A Forma 1 mindig is a vérbeli technikai sport volt és hatalmas fejlődésen ment keresztül az évek során. A csapatok évről évre igyekeznek valami újat kitalálni, hogy gyorsabbá tegyék az autóikat a többiekkel szebben, persze mindezt a szabályok betartása mellett. Az egyik ilyen - és talán a leghíresebb - Derek Gardner nevéhez köthető újítás közé tartozott, mikor az 1976-os Spanyol nagydíjon a Tyrrell csapat hatkerekű autókkal állt rajthoz. Az első kerekeket duplázták meg, így négy darab tízcolos kerekeket kapott az autó. Az első évben nem hozott átütő sikert, viszonylag eredményesek voltak, de nyerni csak a Svéd nagydíjon tudtak, igaz ott legalább kettős győzelmet arattak. Jody Scheckter volt az egyik szerencsés, aki versenyezhetett vele, ám ő úgy gondolta, hogy a P34 csak átmenetileg versenyképes, a Good Year abroncsok nem bírnak sokat versenytempóban. Konkrétan "egy darab szemétnek" nevezte az autót, ellentétben Patrick Depaillerrel, aki hitt benne. A következő év sem volt a hatkerekű autócsoda éve, folyamatosan gumiproblémákkal küzdöttek, ráadásul az autó eleje is enyhe túlsúlyban volt a két tengely miatt. Végül 1978-ban már újra négykerekű forma egyes autóban ültek a Tyrrell csapat pilótái, felhagytak a további kísérletezéssel. Ha esetleg valamelyik csapat a későbbiekben kedvet kapna hozzá, azt az FIA szabályzata hátráltatja, hiszen a hetvenes évek végén már beleírták, hogy kizárólag négykerekű autókkal lehet rajthoz állni. Nem volt se hosszú életű, se sikeres a P34-es életútja, de mégis mély nyomot hagyott mindenki emlékében.
P34 kicsiben
A Hot Wheels 2010-es kínálatában bukkantam rá erre az emlékezetes autóra, amit annak idején azonnal felvettem a beszerzendő kisautók közé. Egészen az idei nyárig kellett rá várnom, hogy le tudjam emelni egy hipermarket polcáról. Nem vagyok egy vérbeli Forma 1 rajongó, nálam a rajongás szinte kimerül a futamok megtekintésében, még is úgy éreztem, hogy a különlegességre szükségem van. Szerencsére a gyártó igencsak jó munkát végzett a megalkotásakor, rengeteg apró részlettel látták el, ráadásul a festésnél is törekedtek a az eredeti megtartására. Nagyon jól sikerült a kerekeket összeválogatni alá, ami az autó igazi karakterét adja. A motorját is egész jó minőségben reprodukálták, ráadásul fémből, ami magába foglalja a bukókeretet is. A pilótafülkét sem hagyták üresen, kapott egy pilótát is elfogadható kinézetben, akinek a karosszériából megformázott kormányt kell fognia. Nem a legelegánsabb megoldás az utóbbi, a versenyzőt alkotó műanyagból - ami valószínűleg egyenlő az alvázzal - szebben meg lehetett volna oldani a dolgot. Egyetlen egy dolgot nem értek, hogy a középső tengelynél az a fém csonk mi akart lenni, az eredeti autón sem láttam nyomát. Ez azonban igencsak elenyésző dolog a jármű egészét tekintve.
Semmi kommentár, csak a motor éneke. Egy kör Monte Carlóban.
A Hot Wheels 2010-es kínálatában bukkantam rá erre az emlékezetes autóra, amit annak idején azonnal felvettem a beszerzendő kisautók közé. Egészen az idei nyárig kellett rá várnom, hogy le tudjam emelni egy hipermarket polcáról. Nem vagyok egy vérbeli Forma 1 rajongó, nálam a rajongás szinte kimerül a futamok megtekintésében, még is úgy éreztem, hogy a különlegességre szükségem van. Szerencsére a gyártó igencsak jó munkát végzett a megalkotásakor, rengeteg apró részlettel látták el, ráadásul a festésnél is törekedtek a az eredeti megtartására. Nagyon jól sikerült a kerekeket összeválogatni alá, ami az autó igazi karakterét adja. A motorját is egész jó minőségben reprodukálták, ráadásul fémből, ami magába foglalja a bukókeretet is. A pilótafülkét sem hagyták üresen, kapott egy pilótát is elfogadható kinézetben, akinek a karosszériából megformázott kormányt kell fognia. Nem a legelegánsabb megoldás az utóbbi, a versenyzőt alkotó műanyagból - ami valószínűleg egyenlő az alvázzal - szebben meg lehetett volna oldani a dolgot. Egyetlen egy dolgot nem értek, hogy a középső tengelynél az a fém csonk mi akart lenni, az eredeti autón sem láttam nyomát. Ez azonban igencsak elenyésző dolog a jármű egészét tekintve.
Nagyon részletgazdagra sikeredett
A második tengely fölötti csonk az "nemtommi"
Sikerült jól eltalálni a kerekek méretkülönbségeit
Ebben a méretben szerintem a motorja is teljesen rendben van
A hátulját sem hanyagolták el
Hot Wheels - Tyrrell P34
Hatkerekű a pályán
5 megjegyzés:
Az első kerekek lehetnének talán egy kicsit nagyobbak, de azon kívül bejön.
A második tengelynél a két "pöckön" keresztül vezetik szerintem a levegőt a fékek hűtésére. Találtam két képet, amin az eredeti autón is rajta vannak:
http://img.formulaf1.es/wp-content/uploads/2011/08/tyrrell-p34.jpg
http://www.freesoftwaremagazine.com/files/www.freesoftwaremagazine.com/nodes/2449/P34-Scheckter-1976.jpg
A "nemtommi" szerintem a HW által önszorgalomból létrehozott lámpa akar lenni, vagy lehet, hogy egy őrült autógyűjtőnek van ilyen (vagy replika), amit utcán is használ, oda pedig kell a lámpa. Ez esetben a HW ezt vette alapul a gyártásnál. (Ez azért érdekes lenne.)
Valóban, akkor a micsodák azok akarnak lenni.
Igen nagy a valószínűsége, hogy meglett rájuk a megoldás, köszi.
hello, az a fémcsonk egy hűtőlevegő csatorna a fékhez. az első tengely fékei az első spoilerből kapják a levegőt. itt az ereeti megoldás:
http://www.ultimatecarpage.com/pic/703/Tyrrell-P34-Cosworth_1.html
és itt a módosított változat, ahol már a második pár kerék is az orrból kapja a hűtést:
http://www.ultimatecarpage.com/pic/703/Tyrrell-P34-Cosworth_15.html
Megjegyzés küldése