Szerintem nem mondok vele újat, mikor azt mondom, hogy a ma ismert Audi márkanév több autógyár egyesülésével jött létre. Ezt szimbolizálja a négy karika is, amit emblémául választott az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer az egyesülésük után. A fúzió a névválasztásnál stílszerű volt, ugyanis az Auto Unionként folytatta az autógyártást, tették mindezt 1932-ben. 1969-ben beleolvadt az NSU is, ezzel Audi NSU Auto Unionra változott a név, amit 1985 Audira egyszerűsítettek. A most bemutatandó autó nevének első fele innen jön. A második felének - vagyis a két darab T betűnek - a származására viszont én csak mostanában szembesültem. Itt egy kis hagyományőrzést vitt végbe az Audi, ugyanis ez az NSU-tól lett átmentve, akik a hatvanas-hetvenes években, a versenyzésre szánt típusaik nevébe biggyesztették oda a TT betűket.
TT nagyban
Miután a nevének az eredetével megismerkedtetek, nézzük is milyen négykerekűre is került rá típusként. A Kaliforniában tervezett prototípus 1995-ben mutatkozott be a frankfurti autószalonon. A belső tér tervezőit egyből ki is tüntették egy díjjal. A sorozatgyártású darab ezek után három évvel mutatkozott csak be, ami nem is változott olyan sokat külsőleg. Teszem azt szerencsére, mert nagyon szép formát sikerült kanyarítani neki már elsőre is. A változás főként csak a B oszlopot érintette, annak viszont igen jót tett. A hosszú piacra kerülési idő a csavar nélküli összeszerelési technológiának volt köszönhető, amit az Audi először ezen a modellen kezdet el alkalmazni. Kellett egy kis idő, míg ez a lézeres illesztési technológia kiforrja magát. Az alap eddigre már adta magát, ugyanis a Volkswagen konszern A4-es padlólemezére épült, avagy a Golf IV-es padlólemezére - amiként a New Beetle, a Skoda Octavia, Seat Leon és az Audi A3-as is. Természetesen a futóművet nem a Golftól kölcsönözték, viszont a motor a padlólemezzel egyetemben széles körben alkalmazott egynyolcas turbós négyhengeres volt - többek között az Audi S3, Skoda Octavia RS és a Golf GTi is ezzel nyomult. A motor 180 és 225 lóerős kivitelben volt választható. Előbbi öt-, utóbbi hatsebességes váltóval szereltetett, automataként pedig hatos tiptronic volt választható. A rengeteg alumínium felhasználásával alacsonyan tartott tömeggel egyetemben ez egész szép menetteljesítménnyel ruházta fel. Olyannyira, hogy rengeteg baleset is történt vele, ugyanis nagy sebességnél elvesztette az autó a stabilitását. Ezt az ezredforduló idején egy hatalmas visszahívási akció keretein belül orvosolták. A megoldást az ESP - elektronikus menetstabilizáló - és egy kis hátsó szárny beépítése már orvosolta. Ezután természetesen ezek már a szériafelszereltség részei lettek. Akinek a négyhengeres motor nem felelt meg, az 2003-ban már megvehette 3,2 literes V6-al is, amihez négykerék - quattro - hajtás társult. Aki tovább akarta fokozni a 250 lóerő által nyújtott dinamikát, az bepipálhatta a DSG - dupla kuplungos- váltót is az extralistán. Végül 2006-ban nyugdíjazták az első generációt, ami 1999-ben egészült ki a nyitott tetejű változattal.
