Alapvetően egy olyan összehasonlító postot szerettem volna írni, mint amit a Metchy és a Matchbox Porsche 928-as kapcsán készítettem. Mazda még abszolút nem szerepelt nálunk, nemhogy az RX-7-es első generációja, így először picit körbejárnám, hogy mi fán is terem ez az autó.
Kicsi a bors, ...
1979-es modellévben lép színre a Mazda RX-7-es sportkocsija. Egy részletét kivéve szinte már-már érdektelen, leginkább egy Porsche 924 kategóriás élményautó, ami méreteiben, formai megoldásaiban és teljesítményben is hasonlít rá. Ez a részlet pedig a hajtásláncban lakik, nem mindennapi megoldással büszkélkedik: Míg a 924-es az elöl a motor, hátul a váltó megoldással igyekezett elérni a tengelyek közti egyenlő súlyelosztást, addig az RX-7-es az első-középmotoros építési elvet hasznosította. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a motor és váltó együttes az első tengely mögé került. Ennek eredménye lett a közel 50:50 százalékos súlyelosztás, illetve a közvetlenül kapcsolható váltó, ugyanis a váltókar egyenesen a váltóban végződik, mindenféle áttétek nélkül - mint a Zsigulikban. Persze ehhez kellett az is, hogy a motor elférjen a számára kijelölt helyen ebben a nem túl nagy autóban. Köbcentire is tényleg pinduri egy sportautóhoz képest, ugyanis először 1,1 literes, majd 1,3 literes motorokat építettek be, amik ehhez képest meglepően nagy, száz, illetve 130 lóerőt préseltek ki magukból szívómotorként. Már ebből is látszik, hogy nem mindennapi, ugyanis az a motor egy Wankel-féle erőforrást takar. Nem ebben a Mazdában debütál ez a fajta motor, de ekkorra sikerül elfogadhatóvá fejleszteni ezt a technológiát, mind fogyasztásban, mind pedig élettartamra, vagyis inkább a szervizintervallum meghosszabbítását - a leggyengébb pontja a motornak a dugattyú és a hengerfal közti tartós tömítés megoldása. A Wankel motorról legfőképp annyit érdemes tudni, hogy itt a dugattyú, az elterjedt Otto és a Diesel motorokhoz képest nem egyenes vonalú, hanem forgó mozgást végez, jobban mondva egy bolygómű által leírt fura alakzatban - ezen a mozgó ábrán mindez jól látszik. A típus sikerét ennek a motornak a különlegessége, egyedi vezetési élménye hozta meg, amiről Csikós Zsolt tollából olvashattok egy tesztet, - ráadásul a tesztelt modell megegyezik a Matchbox által megmintázottal.
A Matchbox az első generációs RX-7-esből az első és a második sorozatot is elkészítette, jelen esetben számunkra az utóbbi az aktuális - ebből volt IMSA verzió is. 1983-ban kerül a katalógusokba - az alvázon szokás szerint egy évvel korábbi dátum szerepel - MB-31-es számozással, ami egészen az utolsó, 1987-es év végéig megmaradt. A fekete alapon arany színű csíkkal ellátott verzió kitartott mind a négy évre, amíg az 1-75-ben helyett kapott, azonban a kifutó évében már csak 1-100-as sornak volt a tagja és fehér alapszínre megváltoztatott dekorációt kapott. A kisautó kidolgozása a legapróbb részletekig kidolgozott - bővebben az összehasonlításnál -, rengeteg olyan elem van rajta, amit elsőre észre sem vesz az ember, ráadásul a fekete szín is sokat elrejt. Az ajtajai nyílnak, így könnyen megtekinthetjük a belteret, ami a kortársaihoz mérve szépen, részletesen ki lett alakítva, természetesen a kormánya is küllős. A beltér anyagából lettek kialakítva a hátsó lámpák is. Az ajtók ugyan szépen nyílna, de csukódni már nem csukódnak rendesen, ugyanis kicsit hosszabbak a kelleténél, ami által nem ülnek be a karosszéria síkjába. Szétnéztem a világhálón, úgy néz ki, hogy ez egyedi eset lehet, valószínűleg kicsit deformálódott a kasztni, amire az A oszlop csálésága is utal. Mondjuk az már ránézésre is látszik, hogy nem most került ki a csomagolásából. Tekintve, hogy az alja is fém, így elég súlyos darab, rugózása van, de nagyon kicsi a rugóútja, így hamar lekoppan.
