajnos eléggé hiányos és kicsit sérült állapotban jutottam hozzá. Mint az a képeken is látszik, kisebb kopások voltak a szélvédő felett és a tükröknél, valamit teljesen hiányzott a platóborító műanyag. Feltételezem azért, mert a szegecselésnél kicsit kipúposodott alatta a fém rész, ami lefeszítette magáról az idők folyamán. A matricák is csak ötven százalékban vannak meg, a bal oldalon a fekete-sárga sraffozású, míg a gém jobb oldalán Tow Truck feliratú maradt meg. Pánikra azonban semmi okom nem volt, ugyanis Tommi volt olyan jó fej, hogy korábban nekem adta a saját Realtoy Wreckerét, ami kitűnő donor volt hozzá - a maradék sem fog kárba veszni - , illetve a piros villogó erről került át a Welly-re. Miközben szétfúrtam és kiműtöttem a nekem kellő alkatrészeket a donorból észrevettem, hogy annak a gémje törött, azért nem maradt meg sosem eredeti pozíciójában. No, de erre majd a későbbiekben úgysem lesz szükség, de azért a kampót még áttettem erről az újra, mert ez jobb állapotú.

Mielőtt azonban felragasztottam volna a platóborítást az újdonsült jövevényre, először lecsiszoltam a pukli nagy részért, illetve kicsit kimélyítettem a műanyag borítás alját, hogy a lehető legjobban felfeküdjön az új helyére. A ragasztó kötésének az idejére egy ruhacsipesszel fogtam őket össze, közben egy fekete és egy fehér festékfilccel kikozmetikáztam a nagyobb kopásokat, végül a helyére raktam az új kampóját is. Sajnos a villogók sérülésével nem tudok mit kezdeni, de szerintem már ezzel a pár mozdulattal is nagyságrendekkel jobban néz ki a kis GMC, mint előtte.

 

Ilyen volt, mikor megvettem

 Kis kozmetikázás után

 Újra van platóborítása

Felújítás: MC Toy - Ferrari 250 GTO

Mikor először a kezembe került ez az MC Toy által készített Ferrari 250 GTO, egyből megtetszett a sok kidolgozott, apró részlete miatt. Az átépítéseim és a felújításaim legnagyobb bökkenőjét a kisautók festése okozza még mindig, amit csak gyakorlással és tapasztalatszerzéssel tudok mérsékelni. Ilyen tapasztalatszerzési szándékkal álltam neki eme kecses vonalvezetésű olasz klasszikusnak, mivel számos apró részlet található rajta, a karosszériát tekintve igencsak igényesnek mondanám.

Első körben a szokásos szétfúrás és festékeltávolítás volt soron, majd az öntőforma réseinél keletkező sorják nagy részét távolítottam el. Utána a tetejét vettem kezelésbe, ugyanis számos mély karc keletkezett rajta, amit javító pasztával tüntettem el. Ezután alapozás, majd színre fújás. Utóbbinál kivételes módon elsőre sikerült egy számomra elfogadhatót alkotni, így már csak várnom kellett míg teljesen megszárad. Idő hiányában vagy két hétig is eltarthatott ez a folyamat, de végül eljött a nagy pillanat, vagyis az apró részletek kiemelése. Első körben a krómozott elemeket vettem célba, majd mikor ezzel megvoltam, akkor jött a kemény dió, a süllyesztett részek feketéje. Az első hűtőráccsal kezdtem, egy eleve rossz taktikával, így az elég borzasztóra sikeredett, a végén már az ágaskodó paripát sem mertem kifesteni, mert körülötte kicsit sok lett a festék. Az oldalsó nyílásokhoz viszont már festéket váltottam, ami kicsit túlhígítva, egy kihegyezett fogpiszkálóval, a hátsók esetében pedig egy gombostűvel vittem fel. Sokkal gyorsabban és szebb végeredményt produkált ez a fajta megoldás, vagyis újabb hasznos tapasztalatokat szereztem. Miután megszáradt a fekete festék a hátsó levegőkivezetésekben, akkor a bordákat újra átkentem sárgával, mert persze azokat nem sikerült kihagynom. Végül kifestettem pirosra a hátsó lámpatesteket, majd az alvázon a kipufogókat. Utóbbiak nem a legszebbek, ráadásul a helyük sem ott lenne, de megfelelő alapanyag híján nem csináltam neki másikat. Végül kerestem hozzá egy megfelelő kerékszettet és összeraktam. Végeredményben elégedett vagyok vele, de azért jól áll neki a távolság.