TT másodszor
A második generációt alaposan megváltozott külsőleg az elődjéhez képest, azonban a főbb stílusjegyek egyértelműen felismerhetőek rajta. Megkapta a mostanra Audi jellegzetessé váló nagy hűtőmaszkot. Legnagyobb változás talán a far résznél érhető tetten, ugyanis drasztikusan lerövidült a szedános rész. Szerencsére spoilerrel sem kellett elcsúfítaniuk, ugyanis már a tervezésnél nagy gondot fordítottak a stabilitásra, okulva az első generációból. Az egyenletesebb súlyelosztás érdekében az autó eleje alumíniumból, míg a hátulja acélból készült. A motorválaszték nagyobbik tétele, vagyis a véhatos a leköszönő modellből jött át, a négyhengeres turbóból egy 200 lovas kivitel létezett, az újfajta befecskendezéssel és két literes lökettérfogattal, amit FSI-nek csúfolnak. Ez a motor a Győri gyárban készül. A hajtás csak úgy mint az ősnél, néggyel kapar a nagy mocival, illetve felár ellenében a két lityóssal is, de utóbbi alapból csak az első gumik futófelületét képes belepasszírozni az aszfaltba egy hevesebb indulásnál. Menet közben egy hatsebességes váltó fokozatait váltakoztathatjuk, amit tiptronic-ként is elérhető, de persze a DSG sem került le a extralistáról. A motorokhoz később csatlakozott egy 2,5 literes turbós FSI, valamint egy 2,0 literes dízel is. Igen, manapság minden autóba belekerül előbb vagy utóbb öngyulladós erőmű is, ugyanis egy sportosabb autó esetében a környezetvédelmi előírásoknak máshogy nem nagyon tudnak megfelelni. Mondjuk az a 170 lóerő a maga 350 newtonméterével nem néz ki csúnyán a műszaki adatoknál, de én még mindig nem tudom összeegyeztetni egy ilyen kategóriájú autóval.
TT kicsiben
A Matchbox korán lépett TT ügyben, és már 1999-ben elérhetővé tette a nagy(kis)közönségnek játékautó formájában. Ez annyiban szerencsés, hogy a hátsó spoiler nem került fel a fenekére - a Roadsteren már van, de azt majd a maga idejében -, így szebb valójában lett lekicsinyítve. Amennyire idejében rukkolt elő a kedvenc kisautógyártóm a TT-vel, annyira aktuálisan hagyta abba a különböző dekorációjú kiviteleinek piacra kerülését. Amint a nagyot, a kicsit is 2006-ban vonták ki a forgalomból, igaz két év kihagyás így is volt, 2004-ben is csak pakkban bukkan fel a kínálatban. Ami a megvalósítást illeti, az igencsak jól sikerült, annak ellenére, hogy ez időben elég pocsékul ment a Matchboxnak, már ami a termékkínálatot illeti. Minden részlet, él megtalálható rajta, egyedüli hiányként a külső visszapillantók nem létét tudom csak felróni. Ha tükröt nem is, de azért kezdetleges lámpafestést kapott, ami sokat dob a megjelenésen, nem is beszélve az emblémával ellátott hűtőrácsról. Mindhárom ablaktörlőt megtalálható az ablakoknál, amik mögött egy szépen, részletesen kivitelezett beltér fogadja a szemlélőket. A kormány annak rendje és módja szerint küllős kivitelű. Felni gyanánt egy ötküllős került alá, ami még jól is áll neki szerintem. Összességében egy tisztességes kisautó, ami a megkapott minden extrát, amit a maga idejében megkaphatott egy Matchbox, leszámítva ügye a tükröket.
TT kicsiben másodszor
A második generáció a Realtoy műhelyéből került ki, a már korábban megismert minőségben. A formát ismét sikerült szépen visszaadni, ráadásul ők már tükröt is biggyesztettek a kasztnira, még ha nem is pontosan a megfelelő helyre - mivel ott hamar letörhetne, ezért nem is értékelem mínuszként. A fényezést itt is az egyszerű lámpafestés dobja fel, kiegészítve az első hűtőrácsokkal és a hátsó emblémákkal. Rendszámokat is kapott, amint ablakkeret és hátsó kötény feketítést is. Ezen a téren nagyon meglátszik a tíz év korkülönbség a két kisautó között, sokat fejlődött a tamponnyomás az idők folyamán. A szélvédő mindig is gyenge pontja volt a távol keleti gyártónak, itt is könnyen karcolódó műanyag - ami cserébe jobban átlátszó - és ablaktörlők sincsenek. A beltér tükrözi a külsőben visszaköszönő részletgazdagságot, a kormány itt is küllős. A felnik ezen is ötküllősek, amik még jól is néznének ki alatta, ha nem ilyen ballonos gumikat kapott volna. Igazából csak ez az egy dolog tud zavarni kicsit ezen a modellen. Sajnos a dobozáról elfelejtettem fényképet készíteni, de ő is a már megszokott tecsós dobozban került forgalomba és a Toureggel együtt érkezett hozzám édesanyám jóvoltából.
A sok szöveg után pedig fogyasszátok a képeket, ahol azzal ellenben közösen szerepelnek, így jobban megtekinthető a két generáció közti különbség.
TT nagyban
Miután a nevének az eredetével megismerkedtetek, nézzük is milyen négykerekűre is került rá típusként. A Kaliforniában tervezett prototípus 1995-ben mutatkozott be a frankfurti autószalonon. A belső tér tervezőit egyből ki is tüntették egy díjjal. A sorozatgyártású darab ezek után három évvel mutatkozott csak be, ami nem is változott olyan sokat külsőleg. Teszem azt szerencsére, mert nagyon szép formát sikerült kanyarítani neki már elsőre is. A változás főként csak a B oszlopot érintette, annak viszont igen jót tett. A hosszú piacra kerülési idő a csavar nélküli összeszerelési technológiának volt köszönhető, amit az Audi először ezen a modellen kezdet el alkalmazni. Kellett egy kis idő, míg ez a lézeres illesztési technológia kiforrja magát. Az alap eddigre már adta magát, ugyanis a Volkswagen konszern A4-es padlólemezére épült, avagy a Golf IV-es padlólemezére - amiként a New Beetle, a Skoda Octavia, Seat Leon és az Audi A3-as is. Természetesen a futóművet nem a Golftól kölcsönözték, viszont a motor a padlólemezzel egyetemben széles körben alkalmazott egynyolcas turbós négyhengeres volt - többek között az Audi S3, Skoda Octavia RS és a Golf GTi is ezzel nyomult. A motor 180 és 225 lóerős kivitelben volt választható. Előbbi öt-, utóbbi hatsebességes váltóval szereltetett, automataként pedig hatos tiptronic volt választható. A rengeteg alumínium felhasználásával alacsonyan tartott tömeggel egyetemben ez egész szép menetteljesítménnyel ruházta fel. Olyannyira, hogy rengeteg baleset is történt vele, ugyanis nagy sebességnél elvesztette az autó a stabilitását. Ezt az ezredforduló idején egy hatalmas visszahívási akció keretein belül orvosolták. A megoldást az ESP - elektronikus menetstabilizáló - és egy kis hátsó szárny beépítése már orvosolta. Ezután természetesen ezek már a szériafelszereltség részei lettek. Akinek a négyhengeres motor nem felelt meg, az 2003-ban már megvehette 3,2 literes V6-al is, amihez négykerék - quattro - hajtás társult. Aki tovább akarta fokozni a 250 lóerő által nyújtott dinamikát, az bepipálhatta a DSG - dupla kuplungos- váltót is az extralistán. Végül 2006-ban nyugdíjazták az első generációt, ami 1999-ben egészült ki a nyitott tetejű változattal.
TT másodszor
A második generációt alaposan megváltozott külsőleg az elődjéhez képest, azonban a főbb stílusjegyek egyértelműen felismerhetőek rajta. Megkapta a mostanra Audi jellegzetessé váló nagy hűtőmaszkot. Legnagyobb változás talán a far résznél érhető tetten, ugyanis drasztikusan lerövidült a szedános rész. Szerencsére spoilerrel sem kellett elcsúfítaniuk, ugyanis már a tervezésnél nagy gondot fordítottak a stabilitásra, okulva az első generációból. Az egyenletesebb súlyelosztás érdekében az autó eleje alumíniumból, míg a hátulja acélból készült. A motorválaszték nagyobbik tétele, vagyis a véhatos a leköszönő modellből jött át, a négyhengeres turbóból egy 200 lovas kivitel létezett, az újfajta befecskendezéssel és két literes lökettérfogattal, amit FSI-nek csúfolnak. Ez a motor a Győri gyárban készül. A hajtás csak úgy mint az ősnél, néggyel kapar a nagy mocival, illetve felár ellenében a két lityóssal is, de utóbbi alapból csak az első gumik futófelületét képes belepasszírozni az aszfaltba egy hevesebb indulásnál. Menet közben egy hatsebességes váltó fokozatait váltakoztathatjuk, amit tiptronic-ként is elérhető, de persze a DSG sem került le a extralistáról. A motorokhoz később csatlakozott egy 2,5 literes turbós FSI, valamint egy 2,0 literes dízel is. Igen, manapság minden autóba belekerül előbb vagy utóbb öngyulladós erőmű is, ugyanis egy sportosabb autó esetében a környezetvédelmi előírásoknak máshogy nem nagyon tudnak megfelelni. Mondjuk az a 170 lóerő a maga 350 newtonméterével nem néz ki csúnyán a műszaki adatoknál, de én még mindig nem tudom összeegyeztetni egy ilyen kategóriájú autóval.