Matchbox kontra Metal Playmobil
A Metal Playmobil neve már ismerős lehet, hiszen anno Beczl írt róla "A legális és illegális kisautógyártás Magyarországon a '80-'90-es években" című sorozatának a hetedik részében. Az ott olvashatóak alapján nem meglepő, hogy a hozzám került darab is eléggé megviselt, konkrétan a tető kicsit arrébb mászott az eredeti pozíciójából. Az alapanyag és az öntési minősége csapnivaló, a festés alatt jól láthatóak a felületi egyenetlenségek, illetve az ajtók általában mindig ledobják magukról a festéket. A másolatról csak akkor mondható el, hogy "egész jól sikerült az akkori viszonyokhoz képest", ha nem tesszük mellé a mintául szolgáló Matchboxot. Az apróbb részletek "értelemszerűen" eltűntek róla, de, gyerekkoromban egyiknek sem éreztem hiányát, akkor az úgy tetszett ahogy van, illetve tetszettek, mert kettő is volt belőle - az egyik tutira fekete színű volt, az sincs kizárva, hogy az eredeti Matchbox volt.
A Metal Playmobil neve már ismerős lehet, hiszen anno Beczl írt róla "A legális és illegális kisautógyártás Magyarországon a '80-'90-es években" című sorozatának a hetedik részében. Az ott olvashatóak alapján nem meglepő, hogy a hozzám került darab is eléggé megviselt, konkrétan a tető kicsit arrébb mászott az eredeti pozíciójából. Az alapanyag és az öntési minősége csapnivaló, a festés alatt jól láthatóak a felületi egyenetlenségek, illetve az ajtók általában mindig ledobják magukról a festéket. A másolatról csak akkor mondható el, hogy "egész jól sikerült az akkori viszonyokhoz képest", ha nem tesszük mellé a mintául szolgáló Matchboxot. Az apróbb részletek "értelemszerűen" eltűntek róla, de, gyerekkoromban egyiknek sem éreztem hiányát, akkor az úgy tetszett ahogy van, illetve tetszettek, mert kettő is volt belőle - az egyik tutira fekete színű volt, az sincs kizárva, hogy az eredeti Matchbox volt.
Balra a Matchbox, jobbra a Metal Playmobil
Innen nézve nagyon egyformák, még az illesztési hézagok is ugyanott vannak, ami a B oszlopnál a spoiler folytatásaként fut a kerékív felett. A kerekek ég és föld, a tengelyeikről nem is beszélve. Az egyetlen dekoráció a Turbo feliratos matrica a tetőn.
Az ablakok mindkét modellen egyformán részletesek. A magyar szélvédő töve eléggé sorjás, illetve a szellőző rácsok is egyszerűbbek. Csak pár kiemelkedő vonal a Matchbox sűrűn bordázott és mélyített megoldásával szemben.
Az ütköző kisimult, se rendszám, se koptató csík nincs. A motorházról a Mazda embléma is elvándorolt. Picit mókás, hogy másolaton a lámpák, valamint a motorháztető illesztési rései igazándiból domborulatok.
Hátul szintén se rendszám, se embléma. A kipufogó dob utáni csövei is lemaradtak, a benzintank mélyebb rovátkákat kapott. A lámpákról eltűntek a barázdák és kicsit keskenyebbek lettek. A jobb hátsó lámpatest és a rendszám közötti rés szerintem elhibázottak a Matchboxnál, amit a magyar másolók gondosan leutánoztak. A fűtőszálak kicsit vastagok, de amúgy stimmel a hátsó ablak, viszont a hozzá tartozó zsanérok eltűntek róla és a tetőről is.
Az ajtó nyílik rendesen, de az azokat rögzítő lemez itt drót. Ez sajnos a kelleténél jobban látszik, ugyanis túl hosszú a szára, elég randán belóg a műszerfal alá. Illetve csak lógna, ha lenne fölötte műszarfal, de sajnos nem "faltól falig" tart. A kormány is leegyszerűsödött teli kormányra és még sorjás is. Az ülések és a középkonzol rendben van.
Az alváz sem sokat változott, néhány "felesleges" él eltűnt, a részletek elnagyolódtak.
Még a felnin is visszaköszön a Wankel forma
A kétszínű fényezést nem a Matchbox találta ki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése