Matchboxon kívüliek: RealToy Audi RS4

Ez alkalommal szeretnék egy olyan kisautót bemutatni, amiről azt gondolom, hogy azt a minőséget és részletességet képviseli, amit 2012-ben joggal elvárhatunk a vezető gyártóktól a gyerekeknek szánt, 90 centes – nálunk leginkább 5xx forint – játékautó kategóriában. Ezt a minőséget a vezető gyártók egyre gyakrabban – úgy fest – nem is akarják elérni. Ki a gyártó? Ó, hát a „nevenincs”, kínai RealToy!

A szunnyadó

Tartozom egy vallomással: gyengém a sleeper (kb. alvó, szunnyadó), azaz az olyan autó, melynek a külsejéről nem üvölt a teljesítmény, de a fedél alatt minden megvan benne ahhoz, hogy komoly döbbenetet rajzoljunk vele azoknak az arcára, akik a „Jajj, de csúnya!” blog alanyait előállító... ööö... bipedál, szén alapú létformák. Az Audi RS4 pont ilyen autó. Na jó, majdnem ilyen.

Az RS4 az Audi 4-es sorozatának a csúcsmodelljét jelentette, már ami a 2000-2001 és a 2006-2008 közötti időszakot jelenti. Bennünket ez alkalommal az utóbbi, a tudományos audiológia audiszexuálisok által B7-ként (Type 8E) ismert változat érdekel.

Alapvetően nekem attól tetszik ez az autó, hogy bár gyárilag olyan részletekkel bír, amiktől minden ízlésmentes boyracer összenedvedzi a Homasita katalógust – dupla kipufogó, tikrács elől-hátul, szélesítés, irdatlan felnik, az első kerekek előtt (funkcionális) szellőzőnyílások, „nagyzene” (10 hangszórós Bose hangrendszer), „szeneon és rekár” –, azokat pont sikerült olyan mértékben adagolni, hogy az eredmény még nem ízléstelen. Plusz az RS4 nem feltétlenül tűnik ki a szerényebb képességű A4-esek közül. Egyszerűen csak dögös. Szerintem pont az a forma, amihez ha hozzányúlnak, csak rontani lehet rajta, hozzátenni már nem. Na jó, a gyári, szerintem nagyon szép felniszett(ek) helyett megnéznék alatta valami mást is, de nem lesz könnyű dolga annak, aki valami más igazán szépet akar alá találni. Szóval sleeper és nem is akármilyen. Azt hiszem bátran ráúszhatunk a számokra az autóval kapcsolatban, mert bizony azok sokatmondóak.

Nagyjából 10 000 darabot gyártottak ebből a generációból és ezt a számot tovább osztja az a tény, hogy az első generációval ellentétben nem csak négyajtós szedán és kombi, hanem kabrió kivitel is létezik belőle. A gyári adatok szerint, az RS4 szedán 0-ról, 100 km/h-ra 4,8 másodperc alatt gyorsul, míg a 0-ról a 200-at 16,6 másodperc alatt lépi meg. DE! Az amerikai Road and Track magazin mérése szerint a 0-100 megy neki 4,5 másodperc alatt is, de még a nehezebb kombi – azaz audiul Avant –, is tudja ezt a mutatványt 4,9 másodperc alatt. Elvben az RS4-esek maximális sebessége elektronikusan 250 km/h-ban limitált, egyes tulajdonosok arról számoltak be, hogy a valóságban ez 270 km/h. Mondjuk az jó kérdés, hogy ezt hogy ellenőrizték, hogy ez az egész nem csak a „minden gyári sebességmérő felfelé csal” hatás, de talán mindegy is, normális körülmények között nem száguldozunk se 250-nel, se 270-nel, Stephanie!

A fenti videó teljesen érdektelen, felesleges megnéznetek, mert röviden össze tudom foglalni: Két - ahogy magukat szokták nevezni - tévés majom ül egy második generációs Audi RS4-ben és felettébb jól érzi magát.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy az RS4-est nem laprúgó hajtja, mint a Kisvakond verdáját. Gomb és nem a kulcs kelti életre a – sóhaj – 4,2 literes, 4163 köbcentis, hengerenként négyszelepes V8-ast, ami – még nagyobb sóhaj –, 414 pacit tol ki magából – hangos nyelés –, 7800-as percenkénti fordulaton. (Kicsit zavarban vagyok, hogy 8000-, vagy 8250 percenkénti fordulatnál van ennek a járgánynak a fordulatszámmérőjén a piros csík, de egyik sem kevés.) Ha a szedán súlyát nézzük (1680 kiló), akkor kicsivel kevesebb mint négy kiló (3,93) megmozgatása jut feladatul egyetlen pacinak. Paci meg van benne bőven – lásd fent. A doppelauspuff sem látványelem hátul, az oldalankénti 4-4 henger külön csőbe pukkantgat bele.

Az RS4 csak kézi váltóval készült, nevezetesen egy hatsebességes Getrag-féle cuccal – lehet, hogy ezért fogyott belőle csak 2500 az Egyesült Államokban?

A nem kevés lóerőt és 440 newtonmétert az Audi – szerintem túlzás nélkül titulálható ennek – legendás Quattro négykerékhajtása teszi le az útra. A Torsen rendszerű differenciálmű 40:60 százalékos arányban osztja el a nyomatékot rendre az első és a hátsó kerekek közt, már ha normálisak a körülmények. Ha abnormálisak, akkor ez változhat értelem szerűen 80:20 százalék között – már ha jól értem ezt a nekem nem kicsit bonyolult, de lenyűgöző mechanikai szörnyeteget.

Nyilvánvalóan ilyen teljesítményeket nem lehet „csak úgy” az úrvezetők karmai közé ereszteni, ezért az RS4-ben benne van az összes hárombetűs elektronikus bizgentyű, ami arra hivatott, hogy a sofőrt megvédje önnön hülyeségétől.

A verdát meg is kell állítani, amire Brembo – mi más – tárcsafékek szolgálnak, de az már a gyárilag szerelt kerekek méretétől, meg az évjárattól függ, hogy azok alumíniumból, vagy szénszál erősítésű szilicium-karbidból – legalábbis azt hiszem, hogy ez a C/SiC – készülnek.

Az autót attól függően, hogy hová szánták, szerelték alapáron 18- és 19 hüvelykes könnyűfém kerekekkel is. Hogy milyen gumikat húztak ezekre az változó, de Continental SportContact 3, Michelin Pilot Sport PS2 és Pirelli P-Zero Rosso biztosan volt a kínálatban. Az Egyesült Államokban pedig 19 hüvelykes, Dunlop SP WinterSport 3D-kkel is rendelhető volt hozzá téli csomag. Nekem a három másodpercenként a keréknyomást ellenőrző, alapáras rendszer is étvágygerjesztőnek tűnik.

A fenti képlet nekem egy kőkemény sportkocsit ad ki és az nekem különösen tetszik, hogy szemre „csak” egy gusztusos szedán, vagy kombi. A kombik pedig kúlak, értem?

Meglepő és nem mulatságos

Akárhogy is nézem azt a kisautót, amit a RealToy hozott tető alá, nem tudok belekötni. Minden egyes jellemző részlet ott van a helyén, tikrácsostul, doppelauspuffostul, ködlámpástul. A világítótestek kifestve, a szingöl(f)rém körül ott a vékony krómcsík, minden apró felirat a helyén, semmi sincs elcsúszva, vannak tükrei is. Mi több, a beltere az egyik legjobb, amit én valaha hasonló léptékű kisautóban tapasztaltam. A kormány nemhogy nem pizza, hanem külön darab, fekete műanyag és nem egy darabból van az amúgy ezüstösszürke beltérrel. Ez utóbbin még a kézifékkar és a műszerfal részletei is ott vannak a helyén. (Nagyon szerettem volna megmutatni, de ehhez nem tudom milyen eszköz kéne, a fényképezőgépem nem boldogul vele, még ha megfeszülök akkor sem.) Az alvázon – műanyag, de nem egy darab a beltérrel – még a kettős kipufogórendszer is ott van részletesen. Nem lelek rajta fogást, mert nekem nem fáj, hogy nem rugózik. A játékszer kategóriában csillagos ötös.

A vicces az, hogy a gyártó elképesztően nagy szórással dob piacra modelleket. A Ford Focusuk zseniális, de simán képesek tönkrevágni röhejes kerekekkel, amit porsche kolléga lecserélt Matchbox-félékre és máris egy nagyon kívánatos darabbá varázsolta. A Mercedes-Benz G-osztályuk inkább a típus karikatúrája és nagyon gyanús, hogy a Siku értelmezéséről vették a mércét hozzá – rosszul. Az én hirtelen felindultságból elkövetett, tajvani Fast Lane beszerzésemnek is ők a gyártói és ott is bőven van a két végletből. Az Isuzu Vehicrossuk egyszerűen briliáns, a Mitsubishi Pajerojuk meg egy vicc.

Azt hiszem a kezdeti „engem csak a Matchbox érdekel” nekibuzdulásból eljutottam odáig, hogy nem gyártót vásárolok, hanem végeredményt. Ez a FastLane Audi RS4 simán elmenne az Audi szalonokba, túlárazott promódarabnak – bár pont ez az 1:60-körüli méretarány ezeknél nem gyakori –, és simán maga mögé utasít egy csomó kortárs Matchboxot, Hot Wheelst.

Áhh, nincs mese, leírom: A játékszer – tehát nem gyűjtőknek szánt – árfekvésben tökéletes. Abban viszont nem tudok segíteni, hogy hol lehet beszerezni. Mintha az én példányom Rájen kolléga istállójából igazolt volna át hozzám.

 Sleeper ez, bár nem feltétlenül ebben a muslicacsapda színben. A vicces az, hogy ez egy eredeti Audi szín, Imola Yellow.

 Ebből a szögből mutatja a legtöbbet a belteréből, ami kifogástalan.

 Minden részlete a helyén, de tényleg. Pedig "csak" egy RealToy, nem pedig valamelyik patinás nevű istállóból került ki.

 Nem szokásom alvázakat fotózni, de ezen még az is részletes.

 Ezek meg az eredetiről készült sajtófotók, hogy legyen mihez hasonlítgatni a kisautót.

 Szerintem arra a megállapításra fogtok jutni, mint én, miszerint "jó ez elől, jó ez hátul, jó ez minden oldalárul!" A versikéért bocs.

 Csak a telefontartó az, ami archaikus mai szemmel, pedig csak négy év távolságban van tőlünk az utolsó legyártott darab.