 Ilyen állapotban került hozzám

 Közvetlenül festés után

 Ilyen lett a végeredmény

 A sok kifestendő részlet miatt álltam neki főként

A kipufogó nem az erőssége

Átalakítás: Matchbox MB-41 1963 Cadillac Ambulance

Nem tudom mennyire emlékeztek ilyen régi dolgokra, de tavaly decemberben volt, amikor nem győztem afelett puffogni, hogy egy újabb, kitűnő Matchboxból már megint csak egy szénné csicsázott változat jut nekünk és amerikai barátaink a szép verziókat megtartják maguknak. Aztán a klasszikus Caddy mentőből időközben sikerült bezsákolni a valóban szép verziókat és a második szépséges verzió kapcsán mintegy mellékesen elejtettem azt az információt, hogy készülődik ám itt valami.

Andrew0807 kolléga, aki számos kitűnő átalakítást jegyez amúgy is, vevő volt az ötletemre és az elsőként linkelt, optikai környezetszennyezésből megalkotta azt, amit én megálmodtam. A TP-14 klasszikus Twin Pack mindig is óriási kedvencem volt, így kézenfekvő volt a katonai mentő ötlete. Ha egy európai hadsereg használhat ilyesmire nem éppen olcsó Mercedest, akkor az amerikai miért ne használhatna erre egy Caddyt – ha nem is az egyszerű bakáknak, akkor a tisztjeinek?

Némileg idegen tollakkal ékeskedem, hiszen csak az ötlet volt az enyém, a megvalósítás Andrew0807 érdeme, de a jármű tulajdonosaként nekem jutott a feladat, hogy bemutassam. Nem tudom elmondani, hogy milyen módszerrel tűnt el az aranyozás a műanyag alkatrészeiről, illetve a csiricsáré festés a karosszériáról, de ha valakit ez érdekel, akkor bátran tegye fel a kérdéseit a komment mezőben, az alkotó bizonyosan válaszolni fog. Tanakodtunk még az ötletadóéhoz hasonló, vörös kereszt elhelyezésén, de végül lemondtunk róla, mert a Caddy ajtajai nem sík felületet adnak, végigfut rajtuk egy díszléc, így a matricázás vagy idétlenül nézett volna ki, vagy akár le is potyogott volna idővel. A tető kínál egyedül sík felületet erre a célra, de nem feltétlenül erőltetném én ezt a dolgot, szerintem így jó ahogy van. Mit gondoltok?

 Az átalakítás előtt féltem tőle, hogy hogyan fog mutatni a frontend a krómozás - illetve ebben az esetben a borzalmas aranyozás - nélkül. Nos, jól! A morcosságára még rá is tesz egy lapáttal, hogy a kerekek is feketék lettek. A világítótestek kiemelése nagyon sokat dob rajta. A vezető feje felett kikandikáló szirénát közösen néztük be lámpának.

 Az oldalára eredetileg szerettünk volna vörös keresztet, de letettünk róla, mert nem sík a felület. A sárga szélvédő szerintem remekül mutat a khakizöld festéssel.

 MI TÁMOGATJUK A FÉNYHÍD IPART!!!

Matchboxon kívüliek: Grell Wartburg 353 Tourist - Intercamp 440 és Barkas B1000

A Grell kisautóknak meg van az a bája, hogy többnyire olyan járműveket mintáznak, amik között felnőttem(tünk). Ennek ellenére abszolút nem foglalkoztatott a dolog, míg nem a "Retróautók a Keleti blokkból" című kiadványban meg nem jelent a Barkas B1000. Nem sokon múlt, hogy az amúgy 1/43-as méretarányú modellből ne vegyek magamnak egyet, mivel valahogy már gyerekkoromban is megfogott, egyszerűen tetszik és kész. Sokáig azt gondoltam, hogy ha majd felnövök, veszek egy ötszemélyes Barkast, ami tök jó családi autó, mert nem túl nagy, belül meg igencsak tágas. Persze ez csak gyermeki ábránd maradt, de ekkor jött nálam képbe a Grell, mint lehetőség, hogy legyen egy 1/64 méretarányhoz közeli Barkasom.

Első körben Joe saját, postás kivitelűre alakított példányát vettem szemügyre a blog hasábjain, majd a kettővel ezelőtti börzén már végre sikerült élőben is találkoznom egy olyannal, illetve jó pár eredeti kiadású Grell modellekkel. Szerelem volt első látásra, így elhatároztam, hogy bizony nekem kelleni fog civil változatú Grell Barkas B1000. Sajnos a legutóbbi börzéig várnom kellett a beszerzésével, és ha már ott voltam, akkor mellécsaptam egy Wartburg 353 Tuorist kivitelt is, amihez ráadásul egy pofás és korhű lakókocsit is mellékeltek. Természetesen vérszemet kaptam, így egy Trabant 601 Universal erősen wanted listára került, de már pedzegetek magamban egy IFA-t is, hogy lefedjem az NDK-s ipar gyöngyszemeit. Addig is nézzük azokat, amik már a birtokomban vannak!

Wartburg 353 Tourist
Elsőként a Warnyúval kezdeném, aminek lépcsős hátú változatáról a blogazda már értekezett. Igazából a bontatlan csomagoláson keresztül is minden szépségét felfedte, egyedül az nem derülhetett ki, hogy tükör csak a bal oldalra került. Ez számomra egy kedves megoldás, ugyanis abban az időben vagy extraként, vagy utólagos barkácsolással kerültek visszapillantók a jobb oldalra is. Az enyém is metálzöld festést kapott, amihez jól passzolnak a krómozott lökhárítók és dísztárcsák. Extra festésre is futotta, elöl a hűtőrács a lámpákkal kapott egy kis szürkét, míg hátul egy túl szögletesre vett piros téglatestet a lámpatestekre. Utóbbi közelről nem túl szép, de kis távolságból már jobban fest, a semminél azért jobb. Az ablakokon betekintve hasonlóan részletgazdag a beltér, amit kibontva is nehéz megörökíteni a sok fekete műanyagnak köszönhetően, azonban a kombiságnak köszönhetően a tágas csomagterét így is jól látni. Ha azonban még sem lenne elég ez a temérdek hely, akkor utánfutót is köthetünk rá, hogy jól leizzaszthassuk az ezres háromhengerest. Jelen esetben azon a horog itt inkább lyuk, a horog az utánfutóra került, ami inkább személy, mint sem teherszállításra lett kitalálva.

Wartburg Werbung

Intercamp 440

Kívülről igencsak mutatós a teljesen műanyag lakókocsi, részletgazdag, kidekorálták famintával a két oldalát és még a hátulján is kifestették a lámpatesteket/prizmákat. A vonórész is tisztességesen el van látva részlettel, van ott gumiharang és letekerhető támasztó kerék is. Azonban ha benézünk az ablakok egyikén, akkor első körben feltűnhet, hogy nincs is üveg az ablakokban, ami által még inkább a szemünk elé tárul a csont üres beltér. Oké, hogy csak egy kis műanyag darab koloncnak az autó mellé, hogy az messziről jobban mutasson, de valami matt, átláthatatlan plexit igazán faraghattak volna bele. No de sebaj, majd megpróbálom óvatosan szétpattintani és kezdeni ezzel az ablak témával valamit, mert amúgy tényleg mutatós, csak vigyázni kell a vonórészre, hogy el ne törjön.

Barkas B1000

Végére hagytam a kedvencemet, azaz a Barkast, amiből egy platós kivitelt sikerült bezsákolnom. Egyszerűen csodaszép, jó a formája, találó a színe, ízléses a céglogó, valamint az első fényszórók külön kis műanyagok, nem festettek. Sajnos a platós rész már nem ennyire összeszedett. Rendszámtábla és lámpák ugyan vannak hátul, de a fekete műanyag megeszi őket, mondjuk ez a legkisebb baj ezzel a résszel. Az jobban zavar, hogy a plató oldalába belemarták a kerékívet, ami tökre felesleges volt, mondjuk inkább helytelennek. Valószínűleg eredetileg máshova szánhatták, vagy az iparos elszúrta az öntőmintát, de drága lett volna kidobni - ne feledjük, reklám célokra készült modellekről van szó -, vagy valami hasonlóak jutnak eszembe észérvként. Rakományként sörös rekeszeket - mi mást -, pakoltak fel a platóra, elég idétlen módon. Kicsit fura, hogy középen feé van tornyozva úgy, hogy a plató oldalfala és a rakás között körben elfért volna még pár darab, de így legalább biztos, hogy csúszkálni fog. No de ezek a bibik ellenére bőven meg van az "oda vagyok érte" érzésem, amit már csak egy dobozossal lehetne még fokozni.

 

 Dokumentumfilm a Barkas gyártásáról, annak is a középső darabja. Azért ez, mert egy platós fut benne. Német nyelvtudók előnyben!

Egy kicsivel több kifestéssel igazi vitrinmodell válna belőle

A pléhdoboz minden részlete meg van rajta

A hátsó lámpa festése elég egyszerű, de legalább van

Jól mutatnak így együtt

Valamilyen matt üvegezést kénytelen leszek neki csinálni

Amilyen mutatós kívülről, annyira üres belül

 Mindig is tetszett a formája

 A platón a sárvédő ív felesleges, a rekeszek elhelyezése is elég érdekesre sikeredett

 Hátul is meg van minden, csak nincs kifestve

 Még a nagyobb és kisebb testvérük hiányzik

 Ez a kép csak a Grell modell méreteinek szemléltetése végett készült

Ilyenek voltak bontatlan állapotban