TT kicsiben
A Matchbox korán lépett TT ügyben, és már 1999-ben elérhetővé tette a nagy(kis)közönségnek játékautó formájában. Ez annyiban szerencsés, hogy a hátsó spoiler nem került fel a fenekére - a Roadsteren már van, de azt majd a maga idejében -, így szebb valójában lett lekicsinyítve. Amennyire idejében rukkolt elő a kedvenc kisautógyártóm a TT-vel, annyira aktuálisan hagyta abba a különböző dekorációjú kiviteleinek piacra kerülését. Amint a nagyot, a kicsit is 2006-ban vonták ki a forgalomból, igaz két év kihagyás így is volt, 2004-ben is csak pakkban bukkan fel a kínálatban. Ami a megvalósítást illeti, az igencsak jól sikerült, annak ellenére, hogy ez időben elég pocsékul ment a Matchboxnak, már ami a termékkínálatot illeti. Minden részlet, él megtalálható rajta, egyedüli hiányként a külső visszapillantók nem létét tudom csak felróni. Ha tükröt nem is, de azért kezdetleges lámpafestést kapott, ami sokat dob a megjelenésen, nem is beszélve az emblémával ellátott hűtőrácsról. Mindhárom ablaktörlőt megtalálható az ablakoknál, amik mögött egy szépen, részletesen kivitelezett beltér fogadja a szemlélőket. A kormány annak rendje és módja szerint küllős kivitelű. Felni gyanánt egy ötküllős került alá, ami még jól is áll neki szerintem. Összességében egy tisztességes kisautó, ami a megkapott minden extrát, amit a maga idejében megkaphatott egy Matchbox, leszámítva ügye a tükröket.
TT kicsiben másodszor
A második generáció a Realtoy műhelyéből került ki, a már korábban megismert minőségben. A formát ismét sikerült szépen visszaadni, ráadásul ők már tükröt is biggyesztettek a kasztnira, még ha nem is pontosan a megfelelő helyre - mivel ott hamar letörhetne, ezért nem is értékelem mínuszként. A fényezést itt is az egyszerű lámpafestés dobja fel, kiegészítve az első hűtőrácsokkal és a hátsó emblémákkal. Rendszámokat is kapott, amint ablakkeret és hátsó kötény feketítést is. Ezen a téren nagyon meglátszik a tíz év korkülönbség a két kisautó között, sokat fejlődött a tamponnyomás az idők folyamán. A szélvédő mindig is gyenge pontja volt a távol keleti gyártónak, itt is könnyen karcolódó műanyag - ami cserébe jobban átlátszó - és ablaktörlők sincsenek. A beltér tükrözi a külsőben visszaköszönő részletgazdagságot, a kormány itt is küllős. A felnik ezen is ötküllősek, amik még jól is néznének ki alatta, ha nem ilyen ballonos gumikat kapott volna. Igazából csak ez az egy dolog tud zavarni kicsit ezen a modellen. Sajnos a dobozáról elfelejtettem fényképet készíteni, de ő is a már megszokott tecsós dobozban került forgalomba és a Toureggel együtt érkezett hozzám édesanyám jóvoltából.
A sok szöveg után pedig fogyasszátok a képeket, ahol azzal ellenben közösen szerepelnek, így jobban megtekinthető a két generáció közti különbség.
Generációk találkozása
Az évek alatt sokat változott az Audi stílusa
A sziluett nem sokat változott
Az élesség kicsit lemaradt mögöttük
A Realtoy alatt picit buták ezek a kerekek, talán ha peresebb lenne a gumi
Matchbox MB-67 Audi TT
Elsőre ilyennek tervezték a TT-t
Itt még nem túl szép a B oszlop
Elölről nem sokat változott a koncepcióautóhoz képest
A fara viszont sokkal szebb lett
A második generáció
Még tömzsibb lett a fara
2 megjegyzés:
Igaz hogy újabb a realtoy, de mérföldekkel veri kidolgozásban az MB-t.
Kínai barátainknak időnként nagyon el tud sülni a keze...
Megjegyzés küldése